tag:blogger.com,1999:blog-24098203892449505392024-03-11T08:51:52.314+05:30Rajesh's Writings Rajesh Pusalkarhttp://www.blogger.com/profile/04991984193331836117noreply@blogger.comBlogger145125tag:blogger.com,1999:blog-2409820389244950539.post-75261114012675300292024-01-23T22:06:00.005+05:302024-01-24T12:18:56.081+05:30२२ जानेवारी २०२४ च्या निमित्ताने..<p> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhmvx1rdKczy7g0Y44bl-c6tcWfT8vZrbZil_baHeaPiCf7N6k5YKzWPGCMzsJao6Vamod2KzFkjMmoYz1RY0SxHF-JH99GFnQUa6XH-W4p9d6MDEnVQc0hql75wDluwqPXqjLkcs-_azy6nExYTMFEixMYKjqzMSw16oi4Bm5WPVeCn2QKLJljwnJoKKU/s1143/MV5BYjIyYzBlOGQtMGVhMi00NTZkLTg5YTYtODQ0ZDE2Y2U4ZDI2XkEyXkFqcGdeQXVyNDkyMjY1NzI@._V1_.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1143" data-original-width="778" height="318" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhmvx1rdKczy7g0Y44bl-c6tcWfT8vZrbZil_baHeaPiCf7N6k5YKzWPGCMzsJao6Vamod2KzFkjMmoYz1RY0SxHF-JH99GFnQUa6XH-W4p9d6MDEnVQc0hql75wDluwqPXqjLkcs-_azy6nExYTMFEixMYKjqzMSw16oi4Bm5WPVeCn2QKLJljwnJoKKU/w217-h318/MV5BYjIyYzBlOGQtMGVhMi00NTZkLTg5YTYtODQ0ZDE2Y2U4ZDI2XkEyXkFqcGdeQXVyNDkyMjY1NzI@._V1_.jpg" width="217" /></a></div><br /><p><br /></p><p>२२ जानेवारी २०२४ रोजी अयोध्येत राममंदिरात रामाच्या मूर्तीची प्रतिष्ठापना करण्यात आली. त्या दिवसानिमित्त पुण्यात काय वातावरण होतं याची निरीक्षणं या ब्लॉग मधून नोंदवली आहेत...</p><p>(डिस्क्लेमर : शक्य तितक्या वस्तुनिष्ठपणे ही निरीक्षणे नोंदवण्याचा मी प्रयत्न केला आहे. यात कोणालाही दुखावण्याचा हेतू नाही. अनावधानाने कोणी दुखावले गेले असल्यास क्षमस्व ! हा केवळ एक फेसबुकीय दस्तावेजीकरणाचा प्रयत्न आहे)</p><p><br /></p><p>१) २१ जानेवारीच्या रात्री १२ वाजता मला फटाक्यांच्या आवाजाने जाग आली. सुमारे १५-२० मिनिटं फटाक्यांचे आवाज येत होते. यावरून मला वाटलं की २२ जानेवारी जोरात साजरी होणार आणि जागोजागी ट्रॅफिक जॅम होणार, आपण त्यात अडकून पडणार वगैरे... </p><p><br /></p><p>२) २२ जानेवारीची सकाळ नेहमीप्रमाणेच होती. फक्त सगळीकडे उत्साह होता, लगबग जाणवली. व्हाट्सअँप ग्रुप वर या दिवसाचं औचित्य साधून कोणी कविता केली होती तर कोणी रामाचं गाणं म्हणून ते पोस्ट केलं होतं , कोणी रांगोळी काढली त्याचा फोटो पाठवला होता. रामाच्या प्रति असलेला त्यांचा भक्तिभाव त्यातून उत्सफूर्तपणे प्रकट होत होता. </p><p><br /></p><p>३) माझं हातावर पोट (!) असल्यामुळे सुट्टी नव्हतीच. ती घ्यायची इच्छाही नव्हती पण वाहतुकीत अडथळे निर्माण झाले तर आपण दवाखान्यात पोचूच शकणार नाही असं वाटलं होतं. पण सुदैवाने तसं काहीच झालं नाही. सकाळ- संध्याकाळ माझ्या आणि दुपारी गावातील (पेठेतील) दवाखान्यांत मी व्यवस्थित जाऊ शकलो. नाही म्हणायला वाटेत सकाळी एक शोभायात्रा लागली. पण ती रस्त्याच्या एका बाजूने जात होती. त्यात बँड होता.. पण स्पीकरच्या मोठाल्या भिंती नव्हत्या. बरेच लोक त्यात सहभागी झाले होते. कोणीही नाचत नव्हते. फक्त एकाच माणूस गणपतीत नाचतात तसं (पण माफक) नाचत होता. </p><p><br /></p><p>४) दवाखान्यात एका माहेश्वरी समाजाच्या पेशंटने मला (मी सांगितले नसताना देखील ) अयोध्या मंदिराचा फोटो व्हॉट्स ॲप वर पाठवला आणि ते म्हणाले - "कोण म्हणतं की मंदिर अपूर्ण आहे? ते पूर्ण झालं आहे. पहा तुम्हांला फोटोही पाठवला आहे" (खरं तर मी असं काहीच बोललो नव्हतो)पुढे ते म्हणाले - "आज वर्ल्ड रेकॉर्ड होणार आहे - साठ देशांमध्ये लाईव्ह रिले होणार आहे. टीआरपी चे सर्व रेकॉर्ड मोडले जाणार आहेत" </p><p>तर एका पेशंटने सांगितले की त्यांना आदल्या रात्री अयोध्येत बॉम्ब स्फोट झाल्याचे स्वप्न पडले आणि त्यामुळे त्या दचकून जाग्या झाल्या आणि त्यांनी घरातल्या लोकांना टीव्ही लावून तिथे कुठे घातपात तर नाही ना झाला याची खात्री करून घ्यायला सांगितलं ! </p><p><br /></p><p>५) प्रत्यक्ष प्राण प्रतिष्ठापनेच्या मुहूर्तावेळी (मी त्याचं प्रसारण पाहिलं नाही) वेगळं असं काहीच जाणवलं नाही.( म्हणजे फटाके वगैरे) (हे मी माझ्या भागापुरतं सांगू शकतो) </p><p><br /></p><p>६) येता जाता रस्त्यावर सगळीकडे भगवा माहोल होता- भगव्या पताका, भगवे झेंडे(सायकल, रिक्षा, दुचाकी, अपवादात्मक चारचाकी गाड्यांवर झेंडे लावले होते) घराघरांवर झेंडे दिसत होते. भगवे आकाशकंदील होते. काही घरांवर विद्युत रोषणाई केली होती. सोसायट्यांमध्येच हे जास्त होतं असं नाही तर झोपडपट्ट्यांमध्येही भगव्या पताका, आकाशकंदील दिसत होते. आम्ही जैन नसलो तरी जैन समाज बहुल सोसायटीत राहतो. आमच्या सोसायटीत देखील (२० बिल्डिंगची सोसायटी ) सगळीकडे भगव्या पताका लावल्या होत्या. दिवाळीत केली होती तशीच विद्युत रोषणाई केली होती. मुख्य म्हणजे जैन मंदिराबाहेर मोठी रांगोळी काढली होती. सोसायटीत सकाळी आणि संध्याकाळी महाआरती होती आणि व्हाट्सअँप ग्रुप सांगण्यात आलं होतं की स्त्रियांनी भगव्या साड्या नेसून यावं तर पुरुषांनी पांढरे कपडे घालावेत. त्याप्रमाणे लोकांनी तसं केलं. </p><p><br /></p><p>७) एखादा गुढी पाडव्याचा सण असावा तसा उत्साह लोकांमध्ये होता आणि तसा भारतीय पारंपरिक पेहराव घातलेले लोक रस्त्यात दिसत होते. भगवे झब्बे, भगव्या टोप्या, काहींचे भगवे स्वेटर, एका चारचाकीच्या पुढच्या आणि मागच्या काचेवर जय श्रीराम असं लिहिलं होतं आणि श्रीरामाचा मोठा फोटो होता. तो गाडी कशी चालवू शकत होता कोणास ठाऊक! </p><p><br /></p><p>८) जागोजागी भगव्या रंगाचे स्टेज उभारण्यात आले होते आणि त्यावर धनुर्धारी श्रीरामाच्या मूर्ती होत्या आणि तो एक प्रकारचा सेल्फी पॉईंट होता. इथे तरुणांची बऱ्यापैकी गर्दी होती. हा सगळा खर्च कोणी केला असा प्रश्न पडला पण अशा ठिकाणी आजी-माजी नगरसेवक, भावी नगरसेवक-आमदार यांचे फोटो दिसले आणि लगेच त्याचे उत्तरही मिळाले. अशा आजी माजी आणि भावी राजकारण्यांकडून प्रसाद वाटप,कार सेवकांचा सत्कार, डीजे, भावगीत गायनाचे कार्यक्रमही आयोजित करण्यात आले. </p><p><br /></p><p>९) कुटुंबवत्सल श्रीरामाऐवजी सगळीकडे धनुर्धारी श्रीराम दिसत होता- जागोजागच्या फ्लेक्स वर देखील! </p><p>फ्लेक्स वरचे मजकूर वाचण्यासारखे होते-</p><p> ' ५०० वर्षांचा वनवास संपला'</p><p>' राजतिलक की करो तैयारी </p><p>आ रहे हैं भगवाधारी'</p><p>एका फ्लेक्सवर लिहिलेल्या मजकुराचा मला अर्थ कळला नाही -</p><p>' अखंड हिंदुस्थानचे स्वप्न साकार ' </p><p><br /></p><p>१०) दिवसभर सगळीकडे रामाची गाणी लावली होती. एखाद्याच ठिकाणी सुधीर फडके-ग दि मा यांच्या गीत रामायणातील गाणी होती. बाकी साकळीकडे तीच तीच गाणी होती. मुख्यतः 'रामजीकी निकाली सवारी' हे लक्ष्मीकांत प्यारेलाल यांच्या संगीत दिग्दर्शनातील 'सरगम' मधील गाणी होतं. एकूण श्रीरामावरील catchy गाण्यांची कमतरता जाणवली. एक गाणं मी काल पहिल्यांदाच ऐकलं - </p><p>'श्रीराम...जानकी बैठे है मेरे सीने में' हे गाणं १९६८ सालच्या 'मेरे हमदम मेरे दोस्त' सिनेमातील (पुन्हा एकदा लक्ष्मीकांत प्यारेलाल !) 'अल्लाह ये अदा कैसी है इन हसीनो में' च्या चालीवर होतं. </p><p>(मूळ गाणं कोणाला ऐकायचं असल्यास-<a href="https://youtu.be/Dlaiz7Zp5cQ?si=89C5VU9ixcVPj8y-">https://youtu.be/Dlaiz7Zp5cQ?si=89C5VU9ixcVPj8y-</a> )</p><p><br /></p><p>११) सोशल मीडिया वर खूप जणांनी व्हाट्सअँप स्टेटस वर श्रीराम आणि अयोध्या मंदिर हा विषय ठेवला होता. कदाचित सेल्फी वाले फोटो ही टाकले असतील. (एरवी मी स्टेटस ठेवतो आणि बघतो. पण २२ जानेवारीला मी फारसे कोणाचे स्टेटस बघितले नाही . माझ्या रोजच्या शिरस्त्याप्रमाणे मी पक्ष्यांचे फोटो स्टेटस वर ठेवले होते) कोणीतरी ट्विटर (आताचं एक्स ) वर लिहिलं होतं - </p><p>२२ तारखेच्या 'द इंडियन एक्सप्रेस' च्या २० पैकी १४ पानांवर श्रीराम हाच विषय होता- त्यात काही संपूर्ण पानं जाहिरातींची, तर काही लेख (ज्यात सरसंघचालक मोहन भागवतांचा लेखही होता) बाकीच्या वर्तमानपत्रांविषयी काय बोलणार !</p><p><br /></p><p>१२) राममंदिरच्या निमित्ताने सोशल मीडियावरील अनेक मुखवटे गळाले त्यात प्रामुख्याने मला 'एक्स' वरील अमित शांडिल्य यांचा उल्लेख करावासा वाटतो. ते खरं तर चांगलं लिहायचे. पण.. </p><p><br /></p><p>१३) तरुणांचा सहभाग याविषयी लिहिलं आहेच. पण विशेष म्हणजे बऱ्याच तरुणांनी भगव्या रंगाच्या 'जय श्रीराम' च्या टोप्या घातल्या होत्या. इतक्या मोठ्या प्रमाणात टोप्या या आधी मी 'मैं भी अन्ना' च्या बघितल्या होत्या. त्या पांढऱ्या रंगाच्या गांधी टोप्या होत्या. तेव्हा अशा टोप्या घालून फिरणे आणि मोर्चात सहभागी होणे यातून आपण भ्रष्टाचाराविरोधात काहीतरी करत आहोत अशी भावना लोकांमध्ये झाली होती. आता गांधी टोप्याही भगव्या झाल्या ! त्या घालून आता लोकांना वाटतंय की राम मंदिराच्या पवित्र कार्यात आपणही सहभागी झालो आहोत. तेव्हाच्या आंदोलनाने एक सरकार उलथवून टाकले. ..आताचे वातावरण/ मूड बघून हेच सरकार पुनः स्थापित होईल असं निदान २२ तारखेला तरी दिसतंय. </p><p><br /></p><p>१४) संध्याकाळी लोक फटाके वाजवून आजचा दिवस साजरा करत होते. यात लहान मुलांपासून ते वयस्कर स्त्री- पुरूष उत्साहाने सहभागी झाले होते. व्हाटस् ॲपवर सांगितले होते म्हणून काही घरांबाहेर पणत्या लावलेल्या दिसल्या. उच्चभ्रू लोकांमध्ये उत्साह तर होताच पण आमच्या झाडूवालीचं बोलणं ऐकलं .ती म्हणाली-"आज जादाचं दूध आणलंय. खीर करून खाणार"</p><p><br /></p><p>१५) २२ तारखेला प्राण प्रतिष्ठापना झाल्यावर मी २३ जानेवारीला हे सगळं लिहीत आहे. काल मायापुरीतल्या सदराच्या शीर्षकासारखं - 'मगर हम चूप रहेंगे' हे धोरण ठेवलं होतं. सोशल मीडियावर मी कुठंही प्रतिक्रिया दिली नाही.अगदी राहुल सोलापूरकरांची धादांत खोटी पोस्ट फिरत असून देखील त्यावर मी काहीच भाष्य केलं नाही. लोकांच्या आनंदावर आपण विरजण का घाला ! कारण हा असा मूडच होता की इथे कुठलाही प्रतिवाद करणं/ विरोधी मुद्दा मांडणं अवघडच नाही, अशक्य होतं. अगदी प्रतिवाद केलाही असता तर माझ्या सारख्याची मतं अल्पमतातच राहिली असती आणि कालचा दिवस असा होता की माझी मतं wouldn't have mattered at all!यावर कोणाला मी पुचाट/पळपुटा / आपल्या मतांवर ठाम न राहणारा वाटू शकतो. पण आता खरं सांगायचं तर एक प्रकारची दमछाक जाणवत आहे. आपण एकटे विरुद्ध सगळे हे आता झेपत नाही. असा एक बहुसंख्यवाद रुजला आहे की ज्यात अल्पमताची किंमत नगण्य अथवा शून्यच आहे असं दिसतंय . आपण वा आपली मतं irrelevant आहोत असं लक्षात आल्यावर आपण बोलूच नये आणि जे जे होत आहे ते मूकपणे पाहत राहावे या निष्कर्षावर मी आलो.</p>Rajesh Pusalkarhttp://www.blogger.com/profile/04991984193331836117noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2409820389244950539.post-37574918711186906442024-01-20T16:47:00.000+05:302024-01-20T16:47:01.831+05:30 आर डी बर्मन, लता आणि गाण्यातले भाव...<p style="text-align: center;">१ </p><p style="text-align: left;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj571Tjb3y0iFOzGk2fWl4fH4z0QvChzpWz-ErFPWJbsN-vzHchcN4ZTKppAHP0Py4hyphenhyphenxIuJWG1ns6OSPraUfIu4D_8wQOQQnOvPziJslrZzQ5auf5L_t35sYUb7lxU6o4Vwwzk14yCTRh897T2Ywa4DHwXGK5DEBUGWuMvHaYIzzla5IybwC5YhMBejbc/s639/RD.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="639" data-original-width="480" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj571Tjb3y0iFOzGk2fWl4fH4z0QvChzpWz-ErFPWJbsN-vzHchcN4ZTKppAHP0Py4hyphenhyphenxIuJWG1ns6OSPraUfIu4D_8wQOQQnOvPziJslrZzQ5auf5L_t35sYUb7lxU6o4Vwwzk14yCTRh897T2Ywa4DHwXGK5DEBUGWuMvHaYIzzla5IybwC5YhMBejbc/s320/RD.jpg" width="240" /></a> <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjjSJGJ4Zu0dO5egbOhYilLaBoX8TNn3WrZPvDMvySXb8lKmmtlqq2H0xY_WMF2Vx-lseno_xltSFek-qwhmprtxhDYj-A3v_8KRlP8g-JlT3u3mmMti9upf5PgTz4Ua_O6FDX-F_r-m4wgf8RxshZG3m4NqH3qu7Ktwk7_6qWc2VOk-RQBSgmGoAoM6_k/s254/Lata%20M.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="199" data-original-width="254" height="199" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjjSJGJ4Zu0dO5egbOhYilLaBoX8TNn3WrZPvDMvySXb8lKmmtlqq2H0xY_WMF2Vx-lseno_xltSFek-qwhmprtxhDYj-A3v_8KRlP8g-JlT3u3mmMti9upf5PgTz4Ua_O6FDX-F_r-m4wgf8RxshZG3m4NqH3qu7Ktwk7_6qWc2VOk-RQBSgmGoAoM6_k/s1600/Lata%20M.jpg" width="254" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiYeCGt69PHAVbroAOWBKReJ3RDooCJ88Uat9v7wEwL7adRiTgtLiJITbZMUVn4ljsHUTvXOHK5Wu2sYMNtqnBuAuCcUi1vw5d7QEbAIxCy9HgPtOqFNq4rpTXQSh1qdjQiGDpuEBAy-nSZ1QjJOn4C7O97cSGLxO6loHn-G_87er7GoTG2LoXb4Ms_9KE/s1200/LAta%20RD.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="900" data-original-width="1200" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiYeCGt69PHAVbroAOWBKReJ3RDooCJ88Uat9v7wEwL7adRiTgtLiJITbZMUVn4ljsHUTvXOHK5Wu2sYMNtqnBuAuCcUi1vw5d7QEbAIxCy9HgPtOqFNq4rpTXQSh1qdjQiGDpuEBAy-nSZ1QjJOn4C7O97cSGLxO6loHn-G_87er7GoTG2LoXb4Ms_9KE/s320/LAta%20RD.jpg" width="320" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><br /><i> (४ जानेवारी २०२४,संगीतकार आर डी बर्मन यांचा तिसावा स्मृतीदिन ! त्यानिमित्त लिहिलेला हा ब्लॉग !)</i></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"> आर डी यांच्यावर ४ जानेवारी २०१९ ला शेवटचं लिहिलं होतं. त्यानंतर तब्बल ५ वर्षांनी पुन्हा लिहित आहे! म्हणजे त्यानंतर ब्लॉग लिहिले पण इतर विषयांवर( सायकलिंग, फोटोग्राफी, पुस्तक परीक्षण, वाढदिवस विषयक इ ) पण का कोण जाणे गाणी/संगीत या विषयी लिहिलं गेलं नाही. या मधल्या चार-पाच वर्षांच्या काळात पुलाखालून अर्थातच बरंच पाणी वाहून गेलं आहे.मुख्य म्हणजे आज लता मंगेशकर हयात नाहीत. परंतु त्यांनी करून ठेवलेल्या अफाट सांगीतिक कामाचं थोडंफार अवलोकन करायला देखील, माझ्यासारख्या सर्वसामान्य संगीतप्रेमीला हा जन्म पुरायचा नाही ! हा ब्लॉग म्हणजे त्याच प्रयत्नांचा एक छोटा भाग ! (आर डी बर्मन आणि लता मंगेशकर यांच्या विषयीचा माझा आधीचा ब्लॉग वाचायचा असल्यास त्याची लिंक इथे देत आहे- <a href="https://rajeshpusalkar.blogspot.com/2019/01/blog-post.html">https://rajeshpusalkar.blogspot.com/2019/01/blog-post.html</a> ) </div><p></p><p>मागच्या ब्लॉगमध्ये आर डी आणि लता यांच्या गाण्यातील मेलडी हा विषय घेऊन त्यावरील गाण्यांविषयी लिहिलं होतं. यावेळीही मेलडीवर लिहीनच परंतु पुढील गाण्यांतील मला उमजलेल्या भाव-भावनांविषयी देखील लिहिणार आहे. आर डी बर्मन यांच्या संगीतावर अनेक आक्षेप घेतले जातात. वेगवेगळे रिदम पॅटर्न, वेगवेगळे साउंड्स यांच्या प्रायोगिक वापराच्या नादात त्यांच्या गाण्यांतील भाव मागे पडतात हा त्या आक्षेपांपैकी एक असावा ! कदाचित या ब्लॉगमधून त्यावर देखील लिहायचा प्रयत्न करणार आहे. मागील ब्लॉग प्रमाणेच या ब्लॉग मध्ये देखील केवळ सोलो गाण्यांचाच विचार केला आहे . (कदाचित डुएटस साठी एक वेगळा ब्लॉग लिहीन याची ही प्रस्तावना आहे असं वाचकांना वाटू शकेल ! आत्ताच्या घडीला त्याबद्दल सांगता येणार नाही पण आर- डी -लता मंगेशकर डुएटस हा खरोखरच एका वेगळ्या ब्लॉगचा विषय आहे हे नक्की . )</p><p style="text-align: center;">२ </p><p style="text-align: left;"><b>१)</b> <b>आजा पिया तोहे प्यार दू - बहारों के सपने (१९६७) -</b> </p><p style="text-align: left;"><a href="https://youtu.be/T1FcSe-J2HQ?si=I39eBq6gIHNFgH3B">https://youtu.be/T1FcSe-J2HQ?si=I39eBq6gIHNFgH3B</a> </p><p style="text-align: left;">या गाण्याच्या सुरुवातीच्या चार ओळी लता मंगेशकरांच्या मृदू आवाजात, कोणत्याही वाद्यांशिवाय आहेत. गाणं तसं नायकाला address करणारं आहे. म्हणून कदाचित त्यात छोटे छोटे फ्रेजेस आहेत - आजा पिया / तोहे प्यार दू/ गोरी बैय्या/ तोपे वार दू ... यात 'गोरी बैय्या' नंतर किंवा 'किस लिये तू' नंतरचा सूक्ष्म ठहराव लक्षवेधी आहे. कथानकात नायक राम (राजेश खन्ना ) परिस्थितीशी झुंज देता देता एका क्षणी पराभूत मनोवस्थेत असताना नायिका /त्याची प्रेमिका गीता (आशा पारेख ) त्याच्यासाठी हे गाणं गात आहे असा प्रसंग असावा. तिला तिच्या प्रेमाविषयी एवढा विश्वास आहे की तिला वाटतंय की त्या जोरावर रामला त्या परिस्थितीशी लढण्याचं बळ मिळेल. संपूर्ण गाण्याच्या शब्दांत एक सकारात्मकता आहे, आशा आहे आणि एक भावनिक आवाहन आहे. गाण्याचा हा मूड लता मंगेशकर यांनी सुरवातीपासूनच सुरेख पकडला आहे. 'गोरी बैय्या तोपे वार दू' 'थके हुए इन हाथों को दे दे मेरे हाथ में ' यातून शरीर स्पर्शाचेही आवाहन आहे(healing touch या अर्थाने ) पण ते आर्जव आहे आणि त्यात कुठेही आव्हान नाही. हा प्रसंग आणि त्यासाठीचे मजरुहसाहेबांचे शब्द योग्यरीत्या समजून उमजून ही चाल हा समतोल साधते. स्पर्शातून इथे प्रोत्साहन अभिप्रेत आहे - 'अवघड कठीण काळ असला तरीही यावर तू मात करू शकशील' 'तुझा मार्ग खडतर आहे हे मलाही कळतंय पण या मार्गावर तुझ्याबरोबर मीही तुझी साथ सदैव करत आहे..' ही उमेद जागवणारं प्रोत्साहन ! म्हणूनच या गाण्यासाठी लता मंगेशकरांची निवड योग्य ठरते. या संपूर्ण गाण्यात गिटार आणि बासरी लता मंगेशकर यांच्या जवळपास बरोबरीने साथ करतात - जणू काही त्या शाश्वत प्रेम आणि विश्वासाचंच प्रतीक असाव्यात ! जोडीला संतूर आणि सॅक्सोफोन देखील समर्थ आणि समर्पक आहेत. पण कुठलेही वाद्य लता मंगेशकर यांच्यावर कुरघोडी करत नाही. म्हणूनच हे सॉफ्ट आणि रोमँटिक गाणं श्रवणीय वाटतं . </p><p style="text-align: left;"><b>२) क्या जानू सजन होती है क्या गम की शाम - बहारों के सपने (१९६७) -</b> </p><p style="text-align: left;"><a href="https://youtu.be/Sd0sHdeVkMA?si=_rzR92Rh4QxZbPti">https://youtu.be/Sd0sHdeVkMA?si=_rzR92Rh4QxZbPti</a> <br /></p><p style="text-align: left;">'बहारों के सपने' हा एक कृष्ण धवल सिनेमा आहे परंतु या सिनेमातील हे एकमेव गाणं रंगीत आहे कारण हे एक स्वप्नगीत आहे आणि आपली स्वप्नं रंगीबेरंगीच असतात ! पण या गाण्यात आर डी ने एक अभिनव प्रयोग केला आहे. यात मी फार काही नवीन सांगतोय अशातला भाग नाही - यात भारतातला कदाचित पहिला व्हॉइस-ओव्हर- व्हॉइस हा प्रयोग करण्यात आला आहे. हा प्रयोग तेव्हा नवीन असल्यामुळे लोकांना या गाण्यातला दुसरा आवाजही लता मंगेशकरांचा आहे यावर विश्वास बसायचा नाही. काहींना तर हा आवाज उषा मंगेशकरांचा वाटला होता ! पण हा असा प्रयोग का केला असावा ? खरं तर हिंदी सिनेमांत स्वप्नगीतांची एक वैशिष्ट्यपूर्ण परंपरा आहे. (आठवा- 'आवारा' मधील 'घर आया मेरा परदेसी', 'प्यासा' मधील 'हम आपकी आँखों में' 'गुमनाम' मधील 'हम काले है तो क्या हुआ दिलवाले है' इ) या गाण्यांत नेत्रदीपक आणि भव्यदिव्य सेटस, तो टिपिकल पांढरा धूर वगैरे बघायला मिळतो. आर डी च्या 'क्या जानू सजन' ने हा ठराविक साचा न स्वीकारता त्यात बदल केला. स्वप्नं म्हणजे कल्पनांची भरारीच असते. जर ती रंगीबेरंगी असू शकतात तर त्यात हे असे overlapping आवाज का असू नयेत? ध्वनी-प्रतिध्वनीचा हा खेळ स्वप्नात जास्त उठून दिसेल या विचाराने हा वेगळा परिणाम गाण्यात वापरण्यात आला असावा. स्वप्नगीत असल्यामुळे गाण्याच्या सुरुवातीला एक गूढरम्य वातावरणनिर्मिती आहे- लता मंगेशकरांचा आलाप आणि त्या जोडीला गिटार आणि व्हायोलिनचा वापर यातून ते साधलं आहे. वरील गाण्याप्रमाणे याही गाण्यात गिटार आणि बासरी यांची सातत्याने साथ आहे शिवाय जोडीला स्ट्रिंग सेक्शन (व्हायोलिन) जबरदस्त आहे. कडव्यातील पहिली ओळ दोनदा आहे. ती ओळ दुसऱ्यांदा सुरु होण्याअगोदर गिटारचा छोटा तुकडा केवळ अप्रतिम! पहिली ओळ दुसऱ्यांदा म्हणताना व्हॉइस -ओव्हर- व्हॉइसचा वापर आहे आणि हे दोन्ही कडव्यांच्या वेळी आहे. गाण्याचा मूड जेवढा आर डी -लता यांना पकडता आला आहे, तेवढा तो चित्रीकरणात (सुप्रसिद्ध जाल मिस्त्री असूनही !) आणि दिग्दर्शनात(नासीर हुसैन) यांना जमला नाही असं मला वाटतं. </p><p style="text-align: left;"><b>३) ना कोई उमंग है ना कोई तरंग है - कटी पतंग (१९७१)-</b></p><p style="text-align: left;"><a href="https://youtu.be/HlB9ogpEk8w?si=vKQem7KEz9EF7aZ1">https://youtu.be/HlB9ogpEk8w?si=vKQem7KEz9EF7aZ1</a></p><p style="text-align: left;">गुलशन नंदा यांच्या कादंबरीवर आधारित 'कटी पतंग' या सिनेमात योगायोग आणि चमत्कारिक परिस्थिती यांची अगदी रेलचेल होती. नायिका पूनम/मधू हिला ती विधवा नसताना विचित्र परिस्थितीमुळे विधवा वेशात राहावं लागतं आणि त्यातच नायक कमल (राजेश खन्ना ) तिच्याकडे आकर्षित होतो ('मुझे डोर कोई खींचे तेरी ओर लिये जाये'... ) तिची सत्य परिस्थिती तिला सांगता येत नाही परंतु नायकाचं तिच्याकडे आकर्षित होणं तिच्या लक्षात आलं आहे (कदाचित तिला ते आवडूही लागलं आहे?) अशा कात्रीत सापडलेल्या प्रसंगी सिनेमात हे गाणं आहे. आनंद बक्षी यांनी तिच्या व्यथेचं वर्णन करणारे यथोचित शब्द लिहिले आहेत. एरवी आपण जे गाणं ऐकतो त्यावरून गाण्याच्या सुरुवातीचं संगीत अर्धवट वाटतं. मात्र वर लिंक आहे त्यात सुरवातीचं संपूर्ण संगीत आहे. त्यातील स्ट्रिंग सेक्शन च्या प्रभावी वादनातून जणू पतंग कापला गेल्याचा आणि तो भरकटत गेल्याचा भास होतो. पहिल्या कडव्यातील पहिली ओळ लता मंगेशकरांनी सलग म्हटली आहे- 'आकाश से गिरी मैं एक बार कटके ऐसे'. यातूनही हाच परिस्थितीपुढे आयुष्याचा पतंग भरकटत गेल्याचाच भाव प्रकट होतो. संपूर्ण गाण्यात पॅथॉस भरून राहिला आहे. (म्हणूनच कदाचित नटभैरव या गंभीर प्रकृतीच्या रागाची छाया या गाण्यावर आहे ) हा पॅथॉस रिदम मधूनही जाणवतो. आपल्याला रेसो रेसो आणि तबल्याबरोबरच बॉन्गो सारख्या वाद्याचा आघातही सतत ऐकू येतो. तबला आणि हा बॉन्गो मिळून तालाचं आवर्तन पूर्ण होतं आणि यातही ठेहराव सातत्याने असल्यामुळे दुःखाची किनार गहिरी होते. सुरुवातीलाच व्हायोलिनचा तुकडा संपल्यानंतर पियानो आणि गिटारचा एक छोटासाच तुकडा लाजवाब आहे. 'लगके गलेसे अपने बाबूलके मैं ना रोई' या नंतरचा लता मंगेशकरांचा आलाप अंगावर अक्षरश: काटा आणतो. तसंच यानंतरच्या कडव्याआधी व्हायोलिनचा एक सोलो तुकडा आहे तोही वातावरणनिर्मितीसाठी पूरकच आहे. गाण्यातील इंटरल्यूड संगीत खूप मोठं नाही कारण नायिकेला मनात साचलेल्या भावनांचा कल्लोळ व्यक्त करायचा आहे. संपूर्ण गाण्यात बासरी पुन्हा एकदा खूपच परिणामकारक आहे. विशेषतः 'पतझड की मैं हू छाया' किंवा' डोली उठी यु जैसे' या ओळींनंतर अक्षरश: काही सेकंदच बासरी वाजते पण ती खूप काही सांगून जाते. 'कटी पतंग' सिनेमात लता मंगेशकर यांचं हे एकच सोलो गीत आहे. किशोरकुमारच्या या सिनेमातल्या झंझावातापुढे देखील हे गाणं त्याच्या या वैशिष्टयांमुळे झाकोळलं जात नाही. उलट आपलं अढळ स्थान राखून एक संस्मरणीय गाणं ठरतं. </p><p style="text-align: left;"><br /></p><p style="text-align: left;"><b>४) जाने क्या बात है -सनी (१९८४) -</b></p><p style="text-align: left;"><b><a href="https://www.youtube.com/watch?v=iOkUl3x5ApQ">https://www.youtube.com/watch?v=iOkUl3x5ApQ</a> </b>(या लिंक मध्ये पूर्ण गाणं आहे ,तीन कडव्यांसह )</p><p style="text-align: left;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=FQYcjNxfsoc">https://www.youtube.com/watch?v=FQYcjNxfsoc</a> (हा या गाण्याचा व्हिडिओ आहे. पण यात दोनच कडवी आहेत ) <br /></p><p style="text-align: left;">या गाण्याविषयी लिहिण्यापूर्वी काही गोष्टी सांगाव्याशा वाटतात-</p><p style="text-align: left;">अ) 'सनी' हा १९८४ सालचा सिनेमा आहे. हिंदी सिनेमांत सत्तरच्या दशकात (विशेषतः उत्तरार्धात) कथानकांत खूप बदल झाले आणि त्यामुळे देमार पट/ मारधाड असलेले सिनेमे येऊ लागले आणि त्यांची चलती होऊ लागली. अशा सिनेमांच्या भाऊगर्दीत सिनेमांतील गाणी/ त्यांची सुमधुरता लोप पावू लागली. या पार्श्वभूमीवर 'सनी' या चित्रपटातील गाण्यांकडे बघितलं पाहिजे. मग लक्षात येतं की यातली गाणी त्यावेळच्या लाऊडनेसच्या तुलनेत एक ठळक अपवाद होती आणि याला कारण म्हणजे या सिनेमाचे दिग्दर्शक राज खोसला होते (ज्यांनी गुरुदत्त/ देव आनंद सारख्यांबरोबर काम केलं होतं) </p><p style="text-align: left;">आ) या गाण्याच्या रेकॉर्डिंगच्या वेळी लता मंगेशकरांचं वय ५४-५५ वर्षं असावं! </p><p style="text-align: left;">कुठल्याही तारूण्यात पदार्पण केलेल्या मुलीमधील सहज स्वाभाविक भावना या गाण्यात व्यक्त झाल्या आहेत. त्यात प्रियकराची असोशी आहे, त्याची वाट बघणं आहे...झोप न येणं आहे आणि प्रेमाच्या नात्याचं लग्नात रूपांतर करायची ओढही! याही गाण्यात एक ठेहराव आहे आणि 'जाने क्या बात है' नंतर एक लक्षात येण्याजोगा पॉज आहे. त्यानंतर थोडं off beat गाणं पुढे जातं. लता मंगेशकरांनी गाण्यात मींडकाम काय सुरेख केलं आहे. असं वाटावं की स्वरांच्या हिंदोळ्यावर एक नवथर तरूणी मस्तपैकी झुलतेय! मला यातच एक अल्लड निरागसताही दिसते. प्रत्यक्ष गाण्यातला ताल आणि इंटरल्यूड मधील ताल यात लयीत फरक आहे जो अर्थातच गाण्याच्या प्रसंगानुरूप आहे. गाण्यात इलेक्ट्रिक गिटारचा वापर छान आहे त्याचबरोबर सतार- सरोद आणि तिसऱ्या कडव्या आधी (पुढे गाण्यात शहनाईचा उल्लेख आहे म्हणून) तार शहनाईचा वापरही आहे. (या गाण्यातील गिटार संबंधी मला माझा शालेय मित्र आणि संगीत/आर डी प्रेमी श्रीपाद गांधी याची मदत झाली)</p><p style="text-align: left;">या गाण्यांशिवाय आर डी- लता मंगेशकर यांची आणखीही काही सोलो गाणी आहेत (शिवाय डुएटस् आहेतच!) त्यावर पुन्हा कधीतरी लिहीनच!!</p><p style="text-align: left;"><br /></p><p style="text-align: left;"><br /></p><p style="text-align: left;"><br /></p>Rajesh Pusalkarhttp://www.blogger.com/profile/04991984193331836117noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2409820389244950539.post-83170929938367069712023-09-28T17:26:00.006+05:302024-01-21T21:27:22.688+05:30वाढदिवसाच्या हार्दिक शुभेच्छा सुलभाताई तेरणीकर ! <p><br /></p><p style="text-align: center;">१</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh2iofbTGW0CDiq6yukF-_MuW4MQuj2M9JIhnP0avtt2iqsc2dGk1rPm1fja0xg3CECGmqNtJTT-JPYjW9vLlg8O40Dv3nVqcFyHsqS3RMDO0eehYWR07nf5dWQ6Xa5bWNK4NhfdPpMyq_EyEwDVx46XV7rPszSNnzKVtGrZHsNLCBkOJ3OUmtpwNnwesg/s1600/IMG-20230928-WA0034.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1126" data-original-width="1600" height="225" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh2iofbTGW0CDiq6yukF-_MuW4MQuj2M9JIhnP0avtt2iqsc2dGk1rPm1fja0xg3CECGmqNtJTT-JPYjW9vLlg8O40Dv3nVqcFyHsqS3RMDO0eehYWR07nf5dWQ6Xa5bWNK4NhfdPpMyq_EyEwDVx46XV7rPszSNnzKVtGrZHsNLCBkOJ3OUmtpwNnwesg/s320/IMG-20230928-WA0034.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">सुलभाताई तेरणीकर<br /><br /></td></tr></tbody></table><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><span style="text-align: left;">हिंदी सिनेमा आणि विशेषतः सिनेसंगीताची आवड असणाऱ्या मराठी वाचकांना सुलभाताई तेरणीकर हे नाव निश्चितच माहीत असतं. विशेषतः पुण्यात या विषयावर झालेल्या कार्यक्रमांत त्यांचे रोचक भाषण झालेले असते, त्यांनी अशा कितीतरी कार्यक्रमांसाठी संहिता लिहिलेली असते. अशा कार्यक्रमांचे वृत्तांत वर्तमानपत्रांत येत असतात. त्यातूनही आपल्याला त्यांचा परिचय झालेला असतो. 'दैनिक सकाळ' आणि 'महाराष्ट्र टाइम्स' मधली त्यांची सदरं वाचून आपल्याला त्यांच्या चौफेर वाचनाचं ,गाढ्या अभ्यासाचं ,सकारात्मक जीवनदृष्टीचं ,रसिकतेचं ,सौंदर्यपूर्ण, सुसंस्कृत लेखनशैलीचं आणि उच्च अभिरुचीचं दर्शन घडलेलं असतं. त्यामुळेच त्यांना प्रत्यक्ष न भेटता देखील आपल्याला त्या सुपरिचित असतात आणि आपले त्यांच्याशी एक आदराचे नाते नकळत तयार झालेले असते. आपण जर त्यांनी लिहिलेली पुस्तकं वाचली असतील तर आपण आणखी स्तिमित होतो. मी सुप्रसिद्ध गायक अरुण दाते यांचे त्यांच्या सांगीतिक वाटचालीवर आधारित 'शुक्रतारा' हे पुस्तक वाचले. </span></td></tr></tbody></table><div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpnVnvkEg5hePQl9tc5FFdbG03glo_ei3OhGmzTGYnGM05e0AR1fAbt-yHfCzj-nril8ITd_YRjydTQPC57qs2snCxVzjd9X6FoH0tAXC-Nie_Jm-0mZthO2YyzWy_zpLJiGC8UoiLrU1Qd42nYvQL2_4qIbUZQotwLSFGydMDiVyBkAuJeumGAJTmL08/s2122/20230928_170848.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2122" data-original-width="1338" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpnVnvkEg5hePQl9tc5FFdbG03glo_ei3OhGmzTGYnGM05e0AR1fAbt-yHfCzj-nril8ITd_YRjydTQPC57qs2snCxVzjd9X6FoH0tAXC-Nie_Jm-0mZthO2YyzWy_zpLJiGC8UoiLrU1Qd42nYvQL2_4qIbUZQotwLSFGydMDiVyBkAuJeumGAJTmL08/s320/20230928_170848.jpg" width="202" /></a></div><br />ते इतक्या वैशिष्ट्यपूर्ण ओघवत्या शैलीत आहे की जणू वाटावे अरुण दाते आपल्याशी अनौपचारिक गप्पाच मारत आहेत. खरं सांगतो - माझ्या खूप उशिरा लक्षात आलं की या आत्मचरित्रात्मक पुस्तकाचं शब्दांकन सुलभाताई तेरणीकर यांचं आहे ! यानंतर पुस्तकाचा परत विचार केला असता मला वाटलं की सुलभाताईंसाठी स्वतःचं लेखक असणं विसरून अरुण दाते यांच्या व्यक्तिमत्वाचा पारदर्शक चेहरा वाचकांसमोर ठेवणं हे किती अवघड काम असेल ! शिवाय अरुण दाते यांच्या इंदुरी बोली भाषेचा लहजा लेखनातूनही मांडणे हेही तितके सोपे नाही. एखादा कसलेला कलाकार जसा कोणतीही भूमिका करताना परकाया प्रवेश करतो त्यासारखंच मला हे वाटलं. <p style="text-align: center;">२</p><p style="text-align: left;">सुलभाताई तेरणीकरांना भेटावे, निदान त्यांच्याशी पत्राद्वारे संपर्क साधावा असे मला 'म टा' मधील त्यांचे रागदारीवरील सदर वाचून खूपदा वाटले होते. याचं कारण म्हणजे या सदरातून त्यांनी केवळ शास्त्रीय संगीतच नव्हे तर त्यावर आधारित हिंदी-मराठी गाण्यांचा सुंदर मागोवा घेतला होता. त्यातलंच एक उदाहरण दिल्याशिवाय मला राहवत नाही -</p><p><i>' चित्रपटसंगीतातला खमाज पैंजणपावलांनी येणारा, मुग्ध प्रणयानं भारलेला आहे. संगीतकार मदन-</i></p><p><i>मोहननी दोन सुंदर गाणी लतादीदींकडून गाऊन घेतली. पूजा के फूलमधलं मेरी ऑँखोंसे कोई नींद लिये</i></p><p><i>जाता है आणि रिश्ते नातेमधलं खनक गयो हाय बैरी कंगना. खमाजची प्रकृती चंचल आहे असं</i></p><p><i>जाणकार सांगतात. पण संगीतकार या चंचल रागाला प्रणयिनीच्या अधीर हृदयाशी सुरांनी बांधतो आणि</i></p><p><i>मग खमाज रागाची रूपमोहिनी या गाण्यातून मनात पसरते. </i></p><p><i>मदन-मोहननी राग खमाजचं एक सुंदर रूप इक हसीन शाम को दिल मेरा खो गयाला बहाल केलं आहे.</i></p><p><i>एका सुंदर संध्याकाळी आपण हृदय हरवून बसलो हा भाव खमाज रागाच्या कोणत्या स्वररचनात</i></p><p><i>गुंफलेला हे सांगता येणार नाही, पण उदास, हुरहूर लावणाऱ्या संध्याकालाच्या प्रतिमेला त्यानं हलकेच दूर</i></p><p><i>सारलं आहे.'</i></p><p>या एका परिच्छेदातून लेखिकेच्या अफाट सौंदर्यदृष्टीचा अंदाज आपल्याला येतो. </p><p>मला जरी त्यांना भेटावंसं वाटत होतं तरी ते कसं करता येईल याबद्दल माझ्याकडे काहीच माहिती नव्हती. किंवा कोणीही परिचित नव्हते जे मला आणि त्यांना ओळखत होते. नंतर मात्र एका अतिशय अपूर्व योगायोगामुळे माझा आणि सुलभाताईंचा परिचय झाला. हे घडलं सध्याच्या व्हर्चुअल जगामुळे ! म्हणजेच व्हाट्सअँप मुळे !आणि याचे संपूर्ण श्रेय जातं आमच्या या संगीत विषयक ग्रुप्सचे ऍडमिन श्री. विवेक पाध्ये यांना! मी ज्या संगीत विषयक समूहांमध्ये होतो तिथे सुलभाताई तेरणीकर याही जोडल्या गेल्या आणि व्हाट्सअँप just came alive! </p><p style="text-align: center;">३ </p><p style="text-align: left;">सुलभाताईंना सिनेसंगीताचा विश्वकोश का म्हणतात हे त्यांच्या समूहावरील अभ्यासपूर्ण पोस्टवरून लगेचच लक्षात आलं. पण यात वेगळेपण हे जाणवलं की त्यांच्याकडे केवळ माहितीचा खजिना नाही तर त्यामागे विचारांचं एक अधिष्ठान आहे. त्या कलाकाराची कलाकृती बघतात आणि त्यावर रसग्रहण करतात. त्या कलाकाराच्या वैयक्तिक, खाजगी आयुष्याबद्दल कधीही बोलत नाहीत. दुसरं म्हणजे त्यांना कोणत्याही कलाकृतीमधील (मग ते एखादं गाणं असो वा सिनेमा ) सौंदर्यस्थळं कोणती हे बरोबर माहीत असतं. आणि तिसरा तेवढाच महत्त्वाचा भाग म्हणजे अतिशय मोजक्या आणि अचूक शब्दांत त्या याविषयी मांडणी करतात. त्यांच्या लिखाणात कुठेही फाफटपसारा नसतो. त्यांचं भाषिक सौंदर्य सहजसुंदर आणि अफाट आहे. त्यात कुठलाही कृत्रिमपणा नाही. आम्हांला शाळेत असताना इंग्रजी विषयात precis writing हा एक भाग होता. दिलेल्या परिच्छेदाचे सर्व महत्त्वपूर्ण मुद्दे थोडक्यात मांडणे त्यात अपेक्षित होते. ते मला कधी जमलं नाही. पण सुलभाताईंच्या पोस्ट वाचल्यावर नेमकं लिखाण म्हणजे काय असतं याचा वस्तुपाठच मिळाला ! सुलभाताईंबद्दल आणखी एक गोष्ट लक्षात आली ती म्हणजे त्या कायमच accessible /approachable आहेत. आपण सेलिब्रिटी आहोत, सुप्रसिद्ध लेखिका आहोत याचा कोणताही बडेजाव/तोरा त्या मिरवत नाहीत. त्यांना इतक्या वेगवेगळ्या विषयांमध्ये रुची आणि गती आहे की याची तुलना फक्त दुर्गाबाई भागवत यांच्या अफाट व्यासंगाशी करता येईल! एकूणच संगीत क्षेत्र सोडल्यास फुलं/झाडं/निसर्गसौंदर्य इथपासून ते कविता/साहित्यापासून ते अगदी पाककला अशा सर्व विषयांवर त्यांचे मार्मिक विचार असतात. आणि या चर्चा अतिशय खेळीमेळीच्या वातावरणात होतात. सुलभाताईंना विनोदाचे अजिबात वावडे नाही उलट त्या कित्येकांची छान फिरकीही घेत असतात. </p><p style="text-align: center;">४ </p><p style="text-align: left;">यथावकाश सुलभाताई आणि त्यांच्या 'Beyond Entertainment' या संस्थेच्या वंदना कुलकर्णी, उस्मान शेख आणि अनघा कोऱ्हाळकर यांच्या संयुक्त विद्यमाने श्री विवेक पाध्ये व्यवस्थापक असलेल्या राजलक्ष्मी सभागृह (कोथरूड ) येथे हिंदी सिनेसंगीतावर आधारित दृक श्राव्य कार्यक्रमांना उपस्थित राहण्याचा योग आला आणि या निमित्ताने सुलभाताईंना प्रत्यक्षही अनेक वेळा भेटता आले. हिंदी सिनेसंगीताच्या सुवर्ण काळाविषयी वेगवेगळ्या थीम्स घेऊन केलेले हे सर्व कार्यक्रम अविस्मरणीय होते. सुलभाताई यात त्या त्या थीमप्रमाणे त्या त्या गाण्यांवर/ संगीतकारावर त्यांच्या नेहमीच्या शैलीत बोलतात आणि ही मूळ गाणी आपल्याला ऐकवली/दाखवली जातात. असं या कार्यक्रमांचं सर्वसाधारण स्वरूप आहे. अशा कार्यक्रमांमधून सुलभाताईंचे या सुवर्णकाळाविषयीचे विचार सविस्तरपणे ऐकायला मिळतात आणि त्यांचा प्रेक्षकांशी अनौपचारिक संवाद हा एक वेगळाच आनंद देऊन जातो. या कार्यक्रमांतून जाणवलं की त्यांना संगीतकार जयदेव, अनिल विश्वास, सी रामचंद्र यांच्या सांगीतिक समज आणि कारकिर्दीविषयी विशेष ममत्व आहे आणि त्यावर विचार करता खरोखरच लक्षात आलं की या तिघांचंही संगीत माधुर्यपूर्ण आणि पथदर्शी होतं. लता मंगेशकर हा सुलभाताईंचा हळवा कोपरा! केवळ एक गायिका म्हणूनच नव्हे तर त्यांना लता मंगेशकर यांचा ३० वर्षांहून अधिक काळ प्रत्यक्ष सहवासही लाभला आहे. आमच्या दैवत असलेल्या लता मंगेशकरांना प्रत्यक्ष भेटलेल्या सुलभाताई म्हणजे आमच्यासाठी पंढरीची वारी अनेक वेळा केलेल्या वारकरीच जणू! म्हणूनच लता मंगेशकर यांच्यावर सध्याच्या काळात पुस्तक लिहिण्याचा जर कोणाला अधिकार असेल तर माझ्यामते तो केवळ सुलभाताईंना आहे आणि त्या लता मंगेशकरांच्या देदिप्यमान सांगीतिक कारकिर्दीला पूर्ण न्याय देतील याविषयी मला पूर्ण खात्री आहे. त्यामुळे मी या ब्लॉगच्या निमित्ताने सुलभाताईंना लता मंगेशकरांवर एक पुस्तक लिहावं अशी विनंती करत आहे. </p><p style="text-align: center;">५ </p><p style="text-align: center;"><span style="text-align: left;">ही खात्री असण्याचं आणखी एक महत्त्वाचं कारण म्हणजे सुलभाताईंचं 'चंदेरी आठवणी' हे पुस्तक! जानेवारी ते डिसेंबर १९९८ या काळात 'दैनिक सकाळ'च्या कलारंजन पुरवणीमध्ये सुलभाताईंनी याच नावाचं सदर लिहिलं होतं, त्यावर आधारित हे पुस्तक आहे. हिंदी सिने-संगीताच्या जुन्या काळातल्या कलाकारांना प्रत्यक्ष भेटून, त्यांच्या मुलाखती घेऊन त्यांच्या गतस्मृतींना उजाळा देणारं हे सदर लोकप्रिय झालं आणि त्यावरील पुस्तक देखील! पण या सदर/पुस्तकामागे सुलभाताईंचे कष्ट लक्षात घेतले तर असं वाटतं की तो संपूर्ण काळ म्हणजे त्यांच्यासाठी एक ध्यासच होता ! १९९८ चा काळ म्हणजे-ना मोबाईल ना कम्प्युटर ! पुण्याहून मुलाखती घेण्यासाठी मुंबईला जायचं</span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibBDZ5Bmt1EkgG-lNJDB4ytp5whcDRp3ZPfAHS1slA11t7q7odys0OlE8FJh0HB04RTmel6BEueuOUyci7clvFYFYlPkFtPH_yiTHk4QkfqYYg3BfzXCDP0HdqNSq2apaqAy_vwxLSAXAzWUDP6EJN2FvXmYqtAhyphenhyphenTv3uV_0eJYfZD1GQdnZ25FaWtOlk/s1911/20230928_170833.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1911" data-original-width="1216" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibBDZ5Bmt1EkgG-lNJDB4ytp5whcDRp3ZPfAHS1slA11t7q7odys0OlE8FJh0HB04RTmel6BEueuOUyci7clvFYFYlPkFtPH_yiTHk4QkfqYYg3BfzXCDP0HdqNSq2apaqAy_vwxLSAXAzWUDP6EJN2FvXmYqtAhyphenhyphenTv3uV_0eJYfZD1GQdnZ25FaWtOlk/s320/20230928_170833.jpg" width="204" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><p style="text-align: left;"> -आणि तेव्हा प्रवासाची साधनंही कमीच होती. या कलाकारांचे नंबर /पत्ते मिळवायचे/शोधायचे...ऊन-वारा-पाऊस यांची तमा न बाळगता त्यांच्या घरी जाऊन मुलाखती घ्यायच्या... आणि सर्वात महत्त्वाचं म्हणजे या मुलाखती रेकॉर्डही केल्या जात नव्हत्या. त्यामुळे केवळ मेंटल नोट्स वर आधारित मुलाखती लक्षात ठेऊन पुण्याला येऊन त्यावर संस्करण करून ते वेळेत प्रकाशित करायचं... आणि लगेच पुढच्या कलाकाराच्या मुलाखतीची तयारी करण्यासाठी नॅशनल फिल्म आर्काइव्जच्या ग्रंथालयात जाऊन अभ्यास करायचा! हे सगळं घरच्या जबाबदाऱ्या आणि नोकरी सांभाळून! मनात ध्यास असल्याशिवाय हे होणे शक्य नाही! मुलाखत घेतलेल्या कलाकारांची यादी अक्षरश: डोळे दिपवणारी आहे- अभिनेत्री श्यामा पासून संगीतकार ओ पी नय्यर ते गायिका सुमन कल्याणपूर, सुलोचना पासून मजरूह सुलतानपुरी ते शोभना समर्थ यांच्यापर्यंत .... या सर्व लोकांना बोलतं करून त्यांच्याकडून या सुवर्ण काळाची माहिती /आठवणी आपल्यापर्यंत पोचवून सुलभाताईंनी एक महत्त्वाचे दस्तावेजीकरण केलं आहे. </p><p style="text-align: center;">६<span style="text-align: left;"> </span></p><p style="text-align: center;"><span style="text-align: left;">एक ऑक्टोबर २०२३ रोजी सुलभाताई वयाची ७४ वर्षे पूर्ण करून पंचाहत्तरीत पदार्पण करत आहेत.विलक्षण योगायोगाची गोष्ट म्हणजे एक ऑक्टोबर हा जागतिक संगीत दिवस म्हणूनही साजरा करण्यात येतो. शिवाय याच दिवशी ज्येष्ठ संगीतकार सचिन देव बर्मन तसंच गीतकार आणि शायर मजरूह सुलतानपुरी आणि मराठी भावगीतात आपले अढळ स्थान असलेले कवी ग दि माडगूळकर यांचाही जन्म झाला. सुलभाताईंना माझ्याकडून वाढदिवसाच्या हार्दिक शुभेच्छा आणि नमस्कार! त्यांचे आयुष्य समाधानाचे आणि आरोग्यदायी जावो आणि त्यांच्याकडून या हिंदी-मराठी संगीत क्षेत्रांविषयी असेच मोलाचे कार्य घडो यासाठीही शुभेच्छा! </span></p></div>Rajesh Pusalkarhttp://www.blogger.com/profile/04991984193331836117noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2409820389244950539.post-78530992874724625542023-06-03T11:05:00.001+05:302023-06-10T12:19:30.991+05:30 'प्रिय भाई...एक कविता हवी आहे'- समृद्ध करणारा एक तरल अनुभव!<p><br /></p><p><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgtxw2KS07Wcll46ilVxBGkk2KLprgE1_dbuDQ8FQbu8-Dc04doH599tc9Ub5P4h0q0qEZ0rouaGYu9bKluWYUcWVVFez1vi6A2a86F0YNLnT_2QwQKY5zv5vEyZqGddOq6Si4wf0macRkZmT8IGdVd8sNVC8toa4cvV1BJgNoqa1XBQgDGCZEaARaY/s1080/FB_IMG_1685769544406.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="849" data-original-width="1080" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgtxw2KS07Wcll46ilVxBGkk2KLprgE1_dbuDQ8FQbu8-Dc04doH599tc9Ub5P4h0q0qEZ0rouaGYu9bKluWYUcWVVFez1vi6A2a86F0YNLnT_2QwQKY5zv5vEyZqGddOq6Si4wf0macRkZmT8IGdVd8sNVC8toa4cvV1BJgNoqa1XBQgDGCZEaARaY/w269-h212/FB_IMG_1685769544406.jpg" width="269" /></a></div><div dir="auto">'प्रिय भाई...' बद्दल याआधी मला फारशी काही माहिती नव्हती. त्यामुळे माझी पाटी कोरी होती. म्हणूनच कदाचित मी या अभिवाचनाचं स्वरूप असलेल्या नाटकाचा पुरेपूर आस्वाद घेऊ शकलो. </div><div dir="auto">मला यातलं सगळ्यात काय आवडलं असेल तर सर्व कलाकारांनी केलेली वातावरण निर्मिती! मग ते भित्तीपत्रकाबाबतची संपादक मंडळाची बैठक असो वा पुलं -सुनीताबाईंचं 'मालती माधव' मधील घर! गुरूदेव टागोर यांच्या कवितेचा शोध इतका जिवंत झाला की मला वाटलं की आपणही धनश्रीच्या मागे उभे राहून पुलं आणि सुनीताबाईंची कविता शोधायची लगबग अनुभवतोय! कवितांच्या पुस्तकांनी श्रीमंत असलेल्या या घरात खरं तर मला त्या मदतनीस गोविंदा होऊन राहायलाही आवडले असते! त्यात हे घर म्हणजे महाराष्ट्राचे लाडके दैवत असलेल्या पुलंचे! या वातावरण निर्मिती मध्ये दिग्दर्शकाचा attention to detail लक्षात येतो जेव्हा पुलंचे आवडते मल्लिकार्जुन मन्सूर यांचा (?भूप ) जयदीप वैद्य ऐकवतात! एक अद्भुत माहोल निर्माण होतो आणि आपणही ती एक कविता शोधता शोधता इतर अनेक कवितांची सौंदर्य लेणी अनुभवत जातो. </div><div dir="auto">पुलंना केवळ एक विनोदी लेखक म्हणणं हे त्यांच्या बहुआयामी व्यक्तिमत्त्वाचा खरं तर अपमान करण्यासारखेच आहे! पुलं आणि सुनीताबाईंचं कवितेवरचं प्रेम हाही दोघांच्या व्यक्तिमत्त्वाचा महत्त्वाचा पैलू आणि दोघांनाही बांधणारा एक समान धागा! दोघांनीही या कविता प्रेमापोटी कविता वाचनाचे अनेक कार्यक्रम केले. दुर्दैवाने मला ते बघायला मिळाले नाहीत. पण आमच्याकडे त्यांच्या अशाच एका कार्यक्रमाची कॅसेट आहे त्याचीही काल आठवण झाली. आणि ही कॅसेट आमच्या आईने आणली होती कारण तिने हा कविता वाचनाचा कार्यक्रम बी. जे. मेडिकल कॉलेजच्या सभागृहात हा कार्यक्रम ऐकलं होता. कविता सादर करण्याची दोघांचीही शैली इतकी विलक्षण आहे की त्यातून या कविता आपल्या अगदी आत पर्यंत पोचतात! पुलं आणि सुनीताबाईंच्या गुणग्राहकतेमुळे महाराष्ट्राला केवळ कुमार गंधर्व - भीमसेन जोशी -वसंतराव देशपांडे - मल्लिकार्जुन मन्सूर - हे गायकच कळले असं नव्हे तर बा भ बोरकर, मर्ढेकर, खानोलकर (आरती प्रभू), संजीवनी मराठे, पद्मा गोळे यांसारखे कवी देखील जास्त चांगल्याप्रकारे समजले! पुलं आणि सुनीताबाईंना या कवींच्या कवितांंनी जो आनंद दिला असेल तो त्यांनी अशा कार्यक्रमांद्वारे लोकांपर्यंत त्यांच्या सहजसुंदर अनौपचारिक शैलीत पोचवला हे त्यांचं महाराष्ट्रावरचं ऋणच आहे खरंतर! </div><div dir="auto">या दोघांचं कवितेवर फक्त प्रेम होतं असं नाही तर त्यांची कवितेच्या प्रति असलेली निष्ठा आणि बांधिलकी देखील त्या दोघांना एक कविता शोधण्यासाठी आणि ती मिळेपर्यंत यात भाग घ्यायला प्रवृत्त करते. आणि म्हणूनच सुनीताबाई जरी त्याबाबतीत थोड्या साशंक होत्या तरी पुलं म्हणतात-पुढील काळात कविता टिकेल!</div><div dir="auto">टागोरांची ती कविता शोधता शोधता अनेक कवितांशी जोडल्या गेलेल्या आठवणींची, कवींशी जुळलेल्या ऋणानुबंधाची एक लडीच उलगडत जाते आणि आपण प्रेक्षक म्हणून या प्रवासाचा भाग होतो आणि आपल्याला वाटतं की काय समृद्ध आयुष्य जगले हे लोक! </div><div dir="auto">लेखक(डॉ समीर कुलकर्णी ) -दिग्दर्शक(अमित वझे ) यांची आणखी एक लक्षात येण्यासारखी गोष्ट म्हणजे पुलं या सर्व घटनेत असले तरी त्यांची भूमिका कोणीही साकारलेली नाही. शिवाय पुलंनी संगीतबद्ध केलेल्या आणि लोकप्रिय असलेल्या गाण्यांची प्रयोग भर असलेली पखरण! यातून पुलंचं लोभस अस्तित्व जाणवत राहतंच ! साधारणपणे ज्यांचं वय ५० किंवा त्यापेक्षा जास्त आहे त्या प्रत्येकाच्या मनात पुलंविषयी एक हळवा कोपरा निश्चितच आहे. महाराष्ट्रातल्या २-३ पिढ्यांना समृद्ध करणाऱ्या या व्यक्तिमत्त्वाबद्दल आदर, प्रेम असलेल्या उपस्थित सर्व प्रेक्षकांना नॉस्टॅलजिक वाटलं असणार. आणि म्हणूनच की काय संपूर्ण सभागृह 'कौसल्येचा राम बाई', 'ही कुणी छेडिली तार' किंवा 'शब्दावाचून कळले सारे' गुणगुणत होते! हा अनुभव देखील रोमांचक!</div><div dir="auto">अंजली मराठे आणि जयदीप वैद्य यांचे गायन अतिशय सुंदर! दोघांचे आवाज स्पष्ट, सुरेल आणि आवाजाची फिरतही छान! निनाद सोलापूरकर यांची केवळ की बोर्डच नव्हे तर गायनातील साथही तोलामोलाची!( हार्मोनियम वादनही कमाल!)</div><div dir="auto">अमित वझे आणि मानसी वझे दोघांचाही वाचिक अभिनय नैसर्गिक आणि सुरेख! </div><div dir="auto">या प्रयोगाच्या स्टार परफॉर्मर मुक्ता बर्वे आहेत हे नि:संशय! त्या crowd puller आहेत पण तरीही त्यांनी कुठेही भूमिकेचं भान सोडलेले नाही हे विशेष! उलट त्यांनी सुनीताबाईंच्या प्रेमळ, स्नेहार्द्र स्वभावाचं सुरेख दर्शन घडवलं आहे. 'चाफ्याच्या झाडा' ही कविता सुनीताबाईंच्या आवाजात आपण ऐकलेली असते. पण मुक्ता बर्वे त्यापेक्षा थोड्या वेगळ्या शैलीत म्हणतात आणि तीही शैली आपल्याला आवडून जाते!तसंच ती कविता वाचताना केलेल्या डाव्या हाताच्या हालचालीतून देहबोली लक्षात राहण्यासारखी ! </div><div dir="auto"><br /></div><div dir="auto"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgdI7_5Z9F1HXG_x1aZEVZWdEaTizKYhCTy03ciFm-GB1f7tRR0Bzx40TwjACGAt3t_lYW2WSBcXES2J77hIW6fXSBniiVKiNRrZIpvP2qC5mZjOclrHcP4jYMdawL6rR_y1dmw6Z6QEK7IKX4HS1C5X0PePkt8-cLuqE2KYxr1DPhE20ehMJGS7p9z/s1080/FB_IMG_1685769535658.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1080" height="229" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgdI7_5Z9F1HXG_x1aZEVZWdEaTizKYhCTy03ciFm-GB1f7tRR0Bzx40TwjACGAt3t_lYW2WSBcXES2J77hIW6fXSBniiVKiNRrZIpvP2qC5mZjOclrHcP4jYMdawL6rR_y1dmw6Z6QEK7IKX4HS1C5X0PePkt8-cLuqE2KYxr1DPhE20ehMJGS7p9z/w229-h229/FB_IMG_1685769535658.jpg" width="229" /></a> </div><br /><div dir="auto"><br /></div><div dir="auto"><br /></div><div dir="auto"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgDPg7C880hYhGB9DIwB-_xkLKCKZRkgvuD5Aqt1apKYsUwm4r01NcObmzivIDZBGzO7wXUY_xXKGqhqh1X5UETGo1rQD5DcsNi8tIvt0GLKelfywcP0DoW9aN0AvPVC_v-JLbHN1dJO4vgYdaj9rKZhtJJOAHXiLXdHnCSt8bJafPv-3_F8AUYco_P/s1080/FB_IMG_1685769446355.jpg" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1080" height="235" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgDPg7C880hYhGB9DIwB-_xkLKCKZRkgvuD5Aqt1apKYsUwm4r01NcObmzivIDZBGzO7wXUY_xXKGqhqh1X5UETGo1rQD5DcsNi8tIvt0GLKelfywcP0DoW9aN0AvPVC_v-JLbHN1dJO4vgYdaj9rKZhtJJOAHXiLXdHnCSt8bJafPv-3_F8AUYco_P/w235-h235/FB_IMG_1685769446355.jpg" width="235" /></a></div><br /></div><div dir="auto"><br /></div><div dir="auto"><br /></div><div dir="auto">या नाटकात एक जिवंत पात्र असावे अशी महत्त्वाची भूमिका मिलिंद मुळीक यांच्या Illustrations ची आहे. केवळ अप्रतिम!</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgtTiKSeCS_BHoCS-p6f08Ek2Vg4WZWslH4E1K7I-UvE4wxsrAMRGQfqi-PA8NUlCJV9xGcdY-UeVxxEK6xUyctmWb6SPXYqbvIN8bKjODhr8zwBSgogvuERbFkg8CjnWBYVO0gKWlHgJgyFfzy_H4-K2RWYJFSsSP2OuaJ8rxra7_BiGVg7xGn1DzG/s1066/FB_IMG_1685769516860.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="970" data-original-width="1066" height="291" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgtTiKSeCS_BHoCS-p6f08Ek2Vg4WZWslH4E1K7I-UvE4wxsrAMRGQfqi-PA8NUlCJV9xGcdY-UeVxxEK6xUyctmWb6SPXYqbvIN8bKjODhr8zwBSgogvuERbFkg8CjnWBYVO0gKWlHgJgyFfzy_H4-K2RWYJFSsSP2OuaJ8rxra7_BiGVg7xGn1DzG/s320/FB_IMG_1685769516860.jpg" width="320" /></a></div><br /><div dir="auto"><br /></div><div dir="auto">नाटकातील घटना खरोखरच घडली होती आणि ते १९९८ साल होतं . पुलं गेले २००० साली आणि त्याआधी काही काळ तसे आजारीही होते. या संपूर्ण नाट्यानुभवात देखील मृत्यू आणि आजारपण यांची एक कळत नकळत सावली जाणवते. पण अशा काळात देखील रसरशीतपणे कसं जगावं... केवळ आला दिवस ढकलत न राहता प्रत्येक दिवसाचं आणि जगण्याचं सोनं कसं करावं याचा एक धडाच जणू पुलं आणि सुनीताबाईंनी आपल्या कृतीतून दाखवून दिला आहे! </div><div dir="auto">प्रयोगाच्या शेवटाला सुनीताबाई लेखक डॉ समीर कुलकर्णी यांच्याशी फोनवर बोलतानाचा प्रसंग आहे. यात त्या आचार्य विनोबा भावे यांच्या 'गीता प्रवचने' मधील पहिल्या अध्यायाचा संदर्भ देतात. त्यात विनोबांनी कृष्णत्रयी असा उल्लेख केला आहे - जो भगवद गीता सांगतो तो एक कृष्ण...ती गीता जो ऐकतो तोच अर्जुनही कृष्णच ...आणि या देव-भक्तांचे हृद्गत प्रगत करणारे महर्षी व्यासही इतके विरघळून गेले की तेही कृष्णच झाले ! सुनीताबाई हाच संदर्भ कवी आणि कवितांच्या बाबतीत देतात. मला हाच संदर्भ 'प्रिय भाई एक कविता हवी आहे' या प्रयोगाच्या बाबतीतही द्यावासा वाटतो. हा अनुभव प्रत्यक्ष घेऊन तो लिहिणारे-डॉ समीर कुलकर्णी...हे एक कृष्ण... हा अनुभव स्वतः मध्ये पूर्णपणे रुजवून त्याचा प्रयोग सादर करणारे कलाकार.. तेही कृष्णच! आणि तो अनुभव आमच्यापर्यंत तेवढ्याच उत्कटतेने पोचल्यामुळे आम्ही प्रेक्षकदेखील कृष्णच! यामुळे एक अद्भुत अद्वैत अनुभवायला मिळाले! </div><div dir="auto"><br /></div>Rajesh Pusalkarhttp://www.blogger.com/profile/04991984193331836117noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2409820389244950539.post-47843698625202649442023-06-02T22:03:00.001+05:302023-06-06T17:23:42.982+05:30सायकलिंग करता करता पक्षीनिरीक्षण ... (भाग ४)<p> एखाद्या ठिकाणी जात राहिल्यावर आपल्याला त्या जागेची सवय होऊन जाते. तशी मला या विठ्ठलवाडी मंदिर परिसराची सवय झाली. एखाद्या रविवारी तिथे सायकलने गेलो नाही तरी टू व्हीलर ने जाऊन घुबडांचे का असेना फोटो काढावे असं वाटू लागलं. जणू मला त्या जागेची ओढच निर्माण झाली. तिथला अर्ध्या तासाचा वेळ...उन्हात असो वा सावलीत..हवाहवासा वाटू लागला. पक्षी शोधणे, त्यांना बघून फोटो काढणे हा एक सरावाचा भाग झाला आणि दोन्हीमध्ये गुणात्मक(!) फरक दिसून येऊ लागला... रोजरोज तीच ती माणसं दिसायची... त्यांचेही तेच ठराविक रुटीन! सगळं कसं अगदी तसाच्या तसं ! थोडंही इकडे तिकडे नाही ! शिवाय मला वेगवेगळे पक्षीही दिसत होते...अगदी महाराष्ट्राचा राज्य पक्षी- हरियाल (Yellow footed green pigeon) ही दिसला. त्यामुळे एकंदरीत सगळं काही सुखाने चाललं होतं..... </p><p>मग एकदम काय झालं काय माहित ! इथले पक्षी अचानक कमी झाले . अवकाळी पावसामुळे नदीचं पाणी वाढून ते प्रवाही झाल्यामुळे की काय माहित नाही! पाण्यात जलपर्णी पण आहेच..त्यामुळे पाण्याची जागा जलपर्णीच्या व्यापली.. कदाचित या दोन्हीमुळे पक्ष्यांचं खाद्य कमी झालं की काय माहित नाही ..पण पक्षी कमी झाले एवढं खरं. आता Ibises, Gray Heron, Black winged Stilts, Purple Heron, Open Stork, Golden oriole, Pied Bushchat, long tailed Shrike इ पक्षी गायब झाले आहेत. एवढंच काय जवळच्या वडाच्या झाडावर कित्येक दिवस न चुकता दर्शन देणारं पिंगळा ( Spotted Owlet) या पक्ष्याचं कुटुंबही दिसेनासं झालं. पक्ष्यांचं एक वेळ समजू शकतो पण जी नियमितपणे दिसणारी माणसं होती, तीही गायब झाली ! उन्हाळ्याच्या सुट्ट्या मुलांना असतात पण या इथल्या लोकांना कसल्या आल्यात सुट्ट्या! पक्षी नाहीत... ती माणसं नाहीत... त्यामुळे एरवी आवडीची जागा सुद्धा उदास, भकास वाटू लागली.. वाटू लागलं -आता इथे येणं आपण थांबवावं का ? पण मन मानायला तयार होईना... </p><div dir="auto"><div dir="auto">कारण दुसरीकडे निसर्गचक्र अव्याहतपणे सुरूच होतं . घारी सारखा मुख्यतः scavenger पक्षी उडता उडता दोन पायात skillfully मासा पकडून झाडावर बसून तो खाताना दिसला .. </div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwPdG0sqcW-Z7vWsqnesPHlKqWq_WTFSJliK3eJdshsnqRMJ-_3smb8Xto2YGI-Zppi0jlNubHyT5QWrequjT9t2N-NFZ7wEsKEKq03UZAB2O9LZfVm8xsk11IAGONPhXIba2KD9xPyF77cKAgTQGYNkrG-rc62zvagycjJmquixxQLwtsTVk8yDpG/s1080/Kite%201.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="810" data-original-width="1080" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwPdG0sqcW-Z7vWsqnesPHlKqWq_WTFSJliK3eJdshsnqRMJ-_3smb8Xto2YGI-Zppi0jlNubHyT5QWrequjT9t2N-NFZ7wEsKEKq03UZAB2O9LZfVm8xsk11IAGONPhXIba2KD9xPyF77cKAgTQGYNkrG-rc62zvagycjJmquixxQLwtsTVk8yDpG/s320/Kite%201.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Black Kite</td></tr></tbody></table><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiriiUBJLutS48f4ZsDDno1yjf5P2I0b_iJKiYbVbjN6iPWLiIwP0-qHSpQLqKYLR-joJo6pKbtCXsgDWAunJmZxMSWmTfmTo3rzDQoKnfimpq8xhB71x4gm2zMhLfeBC7iczJTuwPTLmEFTzO-XLtt_tNy2GS7U0Y0tXnGVnyt_oPtaH_B58GvWMS6/s1080/Kite%202.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="810" data-original-width="1080" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiriiUBJLutS48f4ZsDDno1yjf5P2I0b_iJKiYbVbjN6iPWLiIwP0-qHSpQLqKYLR-joJo6pKbtCXsgDWAunJmZxMSWmTfmTo3rzDQoKnfimpq8xhB71x4gm2zMhLfeBC7iczJTuwPTLmEFTzO-XLtt_tNy2GS7U0Y0tXnGVnyt_oPtaH_B58GvWMS6/s320/Kite%202.jpg" width="320" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLdfNKyhbI-lrcex6ITXqFuSDZSGew6Z0f_QDoAucQdwIqDmf1YHKXDk9vcoUX8eLhtNRynAgQtUH0RgDAt81RfuP_NIzUcmCe4fkRyaIpT1EdpXSHtlF_8YzMUxhlSxTYTl2GwVFyhdDtTU2nVGcWbLzm4wt9ZnCJ5M-_U3gHOoPNI6svCCLczZ4T/s999/Kite%203.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="859" data-original-width="999" height="275" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLdfNKyhbI-lrcex6ITXqFuSDZSGew6Z0f_QDoAucQdwIqDmf1YHKXDk9vcoUX8eLhtNRynAgQtUH0RgDAt81RfuP_NIzUcmCe4fkRyaIpT1EdpXSHtlF_8YzMUxhlSxTYTl2GwVFyhdDtTU2nVGcWbLzm4wt9ZnCJ5M-_U3gHOoPNI6svCCLczZ4T/s320/Kite%203.jpg" width="320" /></a></div><br /><div dir="auto"><br /></div><div dir="auto">या ओसाड जागेची का असेना पण निष्ठेने कोतवाल पक्षी( Drongo) कोतवाली करताना दिसला ...</div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJPyeNs7axaJdS3a21Kl294q0S8iENuGeq2mWLok86kPace4w-qv6SvyQw53_cz5eO06--ULa6men4W-cYoxo3ke7Kd7cpl79TxYpcT8cGIC5mre_KNyakriLigh1WQE8jlpBRXPhNoGE_rLm5xbOAGGp768-HFaaLb8ENdloYk-AY6e_tlELgHePQ/s803/Drongo.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="793" data-original-width="803" height="316" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJPyeNs7axaJdS3a21Kl294q0S8iENuGeq2mWLok86kPace4w-qv6SvyQw53_cz5eO06--ULa6men4W-cYoxo3ke7Kd7cpl79TxYpcT8cGIC5mre_KNyakriLigh1WQE8jlpBRXPhNoGE_rLm5xbOAGGp768-HFaaLb8ENdloYk-AY6e_tlELgHePQ/s320/Drongo.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Drongo </td></tr></tbody></table><div dir="auto"><br /></div><div dir="auto">आता पूर्ण वाढ झालेला ( mature adult) ढोकरी (Pond Heron) पक्षी दिसला ... </div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUiuj89Wq2Owph-G1oiqagT6WbZnGIGXq5rpCat34St3QWOJckynb0RrXkjv1qkMzir6T2kmHUPRnCp7Fgn57YhEfERd79Fh3NYr_GsQSBHb37rR-vte215l-5AfZJAUVgAXA26f-G8SYN4pGM8BwTFMfmJFM4jheA_xWJoo7nOFHfeo_S_VCeSMIG/s941/Pond%20Heron.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="941" data-original-width="831" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUiuj89Wq2Owph-G1oiqagT6WbZnGIGXq5rpCat34St3QWOJckynb0RrXkjv1qkMzir6T2kmHUPRnCp7Fgn57YhEfERd79Fh3NYr_GsQSBHb37rR-vte215l-5AfZJAUVgAXA26f-G8SYN4pGM8BwTFMfmJFM4jheA_xWJoo7nOFHfeo_S_VCeSMIG/s320/Pond%20Heron.jpg" width="283" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Pond Heron</td></tr></tbody></table><br /><div dir="auto">तर दुसरीकडे टिटवीचं (Red Wattled Lapwing) पिल्लू त्याच्या पालकांच्या करड्या पहाऱ्यात </div><div dir="auto"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiibCV3ysZlT6K49FvUQFvqFfDmMy06FcC4d8vs7Tv7Nw7dY0JIBZCCx_Y7B4-VgogEUUHnTCetTPeL7M35GWCeEBp4f9OGp7dA5UVCbQeaR6KItlYKBQSQStSE0okbPa0Z9x-ukBvfcTU5Xqv9sS6mG5tOUixe0PB8Gf7RuwePckoHrvM5NelQxRiO/s1440/DSCN8855.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1440" height="223" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiibCV3ysZlT6K49FvUQFvqFfDmMy06FcC4d8vs7Tv7Nw7dY0JIBZCCx_Y7B4-VgogEUUHnTCetTPeL7M35GWCeEBp4f9OGp7dA5UVCbQeaR6KItlYKBQSQStSE0okbPa0Z9x-ukBvfcTU5Xqv9sS6mG5tOUixe0PB8Gf7RuwePckoHrvM5NelQxRiO/w297-h223/DSCN8855.JPG" width="297" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Red Wattled Lapwing </td></tr></tbody></table><br />हळूहळू पण निश्चितपणे आश्वासक पावलं टाकत होतं ..</div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiC2fv23WLjC9s_-T_GKdBhxE0nJXk5IzQmU0QMvPZAdpBTdkff4ztvmRBB2sDpbc4ALC2p-PwymqBHz1pfeAV8U9O-oKRFzwk6Holqv6afaBp8Gbh0FoFyF7QbI4BGd7GhJvNgtv0shMreexogdrwzogDIYl4Yrdht0XHPvJ6jhfmUajdJwuF2pUoq/s870/Chick%20of%20RWL.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="759" data-original-width="870" height="279" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiC2fv23WLjC9s_-T_GKdBhxE0nJXk5IzQmU0QMvPZAdpBTdkff4ztvmRBB2sDpbc4ALC2p-PwymqBHz1pfeAV8U9O-oKRFzwk6Holqv6afaBp8Gbh0FoFyF7QbI4BGd7GhJvNgtv0shMreexogdrwzogDIYl4Yrdht0XHPvJ6jhfmUajdJwuF2pUoq/s320/Chick%20of%20RWL.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Chick of Red wattled Lapwing <br /><br /><div style="text-align: left;"><br /></div></td></tr></tbody></table>वेगवेगळे पक्षी येतील तेव्हा येतील... ही माणसं पुन्हा भेटतील तेव्हा भेटतील... पण आपण आपलं सातत्य टिकवून राहिलं पाहिजे... अमूकच गोष्टी पाहिजेत हा हट्ट धरून काय उपयोग? त्यामुळे जे समोर आहे त्याच्या सौंदर्याला कमी लेखलं जाण्याची शक्यता आहे... आपली पाटी कोरी ठेवून येणाऱ्या अनुभवांना सामोरं जावं हेच खरं !</div><div dir="auto"><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span>(समाप्त) <br /><div dir="auto"><br /></div></div>Rajesh Pusalkarhttp://www.blogger.com/profile/04991984193331836117noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2409820389244950539.post-9475426645440545962023-06-02T20:18:00.005+05:302023-06-02T20:18:52.691+05:30 सायकलिंग करता करता पक्षीनिरीक्षण ... (भाग ३) <p style="text-align: center;"> १ </p><p style="text-align: left;">आपल्या दिनक्रमाचा एक अविभाज्य भाग असल्यासारखा दररोज उठून मी विठ्ठलवाडी मंदिराजवळील नदीकाठी जाऊ लागलो (अजूनही जात आहे) घरून निघून साधारण ३०-३५ मिनिटांत ७-८ किलोमीटर सायकल चालवायची... विठ्ठलवाडी देवळाजवळ वडाचं झाड आहे तिथे रेलिंगला सायकल लावायची आणि अर्धा तास पक्षीनिरीक्षण केल्यावर कितीही काही चांगलं दिसत असलं तरी तिथून काढता पाय घ्यायचा आणि परत साधारण ८-९ किलोमीटर सायकल चालवून घरी असा दीड तासाचा माझा रोजचा कार्यक्रम असतो. पक्षीनिरीक्षण करताना अर्थातच फक्त पक्षी बघितले जात नाहीत. आजूबाजूला दिसणाऱ्या गोष्टीही टिपल्या जातात. अशाच काही गोष्टींच्या या नोंदी -मला तर या अनुभवांनंतर मनोज बोरगावकर लिखित 'नदीष्ट' या पुस्तकाची प्रकर्षाने आठवण झाली!</p><p style="text-align: left;">अ ) सकाळच्या वेळी शाळा-कॉलेजमधील बरेच विद्यार्थी-विद्यार्थिनी घोळक्याने दिसतात. कधी कधी घोळका मुलामुलींचा असतो तर कधी फक्त मुलांचा . जेव्हा फक्त मुलांचा असायचा तेव्हा ही मुलं स्मशानभूमीच्या खाली आडोसा आहे तिथे जायची आणि सिगारेट ओढायची. दहावी किंवा फारतर अकरावी बारावी च्या वयाची ही मुलं असतात. मुलामुलींच्या घोळक्यात नेहमीचे हसणं -खिदळणं, पोरीबाळींवर इम्प्रेशन मारणं प्रकार चालतात. मला या कशाबद्दलच काहीच म्हणायचं नाही. फक्त एवढं जाणवलं की हल्लीच्या मुलांची भाषा खूपच बदलली आहे. प्रत्येक वाक्याच्या सुरवातीला आणि अध्येमध्ये शिव्यांची मनमुराद पेरणी आणि यावर मुलींनाही फारसं काही वाटत नाही हे विशेष! </p><p style="text-align: left;">आ ) एक वयस्कर माणूस ... अर्धांगवायूच्या झटक्यामुळे डाव्या हात आणि पायावर परिणाम झालेला... तरीही नित्यनेमाने रोज सकाळी हे गृहस्थ फिरायला येतात. एका हातात काठी असली तरी झाडावरची फुलं वेचतात आणि वादाच्या झाडाखाली असलेल्या शंकराच्या पिंडीवर ती पद्धतशीरपणे वाहतात. स्वतः च्या आजारपणापलीकडे जाऊन त्यांचा उत्साह आणि त्यांचं सातत्य याचं मला फार नवल वाटतं. </p><p style="text-align: left;">इ) आणखी एक वयस्कर व्यक्ती... काळा सावळा वर्ण... पांढरा सदरा, पांढरा ढगळ पायजमा, पांढरी टोपी ...असा पेहराव ! स्मशानभूमी आणि मंदिर परिसर झाडणाऱ्या सफाई कर्मचाऱ्यांबरोबर यांच्या कायम गप्पा ...कधी हे पण तिथला कचरा जाळतात... चेहऱ्यावर कायम गंभीर भाव.. चेहऱ्यावरील सुरकुत्या जणू आयुष्यात खूप काही सोसल्याच्या खुणा असाव्यात ! कोणी बोलायला नसलं तर हे एकटेच नदीकाठी बसतात..विडी शिलगावतात आणि शून्यात बघत राहतात...बरेच वेळा या नदीच्या पात्रात ते आंघोळही करतात ! आम्ही एकमेकांना रोज बघत असल्यामुळे हळूहळू ते ओळख दाखवू लागले आणि कोणी माझा अवतार बघून (डोक्यावर हेल्मेट, गळ्यात कॅमेरा इ ) त्यांना माझ्याबद्दल विचारले तर -काही नाही हितं येऊन फोटो काढित्यात.. असं उत्तर द्यायचे. एक दिवस ते नदी पात्रात उतरलेले असताना मला हाक मारून त्यांनी बोलावले आणि काहीतरी दाखवतो असं म्हणाले. मी त्या पात्रात उतरणं शक्यच नव्हतं (याचं मुख्य कारण म्हणजे मला पोहता येत नाही !) मग जितक्या जवळ जात येईल तेवढ्या जवळ गेल्यावर त्यांनी मला हे दाखवलं- </p><p style="text-align: left;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiByO10auUOPztsuLbLqihU1xu30tMADEDRa9sewOiykQCACSEqn9Es1xEE03WPj84RHdJjIur0zEYYZWcS8MyLr3b9pEPeu869yIXnXeVGN1VjMMrJI1jYsnTL5-zVppxU-thV3jpQ1p9HtdGTdOObRcrHtYxzXcou8kDdEKY6uWvmJwdvVgqBiSea/s865/DSCN4005.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="679" data-original-width="865" height="251" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiByO10auUOPztsuLbLqihU1xu30tMADEDRa9sewOiykQCACSEqn9Es1xEE03WPj84RHdJjIur0zEYYZWcS8MyLr3b9pEPeu869yIXnXeVGN1VjMMrJI1jYsnTL5-zVppxU-thV3jpQ1p9HtdGTdOObRcrHtYxzXcou8kDdEKY6uWvmJwdvVgqBiSea/s320/DSCN4005.JPG" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">River Turtle </td></tr></tbody></table> </p><p style="text-align: left;">... हे चक्क जिवंत होतं.. माझी फोटोग्राफीची आवड लक्षात घेऊन त्यांनी मला हे दाखवलं आणि नंतर त्याला पाण्यात सोडलं. दुसऱ्या दिवशी मला मुद्दाम भेटून त्यांनी सांगितलं की त्यांनी महापालिकेला या कासवांबद्दल कळवलं आणि ते लोक येऊन त्याला घेऊन गेले आणि आता ते कात्रजच्या प्राणी संग्रहालयात आहे. कासव पाळणं अथवा पकडून खाणं हा गुन्हा आहे ना ...म्हणून त्यांनी महापालिकेला कळवलं ! मला त्यांच्या या कृतीने खूप बरं वाटलं. यानंतर तर आम्ही नेहमीच एकमेकांना रामराम करू लागलो ... एकदा तर त्यांनी आपणहून मला सांगितलं -पायऱ्यांवरून हळू उतरा...लईच मुरूम हाय ! <br /><br /></p><p style="text-align: left;">ई ) आणखी एक वृद्ध ...वय ७५ च्या आसपास असावे.. दररोज बजाज M 80 ने येतात. पायऱ्या उतरून शंकराच्या देवळाच्या मागच्या कठड्यावर बसतात आणि प्राणायाम वगैरे करतात...नंतर जोरजोरात टाळ्या वाजवतात. आधीच या परिसरात इतके आवाज- कुठे इथल्या कारखान्यांमधल्या मशीनचे...कुठे बिल्डिंगच्या बांधकामाचे तर कुठे रस्ता रुंदीकरणाचे ! यात भरीतभर यांच्या टाळ्यांचा आवाज ! मी मनोमन वैतागून जायचो... पण अर्थात ही जागा माझी नाहीच...इथे त्यांनाही येऊन व्यायाम करायचा हक्क आहेच. नंतर नंतर तेही बोलू लागले...कधी मला उशीर झाला तर -आज उशीर झाला असं विचारत.... व्यायाम करून परतताना पायऱ्या चढल्यावर त्यांना अक्षरश: धाप लागायची... मग म्हणायचे- आताशा त्रास होतो इथे यायचा... वय झालं आता... पण काय करणार ! या जागेसारखी दुसरी शांत जागा कुठे शोधूनही सापडणार नाही! इथलं निसर्गसौंदर्य अनुभव घेतल्याशिवाय समजणार नाही ! एवढ्या गोंगाटात आणि नदीपात्राच्या दुर्गंधीयुक्त डबक्यात देखील शांतता आणि निसर्गसौंदर्य ते अनुभवू शकत होते याचं मला खरंच कौतुक वाटलं. कारण या जागेत खरंच काहीतरी आहे जे आपल्याला पुन्हा पुन्हा तिथे घेऊन येतं.. </p><p style="text-align: left;">उ ) हे गृहस्थ पोशाखात... डाय केलेले केस... नेहमी फुल हाताचा शर्ट.. कडक इस्त्रीची पॅन्ट... पॅन्टच्या बेल्टच्या बकलला मोबाईल फोनची केस... जाड भिंगाचा चष्मा...कायम मंद अत्तराचा वास ही त्यांची ओळखच जणू.. साधारण ५५-६० वय असावं... यांचं वैशिष्ट्य म्हणजे अचूक टायमिंग! दररोज सकाळी एका ठराविक वेळी एक माणूस शंकराचं देऊळ उघडून तिथे फुलं वाहतो... एरवी देवळाला कुलूप असतं. हे गृहस्थ बरोबर देवळाचा दरवाजा उघडताना वरूनच देवाचं दर्शन घेतात आणि लांबूनच नमस्कार करतात ! हे देखील हळूहळू ओळख देऊ लागले... यांनी मला एकदा एक निरागस प्रश्न विचारला- मी तुम्हाला रोज बघतो...तुम्ही इथे रोज येता ..मी बघतो तुम्हाला... मला एक प्रश्न विचारायचा आहे- तुम्ही एवढे फोटो काढता...पण त्याचं पुढे काय करता? म्हणजे याचा उपयोग काय ? ! आता याला काय उत्तर देणार ?</p><p style="text-align: left;"><br /></p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: center;">२ </div><div style="text-align: left;">पण याच माणसाने मला एकदा विचारलं - तुम्हांला इथे घुबडं आहेत हे माहीत आहे का ? तोपर्यंत मला इथे घुबडं (पिंगळा -Spotted Owlets )आहेत याची कल्पनाच नव्हती.. मग त्यांनी मला वादाच्या झाडाच्या ढोलीत बसलेली घुबडं दाखवली... माझ्यावर या माणसाचे अनंत उपकारच आहेत. कारण हे घुबड (किंबहुना सगळीच घुबडं मला खूप आवडतात ! अतिशय expressive पक्षी आहे हा ! त्यांनी दाखवल्यापासून आता इथे यायला आणखी आवडू लागलं. अक्षरश: शेकडो फोटो काढले आहेत. या गृहस्थाने माझ्यासाठी हा खजिनाच खुला केला ! त्यातलेच हे काही फोटो- </div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjbOGIxOnTSwIGDgDdxgzxTOvAkBk4tTAvzACFj7CHreDSMWs507Ap_qnABXJ86ycmeWBJxMfCFeHw4_pA5iLWzQXxD2rYn08x8-Ow9Nn_27a1ojQU8awESA-NuzUATYsfyodAF59obUypjDJkORyoWi8ZL3Ox3WOD9J3qNFjPfaNn__wWjsdAr9rKf/s620/DSCN5646.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="590" data-original-width="620" height="305" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjbOGIxOnTSwIGDgDdxgzxTOvAkBk4tTAvzACFj7CHreDSMWs507Ap_qnABXJ86ycmeWBJxMfCFeHw4_pA5iLWzQXxD2rYn08x8-Ow9Nn_27a1ojQU8awESA-NuzUATYsfyodAF59obUypjDJkORyoWi8ZL3Ox3WOD9J3qNFjPfaNn__wWjsdAr9rKf/s320/DSCN5646.JPG" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Spotted Owlet</td></tr></tbody></table><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhAKh-HR5utz4mnIjCOc2lYku0wdGR5qPaoeOPC9v7V5xQXEMnXRZ2VhdDMV1KbyuIxYvKQ1dRefL67H4tHvSBoKz8BqrtAawvH581QoAdzlW2ikl-sUmtYSIVl-ciNVc9uASGXHx3ysbGoscddsNFjPwiSERv7uSBHoM8LARdVrSPqn0FSmXMyGZPG/s947/DSCN7255.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="947" data-original-width="639" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhAKh-HR5utz4mnIjCOc2lYku0wdGR5qPaoeOPC9v7V5xQXEMnXRZ2VhdDMV1KbyuIxYvKQ1dRefL67H4tHvSBoKz8BqrtAawvH581QoAdzlW2ikl-sUmtYSIVl-ciNVc9uASGXHx3ysbGoscddsNFjPwiSERv7uSBHoM8LARdVrSPqn0FSmXMyGZPG/s320/DSCN7255.JPG" width="216" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEinj6Ure5XZWZjwq9miGqQoJdljaHLH-yK_XvJNxuFyoVyt4ytpZpH77KqTlzK_FGJHd1YIyvOru0hkLKOORhuw3rqLsVHcVsv_gaILm6hq5VKYH4EZvXWJKE9WlWdPdanJpYUpqQzz4PX_c8L1QOlJrg6tcSl7CBL-jG4aSW2L_4yjpslLUo9nmccp/s963/DSCN6447.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="963" data-original-width="801" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEinj6Ure5XZWZjwq9miGqQoJdljaHLH-yK_XvJNxuFyoVyt4ytpZpH77KqTlzK_FGJHd1YIyvOru0hkLKOORhuw3rqLsVHcVsv_gaILm6hq5VKYH4EZvXWJKE9WlWdPdanJpYUpqQzz4PX_c8L1QOlJrg6tcSl7CBL-jG4aSW2L_4yjpslLUo9nmccp/s320/DSCN6447.JPG" width="266" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjsMQV3UxsVeG8gceDPXK3HZNHL9jOTC_k7WEtJUqAg77SZYzCLAFsGWkoFlYZG73Xi-8li2hDrF3yfSTIECD5n9SOrcjdFcfbaEIRXoE_3DKfoZ31VA3UauP_VVaM4DnJmXgKmxjWmz_D59LQM2QelMLDNJlUK8YjDbft0wqBm7ES6WKDUlUFLyChE/s867/DSCN6228.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="867" data-original-width="650" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjsMQV3UxsVeG8gceDPXK3HZNHL9jOTC_k7WEtJUqAg77SZYzCLAFsGWkoFlYZG73Xi-8li2hDrF3yfSTIECD5n9SOrcjdFcfbaEIRXoE_3DKfoZ31VA3UauP_VVaM4DnJmXgKmxjWmz_D59LQM2QelMLDNJlUK8YjDbft0wqBm7ES6WKDUlUFLyChE/s320/DSCN6228.JPG" width="240" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdUQ8WMJSbdlwiUKFaNFvpdQPNZTaKffAvCYt5FPjEFpNruACktZNf1gYd4hZ27dVec_JC_SBBo7VeEbZ9gzmGvMWK1kSbfBIwnjVJvqsqBeIrEQSXWgnz2Vi6aSbOh-hnuMZnxzO_emH2o-hifcAj1JEd6EABr8B8b4cc2upz40qKZuOv1Ejhcuux/s1108/DSCN5742.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1064" data-original-width="1108" height="307" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdUQ8WMJSbdlwiUKFaNFvpdQPNZTaKffAvCYt5FPjEFpNruACktZNf1gYd4hZ27dVec_JC_SBBo7VeEbZ9gzmGvMWK1kSbfBIwnjVJvqsqBeIrEQSXWgnz2Vi6aSbOh-hnuMZnxzO_emH2o-hifcAj1JEd6EABr8B8b4cc2upz40qKZuOv1Ejhcuux/s320/DSCN5742.JPG" width="320" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjVtFN4dvTz0y_UflbeGWqFIG-CvpCUsHl148R7YBkEL8DemmGDj4V6JXA0bSJjPhiKA7j0OFY1wnslnN3tYDK21Jkv11K7f8AZ0PDFu2mJXoKKfdwHbKkdqmMNXPIdrYz9WMii7nIhv_jdBxATBg5SHtM1YRs8DIUCNE8DuRPZN3ePXNipZ5TdkJi2/s1022/DSCN5739.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1022" data-original-width="968" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjVtFN4dvTz0y_UflbeGWqFIG-CvpCUsHl148R7YBkEL8DemmGDj4V6JXA0bSJjPhiKA7j0OFY1wnslnN3tYDK21Jkv11K7f8AZ0PDFu2mJXoKKfdwHbKkdqmMNXPIdrYz9WMii7nIhv_jdBxATBg5SHtM1YRs8DIUCNE8DuRPZN3ePXNipZ5TdkJi2/s320/DSCN5739.JPG" width="303" /></a></div><br /> <p></p><p style="text-align: left;"> <span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span>(क्रमश:)</p>Rajesh Pusalkarhttp://www.blogger.com/profile/04991984193331836117noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2409820389244950539.post-12172347317479200792023-06-01T19:33:00.000+05:302023-06-01T19:33:00.291+05:30 सायकलिंग करता करता पक्षीनिरीक्षण ... (भाग २) <p style="text-align: center;">१ </p><p style="text-align: center;"><br /></p><p style="text-align: left;">पुण्यातील वेगवेगळ्या ठिकाणी सायकलिंग करून पक्ष्यांचे फोटो काढले तरी मला समाधान वाटेना. असं वाटायचं की अशी एखादी जागा असावी जिथे आपल्याला निवांतपणे फोटो काढता येतील..जिथे गर्दी नसेल..आणि दररोज काहीतरी नवीन बघायला मिळेल. आणि सुदैवाने अशी जागा माझ्या शाळकरी मित्र श्रीधर अय्यर याने सुचवली. ती म्हणजे विठ्ठलवाडी , सिंहगड रोड पुणे येथील नदीकाठ ! इथे नदी नाल्याच्या स्वरूपात का असेना, पण वाहत असते! शिवाय नदीच्या पलीकडे उंच उंच झाडं दोन्ही बाजूंना दगडी कठडे, त्यांच्या मागे गवत वाढलेलं... काही ठिकाणी नाजूक रानफुलं तर काही ठिकाणी कर्दळीची झाडं... घाटावर एक शंकराचं देऊळ...नदीपर्यंत जाण्यासाठी खडया पायऱ्या उतरून जायचं ..आणि देवळाला लागून असलेल्या दगडी कठड्यावर सावलीत शांतपणे बसायचं आणि निवांत फोटो काढायचे ! ही जागा मला एकदम आवडली ! म्हणजे मी प्रेमातच पडलो तिच्या ! नंतर माझ्या लक्षात आलं की तिथेच स्मशानभूमी आहे - इथे अंत्यसंस्कार होतात. देवळाच्या बाहेर दहाव्याचे विधी होतात. नदीकिनारी कितीतरी वेळा लोक अन्न ठेवून कावळ्यांची वाट पाहताना बघितले आहेत. तर कितीतरी लोक इथे अस्थिविसर्जनही करतात. पण मग अशा ठिकाणी पक्षीनिरीक्षण करायला जावं का? असा प्रश्न सुदैवाने मला एकदाही पडला नाही. स्मशानभूमी, दहाव्याचे विधी , अस्थी वगैरे या गोष्टींची ना मला कधी भीती वाटली ना याचा अडथळा जाणवला. नदीकाठ मोठा असल्यामुळे अशा प्रसंगी मी या विधींपासून फोटो काढतो आणि त्यांच्या कार्यात माझ्यामुळे लक्ष विचलित होऊ नये किंवा त्यांच्या या गंभीर प्रसंगांत आपल्यामुळे व्यत्यय येऊ नये एवढी मी काळजी घेतो. पण खरं सांगतो ही जागा एवढी सुरेख आहे आणि इथे मी जरी थांबलो तरीही दररोज काही ना काही घडताना दिसतं. त्यामुळे आता सगळ्या जागा बाजूला सारून मी दररोज इथेच जात आहे. चुकला पीर मशिदीत तसा मी कायम विठ्ठलवाडीला नदीकाठी! </p><p style="text-align: center;">२ </p><p style="text-align: left;">५ डिसेंबर पासून सायकलिंग करता करता केलेल्या पक्षीनिरीक्षणात आजवर खालील पक्षी दिसले आहेत -(यात सायकलिंग वगळता बघितलेल्या पक्ष्यांचा समावेश केलेला नाही )</p><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><p style="text-align: left;">1) Little Grebe</p><p style="text-align: left;">2) Ruddy Shelduck</p><p style="text-align: left;">3) Domesticated Mallard</p><p style="text-align: left;">4) Spot-billed Duck</p><p style="text-align: left;">5) Coot</p><p style="text-align: left;">6) Woolly necked Stork</p><p style="text-align: left;">7) Open billed Stork</p><p style="text-align: left;">8) Painted Stork</p><p style="text-align: left;">9) Little Egret</p><p style="text-align: left;">10) Cattle Egret</p><p style="text-align: left;">11) Intermediate Egret</p><p style="text-align: left;">12) Pond Heron </p><p style="text-align: left;">13) Gray Heron</p><p style="text-align: left;">14) Purple Heron</p><p style="text-align: left;">15) Yellow Wagtail</p><p style="text-align: left;">16) Gray Wagtail</p><p style="text-align: left;">17) White Wagtail</p><p style="text-align: left;">18) White browed Wagtail</p><p style="text-align: left;">19) Black winged Stilts</p><p style="text-align: left;">20) Red Wattled Lapwing</p><p style="text-align: left;">21) Spot breasted Fantail</p><p style="text-align: left;">22) White breasted Water hen </p><p style="text-align: left;">23) White throated Kingfisher </p><p style="text-align: left;">24) Common Kingfisher</p><p style="text-align: left;">25) Green Bee Eater</p><p style="text-align: left;">26) Common Sandpiper\</p><p style="text-align: left;">27) Wood sandpiper</p><p style="text-align: left;">28) Green Sandpiper</p><p style="text-align: left;">29) Pied Bushchat</p><p style="text-align: left;">30) Magpie Robin</p><p style="text-align: left;">31) Great Tit</p><p style="text-align: left;">32) Ashy Prinia</p><p style="text-align: left;">33) Red Whiskered Bulbul</p><p style="text-align: left;">34) Red vented Bulbul</p><p style="text-align: left;">35) Gray Hornbill</p><p style="text-align: left;">36) Rose ringed Parakeet</p><p style="text-align: left;">37) Alexandrine Parakeet</p><p style="text-align: left;">38) Drongo</p><p style="text-align: left;">39) Little Cormorant</p><p style="text-align: left;">40) Greater Coucal</p><p style="text-align: left;">41) Glossy Ibis</p><p style="text-align: left;">42) Red naped Ibis</p><p style="text-align: left;">43) White headed Ibis</p><p style="text-align: left;">44) Laughing Dove</p><p style="text-align: left;">45) Yellow footed Green Pigeon (state bird of Maharashtra)</p><p style="text-align: left;">46) Blyth's Reed Warbler</p><p style="text-align: left;">47) Purple Sunbird</p><p style="text-align: left;">48) Tailor Bird</p><p style="text-align: left;">49) Brahminy Starling</p><p style="text-align: left;">50) Golden Oriole</p><p style="text-align: left;">51) Coppersmith Barbet</p><p style="text-align: left;">52) Long tailed Shrike</p><p style="text-align: left;">53) Shikra (याचा फोटो काढता आला नाही) </p><p style="text-align: left;">54) Pied Kingfisher (फोटो नाही) </p><p style="text-align: left;">55) Tickel's Blue Flycatcher (फोटो नाही) </p><p style="text-align: left;">56) Wire tailed Swallow</p><p style="text-align: left;">57) Asian Koel</p><p style="text-align: left;">58) Common Hawk Cuckoo</p><p style="text-align: left;">59) Siberian Stonechat</p><p style="text-align: left;">60) Spotted Owlets </p><p style="text-align: left;">61) Black Kite </p></blockquote><p style="text-align: left;">याशिवाय मुंगूस, खेकडा, कासव यासारखे प्राणीही दिसले. </p><p style="text-align: center;">३ </p><p style="text-align: left;">खरं तर ज्यांचे फोटो काढता आले त्या सगळ्यांचेच फोटो काढताना मजा आली...मग ते पक्षी मोठे असोत -</p> <div><div><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgpqS4LLPzrjFhoWq3fseUm4rWhgeAeM1k1Djrt9ODHj2RN960QxOlM1tlqctWEFfr0fZ7jlb-Y7C_h3R9sGRwPkGLI3qFxrEg4oQ7NlB9V_IZohLxWlKrEPGN1lLT9f6e1JgCZeEeuiEXL5g67OBuEn0-QvTXDvZNTgU8k8iKtnbdAYDty3lngLvRT/s798/Open%20billed%20Stork.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="798" data-original-width="762" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgpqS4LLPzrjFhoWq3fseUm4rWhgeAeM1k1Djrt9ODHj2RN960QxOlM1tlqctWEFfr0fZ7jlb-Y7C_h3R9sGRwPkGLI3qFxrEg4oQ7NlB9V_IZohLxWlKrEPGN1lLT9f6e1JgCZeEeuiEXL5g67OBuEn0-QvTXDvZNTgU8k8iKtnbdAYDty3lngLvRT/s320/Open%20billed%20Stork.JPG" width="306" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Open billed Storks</td></tr></tbody></table><br /></div><div><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQeXYwKYsHyOtbeg92CLddWPkLS5qkYNHNAHs4CUAh3jEl1R333HPSbJStINJRfI3MWX4MJN7J70YYmec_Cg69ISKnPJsD8FYTbPN7hDtwMm_bZP-k4zm2ib1n-xjXkxLIGyDkYWyc2eDhDtc0SWACGijqm7XY0v13slWl151KlrThjXuY9XFofgz9/s1191/Red%20naped%20Ibis.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="920" data-original-width="1191" height="247" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQeXYwKYsHyOtbeg92CLddWPkLS5qkYNHNAHs4CUAh3jEl1R333HPSbJStINJRfI3MWX4MJN7J70YYmec_Cg69ISKnPJsD8FYTbPN7hDtwMm_bZP-k4zm2ib1n-xjXkxLIGyDkYWyc2eDhDtc0SWACGijqm7XY0v13slWl151KlrThjXuY9XFofgz9/s320/Red%20naped%20Ibis.JPG" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Red naped Ibises </td></tr></tbody></table> </div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhiKpPgue2eZXomYilmoWJ3omucsLrx4UpuhxKJV24Uh2hnH0tfjw5gOuTLIbvb1aSjwncSuLMGu0rSGORCPyFYAE9cj_4wdfiMP7eW7gQ4FUpPAYbrrr2-sEd1Yd48xGS0I7VBnAu-IGC1Z07B1EbKc0oJ8xLTJtPAls1XRywTSb0wQ2vrc7jg11q2/s1440/Black%20headed%20Ibis.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1440" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhiKpPgue2eZXomYilmoWJ3omucsLrx4UpuhxKJV24Uh2hnH0tfjw5gOuTLIbvb1aSjwncSuLMGu0rSGORCPyFYAE9cj_4wdfiMP7eW7gQ4FUpPAYbrrr2-sEd1Yd48xGS0I7VBnAu-IGC1Z07B1EbKc0oJ8xLTJtPAls1XRywTSb0wQ2vrc7jg11q2/s320/Black%20headed%20Ibis.JPG" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="text-align: left;">Black headed Ibises <br /><br /></span></td></tr></tbody></table><div><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9OsvTKgIGBSBK1zJfyr-q0yL5uVs_wzu6z-BckUl2OMqir0FdrsGKG_rgl-SpnsKHgQpmnbMOMQ3pUDms-Rz2WarFTKQdStwd1SRQ2twgbm2dYrCA3Jj4-BDEeI0UJQlSyK0DUFUsWAXOb4alg7k6n1RyXuvakHHIX2IcEoSqjLMexF1kwEAQifXB/s828/Painted%20Stork.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="828" data-original-width="642" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9OsvTKgIGBSBK1zJfyr-q0yL5uVs_wzu6z-BckUl2OMqir0FdrsGKG_rgl-SpnsKHgQpmnbMOMQ3pUDms-Rz2WarFTKQdStwd1SRQ2twgbm2dYrCA3Jj4-BDEeI0UJQlSyK0DUFUsWAXOb4alg7k6n1RyXuvakHHIX2IcEoSqjLMexF1kwEAQifXB/s320/Painted%20Stork.jpg" width="248" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Painted Stork </td></tr></tbody></table> <div><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjlxOQDASoEuS4m7znV0HZO7Eu5toLTBWUx9MZ2tuAnq_PuRNZGsVUxil4KhjXbbSlTbklmGNnCC-NbntBhBNhKZxPDkjAs1Yhn1ChyGvgmx5QSc0nFcO2c71v5gfwrjZdHyySzkEFOEyvgmXYq8N6JAeIHIrnoN9pGwJuocrX9bBd-0SaLivlSiSfI/s772/Painted%20Stork%202.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="772" data-original-width="567" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjlxOQDASoEuS4m7znV0HZO7Eu5toLTBWUx9MZ2tuAnq_PuRNZGsVUxil4KhjXbbSlTbklmGNnCC-NbntBhBNhKZxPDkjAs1Yhn1ChyGvgmx5QSc0nFcO2c71v5gfwrjZdHyySzkEFOEyvgmXYq8N6JAeIHIrnoN9pGwJuocrX9bBd-0SaLivlSiSfI/s320/Painted%20Stork%202.jpg" width="235" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Painted Stork </td></tr></tbody></table> <div><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi7QKUQjDRH5HgX5MxRT1Wf5Jz9nxYUNOL54YZieLd3bru4vHtxu0O2vfPISM7K70kW3FBpsEQOPNwqo7l-gRWRohZnfowxl2X9xbuVNnfuasOb7yd84xOp4jrx3Su3XJnstPZPld57VTg-9i4c-lqRj8haOGrj2VWxQgQw-YRglKyzpAoJ4MkLWGjV/s864/PS%20PP.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="751" data-original-width="864" height="278" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi7QKUQjDRH5HgX5MxRT1Wf5Jz9nxYUNOL54YZieLd3bru4vHtxu0O2vfPISM7K70kW3FBpsEQOPNwqo7l-gRWRohZnfowxl2X9xbuVNnfuasOb7yd84xOp4jrx3Su3XJnstPZPld57VTg-9i4c-lqRj8haOGrj2VWxQgQw-YRglKyzpAoJ4MkLWGjV/s320/PS%20PP.JPG" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Painted Stork (L) Purple Heron (R) </td></tr></tbody></table> </div><div><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwn9Ur8ugbGea97F4jxfJYvca3_r3CNV-FRR6FN-PmPkd68J0YxUuprePRmwR5YXl6Y7YtElG0-oZIzv1zwhtH--RXN_5qGcF2mlULs360D_ZiHjAThTrZVmvjZvXG039QduWibNZN7m9nOioPbphQmI8LdoKHDLh43EuxFDDSfIcXVJzGMZI17LCn/s966/Gray%20Heron.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="957" data-original-width="966" height="317" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwn9Ur8ugbGea97F4jxfJYvca3_r3CNV-FRR6FN-PmPkd68J0YxUuprePRmwR5YXl6Y7YtElG0-oZIzv1zwhtH--RXN_5qGcF2mlULs360D_ZiHjAThTrZVmvjZvXG039QduWibNZN7m9nOioPbphQmI8LdoKHDLh43EuxFDDSfIcXVJzGMZI17LCn/s320/Gray%20Heron.JPG" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Gray Heron </td></tr></tbody></table> </div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhmjTPvYLinrroKNM79nrihi3TJfPqn1T4DRBHYuh-RRNDWcIJ_47GWc9lpn7qjy-zjouRrAAXa70dqQKdJYoFI_y1Dyh0bi0BW_jM3RSiKxmPHkpVqeMSaHQS8g7mnRrjD_zP5QvMcGe-OFQLF_8fUIeBwiyb4GI0QZjehCyWu5vKoTL87SeN-3ZSw/s802/DSCN8635.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="802" data-original-width="596" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhmjTPvYLinrroKNM79nrihi3TJfPqn1T4DRBHYuh-RRNDWcIJ_47GWc9lpn7qjy-zjouRrAAXa70dqQKdJYoFI_y1Dyh0bi0BW_jM3RSiKxmPHkpVqeMSaHQS8g7mnRrjD_zP5QvMcGe-OFQLF_8fUIeBwiyb4GI0QZjehCyWu5vKoTL87SeN-3ZSw/s320/DSCN8635.JPG" width="238" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Gray Hornbill</td></tr></tbody></table><br /><div><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjo5rSxiAYRGRLxREPnYwEtibzs8BJdDaYZLnFxxXnzPhg75XaqBkmqeKH93fcvf9PHub5r_gOqZwwaWumNEdcGgk0XrCp34UzhZlYnjvgnxygOj99i2xszquJjdi_AX-Af1eWd26HfV_hAqEJ6z3YLryUybhax3kxS-TN6bvdRgHGypKndvAzaEo-b/s853/DSCN8757.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="853" data-original-width="543" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjo5rSxiAYRGRLxREPnYwEtibzs8BJdDaYZLnFxxXnzPhg75XaqBkmqeKH93fcvf9PHub5r_gOqZwwaWumNEdcGgk0XrCp34UzhZlYnjvgnxygOj99i2xszquJjdi_AX-Af1eWd26HfV_hAqEJ6z3YLryUybhax3kxS-TN6bvdRgHGypKndvAzaEo-b/s320/DSCN8757.JPG" width="204" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Cattle Egret</td></tr></tbody></table> </div><div>.....की छोटे असोत ! किंबहुना छोटया पक्ष्यांचे फोटो काढणं माझ्यासाठी तरी आव्हानात्मक होतं -कारण हे पक्षी अतिशय चंचल असतात. ते एका जागी फारच थोडा वेळ बसतात. ती वेळ साधून फोटो काढणं हे ते आव्हान ! पण या छोट्या पक्ष्यांच्या फोटोमुळे फोटोग्राफीतल्या एका वैशिष्ट्याची सवय झाली ती म्हणजे- Bokeh effect ( background effect) तर आता अशाच काही सुंदर आणि नाजूक पक्ष्यांचे हे फोटो - यातही मला Pied Bushchat या काढताना फारच मजा अली कारण तो एक अतिशय गोड़ पक्षी आहे-</div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNtbUgdaQKpcB0QHTNKxfe_ihFlvoGCQ6VDTfrdvEQ8BYSuzmU01HLQDtP3DrllMlAdgdL8tgPwZp5Z9x3_hK5WWkEfm30xp9qO-UtjgV8rzyXwuMAmViDCWqewg1cWHlDeYE7wYqEimIqBKirDGvV-GD3FDkWnAh11VTMJnin8xplkXMgcLkecdNs/s898/PB%201.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="898" data-original-width="823" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNtbUgdaQKpcB0QHTNKxfe_ihFlvoGCQ6VDTfrdvEQ8BYSuzmU01HLQDtP3DrllMlAdgdL8tgPwZp5Z9x3_hK5WWkEfm30xp9qO-UtjgV8rzyXwuMAmViDCWqewg1cWHlDeYE7wYqEimIqBKirDGvV-GD3FDkWnAh11VTMJnin8xplkXMgcLkecdNs/s320/PB%201.jpg" width="293" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Pied Bushchat</td></tr></tbody></table> <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjCsfNCFeqFhoUajf52j0ytGnz5bYYE275UaRkaUCA0lyzXVbf6mk1aCq9k6HAiXG65u0NOlHUdfLXTbquJ47Zzb2zEGNhKDQ97J9pzBNl2KUoYV8scd5EFwML_shSQ4J_AmfLi-Gu4A2bdnbd7jjv8O0THKWiC9QdurH77NhTsc8CQpKnEO2eHpF79/s953/PB%202.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="953" data-original-width="791" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjCsfNCFeqFhoUajf52j0ytGnz5bYYE275UaRkaUCA0lyzXVbf6mk1aCq9k6HAiXG65u0NOlHUdfLXTbquJ47Zzb2zEGNhKDQ97J9pzBNl2KUoYV8scd5EFwML_shSQ4J_AmfLi-Gu4A2bdnbd7jjv8O0THKWiC9QdurH77NhTsc8CQpKnEO2eHpF79/s320/PB%202.jpg" width="266" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3NXT1hpYHnZ8KTignBxo4ktOOLhu1PCxwTjIedewyUUxh49ogMofuhLj6TR4eKIkmJ1Mj79_d4vJeN5uq0vDAaOimKFa49uETn5Ua5jJshtVumsXml7sydmeCIJdrIlEJRh15iOAc-3Mtxgax6Huu_9K30uvSpCmX3zG36AQXEUTFSQY-j6glNWUH/s1072/PB%203.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1072" data-original-width="766" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3NXT1hpYHnZ8KTignBxo4ktOOLhu1PCxwTjIedewyUUxh49ogMofuhLj6TR4eKIkmJ1Mj79_d4vJeN5uq0vDAaOimKFa49uETn5Ua5jJshtVumsXml7sydmeCIJdrIlEJRh15iOAc-3Mtxgax6Huu_9K30uvSpCmX3zG36AQXEUTFSQY-j6glNWUH/s320/PB%203.jpg" width="229" /></a></div><div><div><div><div><div><div style="text-align: center;"><br /></div></div></div></div></div></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiGuZGXGiH4vA13_80146z6HOUSiWeyWxYhpU6mmPClsRwZTlwhZKmDWAzW4jZjKBnKG6QGQy6G4OnQlBtDqiByhhgOQpJP0CKU8qQl45jrNgE7MgHYsQQl4RXpfe_HzVV45ESrANEG9PT5YYlS-fBVfbMhDnvKpwuOW2fIrZmnJTiI4lHV9GrAu0RL/s952/DSCN6595.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="906" data-original-width="952" height="305" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiGuZGXGiH4vA13_80146z6HOUSiWeyWxYhpU6mmPClsRwZTlwhZKmDWAzW4jZjKBnKG6QGQy6G4OnQlBtDqiByhhgOQpJP0CKU8qQl45jrNgE7MgHYsQQl4RXpfe_HzVV45ESrANEG9PT5YYlS-fBVfbMhDnvKpwuOW2fIrZmnJTiI4lHV9GrAu0RL/s320/DSCN6595.JPG" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Common Kingfisher </td></tr></tbody></table> <br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMX1u4f42B696nNayKryTW6CypUVv0bvT76U9_vHfJpJtwHkZDNoCNPARIqWqdzkBuZ75Wx46tWtZDbshmoSSeE9qvrCdNgmd3av6uthV8YWCMhKhOwqosFxlMz4OjWukX4SrfkKkxuFoNy8BJZODHQt1qM48N8tiItOMCXsX9ioWkF7z_DtH0dHV4/s1073/Screenshot_20230529_163911_Instagram.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1073" data-original-width="962" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMX1u4f42B696nNayKryTW6CypUVv0bvT76U9_vHfJpJtwHkZDNoCNPARIqWqdzkBuZ75Wx46tWtZDbshmoSSeE9qvrCdNgmd3av6uthV8YWCMhKhOwqosFxlMz4OjWukX4SrfkKkxuFoNy8BJZODHQt1qM48N8tiItOMCXsX9ioWkF7z_DtH0dHV4/s320/Screenshot_20230529_163911_Instagram.jpg" width="287" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Long tailed Shrike</td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgIz4RvxyARuMLFWOYX_a_BtBMExtk7b8LUCpiUMbA4XYcckjH7SBbTe7yzg9SfIlD4BPEAbEVdZF5k-c0-cj5oFzwbxGiBeMPWQk92NHxL7Q5ACTKvYb4JoCQJmG_3Ox1tSeditjsnXrXHp5QdsXF1p8GudUIs_zU5rwRwkcNZR9JfnUwdUNEd0in2/s560/DSCN3510.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="560" data-original-width="535" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgIz4RvxyARuMLFWOYX_a_BtBMExtk7b8LUCpiUMbA4XYcckjH7SBbTe7yzg9SfIlD4BPEAbEVdZF5k-c0-cj5oFzwbxGiBeMPWQk92NHxL7Q5ACTKvYb4JoCQJmG_3Ox1tSeditjsnXrXHp5QdsXF1p8GudUIs_zU5rwRwkcNZR9JfnUwdUNEd0in2/s320/DSCN3510.JPG" width="306" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">White Wagtail<br /></td></tr></tbody></table><div><br /></div><div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMX1u4f42B696nNayKryTW6CypUVv0bvT76U9_vHfJpJtwHkZDNoCNPARIqWqdzkBuZ75Wx46tWtZDbshmoSSeE9qvrCdNgmd3av6uthV8YWCMhKhOwqosFxlMz4OjWukX4SrfkKkxuFoNy8BJZODHQt1qM48N8tiItOMCXsX9ioWkF7z_DtH0dHV4/s1073/Screenshot_20230529_163911_Instagram.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody></tbody></table><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpdVB--CSU4Z59yIjeZx_TZOB_kE5U6EVbKQnxE1qWlluAoe2PfsAa7NIDcFqwdYTd-GrM0G2xmS7ZhWWBybiBlvMFhkgfQ8Lk8y3ne00CmQg6NDb87fFrWunt0QqiF5C_vibnfOBr8yfd8Nv9jIel8IF73q9QntNyGlkFrclje3iVck1hbNh37xa9/s1399/DSCN3577.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1399" height="227" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpdVB--CSU4Z59yIjeZx_TZOB_kE5U6EVbKQnxE1qWlluAoe2PfsAa7NIDcFqwdYTd-GrM0G2xmS7ZhWWBybiBlvMFhkgfQ8Lk8y3ne00CmQg6NDb87fFrWunt0QqiF5C_vibnfOBr8yfd8Nv9jIel8IF73q9QntNyGlkFrclje3iVck1hbNh37xa9/w320-h227/DSCN3577.JPG" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">White browed Wagtail</td></tr></tbody></table> </a></div><div><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXtISyegXm1ZDM-LyA4coJbo5zU6qDNDvPVR5QRXWRv3wXUz-cnIadAkyKcUQvIXAvmOJVTquZ8_kbho8LgBwMPLLDDZbhiS4yywQ5DAmKL7MUkG_dwiJP7yVkOa9hxOuoiz-KyM-mMms-kEN4PoIWyjVvhGDGIJGUVTdOebwgt9-E1KU_eb7_l1D_/s965/DSCN8614.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="965" data-original-width="916" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXtISyegXm1ZDM-LyA4coJbo5zU6qDNDvPVR5QRXWRv3wXUz-cnIadAkyKcUQvIXAvmOJVTquZ8_kbho8LgBwMPLLDDZbhiS4yywQ5DAmKL7MUkG_dwiJP7yVkOa9hxOuoiz-KyM-mMms-kEN4PoIWyjVvhGDGIJGUVTdOebwgt9-E1KU_eb7_l1D_/s320/DSCN8614.JPG" width="304" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Yellow eyed Babbler </td></tr></tbody></table><div><div><br /><div><br /></div></div></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhPlVHmS38uyMAwruFneYLqfgJ4PTjDdrPeSRjKQOQvpnfAUkfVibcrvFE37tHVlB6gYXZ2CdCPtE6BlqwUaXkV4bj1-LDVvEr8gmZm_rJ_ZcvbMRJNFF9rHFUBgYmqFGcuausxyajZrQywjXMFBEqdjOnSQelJWXjnDAIo2CD8M5SSzkFrPjtCEsa/s795/DSCN5109.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="795" data-original-width="611" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhPlVHmS38uyMAwruFneYLqfgJ4PTjDdrPeSRjKQOQvpnfAUkfVibcrvFE37tHVlB6gYXZ2CdCPtE6BlqwUaXkV4bj1-LDVvEr8gmZm_rJ_ZcvbMRJNFF9rHFUBgYmqFGcuausxyajZrQywjXMFBEqdjOnSQelJWXjnDAIo2CD8M5SSzkFrPjtCEsa/s320/DSCN5109.JPG" width="246" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Blyth's Reed Warbler </td></tr></tbody></table><br /><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpv0b79IXFfNwOIrp8WWhPFauu6lZ714NoP4xHTU61i0Wrej77JXYmI9SXForzZRgVyclv6dLKwT851Om9Cm9Z2nqwpiAkKTymOPlIVV5Eqxl7rVOlQXCrw1UAn6552toPYLpwkqDLyUiVCC4orhDzgPq7anT1YI37QrZUQbRwOxJFTnVP26v_Qduo/s1016/DSCN4863.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="838" data-original-width="1016" height="264" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpv0b79IXFfNwOIrp8WWhPFauu6lZ714NoP4xHTU61i0Wrej77JXYmI9SXForzZRgVyclv6dLKwT851Om9Cm9Z2nqwpiAkKTymOPlIVV5Eqxl7rVOlQXCrw1UAn6552toPYLpwkqDLyUiVCC4orhDzgPq7anT1YI37QrZUQbRwOxJFTnVP26v_Qduo/s320/DSCN4863.JPG" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Coppersmith Barbet </td></tr></tbody></table><div><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4ySj3faKi_2doYChLLKOmwu5VnzkY61zAfLrV1NDF3JUONmOSk6P-qmq5TilOevVlMkHGq8dtYbhPYX15t_Bg2iVIZ7QnKou_VtcxjwWNF73p-WxDn8gaI2iicvLGWAzu7Uk5ZBiP7u0XdXNvcHdgRvVEXfqgomgSO94nN_fI1LObN97YWoIxEx31/s1440/DSCN8004.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1440" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4ySj3faKi_2doYChLLKOmwu5VnzkY61zAfLrV1NDF3JUONmOSk6P-qmq5TilOevVlMkHGq8dtYbhPYX15t_Bg2iVIZ7QnKou_VtcxjwWNF73p-WxDn8gaI2iicvLGWAzu7Uk5ZBiP7u0XdXNvcHdgRvVEXfqgomgSO94nN_fI1LObN97YWoIxEx31/s320/DSCN8004.JPG" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ashy Prinia </td></tr></tbody></table> <div>हे पक्षीनिरीक्षण करत असताना दिसलेली/भेटलेली माणसं आणि त्यामुळे माझ्यापुढे खुला झालेला खजिना याविषयी पुढील ब्लॉग मध्ये ! </div><div><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> (क्रमश:)</span><br /><div><br /></div></div>Rajesh Pusalkarhttp://www.blogger.com/profile/04991984193331836117noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2409820389244950539.post-59588977895421115632023-05-27T19:56:00.002+05:302023-05-28T00:37:11.427+05:30सायकलिंग करता करता पक्षीनिरीक्षण.... (भाग १)<p style="text-align: center;"> १ </p><p style="text-align: center;"><br /></p><p style="text-align: left;">गेली सुमारे दोन वर्षं सायकलिंग हा माझा छंद आहे. माझ्या पायाला फ्रॅक्चर झालं होतं तेव्हाचे दोन महिने सोडल्यास आजपर्यंत साधारणपणे ४६० दिवस सायकलिंग करून सुमारे ७५०० किमी सायकल चालवली आहे. माझा हा सध्याचा छंद मला किती प्रिय आहे हे यावरून तर कळतंच, पण त्याशिवाय सायकलिंग या विषयाला वाहिलेले तब्बल १० ब्लॉग्ज मी लिहिले आहेत आणि या विषयावरचा हा माझा अकरावा ब्लॉग आहे यावरूनही माझी सायकलिंगची आवड लक्षात यावी ! अर्थात सायकलिंग विषयक पहिल्या ब्लॉग मध्ये लिहिलं होतं की सायकलिंग करत करत कधीतरी सिंहगड गाठेन..तर ते अजूनही जमलेलं नाही! पण त्याची आशा मी अजूनही सोडलेली नाही ! ते म्हणतात ना- उम्मीद पर दुनिया कायम है ! या आधीच्या ब्लॉग्जमध्ये म्हटलं होतं की सायकलिंग मध्ये सातत्य राखण्यासाठी मला काहीतरी एक उद्दिष्ट लागतं. पहिल्या वर्षी सायकलिंग करता करता बघितलेलं पुणे शहर अशी माझी थीम होती. तर मागच्या वर्षी सायकलिंग करता करता बघितलेली झाडं ही थीम होती. सायकलिंग करता करता पुणे शहरावर आधारित ४ ब्लॉग्ज तर झाडांवर आधारित ५ ब्लॉग्ज मी लिहिले आहेत. फोटो आणि निवेदन असं या ब्लॉग्जचं स्वरूप आहे. ते लिहिताना मला खूप मजा आली. ज्यांनी ते या आधी वाचले नसतील त्यांनी ते जरूर वाचावेत. </p><p style="text-align: center;">२ </p><p style="text-align: left;">पक्षीनिरीक्षणाची मला माझ्या शालेय जीवनापासून आवड होती. मात्र मधल्या कितीतरी वर्षांत ते मागे पडलं. नंतर जंगल सफारींना जण सुरु केल्यावर पुन्हा पक्षीनिरीक्षण सुरु झालं. पक्ष्यांच्या फोटोग्राफीची आवड ही मात्र तशी अलीकडची ! म्हटलं तर गेल्या ४-५ वर्षातली ! सुरवातीला चाचपडत धडपडत फोटो काढले..नंतर हळूहळू जमू लागलं. अर्थात फोटोग्राफीमधला अव्वल दर्जा अजूनही गाठता आलेला नाही. पण त्याचं काही वाटून न घेता मी फोटो काढत राहतो. हे सगळं मी लिहितोय खरं ... पण हे खूप I, Me, Myself! असं होतंय का? आत्मप्रौढीचा धोका पत्करून मला एवढंच म्हणायचं आहे की पक्षीनिरीक्षणची आधीपासूनच आवड असल्यामुळे सायकलिंग आणि त्याची सांगड घालणं हे नैसर्गिकरीत्या जमून आलं. </p><p style="text-align: center;">३ </p><p style="text-align: left;">आधीच्या उपक्रमांबाबत मी जी पथ्यं पळत होतो तीच पक्षीनिरीक्षणासाठीही सुरवातीला पाळत होतो -म्हणजे सायकलवरून न उतरता फोटो काढायचे आणि फोटो काढायला मोबाईल फोनच वापरायचा. म्हणजे सायकलिंग हाच मूळ उद्देश राहील . पुण्यात म्हात्रे पूल, नदीकाठचा रस्ता, बंड गार्डन पूल लकाकि बंगला मॉडेल कॉलनी येथील तळं, डी पी रोडकडून दीनानाथ हॉस्पिटल कडे जायच्या रस्त्यावर वळल्यावर असलेला नाला अशा वेगवेगळ्या ठिकाणी जाऊन फोटो काढू लागलो. हे साधारण डिसेंबर २०२२ पासून चालू केलं. फोटोग्राफीसाठी वेळ द्यावा लागत असल्यामुळे हळूहळू माझ्या नकळतच सायकलिंग कमी झालं ! म्हणजे याआधी रोज २२-२३ किमी सायकल चालवणारा मी, कधी १६-१७ किमी किंवा कधी कधी तर १२-१३ किमी वर येऊन ठेपलो! सायकलिंगचा परिभाषेत माझं हे सायकलिंग न राहता fun cycling झालं. पहिले काहीच दिवस मोबाईलने फोटो काढले असतील. नंतर मात्र लक्षात आलं की पक्ष्यांच्या फोटोंसाठी आपल्याला मोबाईलने फोटो काढणं जमत नाही. एक तर पक्षी बऱ्यापैकी लांब असतात आणि स्थिर राहत नाहीत. पक्षी दिसत तर होते , पण त्यांचे फोटो चांगले यायला हवे तर ...माझी 'भीष्मप्रतिज्ञा' मोडणं भाग होतं - म्हणून मी सायकलवरून उतरून आणि Nikon P 900 हा Point & Shoot कॅमेरा वापरून फोटो काढू लागलो. मग मात्र माझा आनंद द्विगुणित नाही..त्रिगुणित नाही...तर चौगुणित झाला- सायकल चालवणे, पक्षीनिरीक्षण करणे, त्यांचे फोटो काढणे आणि शिवाय सायकलिंग करता करता जाता -येता गाणी ऐकणे ! </p><p style="text-align: center;">४ </p><p style="text-align: left;">या भागाच्या शेवटी वर उल्लेख केलेल्या ठिकाणी जाऊन काढलेले काही फोटो इथे पोस्ट करत आहे. नंतर मात्र मी एकाच ठिकाणी जाऊ लागलो आणि तिथेच एवढे पक्षी बघायला की मग बाकी ठिकाणी जाणं जवळपास थांबलं . त्या ठिकाणाविषयी आणि तिथले फोटो पुढील भागात... </p><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQuIPpVJWAw81vUO83ZURNbldeeKTBDAb4gUuSgeeJFk_3eanbdr_0YFgY_kucAR_oQx4EGzinOnpbvIusGG4ZWCMRY6RVevgRCyH8h03YGWtbeWTMb__VR8D5U4Zw2AjonEv1Gz3s_SEjlON2jQtV0T8HLsdZmIwZlKpkJ8XaCHAbFEXZqsBmxYao/s1014/DSCN5706.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="862" data-original-width="1014" height="272" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQuIPpVJWAw81vUO83ZURNbldeeKTBDAb4gUuSgeeJFk_3eanbdr_0YFgY_kucAR_oQx4EGzinOnpbvIusGG4ZWCMRY6RVevgRCyH8h03YGWtbeWTMb__VR8D5U4Zw2AjonEv1Gz3s_SEjlON2jQtV0T8HLsdZmIwZlKpkJ8XaCHAbFEXZqsBmxYao/s320/DSCN5706.JPG" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Woolly Necked Storks ( पांढऱ्या मानेचा करकोचा ) </td></tr></tbody></table><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHcwrcul8fYNm9ymiN4A4pkz1gxV4uYB4jXhrJTCGmWfOcZCPKtleAplEGcUdgAWFMJf7_NXiz2RvL69QQuhnjoE3i_Q-96w40_z06Kd6pR24J8_dfD2BbNLRPCQrmZapRpu1jh3DoMy2uJgTq3S2d8bt1LBjizmaAOdfts4BwOxp4zB4vS21P-SmZ/s1148/DSCN4430.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="887" data-original-width="1148" height="247" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHcwrcul8fYNm9ymiN4A4pkz1gxV4uYB4jXhrJTCGmWfOcZCPKtleAplEGcUdgAWFMJf7_NXiz2RvL69QQuhnjoE3i_Q-96w40_z06Kd6pR24J8_dfD2BbNLRPCQrmZapRpu1jh3DoMy2uJgTq3S2d8bt1LBjizmaAOdfts4BwOxp4zB4vS21P-SmZ/s320/DSCN4430.JPG" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ruddy Shelduck (चक्रवाक बदक) </td></tr></tbody></table> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhEKFpIcwJJF2QmdnVrMauOGYJmDVfor72m65jSlw4rgeS9HgYRfoJ1R31-poNFVaEMQEhDAooLPnSgpBRkezXn00UnbCTZc0G7jwVI94_LzplNimRLT91j3sSWI_-qUd9p_k-e_QFOqiNkmIVIovBadZj4QAvxQjhyfVV0xQg22ToU3rhekkQA-VN/s815/White%20breasted%20waterhen.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="815" data-original-width="517" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhEKFpIcwJJF2QmdnVrMauOGYJmDVfor72m65jSlw4rgeS9HgYRfoJ1R31-poNFVaEMQEhDAooLPnSgpBRkezXn00UnbCTZc0G7jwVI94_LzplNimRLT91j3sSWI_-qUd9p_k-e_QFOqiNkmIVIovBadZj4QAvxQjhyfVV0xQg22ToU3rhekkQA-VN/s320/White%20breasted%20waterhen.jpg" width="203" /></a></div> White breasted Water hen( पांढऱ्या छातीची पाणकोंबडी) <div><br /></div><div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhaIQgWqjCFDjlxkI5O3w2D0QonzQjiJ2k-UqVEAocG0Y2Y0VvqxRJ1fB2zwvY8RZG_QiI_AsygvMhXDKPZJsjVcy2Y-rWDSgdaskmRtwpZV1n9PCN38Kwdj1k77B6PTMnD8i9ABmu5NgS0HFJRgNLtZolCg0u7Cn-BD8yieqG5HS_0ksnalVwTanfb/s1440/DSCN4504.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1440" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhaIQgWqjCFDjlxkI5O3w2D0QonzQjiJ2k-UqVEAocG0Y2Y0VvqxRJ1fB2zwvY8RZG_QiI_AsygvMhXDKPZJsjVcy2Y-rWDSgdaskmRtwpZV1n9PCN38Kwdj1k77B6PTMnD8i9ABmu5NgS0HFJRgNLtZolCg0u7Cn-BD8yieqG5HS_0ksnalVwTanfb/s320/DSCN4504.JPG" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Coot (वारकरी बदक) <br /></td></tr></tbody></table> </div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi38WTvnZb0NY8Vo4zowjYvoHvM-Nb4EU2kgNDLhNCVk5SUv6BuQgwD6EFhpb4XZn6Ron2RgmFgoJkOvNXgAXO08QhLfW9EFDpSNrlNGOgqiw1oc7N5tgrPeJayxiMSeN3-WoNdYjChwWKthalAOE-yohDyzkrO5LOGWKJuePEPOXhxz_Ka36uloPEw/s1095/Spotbilled%20duck.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="886" data-original-width="1095" height="259" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi38WTvnZb0NY8Vo4zowjYvoHvM-Nb4EU2kgNDLhNCVk5SUv6BuQgwD6EFhpb4XZn6Ron2RgmFgoJkOvNXgAXO08QhLfW9EFDpSNrlNGOgqiw1oc7N5tgrPeJayxiMSeN3-WoNdYjChwWKthalAOE-yohDyzkrO5LOGWKJuePEPOXhxz_Ka36uloPEw/s320/Spotbilled%20duck.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Spot billed Duck (हळदकुंकू बदक) </td></tr></tbody></table> <table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEju0u5e5ehzia6mkuzsBLw6coVpbNbx71Sy1UFMW1lse93clg9XJlj62Rl1Ku7I9hI3MsMYoguzVq3l0Mb8SoLtbb5mhdRhDUdVKna9MgY5OoBB_gpBaX3GBEKC4kX9YR81D-NWEYVoyHa3vy62rdYPxq8aLsBgT9lB9ke_1xN3CvpCMqqhACvC48cd/s822/Common%20sandpiper.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="781" data-original-width="822" height="304" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEju0u5e5ehzia6mkuzsBLw6coVpbNbx71Sy1UFMW1lse93clg9XJlj62Rl1Ku7I9hI3MsMYoguzVq3l0Mb8SoLtbb5mhdRhDUdVKna9MgY5OoBB_gpBaX3GBEKC4kX9YR81D-NWEYVoyHa3vy62rdYPxq8aLsBgT9lB9ke_1xN3CvpCMqqhACvC48cd/s320/Common%20sandpiper.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Common Sandpiper </td></tr></tbody></table> <table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh8phjz7yFZAydUYq3jl5lNyXCjJnRKVl0yvsQUf1H7vsWNygyhCLw3CT1S-uGJf9CsTUndbDuaDQTXskMYDXSER2c4o-94bimJERdpGQsgwb3nyyDqM_Ns0GZ6KGmuWwbAi4ZqGaz0fAmh2ZPzwrYZl4TvUpq2zmq2vAbNWGXZfZPSlHkJPs1He9aZ/s928/Green%20sandpiper.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="795" data-original-width="928" height="274" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh8phjz7yFZAydUYq3jl5lNyXCjJnRKVl0yvsQUf1H7vsWNygyhCLw3CT1S-uGJf9CsTUndbDuaDQTXskMYDXSER2c4o-94bimJERdpGQsgwb3nyyDqM_Ns0GZ6KGmuWwbAi4ZqGaz0fAmh2ZPzwrYZl4TvUpq2zmq2vAbNWGXZfZPSlHkJPs1He9aZ/s320/Green%20sandpiper.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Green Sandpiper</td></tr></tbody></table><div><div><div><div><br /></div></div></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_2yOtVODgfPb7r2wqbRsT3QDYlRm2PB4upuVmPMhRXuY5o3o3qu8OmciD8ch7Gdm-AGjM1xjDI0edhs4OQWNx66EZ_MVivrXeu6hR97Nl_kT3s1e2BpqHiIN4_ktFbpL7S5qWXmFgAojF509MUKt1STr4QstHjNfcpCVlVa-VPy5ETkCNL_D1p1tz/s1080/Blackwinged%20stilts.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="843" data-original-width="1080" height="250" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_2yOtVODgfPb7r2wqbRsT3QDYlRm2PB4upuVmPMhRXuY5o3o3qu8OmciD8ch7Gdm-AGjM1xjDI0edhs4OQWNx66EZ_MVivrXeu6hR97Nl_kT3s1e2BpqHiIN4_ktFbpL7S5qWXmFgAojF509MUKt1STr4QstHjNfcpCVlVa-VPy5ETkCNL_D1p1tz/s320/Blackwinged%20stilts.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Black winged Stilts </td></tr></tbody></table> <div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPmv-vas_SSXUWoE7gXznyvqgXEbizujrl8403KehlQhf1IWBcggXOD9E055qEg5mYUlOa5I7oguiSMeVOCvUopzjn60HdRO19Gy8-FR1Y4zqu-vnO3qqFUYGp6uS3XmBHxyK_cJBPebfUbc0gGKwXv6_vwpan79SD7kVc2kFWSzqkVrC0ObrasyGi/s870/Magpie%20Robin.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="870" data-original-width="870" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPmv-vas_SSXUWoE7gXznyvqgXEbizujrl8403KehlQhf1IWBcggXOD9E055qEg5mYUlOa5I7oguiSMeVOCvUopzjn60HdRO19Gy8-FR1Y4zqu-vnO3qqFUYGp6uS3XmBHxyK_cJBPebfUbc0gGKwXv6_vwpan79SD7kVc2kFWSzqkVrC0ObrasyGi/s320/Magpie%20Robin.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Magpie Robin (दयाळ ) </td></tr></tbody></table> </div><div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicg3ce2hpsm9KXQmBiBX2jbvZSGUDtmkDN4AMX_aweZTG7d0XS9Qf01_63isaQYEQ3nq2eC-5ylJcKFqLB58DKK2CXeDMhGWZmgmaxC2XYqcxeidztVId1lsjcLcZTGUU57JYLGqMDl2hwVHlPT_QmxEncdBOTpqeiNULBdZR3e7RymBzeOqwTmCxx/s1080/Great%20Tit.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1080" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicg3ce2hpsm9KXQmBiBX2jbvZSGUDtmkDN4AMX_aweZTG7d0XS9Qf01_63isaQYEQ3nq2eC-5ylJcKFqLB58DKK2CXeDMhGWZmgmaxC2XYqcxeidztVId1lsjcLcZTGUU57JYLGqMDl2hwVHlPT_QmxEncdBOTpqeiNULBdZR3e7RymBzeOqwTmCxx/s320/Great%20Tit.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Great Tit </td></tr></tbody></table> </div><div><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLSCHCTkPIdg3YITHzcZBCT2pOTxKRomIHrEQEyAZgZ2EypjHi68DASzbzONv-6r7jP1O-_HnumVAQ7l8WtRMuoTyP8ocjHTPCnAOQEpNF8SdkCYgKD7tnVO31e4e9fZLWsi27o7BlYUNbf5Q7b6I0Za32w1wp1BXB5m6E6YPV_r-15_b4OzKZMsKE/s1440/White%20throated%20Kingfisher1.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1440" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLSCHCTkPIdg3YITHzcZBCT2pOTxKRomIHrEQEyAZgZ2EypjHi68DASzbzONv-6r7jP1O-_HnumVAQ7l8WtRMuoTyP8ocjHTPCnAOQEpNF8SdkCYgKD7tnVO31e4e9fZLWsi27o7BlYUNbf5Q7b6I0Za32w1wp1BXB5m6E6YPV_r-15_b4OzKZMsKE/s320/White%20throated%20Kingfisher1.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">White Throated Kingfisher with a praying mantis insect kill</td></tr></tbody></table> </div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><div><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><i>(क्रमश:)</i><br /><div><br /> </div><div><br /><br /><br /> <br /><div><br /></div></div></div>Rajesh Pusalkarhttp://www.blogger.com/profile/04991984193331836117noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2409820389244950539.post-78066051170463966252022-11-21T22:29:00.001+05:302022-11-22T11:27:37.003+05:30पुस्तक परीक्षण : 'चिद्गगनाचे भुवनदिवे'<p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwItZd4lwG0uvLaJo3Y1yeQWNn1huoArb5fBSwrf4S6Jf-KLCqrKjLvO4yK6ww3kmuxiOEl4PV8fQN351fqPwpJFVAKXJGiSpbvv9EUY44tLZR5DrMicL6ygneo9O0CyDAbPVdfoLGeuZnSP65GPIfMxarw6hzegGZ8gRhkzWD03LPqWJpgwys4IdQ/s600/CBD.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="393" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwItZd4lwG0uvLaJo3Y1yeQWNn1huoArb5fBSwrf4S6Jf-KLCqrKjLvO4yK6ww3kmuxiOEl4PV8fQN351fqPwpJFVAKXJGiSpbvv9EUY44tLZR5DrMicL6ygneo9O0CyDAbPVdfoLGeuZnSP65GPIfMxarw6hzegGZ8gRhkzWD03LPqWJpgwys4IdQ/s320/CBD.jpg" width="210" /></a></div><br />अलीकडच्या काळात 'चिद्गगनाचे भुवनदिवे' हे पुस्तक वाचलं. यातील काही लेख मी याआधी 'मौज' वा 'दीपावली' च्या दिवाळी अंकांमध्ये वाचलेही होते. काही मात्र प्रथमच वाचले. पुस्तकात डॉ बोकीलांनी त्यांच्या आयुष्यातल्या आठ व्यक्तींच्या सहवासातून जुळलेल्या ऋणानुबंधाविषयी लिहिलं आहे. जितकं ते त्या आठ व्यक्तींबद्दल सांगतात तेवढंच त्यातून त्यांच्याविषयीही कळत जातं आणि या प्रांजळ लिखाणामुळे त्यांच्याविषयीचा आदर द्विगुणित होतो. त्या आठ लेखांपैकी काही लेखांचा मी इथे सविस्तरपणे उल्लेख करेन -<p></p><div><br /></div><div>१) श्री. पु. भागवतांवरील 'साहित्याचा भूमिपुत्र' हा लेख अतिशय उत्कृष्ट आहे. लेखक आणि प्रकाशक यांच्यातील पुस्तकांविषयी होणारा संवाद यातून वाचकांसमोर लेखकाने छान मांडला आहे. यातून त्यांनी श्री. पुं चे चित्र उभे केले आहे ते विलोभनीय आहे. त्यांची आमच्या मनात जी प्रतिमा होती (म्हणजे ते शिस्तप्रिय आहेत, त्यांची उच्च अभिरुची वगैरे) या पलीकडे जाऊन लेखक आणि प्रकाशक या पुस्तक निर्मितीमधल्या दोन घटकांमधील चर्चा, वाद -संवाद यामधून त्यांची पुस्तक प्रकाशन या व्यवसायावरची निष्ठा आणि चांगल्या साहित्याचा दर्जा राखण्यासाठी वेळ लागला तरी चालेल, पण त्याबाबत कोणतीही तडजोड करायची नाही या गोष्टीदेखील प्रकर्षाने कळल्या. श्री पुंची चांगल्या साहित्यकृतीच्या निर्मितीबद्दलची तळमळ या लेखातून पुन्हा अधोरेखित झाली. कोणत्याही लेखकाने पुस्तकाची हस्तलिखित(वा टंकलिखित ) प्रत प्रकाशकाकडे सोपवल्यानंतर ते पुस्तक प्रकाशित होईपर्यंतचा प्रवास याविषयी इतक्या सविस्तरपणे लिहिलेलं माझ्या वाचनात तरी आलेला नाही. हा प्रवास म्हणूनच वाचकांना समृद्ध करणारा आहे. मुळात चांगले साहित्य कशाला म्हणायचे याबाबत या दोघांमध्ये विस्तृत चर्चा झालेल्या दिसतात. 'आठवणीतले मर्ढेकर' या लेखातील श्री पुंचं वाक्य खरं तर प्रत्येक लेखकानेच नव्हे तर आपण वाचकांनी सुद्धा कायम स्मरणात ठेवावं असं आहे-'अनुभवाच्या संमिश्रतेची प्रगल्भ जाणीव आणि त्याच्या वर्णनापेक्षा चित्रणाची कलात्मक दृष्टी' यात केवढा गहन- गंभीर अर्थ सामावलेला आहे ! हा एकच मापदंड वाचकाने प्रत्येक पुस्तकाला लावला तरी त्याच्यात नीर क्षीर विवेकबुद्धीचा विकास होईल असं मला वाटतं. पण अर्थात हे वाक्य पूर्णपणे आत्मसात करणं ही सुद्धा सोपी गोष्ट नाही. पण वाचकाला चांगल्या साहित्याचे निकष कळले तर त्याचा प्रवास निश्चितच त्या दिशेने होईल यात शंका नाही. आणि हाच मापदंड डॉ मिलिंद बोकीलांच्या सर्व साहित्यकृतींना लावला तर त्या कसोट्यांवर ते साहित्य पूर्णपणे उतरतं हेही तितकंच खरं !</div><div><br /></div><div>डॉ बोकील आणि श्री पु भागवत यांच्यामधील प्रगल्भ नातं आणि ते नातं घडत जाताना निर्माण होणारे समज-गैरसमज, आणि मतभेद याबद्दल लेखकाने अतिशय मोकळेपणाने आणि वस्तुनिष्ठपणे लिहिलं आहे. यातून हेही लक्षात येतं की लेखक म्हणून कलाकृतीनिर्मितीच्या मागे असलेली भूमिका किंवा अगदी कादंबरी लेखन असली तरी, त्या कथानक वा त्यातील व्यक्तिरेखांबद्दल असलेली त्यांची भूमिका ठाम होती आणि प्रसंगी वाद झाला तरी चालेल पण त्या भूमिकेपासून ते मागे हटले नाहीत हे विशेष! एक व्यक्ती म्हणूनही श्री पुंच्या स्वभावाचे कंगोरे छान रंगवले आहेत.यावर्षीच्या 'मौज'च्या दिवाळी अंकात मोनिका गजेंद्रगडकर यांनी श्री पु भागवत यांच्यावर एक भावस्पर्शी लेख लिहिला आहे. त्यांच्या आणि डॉ बोकीलांच्या श्री पुं विषयीच्या अनुभवांत विलक्षण सातत्य आहे. </div><div><br /></div><div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgtt80pIx4GgX2X1ZxC7kxbg4UBaI9-fl-aoOse7rnluL65OGmzCI6NaQ6_Fsay50WjuBXdwxlDavEeoPNx38CxRDugQvNv6O9zHB0NHdjmAzOQUTdXDm45WC24wgW3RwhMxUzepglglz_tYyrk8QgLbFGiu_oVby1P34CIbkuI7iKe2M78GAq6uLLN/s232/Blurb.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="218" data-original-width="232" height="218" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgtt80pIx4GgX2X1ZxC7kxbg4UBaI9-fl-aoOse7rnluL65OGmzCI6NaQ6_Fsay50WjuBXdwxlDavEeoPNx38CxRDugQvNv6O9zHB0NHdjmAzOQUTdXDm45WC24wgW3RwhMxUzepglglz_tYyrk8QgLbFGiu_oVby1P34CIbkuI7iKe2M78GAq6uLLN/s1600/Blurb.jpg" width="232" /></a>पुस्तकातील बाकी व्यक्तिचित्रं पण सुरेख आणि हृद्य देखील आहेत. उदाहरणार्थ -कमल रणदिवे यांच्यावरील 'सायंटिस्ट आजी' हा लेख किंवा 'समाजकार्याचे अशोकवन' हा अशोक सासवडकर यांच्यावरील लेख!</div></div><div>पुस्तकात अशा लोकांची व्यक्तिचित्रे आहेत ज्यांना मी कधीच भेटलेलो नाही. पण तरीही यातील काही लेख हे मला माझ्या अनुभवांच्या खूप जवळ जाणारे वाटले आणि म्हणून ते जास्त आवडले. त्या लेखांविषयी थोडंसं -</div><div><br /></div><div>२) 'समाजअर्थाचा 'सह'योग'- हा साहित्यिक, उजव्या विचारसरणीचे विचारवंत श्री स हे देशपांडे यांच्या वरील लेख आहे. स ह देशपांडे हे महाराष्ट्राच्या स्वयंसेवी चळवळींचे ज्येष्ठ अभ्यासक होते. तसंच अर्थशास्त्राचे देखील अभ्यासक होते. बोकीलांनी समाजशास्त्र विषयात पी.एच डी केली त्यावेळी त्यांना श्री. स ह देशपांडे यांची मदत झाली. व्यावसायिक कारणांनी सुरु झालेलं दोघांचं नातं हळूहळू घरगुती स्वरूपाचं झालं. श्री. स ह देशपांडे हे हिंदुत्वविचाराचे पुरस्कर्ते तर डॉ बोकील हे डाव्या विचारसरणीकडे झुकणारे! परंतु या वैचारिक मतभेदांमुळे दोघांच्या नात्यात काहीही फरक पडला नाही. उलट ते उत्तरोत्तर प्रगल्भच होत गेले. </div><div>गेली आठ वर्षे हिंदुत्ववादी विचारसरणीच्या पक्षाचे देशावर राज्य आहे. मी या धर्माधिष्ठित राजकारणाचा अजिबात समर्थक नाही. व्हाट्सअँप, फेसबुक या सारख्या समाजमाध्यमांवर मी माझे विचार मांडत असतो. विशेषतः व्हाट्सअँप समूहांमध्ये आणि तेही शाळा कॉलेज मधील समूहांमधला माझा याबाबतीतला अनुभव मात्र फारसा चांगला नाही. समूहांमध्ये वेगवेगळ्या वेळी राजकीय विषयांवरील चर्चेत मी माझी मतं हिरिरीने मांडायचा प्रयत्न करत होतो. पण माझ्या असं लक्षात आलं की माझ्यासारखी मतं असणारे फार थोडे लोक आहेत आणि त्यातसुद्धा स्वत:ची मतं मांडणारे आणखीनच कमी ! यामुळे मी एकटा विरुद्ध उजव्या विचारसरणीचे पुरस्कर्ते अशा चर्चा/वाद समूहांमध्ये झाले. काहीवेळा ते इतक्या टोकाला गेले की ते वैयक्तिक पातळीवर जाऊन त्याला टिंगलटवाळी/ शेरेबाजी असं स्वरूप आलं. आणि मग मी अशा समूहांमधून बाहेरही पडलो.(कॉलेजच्या एका समूहाने मात्र मला मी कितीही वेळा बाहेर पडलो तरी तितक्या वेळा प्रेमाने मला परत घेतले!) </div><div>स ह देशपांडेंवरील लेख वाचल्यावर जेव्हा मी माझ्या या अनुभवांचा विचार करू लागलो तेव्हा मला वाटलं की यात माझीही चूक झाली असली पाहिजे. त्या त्या व्यक्तीचे राजकीय विचार कुठल्याही बाजूचे असले तरीही केवळ त्यावरूनच आपण त्या व्यक्तीची परीक्षा करू नये, जी मी करत होतो. अर्थात इथे मला हे मान्यच आहे की माझे शालेय मित्र काही स ह देशपांडे यांच्या इतके उदारमतवादी,विवेकी, व्यासंगी, ज्ञानी नव्हेत आणि मी देखील लेखक डॉ मिलिंद बोकीलां इतका वस्तुनिष्ठ आणि व्यक्तीचा तिच्या राजकीय विचारांपलीकडे जाऊन विचार करणारा नव्हे ! पण जर मी तसं केलं असतं तर काही नाती मला निश्चितच सांधता आली असती असं आता मला वाटतं. </div><div><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhEsD3W0vyCrHw_wOOkHvQGJCKZZ8WLyxrKWnWufUhZI28zuoch5N5uRDzRHF0zRNZlcwo1pisSlJBfHe7DPv_9XPFPVGiyYIik2gllY5Eaw_dxkGDkSW8nAEJHD0DjYosFTegtLrbJc4lr6pH8tWj2IeqgXhpIqq_4C5-BTf3nG0w0hl9gmCI-_uF0/s450/Milind-Bokilgdh.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="391" data-original-width="450" height="278" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhEsD3W0vyCrHw_wOOkHvQGJCKZZ8WLyxrKWnWufUhZI28zuoch5N5uRDzRHF0zRNZlcwo1pisSlJBfHe7DPv_9XPFPVGiyYIik2gllY5Eaw_dxkGDkSW8nAEJHD0DjYosFTegtLrbJc4lr6pH8tWj2IeqgXhpIqq_4C5-BTf3nG0w0hl9gmCI-_uF0/w320-h278/Milind-Bokilgdh.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">डॉ मिलिंद बोकील </td></tr></tbody></table><br /><div><br /></div><div>३) 'वाघिणीचे दूध' आणि 'स्थितप्रज्ञस्य का भाषा..' हे लेखकाच्या आई वडिलांविषयीचे लेखही खूप भिडले. एकाच वेळी ते भावनिक ओलावा असलेलेही आहेत, पारदर्शी आहेत आणि वस्तुनिष्ठही! आपल्या आई-वडिलांविषयी लिहिताना समतोल राखून लिहिणं ही खरं तर खूप अवघड गोष्ट आहे. पण डॉ बोकीलांनी तो समतोल राखला आहे. मला हे लेख विशेष आवडले कारण मी देखील अलीकडेच आई-वडीलांच्या वियोगाच्या दु:खातून गेलो आहे. त्यातही आई नसण्याच्या दु:खातून दोन-अडीच वर्षे झाली तरी पूर्णपणे सावरू शकलेलो नाही. पण हे दोन्ही लेख वाचून मला खूप उभारी आली. आईबद्दल एक प्रकारच्या टोचणीच्या भावनेपलीकडे जाऊन मी तिच्याबद्दल तितकासा विचार करू शकत नव्हतो जो मी हे लेख वाचल्यावर करू लागलो. काही एक काळ लोटल्यानंतर आपण आपल्या पालकांकडे तटस्थपणे बघितलं पाहिजे हे या लेखांमधून जाणवलं. डॉ बोकीलांच्या आई वडिलांवरील लेखात मला आणखी एक गोष्ट आवडली म्हणजे त्या लेखांमध्ये त्यांनी त्यांची लेखक ही भूमिका आणि प्रतिमा यांचा विचार न करता खुलेपणाने त्यांच्याविषयी लिहिले आहे. </div><div>विचारांच्या कक्षा रूंदावणारं आणि प्रत्येकाला आपापल्या अनुभवांकडे घेऊन जाणारं हे पुस्तक सर्वांनी अवश्य वाचावं.</div><div><br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 12.8px;" /></div>Rajesh Pusalkarhttp://www.blogger.com/profile/04991984193331836117noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2409820389244950539.post-62359758264444671362022-11-20T15:02:00.005+05:302022-11-20T15:07:57.521+05:30सायकलिंग करता करता...(भाग ५ ) <p><span> (हा ब्लॉग वाचायच्या आधी माझे याच विषयांवरील आधीचे ४ ब्लॉग वाचले तर तुम्हांला जास्त मजा येईल म्हणून त्या ब्लॉग्स ची लिंक मी इथे देत आहे -</span></p><p><span>भाग १-<a href="https://rajeshpusalkar.blogspot.com/2022/05/blog-post.html">https://rajeshpusalkar.blogspot.com/2022/05/blog-post.html</a> </span><span> </span></p><p><span>भाग २ - </span><span><a href="https://rajeshpusalkar.blogspot.com/2022/05/blog-post_28.html">https://rajeshpusalkar.blogspot.com/2022/05/blog-post_28.html</a> </span><span> </span></p><p><span>भाग ३- <a href="https://rajeshpusalkar.blogspot.com/2022/06/blog-post.html">https://rajeshpusalkar.blogspot.com/2022/06/blog-post.html</a> </span><span> </span><span> </span></p><p><span>भाग ४- <a href="https://rajeshpusalkar.blogspot.com/2022/06/blog-post_2.html">https://rajeshpusalkar.blogspot.com/2022/06/blog-post_2.html</a></span><span> )</span></p><p><span><br /></span></p><p><span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> <span> </span><span> </span><span> </span> १ </span></p><p><span>सायकलिंग या विषयाला वाहिलेला हा माझा दहावा ब्लॉग आहे. यावरून गेल्या वर्षभरातला हा माझा आवडता छंद आहे असं म्हणायला हरकत नसावी ! पहिल्या ब्लॉग मध्ये सायकलिंग करतानाचे सर्वसाधारण अनुभव मांडण्याचा प्रयत्न केला होता. त्यानंतरच्या चार ब्लॉग मध्ये सायकलिंग करता करता दिसलेल्या पुणे शहराविषयी लिहिलं होतं. जोडीला अर्थातच फोटो होते. यावर्षीचा वसंत ऋतू चालू झाल्यावर वेगवेगळ्या झाड-फुलांचे सायकलिंग करता करता काढून त्यावर आणखी चार ब्लॉग लिहिले होते. खरं तर हे तसं सगळं चांगलं चालू होतं. फुलांचा बहर... काहीवेळा अचानक , न ठरवता दिसलेली झाडं.. श्रीकांत इंगळहळ्ळीकर यांच्या सदराचा संदर्भ घेऊन शोधलेली झाडं आणि ती त्याच जागी अजूनही आहेत याचा झालेला आनंद...झाडांविषयी माहिती वाचून ज्ञानात भर पडत होती... या निमित्ताने लोकांशीही संवाद होत होता... माझा उपक्रम बघून काही लोकांमध्ये झाडं बघण्याची उत्सुकताही निर्माण झाली होती...</span></p><p><span>आणि अचानक ... </span></p><p><span>६ एप्रिल ला गाडीवरून पडल्यामुळे माझा पाय फ्रॅक्चर झाला आणि पुढचे ६ आठवडे मला घरीच विश्रांती घ्यावी लागली. होती. दृष्ट लागणं वगैरे प्रकारावर खरं म्हणजे माझा अजिबातच विश्वास नाही . पण इतक्या चांगल्या आणि माझ्या अत्यंत आवडत्या छंदाला अशाप्रकारे खीळ बसली याची मला खूपच रुखरुख लागून राहिली. मी पुन्हा जून महिन्यापासून सायकलिंग चालू केलं पण तोवर फुलांचा बहर कमी होत चालला होता आणि नंतर अर्थातच पावसाळा चालू झाला आणि आता आपल्याला पुन्हा फुलं बघण्यासाठी पुढच्या वर्षाची वाट बघावी लागणार या विचाराने मन खिन्न झालं ! कारण मागेही लिहिल्याप्रमाणे झाडं बघणं, त्यांचा पत्ता शोधणं आणि त्यासाठी नवनवीन ठिकाणी जाणं हे सायकलिंगसाठी उत्साहवर्धक झालं होतं कारण त्यानिमित्ताने सायकलिंग नियमितपणे चालू होतं. पण आता ते होणे नाही किंवा असंच नवीन काहीतरी शोधून काढावं लागेल असं वाटत असतानाच .... </span></p><p><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> २</span><br /></p><p><span>अनंत चतुर्दशीच्या दिवशी म्हणजेच ९ सप्टेंबरला मी विमाननगरच्या रस्त्यावर सायकलिंग असताना, पूर्वी जिथे (रस्ता दुभाजकावर ) मला शिंदीची(Phoenix sylvestaris) झाडं शेकड्याने दिसली होती (आणि ज्या विषयी मी या आधीच्या ब्लॉगमध्ये लिहिलं आहे ), तिथेच त्या झाड्यांच्या मध्ये मला अशीच शेकड्याने सूर्यफुलांची झाडं दिसली . इंग्रजी कवी विल्यम वर्डस्वर्थच्या सुप्रसिद्ध I wandered as a lonely cloud या कवितेतील ओळींची आठवण व्हावी इतक्या संख्येने ती फुलं दिसली(अर्थातच ती daffodils ऐवजी सूर्यफुलं होती इतकंच !). गावाकडे सूर्यफुलांची शेतं दिसणं काही दुर्मिळ नाही..पण ऐन शहरात ती मी पहिल्यांदाच बघत होतो. </span></p><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><div style="background-color: white; border: 0px; margin: 0px; padding: 0px 0px 0px 1em; text-indent: -1em; vertical-align: baseline;"><span style="font-family: times;">I wandered lonely as a cloud</span></div><div style="background-color: white; border: 0px; margin: 0px; padding: 0px 0px 0px 1em; text-indent: -1em; vertical-align: baseline;"><span style="font-family: times;">That floats on high o'er vales and hills,</span></div><div style="background-color: white; border: 0px; margin: 0px; padding: 0px 0px 0px 1em; text-indent: -1em; vertical-align: baseline;"><span style="font-family: times;">When all at once I saw a crowd,</span></div><div style="background-color: white; border: 0px; margin: 0px; padding: 0px 0px 0px 1em; text-indent: -1em; vertical-align: baseline;"><span style="font-family: times;">A host, of golden daffodils; </span></div></blockquote><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><div style="background-color: white; border: 0px; margin: 0px; padding: 0px 0px 0px 1em; text-indent: -1em; vertical-align: baseline;"><span style="font-family: times;">Beside the lake, beneath the trees,</span></div><div style="background-color: white; border: 0px; margin: 0px; padding: 0px 0px 0px 1em; text-indent: -1em; vertical-align: baseline;"><span style="font-family: times;">Fluttering and dancing in the breeze. </span></div></blockquote><p>गंमत म्हणजे सकाळची गडबडीची वेळ होती म्हणून की माहित नाही- एवढा सुंदर नजारा होता तरी येणाऱ्या जाणाऱ्या कोणाचंही या विहंगम दृश्याकडे लक्ष नव्हतं. मी मात्र आधी ते दृश्य डोळ्यात साठवलं आणि नंतर मोबाईल कॅमेऱ्यात!</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWhNm0KrmnYQ7yu1faPTwn-0vB3qMaCAjLU7Grrl0Pg5jXGp3KLu91pb8_ktjRpfjURI2hifnn2hoyfL6Zq790nMxk_mkpy-NXaGpztOgcdJCLLhpYe6YliA7JaC3_-4ldV5lyjdOP_BNJqramf0bk1XIHzA8tb8zb4cIj7sF-4KzR2I-lGYypfk3C/s3236/20220909_084118.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3000" data-original-width="3236" height="297" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWhNm0KrmnYQ7yu1faPTwn-0vB3qMaCAjLU7Grrl0Pg5jXGp3KLu91pb8_ktjRpfjURI2hifnn2hoyfL6Zq790nMxk_mkpy-NXaGpztOgcdJCLLhpYe6YliA7JaC3_-4ldV5lyjdOP_BNJqramf0bk1XIHzA8tb8zb4cIj7sF-4KzR2I-lGYypfk3C/s320/20220909_084118.jpg" width="320" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgHpKRiyYdY728FYc6wdxKJ3nJUGMzaTmj4NzEIpUxT6UMj6w-z8yclRuCUHl3-fLJp0OHyWVpmW4nQv8zg0NrHl_bWvBw6i4HCU9DGIYcLhyQoU_cWE5XUm0qDxXfQvTGN4SUcA8zUV-4r0fzROcwnLuFEE48s3NhSrnPr4dLY6csdi_Vy35FLk7c9/s4000/20220921_082330.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3000" data-original-width="4000" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgHpKRiyYdY728FYc6wdxKJ3nJUGMzaTmj4NzEIpUxT6UMj6w-z8yclRuCUHl3-fLJp0OHyWVpmW4nQv8zg0NrHl_bWvBw6i4HCU9DGIYcLhyQoU_cWE5XUm0qDxXfQvTGN4SUcA8zUV-4r0fzROcwnLuFEE48s3NhSrnPr4dLY6csdi_Vy35FLk7c9/s320/20220921_082330.jpg" width="320" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwwKnZYkJTGMUSK5cEIM8IEtGekmjOF05GXwNDMDJR43E0cxzDZN5Mmdp0eA9c1tANzIWR_kewUKhJlELhX81CgR2jjLYBU4k86MA5cN7avBVZillfrFN29cRllUpRU5iNTdXKb-ScVXTHUuS0YhencTaua2FvwZWoXFABMcFXzOBr3EyhhgmoX6gZ/s4000/20220921_082354.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3000" data-original-width="4000" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwwKnZYkJTGMUSK5cEIM8IEtGekmjOF05GXwNDMDJR43E0cxzDZN5Mmdp0eA9c1tANzIWR_kewUKhJlELhX81CgR2jjLYBU4k86MA5cN7avBVZillfrFN29cRllUpRU5iNTdXKb-ScVXTHUuS0YhencTaua2FvwZWoXFABMcFXzOBr3EyhhgmoX6gZ/s320/20220921_082354.jpg" width="320" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhd7NtL9fFjNDgX1jfqmm8UgVT-twZL8Aaif1EvAKdiYkH3_EtlRlaKtmHMmtrHJ-AvkYe4ODQELKR0x9-V1CtkGL1-mSIHkfQOFlOxEP2gee9ofvJlsuXek68UIQMHv0FJfNAd9LVKs1NfSd5FgJl7XCmNVsDGKrSy61OVduyOy7Jlc40k8uJGFtXD/s4000/20220921_084649.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="3000" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhd7NtL9fFjNDgX1jfqmm8UgVT-twZL8Aaif1EvAKdiYkH3_EtlRlaKtmHMmtrHJ-AvkYe4ODQELKR0x9-V1CtkGL1-mSIHkfQOFlOxEP2gee9ofvJlsuXek68UIQMHv0FJfNAd9LVKs1NfSd5FgJl7XCmNVsDGKrSy61OVduyOy7Jlc40k8uJGFtXD/s320/20220921_084649.jpg" width="240" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">नंतर ८-१० दिवसांनी पुन्हा इथे गेलो तर सगळा बहर ओसरला होता आणि वाळलेली फुलं रस्त्यावर इतस्ततः: पडली होती आणि त्यावरून वाहनं, बेदरकारपणे म्हणावं की निर्विकारपणे हे कळत नाही, जात होती !</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">(कोणाला सूर्यफुलाविषयी आणखी माहिती हवी असल्यास - <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Helianthus">https://en.wikipedia.org/wiki/Helianthus</a> ) </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span>३ </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">सायकलिंग करता करता विशेषतः पुण्याच्या संतनगर ते मित्रमंडळ रस्त्यावर फुलांचा मंद, नाजूक वास नाकात घुमत होता पण आसपास फुलं काही दिसली नाहीत आणि सहज खाली बघितलं तर लांबलचक दांडी असलेल्या फुलांचा सडा पडलेला दिसला आणि लक्षात आलं की ही तर बुचाची(Indian Cork Tree ) फुलं ! आणि फुलांतून झाडाचा माग काढला तर उंचच उंच झाड आणि त्यावर अक्षरश: लगडलेली फुलं दिसली. लांबून बघितल्यावर मला तर हिमालयातील एखाद्या मनाली वगैरे सारख्या शहरातील उंच डोंगराळ वस्ती जशी दिसते तशी ती दिसली. नंतर बुचाची झाडं आणखीही काही ठिकाणी दिसली- अगदी आमच्या मार्केटयार्ड सिग्नलला सातारा रस्त्याकडून उजवीकडे वळलं की लगेच वळणाला हे झाड दिसलं. </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg21Tl3CqXBXaK-K7PV7rRHoTW4VCwvRLj2mthBBkGUc-bfRetgp-eBJUB9JOVtxOOhUfZv-3ZhbF1lDkACJGKIqmcpvx3KaA8bi3Mc1gYAGyW8eN7g7WsHLbZEznYgjERvL92BoLOgKbCIMh6giPyKaNCveURIDzjSqo0msWcR6DMlXFnHPYNrVBtP/s1440/DSCN1974.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1440" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg21Tl3CqXBXaK-K7PV7rRHoTW4VCwvRLj2mthBBkGUc-bfRetgp-eBJUB9JOVtxOOhUfZv-3ZhbF1lDkACJGKIqmcpvx3KaA8bi3Mc1gYAGyW8eN7g7WsHLbZEznYgjERvL92BoLOgKbCIMh6giPyKaNCveURIDzjSqo0msWcR6DMlXFnHPYNrVBtP/s320/DSCN1974.JPG" width="320" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgt2jhcPcgRcCYsbX0UO8QhIb1ZheAfLoxhlJ-GY501rzv1uscC3uYPKCGmD5kEY8z7KY7T-U5a3rHz8_pzXgF2tlmHqsrXzB8VinR_sQlUbTVCKjTYco6e80ZFj_rDuMUkzsgwx3wXdaUUIqZqBt5kd-3vihpq9aD6HDoDTv7lGPOmwEuodBtVxPT8/s1920/DSCN1972.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1920" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgt2jhcPcgRcCYsbX0UO8QhIb1ZheAfLoxhlJ-GY501rzv1uscC3uYPKCGmD5kEY8z7KY7T-U5a3rHz8_pzXgF2tlmHqsrXzB8VinR_sQlUbTVCKjTYco6e80ZFj_rDuMUkzsgwx3wXdaUUIqZqBt5kd-3vihpq9aD6HDoDTv7lGPOmwEuodBtVxPT8/s320/DSCN1972.JPG" width="320" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgc7mKbLJognFBW3kMuJdnUYkqBv5P9BL783p_jjE0r46eshCpfvUZOxdZUoAtekfHCQm-DKsS5mZ-qwW2xeJF4KsKGbOuYbZJOXz4MenlQPx88a2PErt7L20N1xz91pGH9jgiFfgRAs7O2NjK4RCjwZWA0T5nIeMRea6pAtZYvYvhn2DnkJ5tNA85j/s1440/DSCN1976.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1440" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgc7mKbLJognFBW3kMuJdnUYkqBv5P9BL783p_jjE0r46eshCpfvUZOxdZUoAtekfHCQm-DKsS5mZ-qwW2xeJF4KsKGbOuYbZJOXz4MenlQPx88a2PErt7L20N1xz91pGH9jgiFfgRAs7O2NjK4RCjwZWA0T5nIeMRea6pAtZYvYvhn2DnkJ5tNA85j/s320/DSCN1976.JPG" width="320" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">(बुचाच्या झाडाविषयी अधिक माहिती- <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Millingtonia">https://en.wikipedia.org/wiki/Millingtonia</a>)</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div> ४</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">मार्च महिन्यात बहरलेली पिचकारी ( African Tulip tree) ची फुलं पावसाळ्यानंतरही पुन्हा फुललेली बघायला मिळाली. आणि आधीपेक्षा जास्त बहर बघायला मिळाला. या फुलाविषयी मी आधीच्या ब्लॉग मध्ये लिहिलं आहे. त्यामुळे इथे फक्त अलिकडेच काढलेले फोटो डकवतो.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_KUjFng1UDtJzUe_4fq6F-3MdApR-uN-aiuQEbxU0xc3OR9B13RT7SWlbUU46ZzqVjbdSIx54P5cvk4VtohR1c9NYmg05yP_FdtV2w-geocQOd6yrLQEyHIXG6z5eBCaujeWJYlsOrY0DKsqygjCv8ZBZ8WdSs2pdHi2vT59h7XyOZDSNHs8G1EwO/s1430/DSCN1982.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="760" data-original-width="1430" height="170" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_KUjFng1UDtJzUe_4fq6F-3MdApR-uN-aiuQEbxU0xc3OR9B13RT7SWlbUU46ZzqVjbdSIx54P5cvk4VtohR1c9NYmg05yP_FdtV2w-geocQOd6yrLQEyHIXG6z5eBCaujeWJYlsOrY0DKsqygjCv8ZBZ8WdSs2pdHi2vT59h7XyOZDSNHs8G1EwO/s320/DSCN1982.JPG" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmNVjWd2BRC26UY-gt1yBVBO6zNaLPo5XBgwJhNqgi_Yp_k8D3vZK5Il9n7TlTmYFx4svMNkAV2CkA5qKIhgNdD81Z4RFZJXVhRptb9elj8nbVorjczB-7H8xwjqOeIIPnTwVCMj3t1m5962z_1GUgHrOMKnDurclxvlIFABf21nkXMV9czDDmhExq/s1440/DSCN1983.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1440" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmNVjWd2BRC26UY-gt1yBVBO6zNaLPo5XBgwJhNqgi_Yp_k8D3vZK5Il9n7TlTmYFx4svMNkAV2CkA5qKIhgNdD81Z4RFZJXVhRptb9elj8nbVorjczB-7H8xwjqOeIIPnTwVCMj3t1m5962z_1GUgHrOMKnDurclxvlIFABf21nkXMV9czDDmhExq/s320/DSCN1983.JPG" width="320" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXlXLsxTMkVYPlZyfseVObC04aca79F4hLtlt_S9VaD-6OiiKWdKvzLmavHK-UvySTKHBQjr_3nVHkeykRb7yNKkrMRoTkE-YustFlmeLn7O4Tf6yqyTzPEmqHU0r1nL_k2xEryxNdmDcMd998RbnBvijWJAmvMANKs3z6HEBHANjLNzY4lmxZejED/s1440/DSCN1984.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1440" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXlXLsxTMkVYPlZyfseVObC04aca79F4hLtlt_S9VaD-6OiiKWdKvzLmavHK-UvySTKHBQjr_3nVHkeykRb7yNKkrMRoTkE-YustFlmeLn7O4Tf6yqyTzPEmqHU0r1nL_k2xEryxNdmDcMd998RbnBvijWJAmvMANKs3z6HEBHANjLNzY4lmxZejED/s320/DSCN1984.JPG" width="320" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"> ५</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">संतनगर भागातून जवळपास रोजच सायकलिंग करत जातो. त्यामुळे इथली झाडं माहित झाली आहेत, त्यांची नावं माहित नसली तरीही! म्हणूनच झाड/फुलांचे फोटो काढून expert opinion घ्यायचं हा आता शिरस्ताच झाला आहे! आता हेच बघा ना - कांचन या झाडाचं फूल असं असतं हे माहित होतं- <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_X4ffNdnPZd9Jve4iildnp1tKpAtDsy5SRUOhGtXSzAWL7plVkQXsbezYhDzRDoqv199cu-qVlfTRJRQQ-0vhHUmPTxvmi_Pbe09AkzW0SnKYdrDgq2lcxXvbDHMUU2otIqRaG8X_j60qZ1t3D07sSK8uDHmMc0pHjrJdIZOBVKpbOI6-YA0qPnYG/s4000/20220925_095239.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3000" data-original-width="4000" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_X4ffNdnPZd9Jve4iildnp1tKpAtDsy5SRUOhGtXSzAWL7plVkQXsbezYhDzRDoqv199cu-qVlfTRJRQQ-0vhHUmPTxvmi_Pbe09AkzW0SnKYdrDgq2lcxXvbDHMUU2otIqRaG8X_j60qZ1t3D07sSK8uDHmMc0pHjrJdIZOBVKpbOI6-YA0qPnYG/s320/20220925_095239.jpg" width="320" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgRh8q-giuhD4R6gFWuoC4gAn2Ki-9L0e3PlccVidyftxq1hPwTl9jEsbp0hjwHXNj1fYguygrDAuc-WFnhPaJlW_pj9d39dxtN1SusqDXeDIEDj7otaGANDNgNJ-7CokB8tVZNlUDXOTBpz-zTh1If8C5fYkuhAJRS-J7KkACZmY0cNMLDWzpMAd4V/s4000/20220925_095237.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3000" data-original-width="4000" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgRh8q-giuhD4R6gFWuoC4gAn2Ki-9L0e3PlccVidyftxq1hPwTl9jEsbp0hjwHXNj1fYguygrDAuc-WFnhPaJlW_pj9d39dxtN1SusqDXeDIEDj7otaGANDNgNJ-7CokB8tVZNlUDXOTBpz-zTh1If8C5fYkuhAJRS-J7KkACZmY0cNMLDWzpMAd4V/s320/20220925_095237.jpg" width="320" /></a></div><br /></div>(हे फोटो गोखले इन्स्टिट्यूट च्या बाहेरच्या फूटपाथवरून काढले आहेत. )<div>पण ही फुलं सुध्दा कांचनचीच आहेत हे नव्हतं माहित. मी यालाच तामण समजत होतो -</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhkvSXhn4lT4zzaexxe-faSFgjeInQE3cImmNxYjDEK9ORkjgT_eqVgTOLn5B8kTojjNXavjUKvdOkWJEgA7LET7E8IyNVx2cpJS5ZKInfM9WCB-96vg5OJ8CqILQJeAWXcMHeFtY8l3pd324bG44HbSSdI0u7S1XTlQUzsQ7qaNL4Hb7jFimbwbhLL/s1440/DSCN1979.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1440" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhkvSXhn4lT4zzaexxe-faSFgjeInQE3cImmNxYjDEK9ORkjgT_eqVgTOLn5B8kTojjNXavjUKvdOkWJEgA7LET7E8IyNVx2cpJS5ZKInfM9WCB-96vg5OJ8CqILQJeAWXcMHeFtY8l3pd324bG44HbSSdI0u7S1XTlQUzsQ7qaNL4Hb7jFimbwbhLL/s320/DSCN1979.JPG" width="320" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihXSsuSZGjdJTAS9MVp05MWImZVy5xx3XhN4Xjsj5N8fblTBpZ7svseQ-Vi51PyEakenFGUkyqLrsTQmx9CV9m2KbRSIBW9oNHLgdBzkrw9GrG1b4vdL9EGNYxO2kKBfioMGjfpmu0SixuU9glH3-vXNrXUrmTT0mxwwoYOCH6xTmBzIIrVpldrLi_/s1440/DSCN1980.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1440" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihXSsuSZGjdJTAS9MVp05MWImZVy5xx3XhN4Xjsj5N8fblTBpZ7svseQ-Vi51PyEakenFGUkyqLrsTQmx9CV9m2KbRSIBW9oNHLgdBzkrw9GrG1b4vdL9EGNYxO2kKBfioMGjfpmu0SixuU9glH3-vXNrXUrmTT0mxwwoYOCH6xTmBzIIrVpldrLi_/s320/DSCN1980.JPG" width="320" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgufQUw8P02qa54kqRt2Jv_4s26X5ahs59104dOATmPIkaji8coefWgclhsKRDX82dEvmTOSHSpxg44UU7ibUVLlYx-WS2kiedMyKbQEsl1rV1X2iWFEWp2bDGLgr8bbx-4XfwGLW2uy2WKL6eEKzmdChsZcMoMdwLbuKspgTzvDKMfUk3A2sakgLEU/s1440/DSCN1981.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1440" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgufQUw8P02qa54kqRt2Jv_4s26X5ahs59104dOATmPIkaji8coefWgclhsKRDX82dEvmTOSHSpxg44UU7ibUVLlYx-WS2kiedMyKbQEsl1rV1X2iWFEWp2bDGLgr8bbx-4XfwGLW2uy2WKL6eEKzmdChsZcMoMdwLbuKspgTzvDKMfUk3A2sakgLEU/s320/DSCN1981.JPG" width="320" /></a></div><br /><div>(कांचन या झाडाविषयी अधिक माहिती -<a href="https://en.m.wikipedia.org/wiki/Bauhinia_variegata">https://en.m.wikipedia.org/wiki/Bauhinia_variegata</a> )</div><div><br /></div><div> ६</div><div><br /></div><div>वनस्पतीशास्त्राची तोंडओळखही नसली की अशा गफलती होतात. जसं कांचन ला मी तामण समजत होतो तसंच या फुलांना मी बुचाची फुलं समजत होतो. वाळवेकरनगर च्या आसपास रात्रीच्या वेळी गेलं असता रातराणीच्या फुलांसारखा वास येत असे. पण रातराणीचं झुडूप असतं. तिथे मात्र सगळी उंच झाडं आहेत. मग वाटलं की ते नक्कीच बुचाचं असेल पण वर जशी बुचाची फुलं आणि पानं दिसतात तशीही तिथे नव्हती. पण तो फुलांचा वास मात्र दिलखेचक आणि arresting होता. तो काही स्वस्थ बसू देईना! मग शेवटी शोधल्यावर कळलं की हा वास Alstonia scholaris किंवा Devil's tree या फुलांचा आहे. मराठीतही याला सटवीण म्हणतात. थोड्या वेळाकरता हा वास चांगला वाटला तरी या झाडाखाली बराच वेळ थांबलं तर त्याच वासाने अक्षरशः डोकं दुखायला लागतं म्हणून असं नाव दिलं आहे की काय! झाडामध्ये विषारी गुणधर्म आहे. म्हणूनही कदाचित हे नाव दिलं असेल. पण काहीही म्हणा वासाला तोड नाही! </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisB0Odve41h8zgbL53d97ElB63fOO5GiakrVk54tGgdL5cZn9pUeHkQ3amG4-FxrzPZsxocMCQ8XAqjrspF0zqgz3j-AWB4HyG-nRKmfmJwQFhkOHqo9dVZ3VoTOCXLdROT7TahtI9JQvXhxBj7vsqO8fENPesTqcW0U023z0p-IHSm--h0OGyg-LV/s1440/DSCN2008.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1440" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisB0Odve41h8zgbL53d97ElB63fOO5GiakrVk54tGgdL5cZn9pUeHkQ3amG4-FxrzPZsxocMCQ8XAqjrspF0zqgz3j-AWB4HyG-nRKmfmJwQFhkOHqo9dVZ3VoTOCXLdROT7TahtI9JQvXhxBj7vsqO8fENPesTqcW0U023z0p-IHSm--h0OGyg-LV/s320/DSCN2008.JPG" width="320" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXI416tQCgftoe5RvOJygh2TrP9rHcVfFXhy_AFNU2Lt7tiV5KN72SyCeV8eDVuijq1XsOMr2SvQqcOKTCNsjUlnwkwpIVIZ10FszzYzVepa3JKuiDclR4zTOSocPOIrWAMtmQ8agk2AKcLZSBBi8eVkBr4ZUkuZXtyG8rpZOIT3kJWHC8FPsCkDNY/s1440/DSCN2010.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1440" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXI416tQCgftoe5RvOJygh2TrP9rHcVfFXhy_AFNU2Lt7tiV5KN72SyCeV8eDVuijq1XsOMr2SvQqcOKTCNsjUlnwkwpIVIZ10FszzYzVepa3JKuiDclR4zTOSocPOIrWAMtmQ8agk2AKcLZSBBi8eVkBr4ZUkuZXtyG8rpZOIT3kJWHC8FPsCkDNY/s320/DSCN2010.JPG" width="320" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiSqWovB4IDTJldmpOHXhsvJUEE3vaE8s1pSquSsRTzTrHlwzUADn05TuNP1KzP3qhslmIsLHZzOntIiRemhv4MyaKMkmaOxdjgZIyQ3T1h-hTkX5g2BFQm9LMBbQuHBK98wCfU63JN1l_LTEETZjNwI8M1Djsb2LoRiKcDJDICqK9eewKa6UQc_rSV/s1440/DSCN2011.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1440" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiSqWovB4IDTJldmpOHXhsvJUEE3vaE8s1pSquSsRTzTrHlwzUADn05TuNP1KzP3qhslmIsLHZzOntIiRemhv4MyaKMkmaOxdjgZIyQ3T1h-hTkX5g2BFQm9LMBbQuHBK98wCfU63JN1l_LTEETZjNwI8M1Djsb2LoRiKcDJDICqK9eewKa6UQc_rSV/s320/DSCN2011.JPG" width="320" /></a></div><br /><div>झाडाच्या पानांची रचनाही वैशिष्ट्यपूर्ण आहे. नंतर ही झाडं मला मार्केट यार्ड रस्त्यावर दुभाजकावर ओळीने लावलेली दिसली! बऱ्यापैकी मोठी असलेली ही झाडं मला आधी कशी दिसली नाहीत याचं मला आश्चर्यच वाटलं! </div><div> </div><div> ७ </div><div><br /></div><div>मात्र सगळ्यात आश्चर्य मला हे झाड आधी कसं नाही याचं वाटलं आहे. कारण हा माझा अगदी रोजचा रस्ता आहे आणि या फुलांचा flamboyance लक्षात न येणं तसं अवघडच! पण माझी नातेवाईक सौ. मंजू आपटे हिने तिच्या WhatsApp status update वर हे ठेवलं आणि तेव्हा तिच्या कडून मला कळलं की असं झाड पुण्याच्या इतक्या मध्यवर्ती भागात आहे!( बघा..WhatsApp status update बघण्याचे काही फायदे पण असतात!) मग काय लगेच दुसऱ्या दिवशी जाऊन फोटो काढले -</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbZcXPs8esJXTeTL1UxZOM9MybgX-Cd_wljG3WEKUh9muLXLNEZ0meLYYmG2dvIkESbnlcMW4-MVYlszWA1iNlfhFdlcqbW73pzspeMg6bi6zLYMSqAbm8LkcoIHf_k_tKCl4xRmj3hEoBtILUe5cagoT41wApWWTo3pZvCBfFupFPdCt37hiAx__Y/s4000/20221114_091538.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="3000" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbZcXPs8esJXTeTL1UxZOM9MybgX-Cd_wljG3WEKUh9muLXLNEZ0meLYYmG2dvIkESbnlcMW4-MVYlszWA1iNlfhFdlcqbW73pzspeMg6bi6zLYMSqAbm8LkcoIHf_k_tKCl4xRmj3hEoBtILUe5cagoT41wApWWTo3pZvCBfFupFPdCt37hiAx__Y/s320/20221114_091538.jpg" width="240" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhX2I_1GTI9lZiMis3R2QzjmFP54aoKhz4OtnaTRixefG7MhQyrqBkUBkSBnzUQwexqEVVw0CiAtxTKrjMon7g3gbsn2BFwOoOeQZZ_k21PIen1DBcjP0VRciz05p_CGMOJy46JBTXCZ6i2d1VENyJZtjWMMwebEsVAV6zemBqlRGZid29dgTGMg3mz/s4000/20221114_091555.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="3000" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhX2I_1GTI9lZiMis3R2QzjmFP54aoKhz4OtnaTRixefG7MhQyrqBkUBkSBnzUQwexqEVVw0CiAtxTKrjMon7g3gbsn2BFwOoOeQZZ_k21PIen1DBcjP0VRciz05p_CGMOJy46JBTXCZ6i2d1VENyJZtjWMMwebEsVAV6zemBqlRGZid29dgTGMg3mz/s320/20221114_091555.jpg" width="240" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhEQjv4FDNaXhGQyCzZM21VW52O0JXPvmY1ZH3_O0dVwKPdr8OwcYa_JOxj8WsE-p2JxI8P6XK3z-ddt113IeXXEzYpPS1KH_Fe-jUG47vyJ8E_TOYSY-g9sMPcwt4y4Q3e-wwtUDe0MwTZtSlapORNfb0cuJqtXokg5IAbiOtZizlHan9KPYQ-b3Xn/s4000/20221114_091609.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="3000" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhEQjv4FDNaXhGQyCzZM21VW52O0JXPvmY1ZH3_O0dVwKPdr8OwcYa_JOxj8WsE-p2JxI8P6XK3z-ddt113IeXXEzYpPS1KH_Fe-jUG47vyJ8E_TOYSY-g9sMPcwt4y4Q3e-wwtUDe0MwTZtSlapORNfb0cuJqtXokg5IAbiOtZizlHan9KPYQ-b3Xn/s320/20221114_091609.jpg" width="240" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiSn9poNH8ChBPQkwPxbhRFss12huDOhC7DaY_7g_KvUIryLSjStpebwiFbxDl1ErtzUZiQECA_8RC5IlPe6E2faT_4Xc-gC8L_EhPbbNwILsDDG883VAwwT45WP_aGinMx_5iMeGWvskPKaTHQfdxUr08GlswJ6T7wxq2ohIa8elvMCJBgL5o4B9K2/s4000/20221114_091656.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="3000" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiSn9poNH8ChBPQkwPxbhRFss12huDOhC7DaY_7g_KvUIryLSjStpebwiFbxDl1ErtzUZiQECA_8RC5IlPe6E2faT_4Xc-gC8L_EhPbbNwILsDDG883VAwwT45WP_aGinMx_5iMeGWvskPKaTHQfdxUr08GlswJ6T7wxq2ohIa8elvMCJBgL5o4B9K2/s320/20221114_091656.jpg" width="240" /></a></div><br /><div>हे माडीवाले कॉलनीमध्ये झाड आहे. बाजीराव रोड वरील अत्रे सभागृहाच्या समोरच्या बाजूला डावीकडच्या पहिल्याच गल्लीत शेवटाला हे सुंदर झाड दिसतं. उन्हाळ्यात टॅबेबुइयाची झाडं बघितली होती- पिवळ्या, पांढऱ्या, फिकट गुलाबी. पण अशा गुलाबी रंगाचं नव्हतं पाहिलं. हेही टॅबेबुइया आहे! </div><div>निसर्ग आपल्याला भरभरून देत असतो...पण आपण मात्र सतत कोणत्या ना कोणत्या विवंचनेत आणि घाईत असतो त्यामुळे आपल्याला डोळ्यासमोर असलेल्या गोष्टही दिसत नाहीत. आपली पंचेंद्रिये जागृत ठेवून निसर्गाची ही सौंदर्याची उधळण आपण अनुभवली पाहिजे. जगण्यातील आनंदाचे क्षण हेच तर असतात ना? </div><div><br /></div><div>( आधीच्या या विषयावरील ब्लॉग प्रमाणे याही ब्लॉग मधील झाडांची ओळख पटवून देण्यासाठी वनस्पतीशास्त्र विषयाच्या प्राध्यापक धनश्री बर्वे यांची बहुमोल मदत झाली) </div><div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><br /><p><br /></p><p><span></span></p></div>Rajesh Pusalkarhttp://www.blogger.com/profile/04991984193331836117noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2409820389244950539.post-90003877531914549292022-11-08T22:48:00.005+05:302022-11-08T23:07:16.153+05:30अमृतराय यांच्या कटाववृत्तामधील गणेश स्तुती : एक सुखद प्रवास ! -भाग २ <span> <span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> १</span></span><div><span><span><br /></span></span></div><div><span><span>९ मार्च २०१९ रोजी मी 'संत अमृतराय यांच्या कटाववृत्तामधील गणेश स्तुती' वर आधारित एक ब्लॉग लिहिला होता . त्यावेळी व्हॉट्स अँपवर फिरत असलेल्या गणेश स्तुतीचे शब्द मिळवण्याच्या रोमांचक प्रवासाचे वर्णन करणारा तो ब्लॉग होता. ब्लॉग मध्ये मी त्या गणेशस्तुतीचे लिखित शब्द आणि त्या स्तुतीचा व्हिडीओ( म्हणजे त्याचा खरं तर ऑडिओ ट्रॅक) ही पोस्ट केला होता.</span></span></div><div><span><span>सर्वसाधारणपणे माझं ब्लॉगचं लिखाण हे मला आलेले अनुभव(बहुतांशी चांगले!) व्यक्त करून ते पोस्ट करणं या स्वरूपाचं असतं. </span></span>ब्लॉग लिहिणं ही माझ्यासाठी खरं तर एक आनंददायी प्रक्रिया असते. त्या त्या वेळचे अनुभव ब्लॉग लिहीत असताना मी ते पुन्हा जगत असतो आणि या अनुभवांचे नवे कंगोरे मला लिखाण करताना दिसतात.(शिवाय ब्लॉगर हे माझे विचार मांडायचं आयतं आणि फुकटचं माध्यम उपलब्ध आहे तेव्हा लिहायला मोकाट रानच आहे !) </div><div>संत अमृतराय यांच्यावरील ब्लॉग देखील याला अपवाद नव्हता. पण कसं कोण जाणे माझा हा ब्लॉग खूप लोकांपर्यंत पोचला. कदाचित माझ्याप्रमाणेच बऱ्याच जणांना त्या गणेश स्तुतीच्या शब्दांनी भुरळ घातली असावी आणि ते शब्द शोधायला ते गुगल शरण गेल्यावर माझा ब्लॉग वाचायला मिळाला असावा. थोडासा आत्मप्रौढीचा धोका पत्करून सांगावंसं वाटतं की आजपर्यंतचा हा माझा सर्वाधिक वाचला गेलेला ब्लॉग आहे आणि आजच्या तारखेपर्यंत त्याला सुमारे ७४०० जणांनी भेट दिली आहे. (ज्यांनी या आधी हा ब्लॉग वाचलेला नाही त्यांच्यासाठी मी त्याची लिंक आहे -<a href="https://rajeshpusalkar.blogspot.com/2019/03/blog-post_8.html">https://rajeshpusalkar.blogspot.com/2019/03/blog-post_8.html</a> </div><div>आधीचा ब्लॉग वाचला तर हे पुढचं लिखाण जास्त सुसंगत वाटेल.) </div><div><br /></div><div>जसा हा माझा सर्वाधिक वाचला गेलेला ब्लॉग आहे, तसंच याच ब्लॉगवर मला सर्वाधिक कॉमेंट्स देखील आल्या आहेत. लोकांच्या प्रतिक्रियांना ब्लॉगवर उत्तर देणं याबाबत जरा माझ्याकडून ढिलाईच होते. पण तरीही प्रयत्नपूर्वक मी त्या कॉमेंट्स ना उत्तरं देत होतो. ९ मार्च २०१९ ला ब्लॉग लिहिल्यानंतर मला २७ जून २०१९ ला श्री राहुल तळेगांवकर यांची पुढील कॉमेंट आली -</div><div>" <span face="Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif" style="background-color: white; color: #222222;">नमस्कार राजेशजी.या रचनेच्या शब्दांसाठी आपण केलेलें अथक प्रयत्न वाचुन तुमच्या चिकाटीची कमाल वाटते. संत कवी श्री अमृतराय महाराज यांच्या रचनांचे पुस्तक अमृतराय संस्थान पैठण यांनी प्रकाशित केले आहे. </span><span face="Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif" style="background-color: white; color: #222222;">तुम्हाला अजून काही रचना हव्या असतील तर अवश्य संपर्क साधा."शिवाय संपर्कासाठी त्यांचा इ मेल आयडी दिला होता. मी मात्र या कॉमेन्टला माझ्या ब्लॉगवरच ६ जुलैला उत्तर दिलं आणि त्यांच्याकडे संत अमृतराय यांच्या इतर रचनांचं पुस्तक कुठे मिळू शकेल अशी विचारणा केली होती. यानंतर मध्ये बराच काळ लोटला .खरं तर एक वर्ष उलटलं. मी हे सगळं विसरूनही गेलो होतो आणि एके दिवशी अचानक मला श्री. तळेगांवकर यांची त्याच ब्लॉग वर पुन्हा एक कॉमेंट आली-</span></div><div><span face="Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif" style="background-color: white; color: #222222;">"राजेशजी, तुमचा पत्ता खालील क्रमांकावर पाठवा.</span><br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif;" /><span face="Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif" style="background-color: white; color: #222222;">मी तुम्हाला (पुस्तक) कुरीअर करतो." आणि पुढे त्यांचा मोबाईल नंबर दिला होता. त्या नंबरवर मी माझा पत्ता पाठवल्यावर दोन तीन दिवसांत </span><span face="Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif" style="background-color: white; color: #222222;">एक पुस्तक मला कुरिअर द्वारे आलं सुध्दा ! -</span></div><div><span face="Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif" style="background-color: white; color: #222222;"><br /></span></div><div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5wgkUzoFRGzd8mOokkujR_KbudypEl6YcFQZxdfeexcbQ1zpUiE010I4ReKGg2SKpsEm93htet0dLuc2-IgXHQ13tLSXLDmH1VqCYKHl6hn3jELFDY2ZJeAqrafQSSNuPA4-oaj3KLsHQZGwn9eMjuan4iG1V-_S6HuG6lUQIGXKIVffQhQzp2zdK/s3047/20220829_182655.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3047" data-original-width="2020" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5wgkUzoFRGzd8mOokkujR_KbudypEl6YcFQZxdfeexcbQ1zpUiE010I4ReKGg2SKpsEm93htet0dLuc2-IgXHQ13tLSXLDmH1VqCYKHl6hn3jELFDY2ZJeAqrafQSSNuPA4-oaj3KLsHQZGwn9eMjuan4iG1V-_S6HuG6lUQIGXKIVffQhQzp2zdK/s320/20220829_182655.jpg" width="212" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhna0Yr_9fNSqyQ21t3L9MYkmdB_ShDzP0HoCafTExNaSXuejQYfv0b3mqNJW8bxiZ8fayg6MHcu3CA5Iu55r_VSvgwaYYQYpgAnn_ShnUDRwr8sGj4lRi_Cgp_b4hWf1Fl09yprb9j90-bDQa_1AXhTentGRCOr-r2zlfTHszZHIObbWL1Mmw__KBH/s3139/20220829_182752.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3139" data-original-width="1766" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhna0Yr_9fNSqyQ21t3L9MYkmdB_ShDzP0HoCafTExNaSXuejQYfv0b3mqNJW8bxiZ8fayg6MHcu3CA5Iu55r_VSvgwaYYQYpgAnn_ShnUDRwr8sGj4lRi_Cgp_b4hWf1Fl09yprb9j90-bDQa_1AXhTentGRCOr-r2zlfTHszZHIObbWL1Mmw__KBH/s320/20220829_182752.jpg" width="180" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">आतल्या पहिल्याच पानावर हे लिहिलं होतं - </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJQIog3uVdk8vxcrr3LG3Ab8V2al2u6MuZi1DUKKP3e55TTDn0wE-rOq4L7Nk4f9eO5lMazJbjGhr75bvNHXq5RVmNWPosDwiholXotIrhM4u7lYHxYiyfZvsntNdqlZZx9xhNUTsFN5o06AuXQTJAklP9o1RN7jSqbaRKT9srQw96dp1638Q3YhmW/s3488/20220829_182734.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3488" data-original-width="2232" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJQIog3uVdk8vxcrr3LG3Ab8V2al2u6MuZi1DUKKP3e55TTDn0wE-rOq4L7Nk4f9eO5lMazJbjGhr75bvNHXq5RVmNWPosDwiholXotIrhM4u7lYHxYiyfZvsntNdqlZZx9xhNUTsFN5o06AuXQTJAklP9o1RN7jSqbaRKT9srQw96dp1638Q3YhmW/s320/20220829_182734.jpg" width="205" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">हा सगळाच अद्भुत प्रकार होता . मग मी त्यांना फोन करून त्यांचे आभार मानले. मी पण इतका असंवेदनशील ! त्यांनी पुस्तक 'सप्रेम भेट' असं लिहून पाठवलं तरी मी त्यांना पुस्तकाची किंमत विचारली! ती अर्थातच ते घेणार नाहीत असं त्यांनी सांगितलंच शिवाय कुरिअरचे पैसेसुद्धा घेणार नाही असं म्हणाले! ते म्हणाले- "तुमच्याकडून संत अमृतराय यांची सेवा घडली आहे. त्यामुळे तुमच्याकडून पैसे कुठले घ्यायचे !" माझ्या एका साध्या फुटकळ ब्लॉग लिहिण्याला सेवा करणे हे नाव देऊन त्यांनी त्या ब्लॉगला एका वेगळ्याच आध्यात्मिक उंचीला नेऊन ठेवलं जे मला ब्लॉग लिहिताना अजिबात अभिप्रेत नव्हतं आणि म्हणूनच मला ते अनपेक्षित वाटलं. </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">पुस्तकात संत अमृतराय यांचं जीवनचरित्र, त्यांच्या त्या काळच्या वैशिष्ट्यपूर्ण भाषेतल्या वैविध्यपूर्ण रचना देण्यात आल्या आहेत. कटाव वृत्ताव्यतिरिक्त इतर अनेक छंद त्यांनी हाताळले आहेत. इतकंच काय पुस्तकात त्यांना आद्य गझलकार असं संबोधण्यात आलं आहे. श्रीकृष्णाच्या राजप्रासादात सुदामा जेवायला गेला त्या प्रसंगाचं वर्णन वाचताना संत अमृतराय यांची शब्दसंपदा आपल्याला अचंबित करते! </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">पुस्तक असंच पुढे वाचत गेलो तर त्यात संत अमृतराय यांची वंशावळ मांडलेली दिसली. आणि अहो आश्चर्य! त्यात सर्वात खाली श्री राहुल तळेगांवकर यांचं नाव होतं! म्हणजे माझा ब्लॉग संत अमृतराय यांच्या वंशजांनी वाचून त्यावर प्रतिक्रिया दिली होती! शिवाय ब्लॉग लिहिल्याबद्दल संत अमृतराय यांच्या रचनांचं पुस्तकही भेट दिलं! कुठलीही गोष्ट न ठरवता करून देखील असे विलक्षण अनुभव आल्यामुळे मला एक वेगळंच आंतरिक समाधान मिळालं! </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"> २</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">जेव्हा नवीन ब्लॉग लिहिले जात नाहीत तेव्हा मध्ये मध्ये जुनेच ब्लॉग मी विविध समाज माध्यमांवर पुन्हा पुन्हा पोस्ट करत असतो. अर्थात हे काही भूषणावह आहे असं नाही पण काही वेळा नवीन सुचत नाही हे तितकंच खरं! असाच यंदाच्या (२०२२) गणेश चतुर्थीला मी हा माझा ब्लॉग फेसबुकवर पुन्हा एकदा पोस्ट केला. तो किती लोकांपर्यंत पोचला हे माहित नाही परंतु एके दिवशी मला दस्तुरखुद्द डॉ चैतन्य कुंटे यांचा फेसबुक मेसेंजर वर मेसेज आला. त्यांनी केवळ माझा ब्लॉगच नाही तर त्याखाली आलेल्या सर्व कॉमेंटही वाचल्या होत्या. डॉ. कुंटे ज्या डॉ अशोक रानडे मेमोरियल ट्रस्टचे संचालक आहेत तिथेच आधी मी कटाववृत्ताचे शब्द मिळवायला गेलो होतो. तिथेच 'कला गणेश' या सीडीचा उल्लेख झाला होता. मी हे सगळं लिहिलेलं डॉ कुंटे यांनी वाचलं होतं आणि त्यांनी आपणहून मला 'कला गणेश' या सीडीतील रचनांची युट्यूब लिंक मेसेज मध्ये पाठवली! काहीशा अनवट रागांवर आधारित या रचनांमागे किती खोल विचार केला आहे हे दिसतं.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">जगात माणसं किती चांगली असतात याचा पुन्हा एकदा प्रत्यय आला. तीच लिंक मी आता इथे देत आहे- - <a href="https://www.youtube.com/watch?v=j0gqdZ5IfG4&list=PLzzpU2Nok7Zd2-OGn3pjcHA5SndVb3pJ-">https://www.youtube.com/watch?v=j0gqdZ5IfG4&list=PLzzpU2Nok7Zd2-OGn3pjcHA5SndVb3pJ-</a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">इतकंच नव्हे तर माझ्या ब्लॉगवरील एका कॉमेंट मध्ये डॉ अशोक रानडे यांच्या बैठकीची लावणी या कार्यक्रमाविषयी श्री दीपक इरप यांनी विचारलं होतं. तर त्या दोन कार्यक्रमांची युट्यूब लिंक देखील डॉ कुंटे यांनी मला पाठवली. ती देखील मी इथे शेअर करत आहे - </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">१) </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=Yq4CbowmUuc&list=PLO579_0r1kCTNALdCOiZIaExK4y4tP1BL">https://www.youtube.com/watch?v=Yq4CbowmUuc&list=PLO579_0r1kCTNALdCOiZIaExK4y4tP1BL</a> <br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">२) </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=5kyfEPyVkcQ&list=PLO579_0r1kCQgKM_4xD-GLRXOGp-Gkxha">https://www.youtube.com/watch?v=5kyfEPyVkcQ&list=PLO579_0r1kCQgKM_4xD-GLRXOGp-Gkxha</a><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">अशा प्रकारे एक मोठा खजिनाच या ब्लॉगच्या निमित्ताने माझ्या हाती लागला आहे. या ब्लॉगने मला सर्वाधिक आनंद दिला आहे. खरं तर मी एक छोटासा हौशी ब्लॉगर.. माझं लिखाण हे अशाप्रकारे वाचलं काय जातं आणि त्यातून असे उत्कट अनुभव काय मिळतात.. सगळंच अकल्पित आहे! आणि तुमच्यापुढे हे सगळं मांडून माझा आनंद द्विगुणितच काय...शतगुणित झाला आहे यात शंकाच नाही!</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"> </div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><br /><span face="Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif" style="background-color: white; color: #222222;"><br /></span></div>Rajesh Pusalkarhttp://www.blogger.com/profile/04991984193331836117noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2409820389244950539.post-87080818892466204402022-06-25T12:42:00.003+05:302022-06-25T22:07:39.975+05:30 हिंदी सिनेमांमधील डॉक्टर ! (भाग २)<p> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifOn4fAC5I_bL_2gmkjeQPgug-lyC_L1OrAJLCZ-C7avZssLYsID_2o5VGpc3K9enu0J7yDl00ahIrej_-QqUzQWEWTvgCx-wQdNzIORV1ub797Jgn8y_Md0oQmaPQeeEAw2ImU-Ylvr0/s1600/Anand.jpg" style="background-color: white; font-family: "lucida grande", tahoma, verdana, arial, sans-serif; margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="640" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifOn4fAC5I_bL_2gmkjeQPgug-lyC_L1OrAJLCZ-C7avZssLYsID_2o5VGpc3K9enu0J7yDl00ahIrej_-QqUzQWEWTvgCx-wQdNzIORV1ub797Jgn8y_Md0oQmaPQeeEAw2ImU-Ylvr0/s320/Anand.jpg" width="213" /></a> </p><p>आधीच्या ब्लॉग मध्ये लिहिल्याप्रमाणे या ब्लॉग मध्ये हिंदी सिनेमातल्या काही सशक्त डॉक्टर व्यक्तिरेखांचा थोडा खोलवर विचार करत आहे....</p><p><span face=""lucida grande", tahoma, verdana, arial, sans-serif" style="background-color: white; color: #37404e;">हिंदी सिनेमात हिरो/हिरोईन चं दुर्धर आजारपण आणि त्याभोवती गुंफलेली कथा असेही काही प्रयोग झाले आहेत. त्यापैकी चिरपरिचित आणि अजरामर उदाहरण म्हणजे 'Lymphosarcoma of Intestine' हा आजार झालेला 'आनंद' (राजेश खन्ना) नावाप्रमाणेच आनंदी असणारा, इतरांच्या आयष्यात आनंद फुलवणारा, स्वतः चं आयुष्य आजारामुळे लवकरच संपणार आहे हे माहित असूनदेखील ते आयुष्य रसरशीतपणे जगणारा 'आनंद'! ( जिंदगी लंबी नहीं बडी होनी चाहिए !) सिनेमात आनंदच्या आजाराचे चढ -उतार, त्यातील फेजेस आपल्याला डॉक्टर भास्करच्या (ज्याला आनंद बाबू मोशाय असेच संबोधतो) (अमिताभ बच्चन ) रोजनिशीतून उलगडत जातात आणि सर्वांना जीव लावणारा आनंद शेवटी आयुष्याच्या रंगमंचावरून एक्झिट घेतो. भास्कर मधला एक संवेदनशील माणूस आणि त्याचं डॉक्टरी ज्ञान यातील द्वंद्व दिग्दर्शक हृषीकेश मुखर्जी यांनी चांगल्याप्रकारे उभं केलं. राजेश खन्नाचा author backed रोल होता पण अमिताभ बच्चन नेही भास्करच्या भूमिकेत चांगले रंग भरले ! याच आनंद ची आधुनिक नक्कल म्हणता येईल असा सिनेमा येऊन गेला तो म्हणजे- शाहरुख खानचा 'कल हो ना हो'! पण त्याला मूळ सिनेमाची सर नक्कीच नव्हती ! </span></p><div class="_wk" style="background-color: white; color: #37404e; font-family: "lucida grande", tahoma, verdana, arial, sans-serif; line-height: 18px;"><span class="userContent"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=8cLUCDkWlLw">https://www.youtube.com/watch?v=8cLUCDkWlLw</a></span></div><div class="_wk" style="background-color: white; line-height: 18px;"><span class="userContent"><div class="separator" style="clear: both; color: #37404e; font-family: "lucida grande", tahoma, verdana, arial, sans-serif; text-align: center;"><br /></div><span face=""lucida grande", tahoma, verdana, arial, sans-serif" style="color: #37404e;">भावना श्रेष्ठ की कर्तव्य अशा द्वंद्वात सापडलेला डॉक्टर असाही सिनेमा होता -'दिल एक मंदिर'! डॉक्टर राजेंद्रकुमार, मीनाकुमारी आणि राजकुमार असा प्रेमाचा त्रिकोण! मीनाकुमारीचं लग्न राजकुमारशी होतं. राजेंद्रकुमारचंही प्रेम अर्थातच मीनाकुमारीवर असतं. तो तिच्या आठवणीत झुरत राहतो. लग्नानंतर राजकुमाराला एक असाध्य आजार होतो. त्यावरील उपचारांसाठी योगायोगाने तो राजेंद्रकुमारच्याच दवाखान्यात दाखल होतो. तिथे राजेंद्रकुमार आणि मीनाकुमारी पुन्हा भेटतात. जुन्या स्मृतींना उजाळा मिळतो. मात्र तिला तिचा पूर्वीचा प्रियकर, तिच्या पतीला या आजारातून वाचवेल का याबाबत शंका निर्माण होते. त्यांचं बोलणं राजकुमार ऐकतो. आपण आता आजारातून वाचणार नाही म्हणून मीनाकुमारीने राजेंद्रकुमारशी लग्न करावं असं तो तिला सांगतो जे पतिव्रता दाखवलेल्या मीनाकुमारीला पटत नाही. इकडे मीनाकुमारीच्या शंका घेण्यामुळे डिवचला गेलेला डॉक्टर, कोणत्याही परिस्थितीत राजकुमाराला वाचवायचंच असं आव्हान स्वीकारतो. यात अपयशाला थारा नाही म्हणून जीवतोड मेहनत घेतो, रात्रदिवस अभ्यास करतो आणि ऑपरेशन करतो, जे अर्थातच यशस्वी होतं. परंतु हा सगळा ताण असह्य झाल्यामुळे हृदयविकाराच्या झटक्याने डॉक्टरच मारतो. प्रेम आणि कर्तव्य यात कर्तव्य श्रेष्ठ ठरतं का या कर्तव्यामागेही त्यागातून तळपणारं प्रेमाचं असतं? </span><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhagrG2vpa0eFpVdeeqi_jh0QJ0bfWdMQr7UK5L1lJ6C3gC_sXtX0RO0rKGJ25wMqDpO9Y4FHTyizRAT0NLbtuUvdnVrTW-Ik2Rjo5u5diZveCHtyr-ZwR73NGeWA3Psi7iPHos3SKzNVM/s550/52771.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="360" data-original-width="550" height="209" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhagrG2vpa0eFpVdeeqi_jh0QJ0bfWdMQr7UK5L1lJ6C3gC_sXtX0RO0rKGJ25wMqDpO9Y4FHTyizRAT0NLbtuUvdnVrTW-Ik2Rjo5u5diZveCHtyr-ZwR73NGeWA3Psi7iPHos3SKzNVM/s320/52771.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">दिल एक मंदिर </td></tr></tbody></table><div class="separator" style="clear: both; color: #37404e; font-family: "lucida grande", tahoma, verdana, arial, sans-serif; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; color: #37404e; font-family: "lucida grande", tahoma, verdana, arial, sans-serif;">व्यावसायिक सिनेमाच्या चौकटीत राहूनसुद्धा डॉक्टर true healer असतो/असते हे दाखवण्याचे चांगले प्रयत्न झाले आहेत. दिग्दर्शक यश चोप्रा यांचा 'काला पत्थर'हा चित्रपट हे त्याचं एक चांगलं उदाहरण आहे. अमिताभच्या जखमांचं ड्रेसिंग करणारी डॉक्टर राखी, त्याच्या मनात ठसठसणाऱ्या वेदनेवर हळुवार फुंकर घालते. मनाच्या सांदी कोपऱ्यात खोलवर दाबून ठेवलेलं त्याच्या आयुष्यातलं guilt त्याला व्यक्त करायला लावून, त्याच्यामधला अंगार बाहेर काढते आणि त्याला शांत करते. त्यानंतर अर्थातच दोघांमध्ये प्रेमाचे अंकुर बहरतात. </div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLBKl4L7zYJtABu8wgxlUxMR6CyoFDhKaeqs1ULwRr156_hYJvZ9KgUDRWPmzfaPRP6lp4rkw0mAlgCTHSuaghzKmjyAlAufaPeUBmCK9YretDCOJWq0JIvuscSz8WSwTIWeIoYDi1Wn06GwORIZ7IF-pVBzDUKmwtrW8w6Fwh7CMEmJLQnyIhElYs/s1920/unnamed.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1920" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLBKl4L7zYJtABu8wgxlUxMR6CyoFDhKaeqs1ULwRr156_hYJvZ9KgUDRWPmzfaPRP6lp4rkw0mAlgCTHSuaghzKmjyAlAufaPeUBmCK9YretDCOJWq0JIvuscSz8WSwTIWeIoYDi1Wn06GwORIZ7IF-pVBzDUKmwtrW8w6Fwh7CMEmJLQnyIhElYs/s320/unnamed.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">काला पत्थर </td></tr></tbody></table><br /><div class="separator" style="clear: both; color: #37404e; font-family: "lucida grande", tahoma, verdana, arial, sans-serif;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; color: #37404e; font-family: "lucida grande", tahoma, verdana, arial, sans-serif;">काही सिनेमांमधून हळव्या, संवेदनशील, कवीमनाच्या डॉक्टरचंही दर्शन घडतं.. त्यापैकी एक म्हणजे वसंतराव जोगळेकर दिग्दर्शित 'आज और कल' हा सिनेमा! यात संस्थान खालसा झालेल्या पण तरीही करारी, करडी शिस्तप्रियता असलेल्या राजा (अशोककुमार) आणि त्यामुळे दबलेल्या त्यांच्या मुलांची (नंदा, तनुजा, देवेन वर्मा आणि रोहित ) कथा आहे. राजघराण्याची प्रतिष्ठा, शानो-शौकत यामुळे घुस्मटलेली ही मुलं कोमेजतात. पायाची शक्ती गमावलेल्या नंदाच्या उपचारार्थ डॉ संजय (सुनील दत्त ) यांना बोलावलं जातं. जगण्याची उमेद हरवून बसलेल्या , आयुष्याचा तिटकारा आलेल्या नंदाला हा डॉक्टर पुन्हा उभारी धरायला लावतो. तिच्यावर बेचव जेवण, कडू औषधं यांचा मारा करण्याऐवजी मानसिक आधार देऊन उपचार करतो. याचाच परिणाम म्हणून ती चालू लागते. दोघांचं प्रेम जमतं. मात्र राजाला वाटतं की डॉक्टर आपल्या मर्यादा ओलांडून वागत आहे. तो डॉक्टरला त्याची फी म्हणून तुच्छतेने पैसे देतो. इथे डॉक्टर राजाला धारेवर धरतो आणि त्याच्या प्रेमाची किंमत पैशाने केली जाऊ नये असं सुनावतो. राजा त्याला घराबाहेर काढतो. राजाच्या विरोधात त्याची मुलंही (नंदा सोडून ) घर सोडतात.घरच्यांप्रमाणेच राजाच्या प्रजेचं मतही त्याच्या बाजूने राहत नाही. शेवटी तो लोकसभा निवडणुकीत हरतो आणि त्याचा करारीपणा गळून पडतो व त्याच हृदयपरिवर्तन होतं. या सिनेमात राजा आणि डॉक्टर संजय या दोन प्रवृत्तींमधला संघर्ष चांगल्या प्रकारे दाखवण्यात आला आहे. </div><div class="separator" style="clear: both; color: #37404e; font-family: "lucida grande", tahoma, verdana, arial, sans-serif;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgIuczaM2TXar-9wd8hNSlVZLIxDleKf1fewxbNL8azhz_k8lOeVqaAVqOFl-4jAYo5al5i3oz2QOaWlQw_wVPrg_qb-aIBG1CwepqFtILW1KTnjiuaNh78InmkTk7PA5xwzPWl0GNt9LwZtusaGHFHzaf0tZ5NMYwiEx3BnUDua2NPo0le_6myg03/s563/0c9c76e939d163e85e4131a2768aed9d--aur-movies.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="430" data-original-width="563" height="244" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgIuczaM2TXar-9wd8hNSlVZLIxDleKf1fewxbNL8azhz_k8lOeVqaAVqOFl-4jAYo5al5i3oz2QOaWlQw_wVPrg_qb-aIBG1CwepqFtILW1KTnjiuaNh78InmkTk7PA5xwzPWl0GNt9LwZtusaGHFHzaf0tZ5NMYwiEx3BnUDua2NPo0le_6myg03/s320/0c9c76e939d163e85e4131a2768aed9d--aur-movies.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">आज और कल </td></tr></tbody></table><br /><div class="separator" style="clear: both; color: #37404e; font-family: "lucida grande", tahoma, verdana, arial, sans-serif;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; color: #37404e; font-family: "lucida grande", tahoma, verdana, arial, sans-serif;">आपल्याकडे हे नेहमी सांगितलं जातं की शहाण्या माणसाने डॉक्टरची आणि कोर्टाची कधी चढू नये ! या दोन व्यवसायांना नेहमी एकाच तराजूत का तोललं जातं माहीत नाही. कारण प्रत्येकालाच डॉक्टर/वकिलांबद्दल वाईटच अनुभव आलेले असतात असं नाही. पण तरीही असं सरसकट विधान केलं जातं. हिंदी सिनेमांत मात्र 'कानून के हाथ, डॉक्टर के साथ' असं दोन्ही व्यवसायांमध्ये सौख्याचं आणि सौहार्दाचं नातं बघायला मिळतं. काही सिनेमात डॉक्टरला तज्ज्ञ साक्षीदार ( Expert witness) म्हणून बोलावलेलं बघायला मिळतं तर 'खाकी' सारख्या सिनेमात एक महत्त्वाचा साक्षीदाराला (अतुल कुलकर्णी) फक्त जिवंत ठेवणं इतकंच नाही तर तो कोर्टात जाऊन साक्ष देण्याइतपत बरा होईल हे करण्याची जबाबदारी डॉक्टरांवर सोपवली जाते. तर 'मेरी जंग' या सिनेमात नायक अनिल कपूर आणि खलनायक अमरीश पुरी यांच्यातील जंगची सुरुवात एका डॉक्टरच्या केसनेच होते. </div><div class="separator" style="clear: both; color: #37404e; font-family: "lucida grande", tahoma, verdana, arial, sans-serif;">दिग्दर्शक गुलजार यांच्या 'अचानक' या सिनेमाची सुरुवात आणि शेवट डॉक्टर (ओम शिवपुरी) च्या हॉस्पिटल मध्येच होते. गुलजार यांच्या चिरपरिचित फ्लॅशबॅक तंत्राने उलगडत जाणारा हा सिनेमा एका पातळीवर नायक विनोद खन्नाचा तर दुसऱ्या पातळीवर डॉक्टरचाही ! आपल्या बायकोवर अतिशय प्रेम असणारा, सैन्यदलात काम करणारा हिरो ( विनोद खन्ना) जेव्हा युद्धात बहादुरी गाजवून घरी परततो तेव्हा त्याच्या लक्षात येतं की त्याच्या अनुपस्थितीत त्याची बायको आणि त्याचाच जिवलग मित्र यांच्यात अनैतिक संबंध निर्माण झाले आहेत. हा विश्वासघात सहन न झाल्यामुळे तो थंड डोक्याने दोघांचाही खून करतो आणि नंतर स्वतःच पोलिसांना त्याची खबर देतो. त्यावर कोर्टकेस होऊन त्याला फाशी सुनावण्यात येते. त्याची शेवटची इच्छा म्हणून त्याला त्याच्या घरी आणण्यात येतं. तिथे त्याला पूर्वी कधीतरी हसत-खेळत त्याच्या बायकोने तिच्या निधनानंतर तिचे मंगळसूत्र गंगेत अर्पण करायला सांगितल्याची आठवण होते. तिची ही इच्छा पूर्ण करण्यासाठी तो पोलिसांचा पहारा चुकवून पळून जातो. पोलिसांचा पाठलाग सैन्यात प्रशिक्षण घेतलं असल्यामुळे तिथल्या युक्त्यांचा वापर करून) तो चुकवायचा प्रयत्न करतो. शेवटी अगदी गंगेजवळ येतानाच त्याला पोलिसांची गोळी छातीत लागल्यामुळे तो जखमी होऊन हॉस्पिटलमध्ये येतो जिथे डॉक्टर (ओम शिवपुरी) त्याचं ऑपरेशन करून त्याचा जीव वाचवतात. युद्धात पराक्रम गाजवताना शत्रूचा सैनिक मारला तर या कामगिरीबद्दल गौरवपदक मिळतं पण हेच जर सर्वसामान्य आयुष्यात कोणी एखाद्याचा खून केला तर मात्र फाशीची शिक्षा जाते. हे असे न्याय का? असा काहीसा तात्विक पण अतार्किक प्रश्न सिनेमात डॉक्टर विचारताना दिसतो. <table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiV4DfBuDh7XV5MoZFz_ItMkSpp8cFbtna_YLYG5WZyOfHQw8JI70cUMfW1JycJJnH7dF6fymrwtpp_ZwvjoKFCG-JPS3JpmmjrWdahsaRlxqCsf9MnYlWiwglpJpCno1hY31Ox8btBpVMjHmzIQT34ZSoE5BZQLy37pMmv5c6RLF2dVCpE9PJx6yhE/s720/Achanak-AKA-Suddenly-1973-5.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="544" data-original-width="720" height="242" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiV4DfBuDh7XV5MoZFz_ItMkSpp8cFbtna_YLYG5WZyOfHQw8JI70cUMfW1JycJJnH7dF6fymrwtpp_ZwvjoKFCG-JPS3JpmmjrWdahsaRlxqCsf9MnYlWiwglpJpCno1hY31Ox8btBpVMjHmzIQT34ZSoE5BZQLy37pMmv5c6RLF2dVCpE9PJx6yhE/s320/Achanak-AKA-Suddenly-1973-5.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">अचानक </td></tr></tbody></table><br />पण irony अशी की जरी डॉक्टरांनी त्याला वाचवलं असलं तरी पुढे त्याला फाशीची शिक्षा मिळतेच! </div><div class="separator" style="clear: both; color: #37404e; font-family: "lucida grande", tahoma, verdana, arial, sans-serif;">शेवटी डॉक्टरने आपलं काम करावं आणि कायद्याने त्याचं, हेच खरं ! </div><div class="separator" style="clear: both; color: #37404e; font-family: "lucida grande", tahoma, verdana, arial, sans-serif;">याच ओम शिवपुरी साहेबांनी 'खूबसूरत' (रेखाचा) मध्येही डॉक्टरचंच छान काम केलं होतं. आयुष्याचा पुरेपूर आनंद देणारी/घेणारी, बंडखोर, मनस्वी पण तरीही सर्वांना आपलंस करणारी नायिका मंजू (रेखा) आणि त्याउलट करारी, शिस्तप्रिय निर्मला गुप्ता (दीना पाठक ) या दोघींच्या स्वभावातला विरोधाभास सीएनमात ठळकपणे मांडलाय. मंजूच्या अशा 'उथळ' स्वभावामुळे ती घरातली कुठलीही जबाबदारी घेऊ शकणार नाही असं निर्मलादेवींचं ठाम मत ! मात्र कोणीही नसताना निर्मला देवींचे पती (अशोककुमार) यांना हृदयविकाराचा झटका येतो. त्यावेळी गोंधळून न जाता प्रसंगावधान राखून मंजू डॉक्टरांना फोन करून घरी येण्याची विनंती करते. पण ते घरी यायला नकार देतात. तेव्हा ती त्यांना खाद्य आवाजात त्यांच्या पेशंटप्रतीच्या कर्तव्याची आठवण करून देते. डॉक्टर घरी येतात. पेशंटला बरं करतात. पण त्यांची फी घेत नाहीत. कारण मंजूने त्यांची सद्सद्विवेकबुद्धी जागवलेली असते. तणावाच्या काळात जबाबदारीने वागणाऱ्या मंजूबद्दल अर्थातच निर्मलादेवींचं मत बदलतं आणि शेवट गोड होतो. या सगळ्यात डॉक्टर म्हणून ओम शिवपुरी चांगली छाप पाडून जातात. </div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhtVra4h_AfdQVvISwkCsuO_gYs_d7TpKKFw-n3Npp5BYxpUhsVuoLEKg9I_x74AShxjQOaWhsEs99Rh7jKujD1Y9jfbhMGjxS0ee1x3hd44mywvqW6SLvx5itp5Tf7tvgOmxsEgpjM_6EOns7eQZlalVh9-wgXBJgC0IhFvP6Yc3dNPz7KE6IzjvNV/s600/24khubsoorat6.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="450" data-original-width="600" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhtVra4h_AfdQVvISwkCsuO_gYs_d7TpKKFw-n3Npp5BYxpUhsVuoLEKg9I_x74AShxjQOaWhsEs99Rh7jKujD1Y9jfbhMGjxS0ee1x3hd44mywvqW6SLvx5itp5Tf7tvgOmxsEgpjM_6EOns7eQZlalVh9-wgXBJgC0IhFvP6Yc3dNPz7KE6IzjvNV/s320/24khubsoorat6.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">खूबसूरत </td></tr></tbody></table><br /><div class="separator" style="clear: both; color: #37404e; font-family: "lucida grande", tahoma, verdana, arial, sans-serif;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; color: #37404e; font-family: "lucida grande", tahoma, verdana, arial, sans-serif;">मनोरुग्णांच्या उपचारासाठी वेगळा प्रयोग ( पण प्रत्यक्षात असा प्रयोग करणे जवळपास अशक्य !) म्हणून 'खामोशी' (जुना, असित सेन दिग्दर्शित) या चित्रपटाचा उल्लेख करावा लागेल. यात डॉक्टर (नजीर हुसेन ) प्रेमिकेने फसवल्यामुळे मनोरुग्ण झालेल्या पेशंट अरुण (राजेश खन्ना ) साठी नर्स राधा (वहिदा रहमान ) ला आधी त्याचा विश्वास संपादून, त्याला प्रेमाने हळूहळू जिंकून(म्हणजे एक प्रकारे प्रेमाचा अभिनय करून) त्याला त्या मनोअवस्थेतून बाहेर काढायचा मार्ग सुचवतात. याच नर्सने अशाच प्रकारे आणखी एका पेशंटला (धर्मेंद्र) यशस्वीरीत्या बर केलेलं असतं. यावेळी ती नाखुशीने अशा उपचारासाठी तयार होते आणि या काळात पेशंटमध्ये भावनिकदृष्ट्या गुंतत जाते. यथावकाश पेशंट बरा होतो आणि नंतर तिला ओळखतही नाही. मात्र पेशंटच्या खरोखरच प्रेमात पडलेली नर्स(ती म्हणते की तिने कधीच प्रेमात पडल्याचा अभिनय केला नव्हता!) हा धक्का सहन न होऊन स्वतःच मनोरुग्ण होतेही या सिनेमाची कथा! अशक्य कोटीतील गोष्ट वहिदा रहमानच्या उत्कृष्ट अभिनयामुळे प्रेक्षकांना खिळवून ठेवते आणि तिच्यातील स्थित्यंतरे बघून प्रेक्षकही विस्मयचकित होतात. </div><div class="separator" style="clear: both; color: #37404e; font-family: "lucida grande", tahoma, verdana, arial, sans-serif;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; color: #37404e; font-family: "lucida grande", tahoma, verdana, arial, sans-serif;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=Oo3bE64YJig">https://www.youtube.com/watch?v=Oo3bE64YJig</a><br /></div><div class="separator" style="clear: both; color: #37404e; font-family: "lucida grande", tahoma, verdana, arial, sans-serif;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; color: #37404e; font-family: "lucida grande", tahoma, verdana, arial, sans-serif; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-YPgb0EJtdu9TyLOXrgGSbx9ksBXVUAHZtaVNlvHkk4TDTaF9jZruc-435z9xD0F2hDAxU8UTfcOgZ_lg6vL1uy3rmH6fuNlppcDB79hf72rpPJNpKUeRosIN3yooNxbU5zUjHbNysBm-_T3jUPTVsRm_cK7EhBN61L8daJwxiNLwIwlgQ9KskIq5/s412/pic61.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="296" data-original-width="412" height="230" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-YPgb0EJtdu9TyLOXrgGSbx9ksBXVUAHZtaVNlvHkk4TDTaF9jZruc-435z9xD0F2hDAxU8UTfcOgZ_lg6vL1uy3rmH6fuNlppcDB79hf72rpPJNpKUeRosIN3yooNxbU5zUjHbNysBm-_T3jUPTVsRm_cK7EhBN61L8daJwxiNLwIwlgQ9KskIq5/s320/pic61.jpg" width="320" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; color: #37404e; font-family: "lucida grande", tahoma, verdana, arial, sans-serif; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxiWZGh2nKjNOJepKiLwQpugkMgPt--BohDdWnD_jMi-0Qa311UJB97CaP7gNkNl6ncsxty-vJ-iELqPg58ISZW-8MCAHjawIqLBB3y_fVzrH2ui2B-rebNwt3sv3nEJHV9Zn4lnLQ4DoHOYcG7WkD9erNbsP4blcJhGY2PFxCjNtkcDjcYWPnrVV5/s412/pic18.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="296" data-original-width="412" height="230" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxiWZGh2nKjNOJepKiLwQpugkMgPt--BohDdWnD_jMi-0Qa311UJB97CaP7gNkNl6ncsxty-vJ-iELqPg58ISZW-8MCAHjawIqLBB3y_fVzrH2ui2B-rebNwt3sv3nEJHV9Zn4lnLQ4DoHOYcG7WkD9erNbsP4blcJhGY2PFxCjNtkcDjcYWPnrVV5/s320/pic18.jpg" width="320" /></a></div><div class="_wk" style="color: #37404e; font-family: "lucida grande", tahoma, verdana, arial, sans-serif; line-height: 18px;"><span class="userContent"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiy5UvofqDJli_dbxvu5t2TLVrCzRD-m6d1Xfi-qNGNnHcZ77VU29IGUuyt-47_yiqsdUho4QhBmXOJ-bGviQKpNhx3lauoiHeSIwbz2CGrtGMIWNj5begPwh0L0ejimL_lPMiIOd83ZZo0kKOmuKwUCbnReoNtxRP3AmnyaS_cCmKqv9_yzSxpBdSW/s591/21waheeda-rehman-khamoshi6.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="375" data-original-width="591" height="203" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiy5UvofqDJli_dbxvu5t2TLVrCzRD-m6d1Xfi-qNGNnHcZ77VU29IGUuyt-47_yiqsdUho4QhBmXOJ-bGviQKpNhx3lauoiHeSIwbz2CGrtGMIWNj5begPwh0L0ejimL_lPMiIOd83ZZo0kKOmuKwUCbnReoNtxRP3AmnyaS_cCmKqv9_yzSxpBdSW/s320/21waheeda-rehman-khamoshi6.jpg" width="320" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both;"><br /></div><div style="text-align: left;">याच दिग्दर्शक असित सेन यांचा १९७० साली आलेला 'सफर' हा सिनेमा देखील एका सशक्त स्त्री व्यक्तिरेखेभोवती फिरतो. मात्र ती व्यक्तिरेखा, डॉ नीला (शर्मिला टागोर ) सशक्त आहे हे दाखवण्यासाठी तिच्यावर ओढवलेले अनेक समज-गैरसमजाचे प्रसंग, तिच्या पती, शेखरची(फिरोजखान) आत्महत्या परंतु तिच्यावर त्याच्या खुनाचा आळ येणं , तिला तुरुंगात टाकलं जाणं, त्यातून सुटका, मग तिच्या प्रियकर अविनाश (राजेश खन्ना) याचा कॅन्सरमुळे मृत्यू अशी दुर्दैवी प्रसंगांची मालिकाच कथेमध्ये दिसते. अशा नैराश्य येण्यासारख्या परिस्थितीत तिला डॉ चंद्रा (अशोककुमार) उभारी देतात आणि जगण्याची एक नवी दिशा सापडून ती एक चांगली सर्जन बनते आणि आपलं आयुष्य लोकसेवेसाठी समर्पित करते. </div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;">वैद्यकीय क्षेत्राचं व्यापारीकरण असा विषय हाताळणारे काही सिनेमे आले. मात्र शेवटी व्यावसायिक सिनेमांचे बंधन असल्यामुळे मूळ विषय बाजूला पडून त्या सिनेमात वेगळंच कथानक घडल्याचं दिसतं.. हृषिकेश मुखर्जी दिग्दर्शित 'बेमिसाल'(१९८२) मध्ये अति महत्त्वाकांक्षेपायी डॉक्टर प्रशांत (विनोद मेहरा) कडून एक चूक होते आणि त्यात पेशंट दगावते. मात्र प्रशांतच्या वडिलांनी डॉ सुधीर (अमिताभ बच्चन) चं पालन पोषण करून त्याला डॉक्टर बनवलेलं असतं. या गोष्टीला जागून डॉ सुधीर प्रशांतने केलेली चूक स्वतः वर घेतो आणि त्यामुळे त्याला तुरुंगवास होतो. यातच एक उपकथानक म्हणजे प्रशांत आणि सुधीर दोघेही कविता (राखी) वर प्रेम करतात पण सुधीर इथेही त्याग करून कविताला प्रशांतशी लग्न करायला सांगतो. एकूण त्यागाचं अजोड (बेमिसाल) उदाहरण म्हणजे नायक सुधीर असा सिनेमाचा विषय होतो. तर 'तेरे मेरे सपने' (१९७१) या विजय आनंद दिग्दर्शित सिनेमाचा विषय शहरी आणि ग्रामीण वैद्यकीय सेवा असा असताना नंतर मात्र तो नायक देव आनंदच्या आयुष्यात आलेल्या दोन स्त्रिया-एक त्याची बायको (मुमताज) तर दुसरी अभिनेत्री (हेमामालिनी ) असा होतो. </div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;">समांतर सिनेमांच्या काळात १९८५ साली आलेला 'नासूर' हा सिनेमादेखील वैद्यकीय क्षेत्रातल्या बाजारीकरणावर बोट ठेवणारा होता. या सिनेमाची लिंक-</div><div style="text-align: left;"> <a href="https://www.youtube.com/watch?v=Jf5LQPJ5FTM">https://www.youtube.com/watch?v=Jf5LQPJ5FTM</a> </div><div style="text-align: left;">तर १९९० आलेल्या 'एक डॉक्टर की मौत' या सिनेमात वैद्यकीय क्षेत्रातील सांशोधन कार्याची पार्श्वभूमी होती. अभिनेता पंकज कपूर ने यात डॉक्टरची भूमिका अगदी समरसून केली होती. </div><div style="text-align: left;"><a href="https://www.jiocinema.com/movies/ek-doctor-ki-maut?type=0&id=a648209090c311ecbeb813ccd8a8d3a4">https://www.jiocinema.com/movies/ek-doctor-ki-maut?type=0&id=a648209090c311ecbeb813ccd8a8d3a4</a> <br /></div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;">२००३ साली आलेल्या 'मुन्नाभाई एमबीबीएस' ने आपला वेगळा ठसा उमटविला होता. वैद्यकीय क्षेत्रातील सद्य:स्थितीवर हसत-खेळात, चिमटे घेत, मार्मिक टिप्पणी सिनेमा संस्मरणीय ठरतो. तऱ्हेतऱ्हेचे फॉर्म भरण्याच्या सरकारी प्रक्रियेमध्ये अडकलेली हॉस्पटलची प्रशासकीय व्यवस्थ, इथपासून ते आजकालचे डॉक्टर माणसाच्या शरीराच्या फक्त एक-एका अवयवाचे डॉक्टर होत आहेत पण ते holistic approachविसरत आहेत हे सांगणं, डॉक्टर त्यांची संवेदनशीलता विसरत आहेत का? यासारखे प्रश्न सिनेमा उपस्थित करतो. मुन्नाभाई( संजय दत्त ) आपल्या काहीशा उथळ पण तरीही परिणाम साधणाऱ्या पद्धतीने आनंदभाई, पारसी बावा, आत्महत्येचा प्रयत्न करणारा तरुण यांना बरं करतो. तो फक्त त्यांच्यात जगण्याची उमेद निर्माण करतो, त्यांना आवडेल अशा प्रकारे त्यांच्याशी बोलतो-वागतो ! तसंच या सिनेमातून पुढे लोकप्रिय झालेली संकल्पना म्हणजे-'जादू की झप्पी' !यातून एक healing touch चं, ताण/राग विसरायला लावणाऱ्या आईच्या प्रेमाच्या जवळ जाणाऱ्या मिठीचं महत्त्व अधोरेखित होतं. सर्व आजारांवर हाच उपाय करणं हे फारच सुलभीकरण आहे हे अगदीच मेनी आहे परंतु प्रेम, करुणा, पेशंटशी सन्मानाने वागणे, त्याच्या आदर राखणे आणि स्पर्शाने पेशंटला बरं वाटणे या सगळ्यातही एक ताकद आहे हे नक्की! 'मुन्नाभाई एमबीबीएस' सिनेमा म्हटलं तर डॉक्टरांना आरसा दाखवणारा, त्यांच्या कर्तव्यांची त्यांना आठवण करून देणारा असा हलका-फुलका सिनेमा!</div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;">या सगळ्यांपेक्षा डॉक्टरची उल्लेखनीय व्यक्तिरेखा एका सिनेमात होती. तो सिनेमा म्हणजे १९६० सालचा हृषीकेश मुखर्जी दिग्दर्शित-'अनुराधा'! सिनेमाच्या नावावरून हा नायिकाप्रधान सिनेमा आहे हे खरंच ! पण तरीही डॉक्टर निर्मलच्या भूमिकेत छाप पडून जातात ते नैसर्गिक अभिनय शैली असलेले बलराज साहनी ! अनुराधा सिनेमाचा नायक एक ध्येयवादी, खेड्यात राहून रुग्णसेवा करणारा डॉक्टर असतो. शहरात आलेला असताना त्याची सुप्रसिद्ध गायिका अनुराधाशी(लीला नायडू) शी पेशंट या नात्याने ओळख होते. अनुराधा श्रीमंत घरातली... दोघांच्या ओळखीचं रूपांतर प्रेमात होऊन त्यांचं लग्न होतं. लग्नानंतर पुढची दहा वर्षं शहरी आयुष्य सोडून अनुराधा डॉक्टर निर्मल बरोबर खेड्यात राहते. या काळात ती तिचं गाणं जवळपास विसरूनच जाते. खेडेगावातील रुग्णसेवा असल्यामुळे डॉक्टर निर्मलला पेशंटच्या उपचारार्थ वेळीअवेळी जावं लागतं. त्यामुळे त्याला घरी आणि विशेषतः अनुराधासाठी पुरेसा वेळ देता येत नाही. </div><div style="text-align: left;">एका योगायोगाने त्याच गावात एका गाडीला अपघात होतो आणि त्यात नेमका अनुराधाचा शहरातील मित्र दीपक (अभि भट्टाचार्य) आणि त्याची मैत्रीण असतात. हाच दीपक अनुराधाच्या गाण्याचा फॅन असतोच शिवाय त्याने तिला पूर्वी मागणीही घातलेली असते. गाडीच्या अपघातात मैत्रिणीच्या चेहऱ्याला मार बसतो आणि यावर डॉक्टर निर्मल तिथल्या उपलब्ध तुटपुंज्या सोईंमध्ये देखील यशस्वी प्लास्टिक सर्जरी करतो. मैत्रिणीचे वडील आणि त्यांचे डॉक्टर मित्र (नजीर हुसेन ) तिला भेटायला तिथे येतात आणि डॉक्टरच्या कौशल्याने खूपच प्रभावित होतात. परंतु इकडे दीपकला दिसतं की अनुराधा या गावात राहून, आपलं गाणं विसरून राहत आहे परंतु तिला अपेक्षित प्रेम मिळत नाही. कदाचित त्याच्या मानतील तिच्याविषयीच्या प्रेमाची भावना पुन्हा पल्लवित होते. म्हणूनच की काय तो तिला तिच्या हरवलेल्या संगीताची पुन्हा जाणीव करून देतो आणि तिने काय आणि किती गमावलं आहे हे सांगून तिला तिच्या वडिलांकडे परतायला सांगतो. अनुराधा तयार होते आणि तिचा निर्णय डॉक्टरला सांगते. त्याला तिचा निर्णय पटत नसला तरी तो समंजसपणे तो स्वीकारतो पण तिला आणखी एक दिवस थांबण्याची विनंती करतो. कारण त्याच रात्री त्यांच्या घरी नजीर हुसेन त्यांची लॅब बघायला आणि जेवायला येणार असतात. लॅब बघण्याआधी नजीर हुसेन आधी अनुराधाला भेटतात. तिथे धूळ खात पडलेली सतार पाहून आणि अनुराधाच्या गाण्यातला दर्द जाणवून सारं काही त्यांच्या लक्षात येतं. कारण हे असंच पूर्वी त्यांच्याही आयुष्यात घडलेलं असतं. त्यांच्याकडून घडलेली चूक डॉक्टर निर्मल कडून घडू नये म्हणून ते त्या दोघांमधला दुरावा मिटवतात आणि त्यांचं नातं सांधतात. डॉक्टरला ते याची जाणीव करून देतात की अनुराधा आपली आधीची स्वतंत्र ओळख विसरून केवळ एका डॉक्टरची पत्नी बनून राहिली आहे. </div><div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjEc67UXZERuCEu5iGULJgRm748Bzl3F_CKXt5aenHK71vpay_iWAnXZILX5ucI8BUEQ4fNvj0MPuXng1MyiKC-q4qP3DhTPSASZ_6ilgxqSb54G1FEhJtdD29TE8fcM2_7VpLYVrjZfY2EWsd3vibPj0-VN85IS3yNwfv2ugStX36JfRMEe7NEsAy/s810/1567142513_anuradha1.1.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="530" data-original-width="810" height="209" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjEc67UXZERuCEu5iGULJgRm748Bzl3F_CKXt5aenHK71vpay_iWAnXZILX5ucI8BUEQ4fNvj0MPuXng1MyiKC-q4qP3DhTPSASZ_6ilgxqSb54G1FEhJtdD29TE8fcM2_7VpLYVrjZfY2EWsd3vibPj0-VN85IS3yNwfv2ugStX36JfRMEe7NEsAy/s320/1567142513_anuradha1.1.jpg" width="320" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEge6SUcrlfLwmxKoxgd9eBnw1SsHjvRVO9VxYJc_XAdSOEibWoQE4eUev7rSyian6u38pA2Cpe_itqzm258_Choh5rZ6vtBjln5unzVXd_6oOcRlrX4URfGHelm51Gg8KD4DYSV6Vjg09LHRF-TVFy8nETNbki0siWZHRzPzGcaU0vt8xOU6SdEtUsR/s799/41.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="594" data-original-width="799" height="238" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEge6SUcrlfLwmxKoxgd9eBnw1SsHjvRVO9VxYJc_XAdSOEibWoQE4eUev7rSyian6u38pA2Cpe_itqzm258_Choh5rZ6vtBjln5unzVXd_6oOcRlrX4URfGHelm51Gg8KD4DYSV6Vjg09LHRF-TVFy8nETNbki0siWZHRzPzGcaU0vt8xOU6SdEtUsR/s320/41.JPG" width="320" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=v57QxIkF3nI">https://www.youtube.com/watch?v=v57QxIkF3nI</a><br /></div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;">तसं बघितलं तर अनुराधा आणि डॉक्टर निर्मल आपापल्या जागी दोघेही बरोबरच म्हटले पाहिजेत. पण डॉक्टर निर्मलला अनुराधाच्या समर्पणाच्या भावनेचा तितकासा अंदाज येत नाही कारण तो त्याच्या कामात इतका बुडून गेलेला असतो. डॉक्टरी व्यवसायामध्ये डॉक्टरच्या कुटुंबाला डॉक्टरकडूनच गृहीत धरले जाणे,व्यवसाय आणि कुटुंब यातील समतोल साधता न येणे (इच्छा असली तरी ) आणि यामुळे कुटुंबावर होणारा परिणाम यावरदेखील सिनेमा प्रभावीपणे प्रकाश टाकतो. अशी गोष्ट तुमच्या-आमच्या आयुष्यात सहज घडू शकते आणि तिची मांडणी अगदी पटण्याजोगी करण्याचं श्रेय दिग्दर्शकाचं ! संपूर्ण सिनेमात एक साधेपणा आहे-कोणीही खलनायक नाही (अगदी अनुराधाचा मित्र दीपकसुद्धा!). डॉक्टरची भूमिका साकारणारे बालराज साहनी ती भूमिका अक्षरश: जगले आहेत. डॉक्टरचा आदर्शवाद आणि सच्चेपणा, त्याची कुटुंबाला वेळ देता न येण्याची अपरिहार्यता त्यांनी अतिशय समरसून व्यक्त केली आहे. सिनेमातली प्रसंगोचित आणि मधुर, श्रवणीय गाणी देखील सिनेमाची उंची अधिकच वाढवतात. </div><div style="text-align: left;">(इथे मला माझ्याच अनुराधाच्या सांगीतिक प्रवासावर आधारित ब्लॉगची लिंक देण्याचा मोह आवरता येत नाही !- <a href="https://rajeshpusalkar.blogspot.com/2017/12/anuradha-is-movie-by-director.html">https://rajeshpusalkar.blogspot.com/2017/12/anuradha-is-movie-by-director.html</a> ) </div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;">हिंदी सिनेमांतील डॉक्टर या विषयाचा आवाका तसा मोठा आहे. ब्लॉग लिहिता लिहिता जाणवलं की आणखी काही लिहायला हवं होतं. माझा असा मुळीच दावा नाही की यात सगळ्याच सिनेमातील डॉक्टरच्या व्यक्तिरेखांवर मी लिहिलं आहे. माझ्याकडून काही सिनेमांचा उल्लेख करायचं राहून गेलं असेलच. शिवाय लिहिता लिहिता अशी जाणवलं की डॉक्टर आणि एकंदरीतच वैद्यकीय व्यवसाय याच्या वेगवेगळ्या पैलूंवर संवेदनशीलतेने आणखीही काही सिनेमे काढता येतील. गरज आहे ती 'अनुराधा' सारख्या चांगल्या कथेची आणि ती आपल्यासमोर मांडणाऱ्या चांगल्या दिग्दर्शकाचीही ! </div><div style="text-align: left;"> </div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;"><br /></div><span face=""lucida grande", tahoma, verdana, arial, sans-serif" style="color: #37404e;"><br /></span></div><div class="separator" style="clear: both; color: #37404e; font-family: "lucida grande", tahoma, verdana, arial, sans-serif;"><br /></div><br /><div class="separator" style="clear: both; color: #37404e; font-family: "lucida grande", tahoma, verdana, arial, sans-serif;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; color: #37404e; font-family: "lucida grande", tahoma, verdana, arial, sans-serif;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; color: #37404e; font-family: "lucida grande", tahoma, verdana, arial, sans-serif;"><br /></div><br /><div class="separator" style="clear: both; color: #37404e; font-family: "lucida grande", tahoma, verdana, arial, sans-serif; text-align: center;"><br /></div></span></div>Rajesh Pusalkarhttp://www.blogger.com/profile/04991984193331836117noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2409820389244950539.post-13436074140779931272022-06-24T20:11:00.003+05:302022-06-25T12:56:01.170+05:30 हिंदी सिनेमांमधील डॉक्टर ! (भाग १ )<p><br /></p><div class="_wk" style="background-color: white; color: #37404e; font-family: "lucida grande", tahoma, verdana, arial, sans-serif; line-height: 18px;">('पर्याय' या बीकन फाऊंडेशन प्रकाशित होमिओपॅथीविषयक दिवाळी अंकात २०१० साली माझा हा लेख प्रसिद्ध झाला होता )<br /><span class="userContent"><br /></span></div><div class="_wk" style="background-color: white; color: #37404e; font-family: "lucida grande", tahoma, verdana, arial, sans-serif; line-height: 18px;"><span class="userContent"><span class="text_exposed_show" style="display: inline;"><br />हिंदी सिनेमांचा ठराविक साचा असतो. म्हणजे पोलीस नेमके आणि नेहमी हिरोने हिरोगिरी केल्यावर सर्वात शेवटी येतात. आणि पोलीस सुद्धा ठराविकच असतात (किंवा असायचे) म्हणजे इफ्तेकार किंवा जगदीश राज वगैरे..वकिलांचे ही तेच.. 'तमाम गवाहों के मद्दे नजर' हे वाक्य म्हटल्याशिवाय सिनेमातला कुठलाही कोर्ट-सीन पूर्ण होत नाही. आणि पूर्वी जज साहेबांची भूमिका करणारे नट होते(सप्रू वगैरे) ते अगदी खर्जातल्या आवाजात केसचा निकाल द्यायचे. ..</span></span><br /><span class="userContent"><br />तशाच प्रकारे डॉक्टरांच्या बाबतीतही हिंदी सिनेमात काही नियम आहेत-<br />१) डॉक्टर नेहमी पांढऱ्या एप्रन मध्ये दाखवले जातात. हल्ली कुठे हो कोणी असे एप्रन घालून असतात डॉक्टर?<br />२) पूर्वीच्या सिनेमात( मुद्दा लक्षात घेण्यासारखा आहे -पूर्वीच्या सिनेमात!) डॉक्टर चक्क होम-व्हिजीटला जायचे! हल्ली तसं होत नाही कारण सिनेमा हा समाजाचा आरसा असतो असं म्हणतात. हल्ली डॉक्टरच फारसे व्हिजीटला जात नाहीत. म्हणून सिनेमातही तसं दाखवत नाहीत! असो. तर डॉक्टर घरी येऊन पेशंटला तपासतात आणि हे वाक्य हमखास म्हणतात- "घबराने की कोई बात नही ! वैसे मैने इंजेक्शन दे दिया है.. एक -दो दिन में बुखार ठीक हो जायेगा" वगैरे.<br />३) सिनेमाच्या कथेला एक निर्णायक वळण देण्यासाठीसुद्धा डॉक्टरांचा उपयोग होतो.म्हणजे डॉक्टर असं घोषित करतात की- 'ये अब कभी माँ नहीं बन सकती!' आणि पुढचा संपूर्ण सिनेमा- मग हिरो कोणकोणते पर्याय निवडतो किंवा निवडत नाही, दोघांपैकी त्याग कोण करतं (खरं तर हे सांगायला पाहिजे का ? नायिका ही पतिव्रता आणि विशाल अंतःकरणाची असल्यामुळे नायकाने काहीही केलं तरी तिला चालतं !) -हे दाखवण्यात जातो.<br />४) असंच एक ठराविक वाक्य असतं- 'इनके दिल को कोई गहरी चोट पहुंची है/सदमा पहुंचा है' .. किंवा 'ये अपनी याददाश्त खो चुके है'..आणि मग पुढचा सिनेमा याच गोष्टींभोवती फिरतो.</span></div><div class="_wk" style="background-color: white; color: #37404e; font-family: "lucida grande", tahoma, verdana, arial, sans-serif; line-height: 18px;">५) कोणाचा तरी मृत्यू झाला आहे हे घोषित करण्यासाठी डॉक्टरांना पाचारण केलं जातं ! खरं म्हणजे कित्येकदा डॉक्टर हे घोषित करतही नाहीत. ते फक्त पेशंटचे डोळे बंद करतात आणि पेशंटवर पांढरी चादर घालतात. उदा- डॉन चित्रपटात अमिताभ बच्चन( विजय) DSP साहेबांना भेटायला हॉस्पिटलमध्ये जातो आणि तो डॉन नाही, तर विजय आहे असं परोपरी सांगण्याचा प्रयत्न करत असतो. त्यावेळचा माहोल अगदी बघण्यासारखा ! DSP साहेब (इफ्तेकार) असे बँडेज घालून बेडवर आडवे पडलेले, डोळे निर्विकार ! सलाईनच्या बाटल्या लावलेल्या. आजूबाजूला मात्र गावजत्रेसारखी गर्दी आणि यातच कुठेतरी मागे अंग आक्रसून डॉक्टर उभे! अमिताभ बोलतोय पण DSP साहेबांची नजर शून्यात आणि मग अचानक डॉक्टर पुढे येतात आणि DSP साहेबांचे डोळे बंद करतात आणि चादर टाकतात. म्हणजे ते आधीच गेले होते का? आणि नव्हते गेले तर त्यांना वाचवण्याचे प्रयत्न वगैरे? काही नाही! </div><div class="_wk" style="background-color: white; color: #37404e; font-family: "lucida grande", tahoma, verdana, arial, sans-serif; line-height: 18px;">६) आपल्याकडे भुता-खेतांचं कथानक असलेले काही सिनेमे निघाले आहेत. अशा सिनेमात डॉक्टरचं पात्र नेहमी विज्ञान-निष्ठ दाखवलं जातं. भूत वगैरे सगळं थोतांड आहे असं डॉक्टर सुरुवातीला म्हणतो पण नंतर मात्र अशा काही गोष्टी घडतात की त्यामुळे डॉक्टरची बोलतीच बंद होते आणि त्याला या अशा गोष्टी असतात यावर विश्वास ठेवावा लागतो. याला अलीकडच्या काळातला अपवाद म्हणजे भुलभुलैय्या हा सिनेमा! यात अक्षयकुमार (जो Psychiatrist असतो !) तो बाकी सर्व काही करतोच( म्हणजे नाच-गाणी, छेडछाड इ ) पण शेवटी विद्या बालन च्या psychic वागण्याची केस सोडवतो आणि भूत नाही हे सिद्ध करतो ! </div><div class="_wk" style="background-color: white; color: #37404e; font-family: "lucida grande", tahoma, verdana, arial, sans-serif; line-height: 18px;"><br /><span class="userContent"><br />हिंदी सिनेमांत (वकील/पोलीस या भूमिकांप्रमाणे) डॉक्टरची भूमिका काही मोजक्या लोकांनीच केली असं मात्र नाही. किंबहुना ती खूप जणांनी करून पाहिली. उदा- बलराज साहनी (अनुराधा), देव आनंद (तेरे मेरे सपने), धर्मेंद्र ( बंदिनी) सुनील दत्त (आज और कल), राजेंद्रकुमार (दिल एक मंदिर ) यांच्यापासून अमिताभ बच्चन (आनंद),जितेंद्र(खुशबू) विनोद मेहरा(बेमिसाल),पंकज कपूर (एक डॉक्टर की मौत ) ... </span><span class="userContent">ते आजकालच्या काळात संजय दत्त (मुन्नाभाई एमबीबीएस) अक्षयकुमार (भुलभुलैय्या) ते अगदी रितेश देशमुख (हो.. हो .. मस्ती सिनेमात) पर्यंत नायकांनी तर शर्मिला टागोर( सफर), राखी(काला पत्थर) स्मिता पाटील (दर्द का रिश्ता) सोनाली बेंद्रे ( कल हो न हो ) राणी मुखर्जी (साथिया), प्रीती झिंटा (अरमान) ग्रेसी सिंह(मुन्नाभाई) करीना कपूर (3 Idiots) या सारख्या नायिकांनी डॉक्टरच्या भूमिका केल्या आहेत .<br /><br />हिंदी सिनेमांनी वैद्यकशास्त्राला अनेक वेळा वेगवेगळ्या प्रकारे आव्हानही दिलं. यापैकी आपल्या सगळ्यांनाच 'अमर अकबर अँथनी' चं उदाहरण चांगलंच माहित आहे. पण अशाच प्रकारची आणखीही काही उदाहरणं आहेत..<br />१) ऋषी कपूर- पूनम धिल्लो -टीना मुनीम यांचा एक सिनेमा होता- 'ये वादा रहा'. त्यात पूनम धिल्लोचा अपघात होऊन तिचा चेहरा विद्रूप होतो. त्याची प्लास्टिक सर्जरी करणारे डॉक्टर शम्मी कपूर महानच म्हटले पाहिजेत! </span></div><div class="_wk" style="background-color: white; color: #37404e; font-family: "lucida grande", tahoma, verdana, arial, sans-serif; line-height: 18px;"><span class="userContent"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLo61wF7_SoI-1aIU4CIsncdz7kYwdmp8S7oAM4EXCyVgZpUe43g9Nlr_XRYX9O24VPK3R6IKf1oE2xCq5RWgXxGYoXGGdkbcmydSaRfn96Mf7UQ0nn5_tAOitAygpOcxNcq2EFf_rRsbWL9zJy_HCY9LNE_4vP75nG7J2RrE17SchTRnUxdawFuOb/s400/a43.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="261" data-original-width="400" height="209" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLo61wF7_SoI-1aIU4CIsncdz7kYwdmp8S7oAM4EXCyVgZpUe43g9Nlr_XRYX9O24VPK3R6IKf1oE2xCq5RWgXxGYoXGGdkbcmydSaRfn96Mf7UQ0nn5_tAOitAygpOcxNcq2EFf_rRsbWL9zJy_HCY9LNE_4vP75nG7J2RrE17SchTRnUxdawFuOb/s320/a43.JPG" width="320" /></a></div><br />कारण या सर्जरी नंतर पूनम धिल्लोचे रुपांतर टीना मुनीम मध्ये होते. सर्जरी चेहऱ्याची पण त्याचे परिणाम एवढ्यावरच थांबत नाहीत. टीना मुनीम दाखवायची होती तर तिला आवाज तरी पूनम धिल्लोचा द्यावा ना? पण ते नाही. तिला आवाज होता जया भादुरीचा ! एका शस्त्रक्रियेमुळे काय काय होऊ शकते !<br />२) राकेश रोशन दिग्दर्शित सिनेमा -'खून भरी मांग' ! यातही प्लास्टिक सर्जरी आहेच, व्हिलनने नायिकेला न ओळखणं आहेच.. पण इथे मुद्दा तो नाही. यात कादरखान आणि शुभा खोटे अशी जोडी दाखवली आहे. लहानपणी कुत्रा चावल्यामुळे म्हणे शुभा खोटे यांचा आवाज पुरुषी होतो ! कलात्मक स्वातंत्र्य घ्यावं ते किती याचा कळस अजून पुढेच आहे. याच शुभा खोटेला कादरखान चावतो आणि मग तिचा आवाज तिला पुन्हा मिळतो! विनोदाची पातळी किती खाली जावी याला काही सुमारच नाही!</span></div><div class="_wk" style="background-color: white; color: #37404e; font-family: "lucida grande", tahoma, verdana, arial, sans-serif; line-height: 18px;"><span class="userContent"><br /></span></div><div class="_wk" style="background-color: white; color: #37404e; font-family: "lucida grande", tahoma, verdana, arial, sans-serif; line-height: 18px;"><span class="userContent"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=YYFqBpYGMm4">https://www.youtube.com/watch?v=YYFqBpYGMm4</a><br /></span></div><div class="_wk" style="background-color: white; color: #37404e; font-family: "lucida grande", tahoma, verdana, arial, sans-serif; line-height: 18px;"><br /></div><div class="_wk" style="background-color: white; color: #37404e; font-family: "lucida grande", tahoma, verdana, arial, sans-serif; line-height: 18px;">३) अशा न पटणाऱ्या गोष्टींची मालिका फक्त जुन्या सिनेमातच होती असं नाही. बहुचर्चित आणि बॉक्स ऑफिसचे बरेच रेकॉर्ड मोडीत काढणाऱ्या '3 Idiots' या सिनेमाचा एक महत्त्वाचा प्रसंग आठवून पहा... त्यात इंजिनिअर लोक व्हिडिओ कॉन्फरन्सिंग द्वारे हिरॉईन (करीना कपूर, जी सिनेमात स्वतः डॉक्टर आहे !) च्या बहिणीची यशस्वीरीत्या प्रसूती करतात, तेही अस्वच्छ vacuum cleanerचा वापर करून ! धन्य ते इंजिनिअर ! त्यांना जगात असाध्य असं काहीच नाही! (नाहीतरी सध्या वैद्यकीय क्षेत्रात तंत्रज्ञानाचा इतका प्रभाव आहि की एक काळ असा येईल जेव्हा डॉक्टर असण्या-नसण्याने काहीच फरक पडणार नाही. तंत्रज्ञानावर प्रभुत्व मिळवलं की झालं !) ... का धान्य तो आमिर खान असं म्हणावं? रँचो चा आलेख मोठा करण्यासाठी केवढा तो खटाटोप? या संपूर्ण प्रसंगात दिग्दर्शकाचा gender bias दिसतो. सिनेमात हिरोईन डॉक्टर असली तरी या सगळ्या प्रसंगात तिची दुय्यम भूमिकाच आहे ! ती हिरोपेक्षा मोठी होऊन कसं चालेल ? </div><div class="_wk" style="background-color: white; color: #37404e; font-family: "lucida grande", tahoma, verdana, arial, sans-serif; line-height: 18px;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=_DS77-VQ9eE">https://www.youtube.com/watch?v=_DS77-VQ9eE</a><br /></div><div class="_wk" style="background-color: white; color: #37404e; font-family: "lucida grande", tahoma, verdana, arial, sans-serif; line-height: 18px;"><br /></div><div class="_wk" style="background-color: white; color: #37404e; font-family: "lucida grande", tahoma, verdana, arial, sans-serif; line-height: 18px;">पण हिंदी सिनेमात डॉक्टर एक सशक्त कॅरॅक्टर म्हणूही दिसून आले. प्रसंगी छोट्या भूमिकेतून देखील आपले ठळक अस्तित्व अधोरेखित करून गेले. अशा काही भूमिकांचा हा धावत आढावापुढील ब्लॉग मध्ये... </div><div class="_wk" style="background-color: white; color: #37404e; font-family: "lucida grande", tahoma, verdana, arial, sans-serif; line-height: 18px;"><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> (क्रमश:) </span><br /></div><div class="_wk" style="background-color: white; color: #37404e; font-family: "lucida grande", tahoma, verdana, arial, sans-serif; line-height: 18px;"><br /></div><div class="_wk" style="background-color: white; color: #37404e; font-family: "lucida grande", tahoma, verdana, arial, sans-serif; line-height: 18px;"><span class="userContent"><br /></span></div><div class="_wk" style="background-color: white; color: #37404e; font-family: "lucida grande", tahoma, verdana, arial, sans-serif; line-height: 18px;"><br /></div>Rajesh Pusalkarhttp://www.blogger.com/profile/04991984193331836117noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2409820389244950539.post-84813485188931362792022-06-02T11:18:00.004+05:302023-06-23T20:01:14.873+05:30 सायकलिंग करता करता... (भाग ४) <p>सायकलिंग करता करता झाडं बघण्याच्या या सिलसिल्यामध्ये काही अविस्मरणीय क्षण अनुभवले. मॅग्नोलिया चे वर्णन श्री. इंगळहळ्ळीकरांच्या लेखमालेत वाचणे, त्यानंतर ते झाड शोधून काढणे आणि त्याचा फोटो घेणे याविषयी आधीच्या एका ब्लॉगमध्ये लिहिले आहेच.तो सगळाच अनुभव विलक्षण होता! असंच आणखी एक फूल अनपेक्षितपणे बघायला मिळालं आणि ज्याला सध्याच्या भाषेत WOW moment म्हणता येईल असा अपूर्व आनंद मिळाला ज्यावरून वाटलं की आपण ही सायकलिंग आणि झाडं बघण्याची सांगड घातली ती सार्थकी लागली ! </p><p>१२) असाच आघारकर संस्थेवरून जात होतो. संस्थेच्या बरोबर समोरच्या बंगल्यात एक झाड फुलांनी लगडलेलं बघितलं. साधारण १०-१२ फूट उंचीचं झाड होतं. मोठ्या पांढऱ्या शुभ्र पाकळ्या असलेली, मध्यभागी पिवळी असलेली फुलं ! फुलांचा मनमोहक वास आणि त्यावर स्वर होऊन त्या फुलांवर जमलेल्या मधमाश्या! </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFsvOtrytTiA4bTk-CQAZD89W-RYwAXkLS1HwDcmZYSZNBYJP6cx3VhL3kZeeCVt4jzmOtIoGpFpr3zG-r5R8D4O21VnFX-hmbSaZBejUR7VJ8caOH-xEsydgBTKvNXPG2coBygILAtrmR3Jem8bc6jrQEdMEFzg5CThev2YW7imOOYaqtPm6IPLJb/s794/DSCN1790~2.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="794" data-original-width="684" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFsvOtrytTiA4bTk-CQAZD89W-RYwAXkLS1HwDcmZYSZNBYJP6cx3VhL3kZeeCVt4jzmOtIoGpFpr3zG-r5R8D4O21VnFX-hmbSaZBejUR7VJ8caOH-xEsydgBTKvNXPG2coBygILAtrmR3Jem8bc6jrQEdMEFzg5CThev2YW7imOOYaqtPm6IPLJb/s320/DSCN1790~2.JPG" width="276" /></a></div>हे इतकं सुंदर दृश्य होतं पण आजूबाजूच्या कोणालाही ते बघण्यात फारसा रस नव्हता. फक्त मी तिथे का थांबलोय एवढं मात्र त्यांना बघायचं होतं !मला त्यांना सांगावंसं वाटत होतं - बघा हे नयनरम्य फूल आणि त्याचा सुवास अनुभव! एखाद्या मंद अत्तरासारखा तो वास त्या झाडाच्या आजुबाजूला भरून राहिलेला होता. मला तो वास काही पकडणं शक्य नव्हतंच !फुलांचे तेवढे फोटो काढले! झाड जरी बंगल्याच्या आत होतं तरी त्याच्या फांद्या बंगल्याबाहेर, फूटपाथवर होत्या. त्यामुळे कोणाचीही परवानगी न घेता फोटो काढणं शक्य होतं ! म्हणून एका पाठोपाठ फोटो काढत सुटलो! <p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhRkl6kChtem_9qMs-rkJI-AvKhvtvyXRSdMs2NWIa9tHyK4DYWmkvm1bz5DUgI3_GWbP2rF8VE6SSwDg30jd05xjRD37FzruRw8Xj5qghC6hSI-qcbdyyipdsBNwtWOg6iNo-DqtBKgTgoGs4zU2rI87eiXYZzEVFaz3hzpjcRRyUWO5azNZ8tB0ij/s1440/DSCN1787.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1440" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhRkl6kChtem_9qMs-rkJI-AvKhvtvyXRSdMs2NWIa9tHyK4DYWmkvm1bz5DUgI3_GWbP2rF8VE6SSwDg30jd05xjRD37FzruRw8Xj5qghC6hSI-qcbdyyipdsBNwtWOg6iNo-DqtBKgTgoGs4zU2rI87eiXYZzEVFaz3hzpjcRRyUWO5azNZ8tB0ij/s320/DSCN1787.JPG" width="320" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhoKIa4QJ784R8zStSJzIzyLKwir2FLcymzB3lPlN-hubOxx-o8uOt7ouzuqsrXdpvOqB3wGDIf2CaOKN75jlxV4l-0tVHlTtJrAjT1VVJPFPRgBSOkHqqs5Q3OjyWLELEBQJtb0-NvZ8qkijJI4hv3IWa4wYGEIagyTRQTR25u39GiK-qE6mFTtD02/s1440/DSCN1786.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1440" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhoKIa4QJ784R8zStSJzIzyLKwir2FLcymzB3lPlN-hubOxx-o8uOt7ouzuqsrXdpvOqB3wGDIf2CaOKN75jlxV4l-0tVHlTtJrAjT1VVJPFPRgBSOkHqqs5Q3OjyWLELEBQJtb0-NvZ8qkijJI4hv3IWa4wYGEIagyTRQTR25u39GiK-qE6mFTtD02/s320/DSCN1786.JPG" width="320" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5NydYtlEJfZFuX_SDfq4o8252wPumggdDfnUUUcMmsG_feQNTb-pzDCgLLkiWgBCqHHf6Kgkd3CNeZmAMfH5L__2BUKg8-ox0otOvbXo0viiN4a7Pk9GhBYdzpFyq_qnvFyvLQx2W7dKyWZVeuZ-Z3iG4-Ke-HFNjrHCaOaOQk9DPcOKRyrqH0Bhb/s848/DSCN1791~2.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="848" data-original-width="706" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5NydYtlEJfZFuX_SDfq4o8252wPumggdDfnUUUcMmsG_feQNTb-pzDCgLLkiWgBCqHHf6Kgkd3CNeZmAMfH5L__2BUKg8-ox0otOvbXo0viiN4a7Pk9GhBYdzpFyq_qnvFyvLQx2W7dKyWZVeuZ-Z3iG4-Ke-HFNjrHCaOaOQk9DPcOKRyrqH0Bhb/s320/DSCN1791~2.JPG" width="266" /></a> <div> <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgs42Ng5NYESNAEioFKfzrpNS2DnnijxfXVjQefUpUmGo6jZkHHDUYfNGF2S2vLu0-qCLgRgf9i_jLZNcW6os58JUJzMBpIkEw13UehnkdIthqCGAtjU8bZIMUEp4EMZGJwN8x7c8nFeGtwWiLhYlfxn4PUlIlke8xcSzFfYRAvC1d7eGCxl3-ZsrBu/s849/DSCN1792~2.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="668" data-original-width="849" height="252" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgs42Ng5NYESNAEioFKfzrpNS2DnnijxfXVjQefUpUmGo6jZkHHDUYfNGF2S2vLu0-qCLgRgf9i_jLZNcW6os58JUJzMBpIkEw13UehnkdIthqCGAtjU8bZIMUEp4EMZGJwN8x7c8nFeGtwWiLhYlfxn4PUlIlke8xcSzFfYRAvC1d7eGCxl3-ZsrBu/s320/DSCN1792~2.JPG" width="320" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhvQw8STib-a1uNOWOuNVIb5ON8FtMLuQvPj3yK1CFGMzBISQMpw_dpJFhlmq0leQR-P0oiu5ZBtQJCP1kLokK77zMeftsWFpASeNuVolKGgE4uB6iWnhnzsirBN-COX697zTNq9Khqd7JBwG97lVp35qBC_8qRNAwBgjcViziM8t9NfWBPC-rQ5Qd1/s951/DSCN1785~2.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="908" data-original-width="951" height="306" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhvQw8STib-a1uNOWOuNVIb5ON8FtMLuQvPj3yK1CFGMzBISQMpw_dpJFhlmq0leQR-P0oiu5ZBtQJCP1kLokK77zMeftsWFpASeNuVolKGgE4uB6iWnhnzsirBN-COX697zTNq9Khqd7JBwG97lVp35qBC_8qRNAwBgjcViziM8t9NfWBPC-rQ5Qd1/s320/DSCN1785~2.JPG" width="320" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">नंतर शोध घेतला असता कळलं की या झाडाचं/ फुलाचं नाव Fried Egg Tree आहे. नाव देणाऱ्याने पण किती कल्पकतेने हे नाव ठेवलं आहे! मी हे मार्चमध्ये काढलेले फोटो आहेत. त्यानंतर तिकडे गेलो नाही. त्यामुळे आता झाडाला फुलं आहेत की नाही हे माहीत नाही. पण लोक जसे दरवर्षी भक्तिभावाने वारीला जातात तसा संकल्प मी या झाडाच्या बाबतीत सोडला आहे- दरवर्षी या झाडाला बघायला जायचंच! इतका या फुलांच्या मी प्रेमात पडलो आहे! </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4yU04E5H33m9LuXTnqyy092dUdXlxpQR2mpKS_l3emrz5NHOLynatEaJY-KcfvGvUVYSyLUkhPAGL1nMOA2TAgKr4PCsRUKJIKfiTw9hCqiSh5IpzSBDb4lLYQWtzW-4SLOjPkw1EPR2qms9ColqUB8CEzjpi0FwrpWAu9MKHOFiBxKQPCnWLXWaa/s1440/DSCN1828.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1440" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4yU04E5H33m9LuXTnqyy092dUdXlxpQR2mpKS_l3emrz5NHOLynatEaJY-KcfvGvUVYSyLUkhPAGL1nMOA2TAgKr4PCsRUKJIKfiTw9hCqiSh5IpzSBDb4lLYQWtzW-4SLOjPkw1EPR2qms9ColqUB8CEzjpi0FwrpWAu9MKHOFiBxKQPCnWLXWaa/s320/DSCN1828.JPG" width="320" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhdTlr1oUnu7bf_xcCNkDU_2QwRBH3c9Lj3byV_10GcSLqrDZVW5BE4MaF0h3Bcc-7PeXIgmggjZZS_gsfIgaA3gIxkZWVi6uQA7y7Quby6miC00YnRQFCuUd9WAhrAvpx4MCM_eu4uSlhs5sKdPJ-ZA4jLvOpX2bZr1m7O2FxD1vV7TpOUKZQ3NqFd/s1440/DSCN1828.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1440" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhdTlr1oUnu7bf_xcCNkDU_2QwRBH3c9Lj3byV_10GcSLqrDZVW5BE4MaF0h3Bcc-7PeXIgmggjZZS_gsfIgaA3gIxkZWVi6uQA7y7Quby6miC00YnRQFCuUd9WAhrAvpx4MCM_eu4uSlhs5sKdPJ-ZA4jLvOpX2bZr1m7O2FxD1vV7TpOUKZQ3NqFd/s320/DSCN1828.JPG" width="320" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">Fried Egg Tree ( Oncoba spinosa) बद्दल अधिक माहिती -</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Oncoba_spinosa">https://en.wikipedia.org/wiki/Oncoba_spinosa</a><br /></div> </div><div><br /></div><div><br /></div><div>१३) कैलासपती/Cannonball Tree( Couroupita guianensis)-</div><div>राजाराम पुलाकडून डीपी रोडने दीनानाथ हॉस्पिटल कडे जाताना त्या गल्लीच्या अलीकडेच लालबहादूर शास्त्री सोसायटी आहे. (सोसायटी जुनीच असावी पण मला मात्र ती आत्ताच लक्षात आली!) त्या सोसायटीच्या आवारात कैलासपतीचे दोन उंचच्या उंच वृक्ष आहेत. त्या वृक्षांवर लांबून बघितलं तर एखाद्या अजस्त्र सापाने विळखा घातल्यासारखी फुलं दिसत होती. पण जवळ गेलो तर एकदम वेगळंच दृश्य दिसलं ! आपल्याकडच्या मंदिरांमध्ये जशा मोठ्या दीपमाळा दिसतात तशाप्रकारे एकावर एक फुलं रचून हेवल्यासारखी दिसत होती. याही फुलांचा मंद दरवळ होता. </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh8PZxilMaKrhYWsmUCl8LEVFrZWryVOtC7ix7xc_Uqc7jBbfHL-aP_k0MEuRGgg-4lVgcIFBVWp5nlobfEuPjDI2RFQ-kanhgcVAEHiywU4AqYFgR2cN08NYjfh5dLz_m36539qV9Pd_tfTR7wtHk-z5DELoU51hVXF1DDP-6gl0T_nr5Mj4Kk3ZH0/s4160/IMG_20220326_084233313_HDR.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4160" data-original-width="3120" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh8PZxilMaKrhYWsmUCl8LEVFrZWryVOtC7ix7xc_Uqc7jBbfHL-aP_k0MEuRGgg-4lVgcIFBVWp5nlobfEuPjDI2RFQ-kanhgcVAEHiywU4AqYFgR2cN08NYjfh5dLz_m36539qV9Pd_tfTR7wtHk-z5DELoU51hVXF1DDP-6gl0T_nr5Mj4Kk3ZH0/s320/IMG_20220326_084233313_HDR.jpg" width="240" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgH-AOvbb3nVyrqSPYAbAy9le5Ih_mH9iqticFF20cG3Y3Ws66LEOBcF-FVDOE66xqBIEzr4NCigQ_06ljZBYR1QeaUZGegPYwjMKaX_vZbJLKRKwIzOAyaImQ86eLP-J7mgK0iMBmRsamhhn6fSBOswCgTSmQL9SCRscHXqtUd-rhmBpYhIt38Qr24/s4160/IMG_20220326_084200316.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4160" data-original-width="3120" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgH-AOvbb3nVyrqSPYAbAy9le5Ih_mH9iqticFF20cG3Y3Ws66LEOBcF-FVDOE66xqBIEzr4NCigQ_06ljZBYR1QeaUZGegPYwjMKaX_vZbJLKRKwIzOAyaImQ86eLP-J7mgK0iMBmRsamhhn6fSBOswCgTSmQL9SCRscHXqtUd-rhmBpYhIt38Qr24/s320/IMG_20220326_084200316.jpg" width="240" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiyFVomvDpJSnUsx3aDdBirSvDh9D-MkZRvug9QUo5JyeEdN9rKDErH4-YezzhkNYI00MoIp13HzLP4VMopN_S95fsAW7TLMc0kgcRofka3L-CihhwiwnF_DvZKoLK0BQxAsoQ4KMJumAxuhH26G8OmgDIRp1ZCDQVt44jHA6MMH6Z0Ey4esovoOIMQ/s4073/IMG_20220329_084241724~2.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4073" data-original-width="2035" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiyFVomvDpJSnUsx3aDdBirSvDh9D-MkZRvug9QUo5JyeEdN9rKDErH4-YezzhkNYI00MoIp13HzLP4VMopN_S95fsAW7TLMc0kgcRofka3L-CihhwiwnF_DvZKoLK0BQxAsoQ4KMJumAxuhH26G8OmgDIRp1ZCDQVt44jHA6MMH6Z0Ey4esovoOIMQ/s320/IMG_20220329_084241724~2.jpg" width="160" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">पण एवढी सुंदर फुलं असलेल्या या झाडाला इंग्रजीत Cannonball tree का म्हणत असावेत? याचं उत्तर पुढेच असलेल्या ताथवडे उद्यानामध्ये असलेल्या कैलासपटीच्या झाडामध्ये सापडलं ! तिथल्या झाडाला तोफगोळ्यांसारखी फळं लागली होती !</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhiMzVafYZ2I-QK0RaVadAdV9iFEQj5X2oTsNQqnDEtcTmdHmpQspNnuTQnj3enXWSGVjsYp0ACgNz8bJ_39sGhO5OXOmslySW-4xcAq1DoXtzv1t6rZAQJPF3LYK12-lOR8lvxG0shrEU4KJl7qJN11U7WDbirrAskhhpKw8ifLA8L8RPbflmBMyL6/s1440/DSCN1882.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1440" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhiMzVafYZ2I-QK0RaVadAdV9iFEQj5X2oTsNQqnDEtcTmdHmpQspNnuTQnj3enXWSGVjsYp0ACgNz8bJ_39sGhO5OXOmslySW-4xcAq1DoXtzv1t6rZAQJPF3LYK12-lOR8lvxG0shrEU4KJl7qJN11U7WDbirrAskhhpKw8ifLA8L8RPbflmBMyL6/s320/DSCN1882.JPG" width="320" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZfoTeG5Ar-cf1u-gZwftITv3spci3B9l_pSIrcGR8FPx5kDeP0uUdNkt3dzrd-p_3Y2N_Knjkwfaagqg9PJ06Fp35Bwu5FswBzuxuA8hArz2Z791_x_l1SHmlpLuw-yNptsjorZBDwgFamE7juELgGQAmEO9w5iGQdFd7z7mdbZxbqtzsWa8g7c-M/s1440/DSCN1883.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1440" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZfoTeG5Ar-cf1u-gZwftITv3spci3B9l_pSIrcGR8FPx5kDeP0uUdNkt3dzrd-p_3Y2N_Knjkwfaagqg9PJ06Fp35Bwu5FswBzuxuA8hArz2Z791_x_l1SHmlpLuw-yNptsjorZBDwgFamE7juELgGQAmEO9w5iGQdFd7z7mdbZxbqtzsWa8g7c-M/s320/DSCN1883.JPG" width="320" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">फुलं सुगंधी असली तरी फळांना मात्र अतिशय उग्र वास असतो म्हणे!</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">कैलासपती विषयी अधिक माहिती-</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Couroupita_guianensis">https://en.wikipedia.org/wiki/Couroupita_guianensis</a> <br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">१४) Sausage Tree (Kigelia pinnata)-</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">सायकलिंगसाठी डीपी रोड एकदम मस्त रस्ता आहे. सकाळच्या वेळी फारशी गर्दी नसते... दुतर्फ़ा झाडी आणि रस्त्यात काही खड्डे नाहीत, स्पीडब्रेकर नाहीत... त्यामुळे एका ठराविक वेगाने आपण सहज जाऊ शकतो.. याच रस्त्यावर दोन-तीन झाडांना चॉकलेटी रंगांच्या मोठमोठ्या काकड्या/ दुधी भोपळ्यासारखी फळं लागलेली दिसली. तज्ज्ञांना विचारल्यावर याचं नाव कळलं . झाडाला फुलं फारशी राहिली नव्हती. नाही म्हणायला एक फूल फूटपाथवर पडलं होतं . </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCPpe8Stcm8V0wGxuJ8ZsMsynCC4_gqIr3rZqajDrp9v3O9D0P92nwEGS7l9sLtGDV-R3Vd1GT7ksegWlaOGMU7_PbcnPqjXXdLwQ7_Mx0BMC6xTCtTz-vnt9omI8QdL9jObZDExjhwKXoBLKLqN4X_okLpLJGHF4zx74QGlgJ5LHIbYEzoYxG8U3I/s4160/IMG_20220329_083732628.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4160" data-original-width="3120" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCPpe8Stcm8V0wGxuJ8ZsMsynCC4_gqIr3rZqajDrp9v3O9D0P92nwEGS7l9sLtGDV-R3Vd1GT7ksegWlaOGMU7_PbcnPqjXXdLwQ7_Mx0BMC6xTCtTz-vnt9omI8QdL9jObZDExjhwKXoBLKLqN4X_okLpLJGHF4zx74QGlgJ5LHIbYEzoYxG8U3I/s320/IMG_20220329_083732628.jpg" width="240" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGCiWWGX47PCi4XgwV3vaJUCk45lIBDLwtsk22mPpMHVNLeyNexEBbYsAa08_q-AuVXBGwUqsMsC5juqlDlFwmS1ZbMPxrBvO-WV1wn1sRiTX8iV0_6tXxj4xM9o_S2sOxmp8OD6yWX56FXnA0F5T2EQoDTQYlYEzPKB3cier_wxCGu5qk4-QV-8-u/s4160/IMG_20220329_083804258.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4160" data-original-width="3120" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGCiWWGX47PCi4XgwV3vaJUCk45lIBDLwtsk22mPpMHVNLeyNexEBbYsAa08_q-AuVXBGwUqsMsC5juqlDlFwmS1ZbMPxrBvO-WV1wn1sRiTX8iV0_6tXxj4xM9o_S2sOxmp8OD6yWX56FXnA0F5T2EQoDTQYlYEzPKB3cier_wxCGu5qk4-QV-8-u/s320/IMG_20220329_083804258.jpg" width="240" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">Sausage Tree बद्दल अधिक माहिती -</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Kigelia">https://en.wikipedia.org/wiki/Kigelia</a><br /></div> <div>१५) उंदीरमारी ( Gliricidia) -</div><div>याच डीपी रोडवर मला हे fencing साठी वापरलं जाणारं उंदीरमारीचं बहरलेलं झाड दिसलं- </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEif_deFp143fJsHDktWrXn3kxsRgSia4XQc5ZYMEnKcIEFkEXdjCwkYivoMe4Yk1stY2K67nSDUBqRI7EF9PcPzddkYFmdPYVLZR_PeS5G6mNAdJlOptN0lb8LZQ3fhGuy7yCIoA7IEnCyoYuqLfjucvQsjEBUCbvguhAHEFY_Me8XOqRsbH6qplWoX/s1440/DSCN1886.JPG" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1440" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEif_deFp143fJsHDktWrXn3kxsRgSia4XQc5ZYMEnKcIEFkEXdjCwkYivoMe4Yk1stY2K67nSDUBqRI7EF9PcPzddkYFmdPYVLZR_PeS5G6mNAdJlOptN0lb8LZQ3fhGuy7yCIoA7IEnCyoYuqLfjucvQsjEBUCbvguhAHEFY_Me8XOqRsbH6qplWoX/s320/DSCN1886.JPG" width="320" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqOHA3uT14RPDTuhft-gjcd5h5bV0x0ZbTB09TtSUJOXu7f-kSEN_RYx3X3TzSGjBjtU2yokKTWVzoDKuPc6Y-joezcSjE6zefduOd27bpUJwCC1QmC5pix3X-uef4oadBlpND72Aaq27BO1zh-ltXG72TB69aeFCodtkgw78873wqGh7-LAhcZOOJ/s1440/DSCN1892.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1440" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqOHA3uT14RPDTuhft-gjcd5h5bV0x0ZbTB09TtSUJOXu7f-kSEN_RYx3X3TzSGjBjtU2yokKTWVzoDKuPc6Y-joezcSjE6zefduOd27bpUJwCC1QmC5pix3X-uef4oadBlpND72Aaq27BO1zh-ltXG72TB69aeFCodtkgw78873wqGh7-LAhcZOOJ/s320/DSCN1892.JPG" width="320" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">Gliricidia बद्दल अधिक माहिती-</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Gliricidia">https://en.wikipedia.org/wiki/Gliricidia</a><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">१६) शमी (Prosopis cineraria) </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">श्री. इंगळहळ्ळीकरांच्या लेखमालेत हे झाड नेने घाटाजवळ गुपचूप गणपतीच्या देवळात आहे असं म्हटलं होतं. पण तिथे गेलो तर कळलं की आता ते झाड तिथे नाही. ते झाड वठलं. लेखमालेत हाती त्यापैकी बरीचशी झाडं मला बघायला मिळाली. (एक झाड 'लकाकि' या किर्लोस्करांच्या बंगल्यात होतं त्यामुळे ते बघायला मिळण्याचा काही प्रश्न नव्हता !) पण शमीचं असं एकच झाड होतं की ते सांगितलेल्या ठिकाणी नव्हतं. त्यामुळे माझा थोडा हिरमोडच झाला. परंतु माझ्या काही सुहृदांकडून माहिती मिळाली की शमीचं झाड तर नारायण पेठेतल्या मोदी गणपती मंदिरात पण आहे. तो ही माझा नेहमीचा जाण्या येण्याचा रस्ता आहे. मग एक दिवस गेलो तिथे आणि माझा शक्यतो सायकलवरूनच फोटो काढायचा शिरस्ता मोडून देवळात जाऊन फोटो काढले. यामध्ये मला शमीच्या फुलाचाही फोटो काढता आला-</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9fDGww6T_QbRuV8HX3buszyRB6HGzYi5sYXuUrwzwjkFBaxc8Lpi0ZObqiyPcACV5xkZ0cP_dNxoOVwzB38Lgq-SEOad2xTeH8OpLmhDbT8CARfDuTPrJTVKdf1phkdnELf5m7sFwbQjcDw84c1mW3rGcXSN2UkEfufNYfCi0UfBt5emn_O8HHj4E/s1440/DSCN1899.JPG" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1440" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9fDGww6T_QbRuV8HX3buszyRB6HGzYi5sYXuUrwzwjkFBaxc8Lpi0ZObqiyPcACV5xkZ0cP_dNxoOVwzB38Lgq-SEOad2xTeH8OpLmhDbT8CARfDuTPrJTVKdf1phkdnELf5m7sFwbQjcDw84c1mW3rGcXSN2UkEfufNYfCi0UfBt5emn_O8HHj4E/s320/DSCN1899.JPG" width="320" /></a></div><br /><div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9XAdYmb65hSsLv9hryvUT_nzpFDqqFv8pP4-u5WEYaWQcJap7uFNOkkcatEdH4ESexOLdvEhOAmwYwd8nFA4RIRrBWPE4NoltTd740RA5eSNH9WhI_1wgnurMJq-RA3GoeAobyIoG0VPV3Za7djVSKvFj4L0aCMe4sMqK7iReYy-bgNY53ip28U34/s1440/DSCN1901.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><br /> <img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1440" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9XAdYmb65hSsLv9hryvUT_nzpFDqqFv8pP4-u5WEYaWQcJap7uFNOkkcatEdH4ESexOLdvEhOAmwYwd8nFA4RIRrBWPE4NoltTd740RA5eSNH9WhI_1wgnurMJq-RA3GoeAobyIoG0VPV3Za7djVSKvFj4L0aCMe4sMqK7iReYy-bgNY53ip28U34/s320/DSCN1901.JPG" width="320" /></a> </div></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjSN-O3r7T9iRvzw9cZ0S8pUs4U8TANZoGajWBmjtEqILncpWKDpU3-NvEqiysstFQMlqvGUYYwwHhMFZIcGDr1aWecv2Cc1FfVeV6XI5M4xmk1Z3cibHua7lPTS4QIRacgd0hw9TSSQ7iDIJenaG40FM3we4ZHlbgECveu81YyzXJ5H19KDynBC7-V/s1440/DSCN1908.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1440" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjSN-O3r7T9iRvzw9cZ0S8pUs4U8TANZoGajWBmjtEqILncpWKDpU3-NvEqiysstFQMlqvGUYYwwHhMFZIcGDr1aWecv2Cc1FfVeV6XI5M4xmk1Z3cibHua7lPTS4QIRacgd0hw9TSSQ7iDIJenaG40FM3we4ZHlbgECveu81YyzXJ5H19KDynBC7-V/s320/DSCN1908.JPG" width="320" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">शमी विषयी अधिक माहिती- </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Prosopis_cineraria">https://en.wikipedia.org/wiki/Prosopis_cineraria</a> <br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">१७) या झाडांचे फोटो Whatsapp status वर ठेवत होतो त्याचा चांगला परिणाम झाला. फोटो बघणाऱ्यांमध्ये झाडं बघण्याचं कुतूहल निर्माण झालं. काही जण मुद्दाम जाऊन झाडं बघून आले. काहींनी झाडांविषयीचे त्यांचे अनुभव, एखाद्या झाडाविषयी अधिक माहिती देणं हे देखील केलं. त्यामुळे एक प्रकारचा निकोप संवाद निर्माण झाला. अशाच प्रकारे माझे स्नेही श्री. अविनाश पाषाणकर यांनी मला एका झाडाचा फोटो काढून पाठवला. मग ते झाड बघायला मी फर्ग्युसन कॉलेजसम्रोरच्या गल्लीत गेलो(अर्थातच सायकलने!) आणि त्याचे फोटो काढले. नंतर तज्ज्ञाकडून माहिती घेतल्यावर कळलं की ते करंजाचं झाड आहे (Pongamia/Millettia pinnata)-</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhFIptWefszaDy0JQlMdzfTdWch55IUN4XAD9It7hCIPh7WtjazcBpkgBqUo-xJPK1tZ-fhA5GbfPNSRk0Zygww4sV8weLKNShRMqfSS12Qv6GhVMkJB3_0Yj2gImlnrOB4AOTrdJgFo5p2jCYWzCvlcFgMCm24R42cnN9bm6px_0QcSsl00-trR2qt/s1440/DSCN1926.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1440" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhFIptWefszaDy0JQlMdzfTdWch55IUN4XAD9It7hCIPh7WtjazcBpkgBqUo-xJPK1tZ-fhA5GbfPNSRk0Zygww4sV8weLKNShRMqfSS12Qv6GhVMkJB3_0Yj2gImlnrOB4AOTrdJgFo5p2jCYWzCvlcFgMCm24R42cnN9bm6px_0QcSsl00-trR2qt/s320/DSCN1926.JPG" width="320" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUKXyYNLBnjMGUIUVFDFeM4ALGRM-NuahSdADUsHAO2weFSVaxgms2F4SK_4TzXbDFN3DaiTpNOJ9G4nD0bAAjdhDQDOAJHHxAdVvpdBe8PT61YhQXiDxLFACpEohGUKEvI7MTy-qE8jRGvZ8Y077DZvSkhA6KJH_N6J6BvLoxAIC6PNDaCOUVaIcE/s1440/DSCN1922.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1440" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUKXyYNLBnjMGUIUVFDFeM4ALGRM-NuahSdADUsHAO2weFSVaxgms2F4SK_4TzXbDFN3DaiTpNOJ9G4nD0bAAjdhDQDOAJHHxAdVvpdBe8PT61YhQXiDxLFACpEohGUKEvI7MTy-qE8jRGvZ8Y077DZvSkhA6KJH_N6J6BvLoxAIC6PNDaCOUVaIcE/s320/DSCN1922.JPG" width="320" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgljaluBFL_XBELex-1FuTK5yANjaR-7QedPtOPTXJNwrh5IUeg7CMsUIkOXV9ZaSU_aCBl0aa-c5EnYz0evXG2AdWSuFefejCxzjMDot9RaeTGCxYTGd2-2NX7CCNygVZw9yLkc3Y7jJ_V4S4LvusnJjIUdkrUUPqjC9UqliVp0aCBKUFy-H--o2Un/s1440/DSCN1929.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1440" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgljaluBFL_XBELex-1FuTK5yANjaR-7QedPtOPTXJNwrh5IUeg7CMsUIkOXV9ZaSU_aCBl0aa-c5EnYz0evXG2AdWSuFefejCxzjMDot9RaeTGCxYTGd2-2NX7CCNygVZw9yLkc3Y7jJ_V4S4LvusnJjIUdkrUUPqjC9UqliVp0aCBKUFy-H--o2Un/s320/DSCN1929.JPG" width="320" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">करंज विषयी अधिक माहिती-</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Millettia_pinnata">https://en.wikipedia.org/wiki/Millettia_pinnata</a><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">१८) इंग्रजीत म्हणतात -All good things have to come to an end! -तसं माझी ही मालिका जशी न ठरवता सुरू झाली तशीच ती न ठरवता अपरिहार्यपणे बंदही करावी लागली! पण मला स्वतः ला ही मालिका खूप आनंद देऊन गेली. कितीतरी झाडं मला शोधता आली. त्याविषयी वाचता आलं. फोटो काढता आले. झाडांविषयी अनेकांशी बोलता आलं. एक सकारात्मक ऊर्जा यातून मिळाली. माझा असा मुळीच दावा नाही की पुण्यातील सगळी झाडं मला यातून नोंदता आली . पण तसा माझा उद्देशही नव्हता. मुख्य उद्देश सायकलिंग करणे हाच होता. यावर्षी ही झाडं बघितली. कदाचित पुढच्या वर्षी आणखी काही बघायला मिळतील ! पण सायकलिंग करता करता मला हा खजिना सापडला !आणखी काय पाहिजे! जिंदगी गुलजार है !</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">शेवटचं झाड टिळक रोडला बाजीराव रोडच्या सुरवातीला अभिनव कॉलेजच्या चौकात बघायला मिळालं. याला African Baobab किंवा गोरखचिंच म्हणतात. याच झाडाला Tree of life असंही म्हणतात . आफ्रिकेतील वाळवंटात हे झाड म्हणजे जगण्याचा आधारच कारण या झाडाच्या उदरात असतं जीवनामृत-पाणी! तेव्हा हे झाड बघून शुष्क वाळवंटात भटकणाऱ्या, पाण्यासाठी आसुसलेल्या थकल्या भागल्या जीवांची जीवनेच्छा बळावते !म्हणून हे झाड जीवनदायी आणि आशादायी सुद्धा !</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEid9iny9xLZrbLL7WUqE6JjZ9ftk1BRsMDGretF8f2rYVnEEHvs-0boLkQvrxWgNzjJOJLAeEkSH11z5cyN0kEsQg92JTSuaHBi4RSnHTu3LpqbXU4Ois8bKe9L4SxHC88C3x0wbVacUcYQ84r6pRTGL0l-SZazyQXB36IRMGjAntAirzztvlNvSB-F/s3111/IMG_20220326_091833247_HDR~2.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3111" data-original-width="2647" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEid9iny9xLZrbLL7WUqE6JjZ9ftk1BRsMDGretF8f2rYVnEEHvs-0boLkQvrxWgNzjJOJLAeEkSH11z5cyN0kEsQg92JTSuaHBi4RSnHTu3LpqbXU4Ois8bKe9L4SxHC88C3x0wbVacUcYQ84r6pRTGL0l-SZazyQXB36IRMGjAntAirzztvlNvSB-F/s320/IMG_20220326_091833247_HDR~2.jpg" width="272" /></a></div><br /> <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQ7wtVLNpSxM3N-SC-2jArXy-auz8eLk_tBD7Vn3CUdykHR8MkTR94l7Xu0Tl7gcVUF73FIyeuemPfeaEmVVTD1hpJHl1Kw9d2mftZSkJKUHYxEYIHP6ccElUhiLUsGgfb5M1QrcYCqMs9u4jDJ7s9X7SQ3g4o3z459MsW5fJ1PLYtBJPHRHGehJpa/s3408/IMG_20220326_091920003_HDR.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3408" data-original-width="2048" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQ7wtVLNpSxM3N-SC-2jArXy-auz8eLk_tBD7Vn3CUdykHR8MkTR94l7Xu0Tl7gcVUF73FIyeuemPfeaEmVVTD1hpJHl1Kw9d2mftZSkJKUHYxEYIHP6ccElUhiLUsGgfb5M1QrcYCqMs9u4jDJ7s9X7SQ3g4o3z459MsW5fJ1PLYtBJPHRHGehJpa/s320/IMG_20220326_091920003_HDR.jpg" width="192" /></a> </div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgRww0vpr6wQbQi-4Uc5FeiWivDIvWiEBZ8YzBkGC3GgPHYfuciqYVnzdlwm6I3W8HgvkiwlASmoaWXQn6rnK5_OfVTvvtPU8iADYomMT0YV_4GXJskd85TF4-f2_RSWqhIRH6g91YUvagqdhGVUQC7PApirQpmK3B6c2vHNq684pwWPLyr2slSAa74/s1045/DSCN8783.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1045" data-original-width="993" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgRww0vpr6wQbQi-4Uc5FeiWivDIvWiEBZ8YzBkGC3GgPHYfuciqYVnzdlwm6I3W8HgvkiwlASmoaWXQn6rnK5_OfVTvvtPU8iADYomMT0YV_4GXJskd85TF4-f2_RSWqhIRH6g91YUvagqdhGVUQC7PApirQpmK3B6c2vHNq684pwWPLyr2slSAa74/s320/DSCN8783.JPG" width="304" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Flower of Baobab tree </td></tr></tbody></table><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">गोरखचिंच विषयी अधिक माहिती-</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Adansonia">https://en.wikipedia.org/wiki/Adansonia</a><br /></div> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">इंटरनेटवर African Baobab वर एक चांगली कविता मिळाली-</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqO9kzWPBV3ilknM5djR1J8DhoQr7GlVPS6ITpCFUF50eHIrgk7VQum-kIvHUfBP01JBoTbrnIEsBTAn3SHNGW1Srj18inp3STi89FKTukQfFaW5pWJmDhZIVE_d2k_bMdGG7XS3suMW0ZyyWDXLBYwh58mDPsdltAPQ15ZMqfPpRdQkZiKMBlCwKt/s480/95c1942d684ead0ed0fc066b64b00739.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="478" data-original-width="480" height="319" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqO9kzWPBV3ilknM5djR1J8DhoQr7GlVPS6ITpCFUF50eHIrgk7VQum-kIvHUfBP01JBoTbrnIEsBTAn3SHNGW1Srj18inp3STi89FKTukQfFaW5pWJmDhZIVE_d2k_bMdGG7XS3suMW0ZyyWDXLBYwh58mDPsdltAPQ15ZMqfPpRdQkZiKMBlCwKt/s320/95c1942d684ead0ed0fc066b64b00739.jpg" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span> </span><span> </span> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> <span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span> </span>(क्रमशः) </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><br />Rajesh Pusalkarhttp://www.blogger.com/profile/04991984193331836117noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2409820389244950539.post-7553858263159902482022-06-01T11:57:00.000+05:302022-06-01T11:57:26.751+05:30 सायकलिंग करता करता... (भाग ३) <p>आपल्याकडील प्रत्येक ऋतूचं एक वेगळं सौंदर्य आहे. पण तरीही सगळ्यात सुंदर ऋतू कुठला असं मला कोणी विचारलं तर मी वसंत ऋतूचंच नाव घेईन! निसर्ग या ऋतूमध्ये जेवढी मुक्त हस्ते रंगांची उधळण करतो तेवढी इतर ऋतूंमध्ये बघायला मिळत नाही. पूर्वीच्या काळचे सिनेमे ब्लॅक अँड व्हाईट होते. कालांतराने त्यात रंगांचा शिरकाव झाला. काही सिनेमे असेही होते की त्यात एखादंच गाणं रंगीत असे तर बाकीचा सिनेमा ब्लॅक अँड व्हाईट असायचा. त्या एका रंगीत गाण्याने तो संपूर्ण सिनेमा एक सौंदर्याचं लेणं होऊन जायचा इतकं ते गाणं सिनेमात उठून दिसायचं ! निसर्ग जर क्षणभरापुरता आपण ब्लॅक अँड व्हाईट धरला ( तितकाही तो मोनोक्रोमॅटिक नसतो हे मला मान्यच आहे. पण फरक समजण्यासाठी आपण क्षणभर तसं गृहीत धरू) तर वसंत ऋतू 'मुघल ए आजम' मधल्या त्या 'जब प्यार किया तो डरना क्या' या गाण्यासारखा आहे! फाल्गुन-चैत्र-वैशाख या उन्हाच्या वाढत्या दाहकतेचे चटके बसू लागत असताना निसर्गाची ही रंगांची किमया डोळ्यांना सुखावणारी असते. </p><p>खरं तर या झाडं/फुलांचा या ब्लॉगमध्ये समावेश करावा की नाही याबाबत माझी द्विधा मनस्थिती झाली होती. कारण या झाडांचे फोटो समाजमाध्यमांवर आणि वर्तमानपत्रांत सगळीकडेच दिसत होते. पण या झाडांचा समावेश न करणं हे माझ्या अरसिकतेचं लक्षण मानलं गेलं असतं ! म्हणून मग एक छोटा ब्लॉग यासाठी केला आहे-</p><p>९) बहावा /अमलताश (Golden Shower tree, Laburnum ) Cassia fistula-</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjP4zF93DD31O0tSIAmFRFh7nvD5SdMS5lhTvNSdGd6T7HzGs4gH5y2uiJivxfQ52dGoBP3kA5pOyRHQg4FKL56E-jTjgI-XYFIMZrTTdu2dA02C-0hVV0-B02zzgZT8GtrlOUvjbZsLXRKLfiFzPqMWTjMB02ZnJouh4DhjUsErapMYJkBAy0Yk165/s4160/IMG_20220328_090646916_HDR.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4160" data-original-width="3120" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjP4zF93DD31O0tSIAmFRFh7nvD5SdMS5lhTvNSdGd6T7HzGs4gH5y2uiJivxfQ52dGoBP3kA5pOyRHQg4FKL56E-jTjgI-XYFIMZrTTdu2dA02C-0hVV0-B02zzgZT8GtrlOUvjbZsLXRKLfiFzPqMWTjMB02ZnJouh4DhjUsErapMYJkBAy0Yk165/s320/IMG_20220328_090646916_HDR.jpg" width="240" /></a></div><br /><p>कुठल्याही सणावाराला, विशेषतः दिवाळीला आपल्याकडे इमारती कात टाकतात. त्यांचं रंग-रूप बदलतं. कित्येक इमारतींवर दिव्यांची रोषणाई केली जाते. वसंतऋतू हा बहावासाठी कुठल्या सणापेक्षा कमी नसतोच! त्यामुळे हे झाड या दिवसांमध्ये नटून-थटून खुलून वसंतऋतूच्या स्वागतासाठी उभं राहतं. इतकं की या दिवसांत या झाडांना पानं कमी पण सगळीकडे नुसती फुलंच दिसतात. बहाव्याचे सोनेरी पिवळ्या रंगाचे घोस बघून असं वाटत की एकाच झाडावर अनेक आकाशकंदील लटकले आहेत वा फुलांची झुंबरं टांगली आहेत.( आम्ही कान्हाच्या जंगलात ही फुलं पाहिली होती तेव्हा तिथल्या गाईडने या फुलांचं -'अमलताश के झूमर' असं सुरेख वर्णन केलं होतं !) पुण्यात वेगवेगळ्या ठिकाणी हा झुंबरांचा महोत्सव भरला होता. मी तो मेहेंदळे गॅरेज ते नळ स्टॉप या दोन चौकांमधल्या रस्ता दुभाजकावर लावलेल्या बहाव्याच्या झाडांवर मनभरून पाहिला. कित्येकदा तो माझा सायकलिंगचा नेहमीचा रस्ता नसला तरीसुद्धा मुद्दाम झाडांची ही दिलखेचक अदा बघायला मी वाकडी वाट करून तिकडे जात असे. असं म्हणतात की बहावा फुलल्यानंतर साधारण पुढील दोन महिन्यांत पावसाचे आगमन होते. मार्चमध्येच फुलून बहावाने हवामान खात्याच्या आधीच पावसाचे शुभ वर्तमान कळवले आणि थोडासा उन्हाळा सुसह्य केला म्हणायचे!</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_IAMhdzPrwucVu8OJ8F6XvGppveFhoqAwb4rRVCIKRBoi1ee5e3Kk7Dafr00hlpgw9Hnm3Zm6PMHj6yYr29pxsvYrCZwqddpKtW8T3WzcTMNC3iuhpAB8Y1DL3FZfxiNf0jZEycvxcS4oJUNfxKJehiqMo-f-c0h4i57g4jy2gNGGjbd8ER8VcCWz/s4160/IMG_20220328_090650513_HDR.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4160" data-original-width="3120" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_IAMhdzPrwucVu8OJ8F6XvGppveFhoqAwb4rRVCIKRBoi1ee5e3Kk7Dafr00hlpgw9Hnm3Zm6PMHj6yYr29pxsvYrCZwqddpKtW8T3WzcTMNC3iuhpAB8Y1DL3FZfxiNf0jZEycvxcS4oJUNfxKJehiqMo-f-c0h4i57g4jy2gNGGjbd8ER8VcCWz/s320/IMG_20220328_090650513_HDR.jpg" width="240" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_38oQf-zM1QVZfgbSNv-qvuWRWf39nAnYyaLXZM62YL87WJsqZw_xMVIOK60kkfg8IGRw65GtIaA0ZobrGPt-0U6vGaYBGpdkjJQnRPkvRCj3UVHNhxVTPS8nV44QJdv9p1nMWNNjlrbJ4Nta8mgiCHFfCR6k3_jDfGmdVk_qYzTl0iMd53B4xpWZ/s4160/IMG_20220328_090722123_HDR.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4160" data-original-width="3120" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_38oQf-zM1QVZfgbSNv-qvuWRWf39nAnYyaLXZM62YL87WJsqZw_xMVIOK60kkfg8IGRw65GtIaA0ZobrGPt-0U6vGaYBGpdkjJQnRPkvRCj3UVHNhxVTPS8nV44QJdv9p1nMWNNjlrbJ4Nta8mgiCHFfCR6k3_jDfGmdVk_qYzTl0iMd53B4xpWZ/s320/IMG_20220328_090722123_HDR.jpg" width="240" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"> या फुलांकडे बघून एकच इंग्रजी शब्द सुचतो -flamboyance !याला तितकस समर्पक शब्द मराठीत मला तरी माहीत नाही. </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">बहावाविषयी अधिक माहिती-</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Cassia_fistula">https://en.wikipedia.org/wiki/Cassia_fistula</a> <br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">१०) नीलमोहर ( Jacaranda mimosifolia) - हे ही झाड पूर्णतः फुलांनी बहरलेलं बघायला मिळतं. याचा निळसर जांभळा रंग वेगळा वाटतो पण तो बहावासारखा चित्तवेधक नाही. कदाचित इतर झाडांमध्ये हे झाड लपूनसुद्धा जाईल आणि त्यामुळे सहजासहजी लक्षात देखील येणार नाही. मला याची झाडं गोळीबार मैदान सिग्नलच्या अलीकडच्या चौकात (लुल्लानगरकडे जाणाऱ्या रस्त्यावर) तसंच कॅम्पमधून कौन्सिल हॉल कडे जाणाऱ्या रस्त्यावर दिसली. <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6BWbmnv4elnDih5QM50QqYn-64Av2AdGR5ADF5-9fgb_hxnEhAolZ8eQHHXPfWujvs9FD00HGAA9twyhKsFb_hhsWzzZB4W1jQgaDd7bdC0qevX4l-RHtubadKGSMSsKwBL_ESZEDk7s6NAsTb6aGAB1vXfS6JeInn9FSfwafTtxqP0no9j3imJbz/s2217/Jacaranda%202.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2217" data-original-width="2098" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6BWbmnv4elnDih5QM50QqYn-64Av2AdGR5ADF5-9fgb_hxnEhAolZ8eQHHXPfWujvs9FD00HGAA9twyhKsFb_hhsWzzZB4W1jQgaDd7bdC0qevX4l-RHtubadKGSMSsKwBL_ESZEDk7s6NAsTb6aGAB1vXfS6JeInn9FSfwafTtxqP0no9j3imJbz/s320/Jacaranda%202.jpg" width="303" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiYE5RM1JwP4x7kXqcIs20mH6xJCRiJ9pHQpO8Tfug0Bnt3hFtXDdb55DK9kvCi1aXDhQh4YDNul2HREMXJO2BxpCEaGIp3cIz0Gpbqw4NL4kga3Zi7DjZ0ETlGGNePMZRmgOz9KS5pB0YURQfm1ZwcOMj6FVZP6cFCUx60xHSekuuJsKVZsJ4Qw83A/s2565/Jacaranda%201.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2064" data-original-width="2565" height="257" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiYE5RM1JwP4x7kXqcIs20mH6xJCRiJ9pHQpO8Tfug0Bnt3hFtXDdb55DK9kvCi1aXDhQh4YDNul2HREMXJO2BxpCEaGIp3cIz0Gpbqw4NL4kga3Zi7DjZ0ETlGGNePMZRmgOz9KS5pB0YURQfm1ZwcOMj6FVZP6cFCUx60xHSekuuJsKVZsJ4Qw83A/s320/Jacaranda%201.jpg" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div>नीलमोहर झाडावर कविवर्य वसंत बापट यांची एक सुंदर कविता आहे. त्या कवितेची यु ट्यूब लिंक देत आहे-</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=hjiYe8l3mzY">https://www.youtube.com/watch?v=hjiYe8l3mzY</a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">नीलमोहरविषयी अधिक माहिती -</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Jacaranda_mimosifolia">https://en.wikipedia.org/wiki/Jacaranda_mimosifolia</a><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">११) टॅबेबुइया (Tabebuia) </div>या वर्षी टॅबेबुइया या झाडांच्या फुलांनी बहावाच्या फुलांशी स्पर्धा केली आणि दोघांमधली लढत अतिशय 'रंगतदार' झाली असं म्हटलं पाहिजे. पूर्वीही या झाडांचा बहर होता पण या वर्षी का कोण जाणे ही झाडं डोळ्यांत भरली. अगदी show stopper जरी झाली नसली तरी ती eye catcher नक्कीच होती. Whatsapp वर देखील या फुलांचे बरेच फोटो या वर्षी शेअर केले गेले. यातले बहुतांश फोटो Tabebuia rosea (गुलाबी रंगांची फुलं ) या झाडांचे होते. पण याच झाडांचे पुण्यात मी तीन प्रकार पाहिले. ( आणखीही असतील तर मला माहीत नाही ) </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">Tabebuia aurea ( पिवळ्या रंगांची फुलं )- हे झाड मी बी जे मेडिकल कॉलेजच्या आवारात पाहिलं -</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhyKojpy1qAeUUkTJfaR-42kdkrfRY01M6DYW9usVxKb1lI88aFwqHvGURE_S4kbZDBJs1gruYuFPX2d0GjYCOP6ZxYzMOXEFW47Vhh28Ip0onl94Bd7E_t-JhQwIUFiOD3uHS4nOFUVqfOOi4Z8xfT_CPqepjqmLzJl0xX03lHZpXyov0LZws5Fz2n/s4160/IMG_20220319_075417740.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4160" data-original-width="3120" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhyKojpy1qAeUUkTJfaR-42kdkrfRY01M6DYW9usVxKb1lI88aFwqHvGURE_S4kbZDBJs1gruYuFPX2d0GjYCOP6ZxYzMOXEFW47Vhh28Ip0onl94Bd7E_t-JhQwIUFiOD3uHS4nOFUVqfOOi4Z8xfT_CPqepjqmLzJl0xX03lHZpXyov0LZws5Fz2n/s320/IMG_20220319_075417740.jpg" width="240" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">Tabebuia pallida (पांढऱ्या रंगाची फुलं )- </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">हे झाड आघारकर संस्थेच्या अगदी दारातच आहे-</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgq10_R8k_FuQXjOXAAR9klvH_U_9rKiC-CuW7WuH_MBnbW0n7UeHZlTIRUz1kQTlrfv8-aKbF1fu2dHpCTmhxHzHCt11vyh-Dgqaxw_nvG9RG4AkmPOPVPlLK-SJZRnjAc7zzVbG-jewFE1OYixJjyGifkzSN8yar5XLxbFRo3-RapipjqsrngfUTb/s1440/DSCN1796.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1440" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgq10_R8k_FuQXjOXAAR9klvH_U_9rKiC-CuW7WuH_MBnbW0n7UeHZlTIRUz1kQTlrfv8-aKbF1fu2dHpCTmhxHzHCt11vyh-Dgqaxw_nvG9RG4AkmPOPVPlLK-SJZRnjAc7zzVbG-jewFE1OYixJjyGifkzSN8yar5XLxbFRo3-RapipjqsrngfUTb/s320/DSCN1796.JPG" width="320" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJc81uLYxUtc3U5bLlUH33r3PnUp5dy5xHKjDcwfN588oVOdJIfC7t5Bi3RKs3zdSo8c2ZlqUp3OFpfpR36WRjvShTnaNOuX3sqQcJSX3Yl4D2fUikuQVgsLbOJVk-CwLWRb1NSrs0n_twfC3yS5o-X1kvd1xIklxyptRbS6GAId-8nj9re3wdlQuU/s1440/DSCN1793.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1440" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJc81uLYxUtc3U5bLlUH33r3PnUp5dy5xHKjDcwfN588oVOdJIfC7t5Bi3RKs3zdSo8c2ZlqUp3OFpfpR36WRjvShTnaNOuX3sqQcJSX3Yl4D2fUikuQVgsLbOJVk-CwLWRb1NSrs0n_twfC3yS5o-X1kvd1xIklxyptRbS6GAId-8nj9re3wdlQuU/s320/DSCN1793.JPG" width="320" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"> आणि हे जागोजागी दिसलेलं गुलाबी फुलांचा गालिचा पांघरलेलं Tabebuia rosea- </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgCk2vAxnljnbGaTuGJep-I0jvrdunVZdi4yQ1qmG-MGZcq995qOXf73gvEHVIFERDr9qXm3O2UPBEEYi-_ecAn8MomtDrhhZzEAkX1uyfjguEnpLPmlzXzyTD-i9aWHBr9hqbSynKy0kn0qOtiL0RQ6G66xYF42DH6JnzMjC08IcWkxhw1wIQVqh5U/s1119/DSCN1813~2.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1119" data-original-width="795" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgCk2vAxnljnbGaTuGJep-I0jvrdunVZdi4yQ1qmG-MGZcq995qOXf73gvEHVIFERDr9qXm3O2UPBEEYi-_ecAn8MomtDrhhZzEAkX1uyfjguEnpLPmlzXzyTD-i9aWHBr9hqbSynKy0kn0qOtiL0RQ6G66xYF42DH6JnzMjC08IcWkxhw1wIQVqh5U/s320/DSCN1813~2.JPG" width="227" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIgrpBnZyv0na9PfCWyNbbGYY2ngICFLfvMk2-xpIdRb92rqD1gG-aHVx77lOhEAGPnGiK1ZQJH9c8zRVN6NLJXS3RXp1mh6PbqsvRIQXfbite_xlAkHAqycF7b7kGqP62bGG8e-sb7pypuFH7DY4g_oAgOao1OWjKeTeLRdoET7DuSqSbXSMD9xJo/s1440/DSCN1821.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1440" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIgrpBnZyv0na9PfCWyNbbGYY2ngICFLfvMk2-xpIdRb92rqD1gG-aHVx77lOhEAGPnGiK1ZQJH9c8zRVN6NLJXS3RXp1mh6PbqsvRIQXfbite_xlAkHAqycF7b7kGqP62bGG8e-sb7pypuFH7DY4g_oAgOao1OWjKeTeLRdoET7DuSqSbXSMD9xJo/s320/DSCN1821.JPG" width="320" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrMahSN5tNzGqTv6MUGt8eGdyQNbiKYOdACsHw6QQX27Xps4tjFQ9ACswHPo5-oCFRZ0iScqmk9e35HRMPw1UUXekBVxZMDfug0inlmxSOMZyEA-FPEjUWgT7B-CZwYKv3K5mrq1Tmg6Sd7GsE6mlee5kKaF80domB8OvFzJlOAZRODcyzC5DNWHbL/s1440/DSCN1822.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1440" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrMahSN5tNzGqTv6MUGt8eGdyQNbiKYOdACsHw6QQX27Xps4tjFQ9ACswHPo5-oCFRZ0iScqmk9e35HRMPw1UUXekBVxZMDfug0inlmxSOMZyEA-FPEjUWgT7B-CZwYKv3K5mrq1Tmg6Sd7GsE6mlee5kKaF80domB8OvFzJlOAZRODcyzC5DNWHbL/s320/DSCN1822.JPG" width="320" /></a></div><div><br /></div><div><br /></div><div>टॅबेबुइया विषयी अधिक माहिती-</div><div><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Tabebuia">https://en.wikipedia.org/wiki/Tabebuia</a><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span>(क्रमश:)<br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div> <br /><p><br /></p>Rajesh Pusalkarhttp://www.blogger.com/profile/04991984193331836117noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2409820389244950539.post-91380362326691222352022-05-28T12:49:00.000+05:302022-05-28T12:49:22.730+05:30 सायकलिंग करता करता ...(भाग २) <p><br /></p><p><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> १</span></p><p>गेली काही वर्षं जंगल पर्यटन खूपच वाढलं आहे. प्राणी-पक्षी त्यांच्या नैसर्गिक अधिवासात बघायला मिळणं याची मजा काही औरच आहे. माझ्यासारख्या सर्वसामान्य लोकांचं लक्ष जंगलातील प्राणी-पक्षी यांच्याकडे जास्त जातं. परंतु जंगलाचा तितकाच महत्त्वाचा घटक असलेल्या झाडांकडे तेवढ्या गांभीर्याने पाहिलं जात नाही असं खेदाने म्हणावं लागतं. जंगलातल्या झाडांची ही गत तर शहरातल्या झाडांची काय कथा असणार! झाडं आपण फार गृहीत धरतो. कधी वादळी पावसाने झाडं पडली तर आपल्या लक्षात ती झाडं तिथे होती . अन्यथा आपण झाडांना अक्षरश: अनुल्लेखाने मारतो ! सायकलिंग करता करता झाडं बघत गेल्याने माझं झाडांकडे जाणीवपूर्वक लक्ष गेलं आणि झाडांची शहरातल्या दूषित वातावरणात, काँक्रीटच्या जंगलातही ( जिथे आता पूर्वीसारखं जमिनीत पाणी मुरत नाही तर रस्त्यांवरून ते वाहून जातं) तग धरून राहण्याची असोशी मला अचंबित करून गेली .</p><p>आता उदाहरणार्थ हे झाड बघा-</p><p>५) Australian Chestnut ( Castanospermum australe)-</p><p>अगदी ऐन सदाशिव पेठेत, न्यू इंग्लिश स्कूल च्या समोरील बोळात (पंतांचा गोट ) हे दुर्मिळ झाड दिमाखात उभं आहे. नावावरून लक्षात येतं की हे काही देशी झाड नाही. परंतु शहराच्या मध्यवस्तीत , जिथे आजूबाजूला हळूहळू जुने वाडे पाडून मोठ्या इमारती उभ्या राहिल्या आहेत, तिथे हे झाड संरक्षित राहिलं आहे. गंमत म्हणजे या गल्लीतून मी कितीतरी वेळा गेलो असेन . माझा मित्र डॉ विवेक गोवंडे याच गल्लीत राहतो. पण तरीही या झाडाकडे तितकंसं लक्ष गेलं नाही. त्याला या झाडाविषयी सांगितल्यावर तो म्हणाला की ही झाडं त्याच्या आजोबांनी(कै. विष्णू गोवंडे ) फार पूर्वी म्हणजे साधारण १९४७-४८ साली लावली होती. म्हणजेच जवळपास ७५ वर्षं ही झाडं ऐन मध्यवस्तीत टिकून आहेत! पण हीच झाडं का लावली असावीत? त्याचं कारणही माझ्या मित्राने सांगितलं. त्याच्या आजोबांचे नातेवाईक पुण्यातील एम्प्रेस गार्डन येथे सुपरिंटेंडंट होते. त्यांनी आजोबांना ही झाडं सुचवली कारण ती सदाहरित आहेत. हेही मला माहीत नव्हतं. खरं तर आमच्या इतक्या वेगवेगळ्या विषयांवर गप्पा होतात पण हा विषय कधी झालाच नव्हता ! </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFE3nfc6uhLpRdbgVg9UphqIntnfSwoOVaouvZYkKbLw6koPGrJnJngsEHXW44EIS8NT4vVIGX8VZNXoqAwqZDzJTO_PTeNA6L0Shmrr046QlfJM6b5Qeoa1ZG7_-aI0mIJsuD9SlOMh3W07olKIh78nuFsT-Ev4Q60SUAxgWFNJflyX19cgqfFUuf/s4160/IMG_20220328_091657705_HDR.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4160" data-original-width="3120" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFE3nfc6uhLpRdbgVg9UphqIntnfSwoOVaouvZYkKbLw6koPGrJnJngsEHXW44EIS8NT4vVIGX8VZNXoqAwqZDzJTO_PTeNA6L0Shmrr046QlfJM6b5Qeoa1ZG7_-aI0mIJsuD9SlOMh3W07olKIh78nuFsT-Ev4Q60SUAxgWFNJflyX19cgqfFUuf/s320/IMG_20220328_091657705_HDR.jpg" width="240" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihdMBoTwCh64OokDlj1ccHjixCFdAC2Cc2Nz3q0kXcPiaV-KFHOKjQnE4eWQPY3GxTDKf4YkGOpjnRi2TNdzBfdL5PAPXAoCJJJ3mmL-i_d1Xq_CsKhNJ5P3sfs1KhiEKv7nlHvl6OWFcNXtb4G3Y-67t9EQGbdrlCDoG339L2EjKVoKtu_BxjN7oY/s1440/DSCN1803.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1440" data-original-width="1080" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihdMBoTwCh64OokDlj1ccHjixCFdAC2Cc2Nz3q0kXcPiaV-KFHOKjQnE4eWQPY3GxTDKf4YkGOpjnRi2TNdzBfdL5PAPXAoCJJJ3mmL-i_d1Xq_CsKhNJ5P3sfs1KhiEKv7nlHvl6OWFcNXtb4G3Y-67t9EQGbdrlCDoG339L2EjKVoKtu_BxjN7oY/s320/DSCN1803.JPG" width="240" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDvhs_M70wlOgOYsJ6PduSTJZS4Jg77GkouQkmH76KaYIuCYFofsKnLvxGbuwf_EsrFHziguNwlE_syg_T4xcFsYRLzAQN6QuIwtA9NKe3-p0sQugsD5SNNIIj9EBmhcP3hXNiU5YaFD7tIsMfJjmXsiw4sOAgqYdNFq-hn-_w6kxCsaMZWD2WVho1/s1440/DSCN1800.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1440" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDvhs_M70wlOgOYsJ6PduSTJZS4Jg77GkouQkmH76KaYIuCYFofsKnLvxGbuwf_EsrFHziguNwlE_syg_T4xcFsYRLzAQN6QuIwtA9NKe3-p0sQugsD5SNNIIj9EBmhcP3hXNiU5YaFD7tIsMfJjmXsiw4sOAgqYdNFq-hn-_w6kxCsaMZWD2WVho1/s320/DSCN1800.JPG" width="320" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhkmnVXjRrD-NSbSGAsvkRGbO1rikLzj6cJQKSAgQ34fBodO5GzS5zTl8ZS9x4CVgo6_seYxq4mYdi-O0oypgZTG2bA8e5FaIHH4i87h5yBNnX02tORQtJb8zE5ZPs4hzkUdsrbW_W1fj-fB0er8OLeQd4enYidtqLUjsHDO7hzovntPYvnXagvPplu/s1440/DSCN1801.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1440" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhkmnVXjRrD-NSbSGAsvkRGbO1rikLzj6cJQKSAgQ34fBodO5GzS5zTl8ZS9x4CVgo6_seYxq4mYdi-O0oypgZTG2bA8e5FaIHH4i87h5yBNnX02tORQtJb8zE5ZPs4hzkUdsrbW_W1fj-fB0er8OLeQd4enYidtqLUjsHDO7hzovntPYvnXagvPplu/s320/DSCN1801.JPG" width="320" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhoD-uBUMckb_LCsg4_SfdMErjNzrNDGIUNzjnb-WTKe8Mikg_idOzwdpU5e118OEcMjIltJQNJF2wrm5i-Oysls4HXyJImplD_0SfnxdjXfrSwV3uMTP5N2SJOhRu_GmBXu0m64sQoAoqN2qGC-_l1WukuSwQiXdpMFiUjlexIq756lFvhL5AaUW6c/s1440/DSCN1802.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1440" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhoD-uBUMckb_LCsg4_SfdMErjNzrNDGIUNzjnb-WTKe8Mikg_idOzwdpU5e118OEcMjIltJQNJF2wrm5i-Oysls4HXyJImplD_0SfnxdjXfrSwV3uMTP5N2SJOhRu_GmBXu0m64sQoAoqN2qGC-_l1WukuSwQiXdpMFiUjlexIq756lFvhL5AaUW6c/s320/DSCN1802.JPG" width="320" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">Australian Chestnut Tree बद्दल अधिक माहिती -</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Castanospermum">https://en.wikipedia.org/wiki/Castanospermum</a> <br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">६) पिचकारी (African Tulip Tree) Spathodea campanulata</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">हे ही विदेशी झाड! पण आपल्या वातावरणात चांगलं रुळलं , रुजलं ! पुण्यात मला २-३ ठिकाणी ही झाडं दिसली. एक झाड स्वारगेटजवळील गणेश कलाक्रीडामंचच्या प्रांगणात आहे. दुसरं राजाराम पुलाकडून डीपी रोडने गेल्यावर दीनानाथ हॉस्पिटलकडे जाताना आपण डावीकडे वळतो तिथेच वळणावर उजव्या बाजूला आहे. हे त्यामानाने छोटं झाड आहे. सगळ्यात मोठं झाड मला नगर रोडला येरवड्याच्या शास्त्रीनगर सिग्नलला डावीकडे दिसलं. Whatsapp वर status update ला हे झाड ठेवल्यावर काही जणांनी मला या फुलांना/(आणि म्हणूनच झाडाला) पिचकारी म्हणतात असं सांगितलं. फुलांचा रंग आणि आकार छान आहे आणि लांबूनही ती लक्षात येतात आणि म्हणून हे झाडही लक्षात राहतं !</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgrk0-E34UquxriOsVcpEhToGxgBqM12JBpdsRp4rqlo15bdRLYeMoK2HOd5aug62kT_P2mFSypiWm_a4hbZ5-Hy1L08K8pKcbNVz8--7-8X-zS_JWKHNcKzfctP65p8C-8V8TOCr_DyYkKH-c3iR14rLoOz_WC0ajk6hzAPZJYjNTc0K6qwofYVNQf/s1260/DSCN1847~2.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1260" data-original-width="947" height="357" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgrk0-E34UquxriOsVcpEhToGxgBqM12JBpdsRp4rqlo15bdRLYeMoK2HOd5aug62kT_P2mFSypiWm_a4hbZ5-Hy1L08K8pKcbNVz8--7-8X-zS_JWKHNcKzfctP65p8C-8V8TOCr_DyYkKH-c3iR14rLoOz_WC0ajk6hzAPZJYjNTc0K6qwofYVNQf/w269-h357/DSCN1847~2.JPG" width="269" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj2ZtHj9WLoyNJWueN4ZuPvA0GNcKJo8cKcq071dnv9UnYMiU-U1EZh6H_3Z7ynQQOgBArTTyVeWX0bzIUl06MjNrJnTgNVKZEEcwph8OpiBbQfW9P8iSrp_RWKGU0cr3wghhpp_4yMH8IrmplD3GbFzmGj7VH_VW1xzpyqt3rQ6K7FcIjtHdfh-l_c/s1440/DSCN1778.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1440" height="216" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj2ZtHj9WLoyNJWueN4ZuPvA0GNcKJo8cKcq071dnv9UnYMiU-U1EZh6H_3Z7ynQQOgBArTTyVeWX0bzIUl06MjNrJnTgNVKZEEcwph8OpiBbQfW9P8iSrp_RWKGU0cr3wghhpp_4yMH8IrmplD3GbFzmGj7VH_VW1xzpyqt3rQ6K7FcIjtHdfh-l_c/w288-h216/DSCN1778.JPG" width="288" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzBwUlXEUkowEK1gX2EnyXjYfEdcnnSfIsTr2IUbaBIlvKjWATBDE998CWAlsEXUCpQCAYK7FweA5KezPQqm07u2z9ZOGc-wq6s-PsqsHU01JAY9tken0a1KgZlSHevA6SnS9yWWSfArB8Ljgp4RUPIwfAb1ex_utcte0atev9VbR-YfJZYyz7pADY/s1440/DSCN1842.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1440" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzBwUlXEUkowEK1gX2EnyXjYfEdcnnSfIsTr2IUbaBIlvKjWATBDE998CWAlsEXUCpQCAYK7FweA5KezPQqm07u2z9ZOGc-wq6s-PsqsHU01JAY9tken0a1KgZlSHevA6SnS9yWWSfArB8Ljgp4RUPIwfAb1ex_utcte0atev9VbR-YfJZYyz7pADY/s320/DSCN1842.JPG" width="320" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEji-E51cbCQhidY_ffXp_NZnBR-KJlk7GF6-IH8umdlYF_HdQZdCRkV7lh705b_TwdpHZehp38rETHBRks2HeK-Z_lNBV_FWbMvrICJ9aTTFoT3-9Pt-tYDKz5EkHMVrX6ueQhPe9fRn-SA39QMRf6aR4af3gKtsLqbnpzUVL0GWiQkKpTw9Nj7H5e8/s1440/DSCN1843.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1440" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEji-E51cbCQhidY_ffXp_NZnBR-KJlk7GF6-IH8umdlYF_HdQZdCRkV7lh705b_TwdpHZehp38rETHBRks2HeK-Z_lNBV_FWbMvrICJ9aTTFoT3-9Pt-tYDKz5EkHMVrX6ueQhPe9fRn-SA39QMRf6aR4af3gKtsLqbnpzUVL0GWiQkKpTw9Nj7H5e8/s320/DSCN1843.JPG" width="320" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">या झाडाविषयी अधिक माहिती -</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Spathodea">https://en.wikipedia.org/wiki/Spathodea</a><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">२ </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><b><br /></b></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><b>कहाणी स्थलांतरित झाडांची ! </b></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><b><br /></b></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">प्राणी आणि पक्षी स्थलांतर करतात हे आपल्याला माहीत आहे. पण झाडं सुद्धा स्थलांतर करतात? हे कसं शक्य आहे? असा प्रश्न तुम्हांला पडेल. पण माणसाला काय अशक्य आहे! पुढील दोन झाडांच्याबाबतीत माणसांनी घडवून आणलेलं स्थलांतर उपकारकच ठरलं. मुळापासून उपटून दुसरेकडे लावलेली ही झाडं नव्या ठिकाणी देखील वाढली हे विशेष! </div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">७) शिंदी (Phoenix sylvesteris)</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">असं म्हणतात की फिनिक्स पक्षी त्याच्या पूर्वजांच्याच राखेतून नव्याने जन्म घेतो. फिनिक्स पक्ष्याला अमरत्वाचं प्रतीक मानलं जातं. पुण्यात स्थलांतर झालेली शिंदीची झाडं सुद्धा त्या फिनिक्स पक्ष्यासारखीच 'एकाच या जन्मी जणू फिरुनी नवी जन्मेन मी' प्रमाणे नव्या ठिकाणी जगली आणि वाढली. म्हणूनच या झाडाला ज्या कोणा व्यक्तीने त्याचे शास्त्रीय नाव Phoenix असं दिलं असेल ती व्यक्ती नक्कीच दूरदृष्टी असलेली आहे असं म्हणायला हरकत नाही ! </div>नगर रोडला येरवड्याच्या पुढे सिग्नल संपल्यावर ते शास्त्रीनगरचा सिग्नल येईपर्यंत रस्ता दुभाजकावर कमीत कमी ७०-८० शिंदीची झाडं दिसतात. विशेष म्हणजे ही साधारणपाने प्रत्येकी तीन झाडं जवळजवळ आणि मग थोडं अंतर ठेऊन पुन्हा तीन झाडं अशा रचनेत लावण्यात आली आहेत. ही झाडं मूळची या जागेतली नाहीत. कदाचित तुमचा विश्वास बसणार नाही (मलाही आधी ते खरं वाटलं नव्हतं !) पण ही झाडं सिंहगड रोडवरून इथे आणण्यात आली आहेत. श्री. श्रीकांत इंगळहळ्ळीकर यांच्या लेखातील माहितीप्रमाणे आता जिथे पु ल देशपांडे उद्यान आहे त्या जागेत पूर्वी ही सगळी झाडं होती. पण पु ल देशपांडे उद्यान हे एका वेगळ्या संकल्पनेवर साकारलेलं उद्यान आहे. त्यामुळे त्यात ही झाडं बसत नव्हती. म्हणून पुणे महापालिकेने ही झाडं नगर रोड इथे हलवली आणि त्या रस्त्याचं सुशोभीकरण केलं ! याबद्दल पुणे महापालिकेचे आभार मानावे तितके कमीच आहेत! यात झाडांचे प्राण तर वाचलेच, रस्त्याचं सुशोभीकरण झालंच, शिवाय एवढी झाडं नव्याने घेतली असती तर त्यासाठी मोजावे लागणारे पैसेही वाचले ! म्हणजे आहे की नाही - आम तो आम और गुठलीयों के दाम ! <div>आता माल खात्री आहे कि जेव्हा केव्हा तुम्ही नगर रोडने जाल तेव्हा न विसरता तुम्ही या झाडांकडे बघाल !किंवा या फोटोंकडे बघून तुम्हांला ही झाडं पाहिल्याचं आठवेल !</div><div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGoS9HY0k5MGR1D1SlnVQk1EJhrpjzt0uIc8EN_7YMOh4bpc4Q8vsiHtMToOVQzKw1QaNDbX3vIUtyWBWkYlcpbiSf1uGHMdl7QGAh9UGeP8_HRy54R-RRcRk0NPJYgPrXdc798bjTn3ZjYBlJ7FMq8X_a0cafniZGRPya3lFaLVm-vdmzIi8UerWg/s1120/DSCN1854~2.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="992" data-original-width="1120" height="283" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGoS9HY0k5MGR1D1SlnVQk1EJhrpjzt0uIc8EN_7YMOh4bpc4Q8vsiHtMToOVQzKw1QaNDbX3vIUtyWBWkYlcpbiSf1uGHMdl7QGAh9UGeP8_HRy54R-RRcRk0NPJYgPrXdc798bjTn3ZjYBlJ7FMq8X_a0cafniZGRPya3lFaLVm-vdmzIi8UerWg/s320/DSCN1854~2.JPG" width="320" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGqmjpPfUIZ2YV60t4SYqC8MNO5_92ZHONipNeoSCWKjwuMn55m9Zai1JyuxwuguM0A0vRB6pfiGQ4QtnOM2IJlZl_DVvqmxM7f4OTLAyVSRQ87jm3HS129PXA5LVF_Lwwjd8qmxjHR6L4sVxD9Wz8OrSpMnUehmVyQMWEXSNbs_vEfJIoNjfk6Su6/s1440/DSCN1850.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1440" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGqmjpPfUIZ2YV60t4SYqC8MNO5_92ZHONipNeoSCWKjwuMn55m9Zai1JyuxwuguM0A0vRB6pfiGQ4QtnOM2IJlZl_DVvqmxM7f4OTLAyVSRQ87jm3HS129PXA5LVF_Lwwjd8qmxjHR6L4sVxD9Wz8OrSpMnUehmVyQMWEXSNbs_vEfJIoNjfk6Su6/s320/DSCN1850.JPG" width="320" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfXbSKTVX1mAmmOxDZ4siLyBVoToi0GeHu2D8ck6SG1fTCwadG5ebaZJNk8tBtmOOZsEDdrGyECm6ocnZgmjSmsUVHmXGwKNYAaGxPiB8xOx9ibKYzJ3vmMKwo8vDpLcNj4ZpQ3zU5ig_HJ244DDzsv23DDdOJEFtzz4fWVIFpd0HkOZSzoYDTITnJ/s1080/DSCN1864~2.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="992" data-original-width="1080" height="294" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfXbSKTVX1mAmmOxDZ4siLyBVoToi0GeHu2D8ck6SG1fTCwadG5ebaZJNk8tBtmOOZsEDdrGyECm6ocnZgmjSmsUVHmXGwKNYAaGxPiB8xOx9ibKYzJ3vmMKwo8vDpLcNj4ZpQ3zU5ig_HJ244DDzsv23DDdOJEFtzz4fWVIFpd0HkOZSzoYDTITnJ/s320/DSCN1864~2.JPG" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBPFua85n50VtfbauIGDHkBbw3JGXzUiMlibUiQR3WEfBXzjOL5yy59VuyuoiqMSFA7rXzPBAFuac-MvIrn18XOjoImC1lrguHIhIXv4VIg-z0oTVC89z3ephyhc50zQtgWZfhDHyl_J4XtFv4Euu_Y5kBDtONFClLDFxNBiYgfyRnz40i9RyFNbA5/s1336/DSCN1868~2.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1336" data-original-width="692" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBPFua85n50VtfbauIGDHkBbw3JGXzUiMlibUiQR3WEfBXzjOL5yy59VuyuoiqMSFA7rXzPBAFuac-MvIrn18XOjoImC1lrguHIhIXv4VIg-z0oTVC89z3ephyhc50zQtgWZfhDHyl_J4XtFv4Euu_Y5kBDtONFClLDFxNBiYgfyRnz40i9RyFNbA5/s320/DSCN1868~2.JPG" width="166" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">शिंदी झाडाविषयी अधिक माहिती-</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Phoenix_sylvestris">https://en.wikipedia.org/wiki/Phoenix_sylvestris</a> <br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">८) मॅग्नोलिया ( Magnolia grandiflora) -</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">या झाडाच्या कथेत एक उपकथानकही आहे ! मुख्य कथा अर्थातच हे झाड पुण्यात कसं आलं याविषयी तर उपकथानक म्हणजे हे झाड मला कसं सापडलं याबद्दल ! श्री. श्रीकांत इंगळहळ्ळीकर यांच्या लेखमालेत पुण्यात हे झाड कसं आलं आणि त्याचं स्थलांतर होऊन देखील ते बहरलं याबद्दल रोचक माहिती आहे. फर्ग्युसन कॉलेज मधील वनस्पतीशास्त्र विभागप्रमुख श्री. तुळपुळे एकदा अमेरिकेला गेले होते. तिथे मिसिसिप्पी राज्यात जागोजागी त्यांना मॅग्नोलियाची झाडं दिसली. (मॅग्नोलिया हे मिसिसिप्पीचं राज्यफूल आहे) ती फुलं आवडल्यामुळे श्री. तुळपुळे यांनी त्या झाडाच्या बिया पुण्यात आणल्या. मॅग्नोलिया उष्ण हवामानात वाढणारं झाड असल्यामुळे इथे ते वाढलं-अगदी मजलाभर उंचीचं झालं. त्याला फुलंही आली. त्यावेळी श्री. तुळपुळे फर्ग्युसन रोड येथे राहत होते. नंतर ते कर्वेनगर येथे राहायला गेले. एवढ्या प्रेमाने आणलेलं झाड त्यांना तिथेच सोडवेना. म्हणून ते झाड त्यांनी तिथून कर्वेनगर येथे त्यांच्या नव्या जागेत नेलं. विशेष म्हणजे तिथेही ते जगलं आणि त्याला फुलं येऊ लागली. पाळीव पक्षी-प्राणी यांच्यावर अतोनात प्रेम करणारे आपण बघतो परंतु तसंच प्रेम झाडांवरही करणारे खूप कमी वेळा दिसतात. श्री तुळपुळे यापैकीच ! </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">आता उपकथानकाकडे -</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">मॅग्नोलियाची माहिती वाचल्यावर मला ते झाड आणि फूल बघायची उत्सुकता खूपच वाढली. लेखात कर्वेनगर मधला सविस्तर पत्ता दिल्यामुळे माझं काम सोपं झालं. सायकल मारत तिथपर्यंत गेलो. तर ती बंगल्यांची सोसायटी असल्याचं दिसलं. एका बंगल्यावर तुळपुळे अशी पाटीसुद्धा दिसली. आणि मग चक्क ते झाड आणि त्यावरचं फूलही दिसलं. मला अगदी हर्षवायूच व्हायचा बाकी होता! इतक्या वर्षांनंतरही ते झाड दिमाखात उभं होतं याचा मला अत्यानंद झाला. पण झाडाचा फोटो काढणार कसा? कारण झाड बंगल्याच्या आतमध्ये होतं. बाहेरून कॅमेऱ्याने परवानगी न घेता फोटो काढणं मला तितकंसं प्रशस्त वाटलं नाही. थोडावेळ कोणी बंगल्यातून बाहेर येतंय का याची वाट बघितली. पण कोणीच आलं आंही. शेवटी मनाचा हिय्या केला- 'जास्तीत जास्त काय होईल? ते लोक फोटो काढायला परवानगी देणार नाहीत.' हा विचार केला आणि बंगल्यात शिरून घराची बेल वाजवली. एका तरुण स्त्रीने दार उघडलं. "मी डॉ पुसाळकर !" अशी माझी ओळख त्यांना करून दिली. (अशावेळी/अशा ठिकाणी मी डॉ असल्याचा फायदा होतो हे नक्की !) मला मॅग्नोलियाचे फोटो काढायचे आहेत तर तुमची काही हरकत नाही ना? असं विचारताच क्षणाचाही विलंब न लावता त्यांनी सहजपणे सांगितलं - "हो. काढा की फोटो! फक्त तुम्ही फोटो काढताय त्या नादात तुमचं लक्ष जाणार नाही...पण आमचा इथे कुत्रा आहे तो कदाचित भुंकेल. तेव्हा घाबरू नका. तो बांधलेला आहे. तो काही करणार नाही." हे त्यांनी इतक्या हसतमुखाने आणि छान सांगितलं की मला धक्काच बसला ! मग कॅमेरा काढून फोटो काढायला सुरुवात केली तर आणखी एक मध्यमवयीन महिला तिथे आल्या. त्यांनी मला झाडावर फुलं कुठे आहेत हे दाखवलं. मी श्रीकांत इंगळहळ्ळीकरांच्या लेखाचा उल्लेख केला. त्या त्यांना ओळखत होत्या. ज्यांनी हे मॅग्नोलिया इथे आणलं ते श्री. तुळपुळे या बाईंचे चुलत सासरे! झाड आणि फुलाचे फोटो काढताना लक्षात आलं की फूल थोडं वरच्या बाजूला होतं आणि आत लपलेलं होतं. खरं तर त्यांच्या बंगल्याच्या गच्चीवर गेलो असतो तर जास्त चांगले फोटो मिळाले असते. पण हा विचारसुद्धा माझ्या मनात आला याची मलाच लाज वाटली! म्हणजे मऊ दिसलं तर कोपराने खणण्यासारखंच ते झालं असतं ! त्यामुळे मिळतील ते फोटो काढले, झाड आणि फूल अगदी मनभरून पाहिलं.. तुळपुळे कुटुंबाचे आभार मानले आणि एक वेगळंच समाधान घेऊन बाहेर पडलो!</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQPE_6K-O4nydWmTcDU-x4uJxw4hDR_Rl4Ha5AwN5BFFUsJi1ZZU23DCjcJyA0b85CNWcRKZeIMMp1dIsv-67Kl8D5xHAxo61jBagq1-ntztooJML-f3pww3b2B_nRWX7dyUicLoNdiOyVt3MKcWEDV82S3C9tiwYNmkXQECjDhzQw2V4B32mVEyM7/s1440/DSCN1806.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1440" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQPE_6K-O4nydWmTcDU-x4uJxw4hDR_Rl4Ha5AwN5BFFUsJi1ZZU23DCjcJyA0b85CNWcRKZeIMMp1dIsv-67Kl8D5xHAxo61jBagq1-ntztooJML-f3pww3b2B_nRWX7dyUicLoNdiOyVt3MKcWEDV82S3C9tiwYNmkXQECjDhzQw2V4B32mVEyM7/s320/DSCN1806.JPG" width="320" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1qOTZQURaiCoMIHYDtM8JYUkBLAj2UMeR5C3PeCAIoi4bLfPAhq_KZRhm_8xpB2HuIBETUdxqGRDAh08QwlmVdUXa7tM91xqN--orkZljls__NZYXethpwqfXtK-sHClwIw_0F_CZdt-ECFAuVQ5VYED8UeGpZIyyubjOQ8azXrWBDWqLuvKut9VL/s1198/DSCN1804~2.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1000" data-original-width="1198" height="267" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1qOTZQURaiCoMIHYDtM8JYUkBLAj2UMeR5C3PeCAIoi4bLfPAhq_KZRhm_8xpB2HuIBETUdxqGRDAh08QwlmVdUXa7tM91xqN--orkZljls__NZYXethpwqfXtK-sHClwIw_0F_CZdt-ECFAuVQ5VYED8UeGpZIyyubjOQ8azXrWBDWqLuvKut9VL/s320/DSCN1804~2.JPG" width="320" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkScmaNWBx-ADHzzSWzlIU8YM1FQAC8uwiIo4v6RcQ0ObxOoqM-NjxWkJmDZ1_qvPsVGYPs88z7K9DysGw34R4m-tHcyOrvmgcBPNRx2aHVyw8nq67SwF59VCk4NMjqKrIYN4-7wGYwLsrqvf9UyYo4vOpHe20ECvbn9oqvqhQZcCw25d0-vYxvSOg/s1440/DSCN1805.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1440" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkScmaNWBx-ADHzzSWzlIU8YM1FQAC8uwiIo4v6RcQ0ObxOoqM-NjxWkJmDZ1_qvPsVGYPs88z7K9DysGw34R4m-tHcyOrvmgcBPNRx2aHVyw8nq67SwF59VCk4NMjqKrIYN4-7wGYwLsrqvf9UyYo4vOpHe20ECvbn9oqvqhQZcCw25d0-vYxvSOg/s320/DSCN1805.JPG" width="320" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYASjyCdv_MBPXTmTe0cp_Wg7UcpQWQkEp1dx29WA1ysyUOpCNNE6r6Mfgiahglw8yhsNtncej6BnJwPbjmxFyugeNguUrp-lMJafhrvb3wtS9WGhIu0IDGhLOgJlB1VklLoxsFD_Xx2u2iY3iqGHFEb27kg2d7j0rsS3W4OwXJaB8XwcG10xKY2aN/s833/DSCN1812~2.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="730" data-original-width="833" height="280" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYASjyCdv_MBPXTmTe0cp_Wg7UcpQWQkEp1dx29WA1ysyUOpCNNE6r6Mfgiahglw8yhsNtncej6BnJwPbjmxFyugeNguUrp-lMJafhrvb3wtS9WGhIu0IDGhLOgJlB1VklLoxsFD_Xx2u2iY3iqGHFEb27kg2d7j0rsS3W4OwXJaB8XwcG10xKY2aN/s320/DSCN1812~2.JPG" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">मॅग्नोलिया विषयी अधिक माहिती- </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Magnolia_grandiflora">https://en.wikipedia.org/wiki/Magnolia_grandiflora</a> <br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span>(क्रमश:)</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><br />Rajesh Pusalkarhttp://www.blogger.com/profile/04991984193331836117noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2409820389244950539.post-10878204593928867602022-05-27T13:22:00.009+05:302022-05-27T14:15:59.305+05:30 सायकलिंग करता करता ...(भाग १) <p><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span></p><p><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> १</span><br /></p><p>सर्वप्रथम हे सांगितलं पाहिजे की या ब्लॉग मालिकेचं शीर्षक मला मच्छिन्द्र कांबळी आणि संजीवनी जाधव यांच्या 'तांदूळ निवडता निवडता' या नाटकाच्या नावावरून सुचलं आहे. माझ्या या मालिकेसाठी हे शीर्षक अगदी चपखल आहे. गेले काही महिने मी नियमितपणे सायकलिंग करत आहे. तो सध्याचा माझा आवडीचा छंदच आहे ! गिअरची सायकल असूनदेखील गिअर न वापरता मी सायकल चालवतो. त्यामुळे मला २२-२५ किमी इतक्या थोड्या अंतरासाठी तास-दीड तासापेक्षा जास्त वेळ सहज लागतो. सायकलिंग कितीही 'मनाशी संवाद' करणारा व्यायाम असला तरी रोज रोज तोच मार्ग वगैरेचा कंटाळा येतो. काहीवेळा वाटतं -"आज जाऊच नये, दांडी मारावी!" मूळचा आळशी स्वभाव झटकून सायकलिंग सातत्याने करण्यासाठी प्रयत्न करावे लागतात. मग स्वतः लाच आमिषं दाखवावी लागतात काहीवेळा नव्या मार्गाने जाण्याचं आमिष असतं. काहीवेळा लांब अंतर गाठण्याचं आमिष असतं. काहीवेळा मोठा चढ चढून जाण्याचं आमिष असतं. तर काहीवेळा सायकल चालवताना निरीक्षणं करण्याचं असतं -मग ती माणसं असो वा पुण्यातील पुतळे/म्युरल्स !- यातूनच माझे आधीचे 'सायकलवरून दिसलेले पुणे' हे चार ब्लॉग लिहून झाले. या सगळ्या गोष्टींमुळे सायकल चालवायला एक उद्देश मिळत राहतो आणि मग सातत्य टिकून राहतं.</p><p><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> २</span><br /></p><p>असंच एक नवं आमिष मला अनपेक्षितपणे मिळालं ! फार पूर्वी 'टाइम्स ऑफ इंडिया' मध्ये वनस्पतिशास्त्राचे सुप्रसिद्ध अभ्यासक श्री. श्रीकांत इंगळहळ्ळीकर यांनी पुण्यातील झाडांबद्दल एक लेखमाला लिहिली होती. झाडांची माहिती, त्यांचे फोटो आणि पुण्यात ही झाडे कुठे पाहायला मिळतात असं त्या लेखमालेचं स्वरूप होतं. या लेखमालेची कात्रणं मी जपून ठेवली होती पण नंतर नेहमीप्रमाणेच मी याबद्दल विसरूनही गेलो होतो. नुकतीच आवराआवरी करत असताना ही कात्रणं माझ्या बायकोला सापडली. कात्रणं ठेवायची की टाकून द्यायची असं मला बायको विचारायला आली आणि ती कात्रणं बघून मला अगदी खजिना गवसल्याचा आनंद झाला ! सायकलिंग करण्याचं मला एक नवं प्रयोजनच सापडलं ! १२-१५ वर्षांपूर्वीची त्या लेखमालेतली झाडं अजूनही आहेत का हे सायकलने जाऊन बघायचं, त्यांचा फोटो काढायचा आणि त्यांची माहिती शोधायची हे ते प्रयोजन ! माझ्या पुढील काही ब्लॉग मध्ये अशा झाडांचे फोटो आणि माहिती मी देणार आहे. मला अगदी योग्य वेळी ती कात्रणं सापडली- ऐन वसंत ऋतूमध्ये -म्हणजेच साधारण पणे मार्च आणि एप्रिलच्या सुरुवातीच्या काळात मी हे फोटो काढले आहेत. अर्थात सगळीच झाडं काही त्या लेखमालेतली आहेत असं नाही. सहज बघता आणखीही काही झाडं दिसली. मग अशा झाडांची ओळख कशी पटवायची? यासाठी मला वनस्पतिशास्त्राच्या दोन प्राध्यापकांची खूपच मदत झाली. त्या म्हणजे खारघर येथील धनश्री बर्वे आणि पुण्यातील सौ. पूनम नगरकर! मी काही झाडांचे अथवा फुलांचे फोटो काढून त्यांना पाठवायचो आणि त्या लगेचच झाडाचं नाव आणि शास्त्रीय नाव कळवत. या दोघींमुळे ही मालिकां पूर्ण करणं शक्य झालं. त्याबद्दल दोघींचेही मनापासून आभार ! </p><p>तर आता ही सायकलिंग करता करता दिसलेल्या झाडांच्या फोटोंची मालिका सादर करत आहे-</p><p>(रोज एक या प्रमाणे हीच मालिका मी माझ्या Whatsapp status वरही पोस्ट केली होती, ज्याला चांगला प्रतिसादही मिळाला. त्याविषयी लिहीनच!) </p><p><br /></p><p>१) विलायती शिरीष (Samanea saman or Rain tree or Monkey pod tree)<br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1bz9l-EP2091Q6O2h7euP6R5EkcLWgkFfRfJd4w4OGPWwVgtjMeTvCzkNmj-1iL6E-PTbBHwI8KQ8YbYhs3bNQOt3HUJBjH_iyqvcX27uI4ihiSFxgsTkACm3cqOa_FMtwQTyIYFWTYIBwjq7yWYCvbqG75w07C3l3gBZf6D_f6etaXOJSlHpqZGq/s4160/IMG_20220326_081714383_HDR.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4160" data-original-width="3120" height="343" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1bz9l-EP2091Q6O2h7euP6R5EkcLWgkFfRfJd4w4OGPWwVgtjMeTvCzkNmj-1iL6E-PTbBHwI8KQ8YbYhs3bNQOt3HUJBjH_iyqvcX27uI4ihiSFxgsTkACm3cqOa_FMtwQTyIYFWTYIBwjq7yWYCvbqG75w07C3l3gBZf6D_f6etaXOJSlHpqZGq/w282-h343/IMG_20220326_081714383_HDR.jpg" width="282" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibEgRitY_RruR2wOEzu9KDFvr3PoSC7OMe-mbS58LmHIEhJN2w5AS70poHbZJcaZIarOFt7n975dNvPlsvCVcEuma2tgpdI7lHVgOJU2rnnJ1YaMychLs88IHwHaK8WyQ237kUDo1V4zlblpYTqTavjlJsB9HVuH0Phx_P2D3ysFoRGKUOYC8UBEFD/s4160/IMG_20220326_082531698_HDR.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4160" data-original-width="3120" height="371" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibEgRitY_RruR2wOEzu9KDFvr3PoSC7OMe-mbS58LmHIEhJN2w5AS70poHbZJcaZIarOFt7n975dNvPlsvCVcEuma2tgpdI7lHVgOJU2rnnJ1YaMychLs88IHwHaK8WyQ237kUDo1V4zlblpYTqTavjlJsB9HVuH0Phx_P2D3ysFoRGKUOYC8UBEFD/w278-h371/IMG_20220326_082531698_HDR.jpg" width="278" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">मार्च एप्रिलच्या काळात जागोजागी ही झाडं अशी बहरलेली बघायला मिळाली. म्हणजे तुमच्या नजरेतून ही झाडं निसटण्याची शक्यता कमीच ! पहिला फोटो सरसबागेच्या बाहेरून काढला आहे तर दुसरा सिंहगड रोडच्या सुरवातीला( दांडेकर पुलापासून पुढे आल्यावर) असलेल्या झाडाचा आहे . </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">या झाडाबद्दल अधिक माहिती हवी असल्यास - </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Samanea_saman">https://en.wikipedia.org/wiki/Samanea_saman</a><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">सिंहगड रोडच्याच सुरवातीला असच अचानक मला उंबराचं झाड दिसलं. खरं म्हणजे आधी उंबराची फळ दिसली आणि मग ते झाड दिसलं -</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">२) उंबर ( Ficus glomerata/racemosa) उंबर हे अंजीर प्रवर्गातलं झाड आहे. </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">या झाडाची अधिक माहिती -</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Ficus_racemosa">https://en.wikipedia.org/wiki/Ficus_racemosa</a> <br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEha-FERO5v5tpRKCT4pYNZqyFyYNfB4KZY9u2iFa3owySJScCdVYdHs_HUY64MbvU6-NGgxSHFAegxFbQF7xvzIbSyB1n4eyRO7xEEByh5pxZS23ITF9RkEMJKmWvW4Epw_huBZq5F5qkaAhs-2kc3L0-i9CLLRu-D4R5k7KEJKuYXaMDhV82lequ7S/s2916/IMG_20220326_082512276~2.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2916" data-original-width="2628" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEha-FERO5v5tpRKCT4pYNZqyFyYNfB4KZY9u2iFa3owySJScCdVYdHs_HUY64MbvU6-NGgxSHFAegxFbQF7xvzIbSyB1n4eyRO7xEEByh5pxZS23ITF9RkEMJKmWvW4Epw_huBZq5F5qkaAhs-2kc3L0-i9CLLRu-D4R5k7KEJKuYXaMDhV82lequ7S/s320/IMG_20220326_082512276~2.jpg" width="288" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUJ7DYdoN166uRyAEWXPIBP8IIXAlVfEA_oxsbr9T-yqPwzM_Z5yrB_7tuqPvtWXaSh6EDV9TUI_zAj0iXXVuu8-84ns1axLUY4n2ot_44GlFdbhREk3OksBRkwZzyBzWJpSjZanitXNWwDnLngKUORGkjsmbTsvd3L0NlcjfY8JUwtPDKUwAWxcmY/s4160/IMG_20220326_082505454.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4160" data-original-width="3120" height="366" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUJ7DYdoN166uRyAEWXPIBP8IIXAlVfEA_oxsbr9T-yqPwzM_Z5yrB_7tuqPvtWXaSh6EDV9TUI_zAj0iXXVuu8-84ns1axLUY4n2ot_44GlFdbhREk3OksBRkwZzyBzWJpSjZanitXNWwDnLngKUORGkjsmbTsvd3L0NlcjfY8JUwtPDKUwAWxcmY/w275-h366/IMG_20220326_082505454.jpg" width="275" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div></div><p></p><div class="separator" style="clear: both;">मराठीमध्ये बालकवी (त्र्यंबक बापूजी ठोंबरे ) यांची औदुंबर ही कविता सुप्रसिद्ध आहे-</div><div class="separator" style="clear: both;"><div class="separator" style="clear: both;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhcqu9f7ccFeMg4lnB6x-D1965vxIFB-p5Tul0sP3igX8bFMXoOx2jK0lffXjntprG5zKzEmjBZcEKcaBk8FqOJIlXHxMsfMPm6j-p-YSLwAoFw5C7t5Sw544UUhh3Ag3i49MSpmvpuFh1sPqxOFrer023-WHQ9ti7cI6WDplLhN_xREyO92D5uyOfy/s500/b7520073488ef3dc0698c3a3063f65af--poem.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="500" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhcqu9f7ccFeMg4lnB6x-D1965vxIFB-p5Tul0sP3igX8bFMXoOx2jK0lffXjntprG5zKzEmjBZcEKcaBk8FqOJIlXHxMsfMPm6j-p-YSLwAoFw5C7t5Sw544UUhh3Ag3i49MSpmvpuFh1sPqxOFrer023-WHQ9ti7cI6WDplLhN_xREyO92D5uyOfy/s320/b7520073488ef3dc0698c3a3063f65af--poem.jpg" width="320" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">वसंत ऋतूमध्ये बऱ्याच झाडांना नवीन पाने येतात आणि ही ताजी रसरशीत पाने आपलं लक्ष वेधून घेतात. आणि मग एरवी कुठेही दिसणारं ( काहीवेळा नको त्या ठिकाणी उगवून धोकादायक ठरू शकणारं ) पिंपळाचं झाडसुद्धा आकर्षक दिसू लागतं. एखाद्या नववधूच्या हिरव्या शालू आणि चुड्याप्रमाणे झाड वसंत ऋतूच्या स्वागतासाठी तयार वाटू लागतं -</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">३) पिंपळ ( Ficus religiosa) </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7VDBqW1yjAfExRjGC2UNjI2rmgZaztOgXsu-2C_ejACjP85a2LgY-JBBzejLgHDvVYsnC1--ak_NhjfVhVY0wOzQt0pbs9sI43XxTLbAOIkIvv9F106aFDTSQpOVztsVomKKAC9_9YKL4_THPPBjhJOF6tfbzogf0mNvsSKEPYbXeRYLCIdymXG_9/s4160/IMG_20220326_083711854_HDR.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4160" data-original-width="3120" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7VDBqW1yjAfExRjGC2UNjI2rmgZaztOgXsu-2C_ejACjP85a2LgY-JBBzejLgHDvVYsnC1--ak_NhjfVhVY0wOzQt0pbs9sI43XxTLbAOIkIvv9F106aFDTSQpOVztsVomKKAC9_9YKL4_THPPBjhJOF6tfbzogf0mNvsSKEPYbXeRYLCIdymXG_9/s320/IMG_20220326_083711854_HDR.jpg" width="240" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both;"><br /></div></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWF7UWOSJ6LUFTrxZugy3vr7AWuNcU4ri-_pQpdvGefgIFK0hf87p4VMMHlDbMutO3vDoFONUT2P5emFkkxsLMm4kOX9tWPi5P_Ke6aVOkcpy-wuG3WfvJ1kCzSTSNdU9DlOGX4htmQbhlxyTyMwvDrYRoLjS28nr70RQ6LtrFlds5_gboytthzsXQ/s4160/IMG_20220326_085145167.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4160" data-original-width="3120" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWF7UWOSJ6LUFTrxZugy3vr7AWuNcU4ri-_pQpdvGefgIFK0hf87p4VMMHlDbMutO3vDoFONUT2P5emFkkxsLMm4kOX9tWPi5P_Ke6aVOkcpy-wuG3WfvJ1kCzSTSNdU9DlOGX4htmQbhlxyTyMwvDrYRoLjS28nr70RQ6LtrFlds5_gboytthzsXQ/s320/IMG_20220326_085145167.jpg" width="240" /></a></div><br /><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">पिंपळाविषयी अधिक माहिती -</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Ficus_religiosa">https://en.wikipedia.org/wiki/Ficus_religiosa</a> <br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">४) वड (Ficus benghalensis) </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">एवीतेवी आपण अंजीर (Ficus) प्रवर्गातील झाडांविषयी बोलतच आहोत तर वडाच्या झाडाचा उल्लेख करावाच लागेल. वडाच्या झाडाविषयी मी माझ्या सायकलिंगच्या आधीच्या ब्लॉगमध्येही बोललो होतोच. वड असं एक व्रतस्थ झाड वाटतं. या झाडाकडे नेहमीच बघत राहावंसं वाटतं. जगाची सगळी रहस्यं या विशालकाय झाडाच्या उदरात दडली आहेत असं मला नेहमीच वाटत आलं आहे. वडाचं झाड म्हटलं की मला एकच शब्द सुचतो-तो म्हणजे ऐसपैस ! इतकं तब्येतीत वाढणारं झाड तसं विरळाच !</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">वडाच्या झाडाविषयी अधिक माहिती-</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Ficus_benghalensis">https://en.wikipedia.org/wiki/Ficus_benghalensis</a><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8TRKCQPZLsvgRCCIrXOzWfUuYPhe8il4BMIkhQnQg4CTKMRsSGVwXicf_gkJ4-eBFxoFldOp35aIAUtZ_3zMPwaPqARgeT4YB3rh5b_R0jCInVmykYxJu_5ySxGdgO2_jpyAXsZPOWWdmJr9QmO24vLMPtFtrzQ7ssg_xge2MzysNM72OZnEBtBj4/s1440/DSCN1780.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1440" height="291" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8TRKCQPZLsvgRCCIrXOzWfUuYPhe8il4BMIkhQnQg4CTKMRsSGVwXicf_gkJ4-eBFxoFldOp35aIAUtZ_3zMPwaPqARgeT4YB3rh5b_R0jCInVmykYxJu_5ySxGdgO2_jpyAXsZPOWWdmJr9QmO24vLMPtFtrzQ7ssg_xge2MzysNM72OZnEBtBj4/w389-h291/DSCN1780.JPG" width="389" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">ताथवडे उद्यानासमोरचं हे लक्षवेधक वडाचं झाड !</div><br /></div>आणखी काही झाडांचे फोटो आणि त्यांच्या माहितीसाठी पुढील ब्लॉगमध्ये भेटूच ! </div><div class="separator" style="clear: both;"><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> (क्रमश:) </span><br /></div><p><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><br /><p></p><p><br /></p>Rajesh Pusalkarhttp://www.blogger.com/profile/04991984193331836117noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2409820389244950539.post-51314140705737350952022-01-05T22:32:00.004+05:302022-01-05T22:34:14.836+05:30सायकलवरून दिसलेले पुणे !(भाग ४)<p> <span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> १ </span></p><p>सायकलिंगसाठी मी सकाळी तसा उशीरा जातो. म्हणजे जेव्हा पूर्णपणे उजाडलेले असते तेव्हा ! बरेच लोक अगदी पहाटेच्या वेळी सायकलिंगसाठी बाहेर पडतात. मला अजून तरी ते जमलेलं नाही. इथे दिवसाढवळ्यासुद्धा सायकल चालवताना जीव मुठीत घालून जावं लागतं तर पहाटेच्या अंधाराची काय कथा! </p><p><span>सकाळच्या वेळी पुण्याचं एक संमिश्र चित्र बघायला मिळतं. सध्या थंडीचे दिवस आहेत. त्यामुळे एकीकडे धुक्याची चादर लपेटून बसलेलं(की झोपलेलं ?) पुणं दिसतं ते इथल्या बंद दुकानांमधून किंवा पुणेकरांच्या स्वेटर-शाल-कानटोपी-मफलर-स्कार्फ या कडेकोट बंदोबस्ताच्या पेहरावातून किंवा तुलनेनं सकाळच्या वेळच्या कमी असलेल्या गर्दीतून ! क्वचित कुठेतरी शेकोटी पेटलेली दिसते तर काही ठिकाणी भर रस्त्यावर आंघोळीचं पाणी पातेल्यात ठेवून ते लाकडावर गरम करायला ठेवलेलंही बघायला मिळतं. तर दुसरीकडे पेपरवाले, दूधवाले, हातगाड्यांवरून भाज्या विकणारे भाजीवाले, हातगाडीवर स्नॅक्स सेंटर चालवणारे आणि त्यांच्या अवतीभोवती गर्दी करून नाश्त्याचा आस्वाद घेणारे (बहुतांशी पुण्याबाहेरचे, पुण्यात शिकण्यासाठी आलेले विद्यार्थी!) अशांची लगबग दिसते. यामुळे सकाळीसकाळी सुद्धा पुणे कामाला लागलेलं बघायला मिळतं. </span></p><p> या सगळ्यांबरोबर आणखी एक श्रमिक वर्ग बघायला मिळतो तो म्हणजे स्वच्छता कर्मचारी! वाढत्या शहराबरोबर सगळ्यात जास्त वाढ कशाची होत असेल तर ती कचऱ्याची ! </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgixg2klo0tSB4dEukjqIvpQT4pndEhK1qYSZ9t5uS6krm3gd1xzeZIfRoKogzkXcAESdIPjtkjIUVAQhqVS8LZrXMz8V0wszBghFFTLOacAS5G5i7a5BAuhZTPGUJLOtBzaljl5wShvX2fXUWRN5CdPi5bE-cw6zsu-YuUOv93ca-oNPO0WXDPgkCl=s4160" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3120" data-original-width="4160" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgixg2klo0tSB4dEukjqIvpQT4pndEhK1qYSZ9t5uS6krm3gd1xzeZIfRoKogzkXcAESdIPjtkjIUVAQhqVS8LZrXMz8V0wszBghFFTLOacAS5G5i7a5BAuhZTPGUJLOtBzaljl5wShvX2fXUWRN5CdPi5bE-cw6zsu-YuUOv93ca-oNPO0WXDPgkCl=s320" width="320" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiHXsEsCYO_ySIytHMaXyA3wG8B-F0yKcrEG7xgEgkc6NfrXUHLS2agf2WfsOU8OdQReMpQ94uuRGUS5OnKBxJi5jxZTpDcnMo57AqOSV0QUj90RCn9_cSdMCio2mQFqQXketJjEmQMzJzN2pqgtu35G1VwKOHCGNxw64hDAb0cKrFxMIPl5CZbGGH2=s4160" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4160" data-original-width="3120" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiHXsEsCYO_ySIytHMaXyA3wG8B-F0yKcrEG7xgEgkc6NfrXUHLS2agf2WfsOU8OdQReMpQ94uuRGUS5OnKBxJi5jxZTpDcnMo57AqOSV0QUj90RCn9_cSdMCio2mQFqQXketJjEmQMzJzN2pqgtu35G1VwKOHCGNxw64hDAb0cKrFxMIPl5CZbGGH2=s320" width="240" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgesPVvZrWVFMS6STtL9eDqjQGToIwDk4JlTdbsM0lDU9R3HuHk-gPggue34gNf91_jXMJD7ITydZkGMOqQeF6iVM04RCXT73Het9dD_JkaRsjGw8ptv_3020fHaOOlO12QCNXalmxVqwcPj60klrkwFvezc_wIntBZvnqoTELRAVDi1YDQwRvLjH6g=s4160" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3120" data-original-width="4160" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgesPVvZrWVFMS6STtL9eDqjQGToIwDk4JlTdbsM0lDU9R3HuHk-gPggue34gNf91_jXMJD7ITydZkGMOqQeF6iVM04RCXT73Het9dD_JkaRsjGw8ptv_3020fHaOOlO12QCNXalmxVqwcPj60klrkwFvezc_wIntBZvnqoTELRAVDi1YDQwRvLjH6g=s320" width="320" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjmm_Ar4AtnehqwygWV5K5giO0HUmnCUH4QEzRoEgKSN7GK24BBjmbszMoPhelS1RyqI_4RpX4e7tdhWGtzPWjjTZBuqQybA47VApZom-Irfp6zD1gNyp_O3YiQTj00-0Eu33mJPM3hYgLqJLii0-K2aeusA6v9AvxutakpNi8Nyda0lPuproWDK9iW=s4160" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3120" data-original-width="4160" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjmm_Ar4AtnehqwygWV5K5giO0HUmnCUH4QEzRoEgKSN7GK24BBjmbszMoPhelS1RyqI_4RpX4e7tdhWGtzPWjjTZBuqQybA47VApZom-Irfp6zD1gNyp_O3YiQTj00-0Eu33mJPM3hYgLqJLii0-K2aeusA6v9AvxutakpNi8Nyda0lPuproWDK9iW=s320" width="320" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="text-align: left;">विशेषतः सकाळी जागोजागी ही अशीच चित्रं दिसतात. तरी पुणे महापालिकेच्या स्वच्छ शहर अभियाना अंतर्गत या कचऱ्याची विल्हेवाट लावण्यासाठी खूप सारे कर्मचारी बऱ्यापैकी मनापासून काम करताना दिसतात. इतकं की पुण्याला देशातील स्वच्छ शहरांच्या स्पर्धेत बक्षिसं सुद्धा मिळाली आहेत. पण कचऱ्याचा प्रश्नच इतका मोठा आहे की महापालिकेच्या प्रयत्नांना जोड म्हणून काही व्यक्ती/ सामाजिक संस्था देखील या स्वच्छता मोहिमेत सहभागी झाल्या आहेत आणि त्यांच्या गाड्यादेखील सकाळी कचरा वेचण्यासाठी फिरत असतात</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgROA7IKGUw4mdlDHxmuVkhKPnIhb_DBHtC__BUvIi9LSsg7HlE6aWvHViRthTWuf1DHPmLuzE-Q8k8gdO7f7ShaST3vAqX79J2mLr8r-RYvTI177ksuEu7Aq2yJaDkrs-M8W8YDZ4RsGel5Mo4ncGtMQGYontWX5lCJ1F8JyGlg25-9NL1urqZu2a8=s4160" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3120" data-original-width="4160" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgROA7IKGUw4mdlDHxmuVkhKPnIhb_DBHtC__BUvIi9LSsg7HlE6aWvHViRthTWuf1DHPmLuzE-Q8k8gdO7f7ShaST3vAqX79J2mLr8r-RYvTI177ksuEu7Aq2yJaDkrs-M8W8YDZ4RsGel5Mo4ncGtMQGYontWX5lCJ1F8JyGlg25-9NL1urqZu2a8=s320" width="320" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">पण कचऱ्याचा प्रश्न कधीतरी उग्र स्वरूप धारण करणार असं राहून राहून वाटतं. </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">२ </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">सध्याच्या पुण्याचे कोणी ड्रोनद्वारे फोटो घेतले तर मोठ्या झाडांची हिरवळ कितपत दिसेल माहित नाही पण हे असं चित्र मात्र हमखास दिसेल-</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEj1GGjJgNoXfnal-E-JDvOaiMBJjxHz8p_dlUqIE7GY09xUbNfvtiDLA39gIHRjQwdpDh92nOKB0Qi_UB6fvJC_njKaHR8dv1oVTe7HTGAgmEphlu2JAkJvLv90xv3yZtGDvr2JP936vyD73B9IK4UaA8ZR5dh_Du4ObrcH1kf8Hxnod-mi_K05wQcz=s4160" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2616" data-original-width="4160" height="201" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEj1GGjJgNoXfnal-E-JDvOaiMBJjxHz8p_dlUqIE7GY09xUbNfvtiDLA39gIHRjQwdpDh92nOKB0Qi_UB6fvJC_njKaHR8dv1oVTe7HTGAgmEphlu2JAkJvLv90xv3yZtGDvr2JP936vyD73B9IK4UaA8ZR5dh_Du4ObrcH1kf8Hxnod-mi_K05wQcz=s320" width="320" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">प्रचंड वेगाने एका महानगराच्या दिशेने झेपावणाऱ्या शहराचं व्यवच्छेदक लक्षण म्हणजे स्कायलाईनवर दिसणाऱ्या या बांधकामांच्या खुणा! अहो शेवटी विकास विकास म्हणजे तरी काय हो! हा असाच असायचा ना! रेडिओवरील सुप्रसिद्ध समालोचक सुशील दोशी यांचं एक सुप्रसिद्ध वाक्य होतं -"आसमान में बादल और नीचे कपिलदेव ! " तसंच काहीसं म्हणता येईल- आसमान में बिल्डिंग कन्स्ट्रक्शन और नीचे सब जगह खड्डे ! सध्या पुणे म्हणजे एक work in progress चं उत्तम उदाहरण झालं आहे- <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEja2TGB_SnvIg1uyoe9fEJnsUMetlmwDb8TCgJJIWY7YqoiK90y_IuEHi54nCVHrB9S9KVxpF8kpRPiOkF8-CdTMg5zZ-Wy-MS1Mh75yyKgc3jvvtQS05-nm9c0pxZNG7OaozajfcvBaXtb3TeZdXeIdWqKOs72PmTPTVoHPsxEQ9J-JPCk8tlhEKNw=s4160" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3120" data-original-width="4160" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEja2TGB_SnvIg1uyoe9fEJnsUMetlmwDb8TCgJJIWY7YqoiK90y_IuEHi54nCVHrB9S9KVxpF8kpRPiOkF8-CdTMg5zZ-Wy-MS1Mh75yyKgc3jvvtQS05-nm9c0pxZNG7OaozajfcvBaXtb3TeZdXeIdWqKOs72PmTPTVoHPsxEQ9J-JPCk8tlhEKNw=s320" width="320" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgiuQsEzFcm-bIyYcSefFK08DRu_uXbkSaCgltTJBjohqCNBk-oOQrkqsZ1sbWDNtiFraHxf2YDGQLyuW6IpMKvK15D48LmtkUWM5qPbTHmt_jvcXAVwUDNaNXnS3idyFoBfXUqKRZ7SIsF5LZ-FEyfjd2Ozj_vKlIi44U61Cumjh_-xI21Yaf2Mo8_=s4160" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4160" data-original-width="3120" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgiuQsEzFcm-bIyYcSefFK08DRu_uXbkSaCgltTJBjohqCNBk-oOQrkqsZ1sbWDNtiFraHxf2YDGQLyuW6IpMKvK15D48LmtkUWM5qPbTHmt_jvcXAVwUDNaNXnS3idyFoBfXUqKRZ7SIsF5LZ-FEyfjd2Ozj_vKlIi44U61Cumjh_-xI21Yaf2Mo8_=s320" width="240" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">गेली काही वर्षं पुणेकरांचा जिव्हाळ्याचा विषय आहे मेट्रो ! यामुळे पुण्याचा चेहरामोहराच बदलून गेला आहे. मी मेट्रोच्या विरोधात आहे असं नाही पण मेट्रो आली म्हणजे सार्वजनिक आणि एकंदरीतच पुण्याचे वाहतुकीचे प्रश्न सुटणार आहेत असं चित्र उभं केलं जातं ते मला पटत नाही. पुण्यात मध्यंतरी बस वाहतूक सुधारण्यासाठी बीआरटीचा प्रयोग करण्यात आला पण तो सपशेल फसला. सार्वजनिक वाहतूक व्यवस्था सक्षम असावी हे तत्वतः कोणीही मान्य करेल पण प्रॅक्टिकली ते अंमलात आणणं हे अतिशय अवघड आहे. पुणेकरांना स्वतः च्या वाहनांनी प्रवास करायची सवय आहे ती अचानक बदलून सार्वजनिक वाहतूक वापरणं याला वेळ तर नक्कीच लागणार आहे. मेट्रोच्या बाबतीत अर्थात हा प्रश्न आत्ता गैरलागू आहे कारण आत्ता कुठे ती येऊ घातली आहे. पण तिने त्याआधीच पुण्याच्या रस्त्यांचा, प्रसिद्ध लॅन्डमार्क्सचा ताबा घेतला आहे. आता हेच पहा ना -पुणे महापालिकेची इमारत मेट्रोच्या बांधकामामागे कशी झाकली जात आहे-</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhYHIOi2y0SMp6m2dSO9x_DjZ0JLwW-j3DcfCEpyIHVF1zjCNGmjWsHzfZTiPQfIqxmLaDhQBSDbI8mnCL80xTLDou2Y85d7ZQl8HBbMcxpttYMmNlbxn6tAjdBt7z9sOKkLe6jF0YEeMM24-TEn4z_lAD3AfDsb1hzd049KizViQdASeZfUYIfAxKG=s4160" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3120" data-original-width="4160" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhYHIOi2y0SMp6m2dSO9x_DjZ0JLwW-j3DcfCEpyIHVF1zjCNGmjWsHzfZTiPQfIqxmLaDhQBSDbI8mnCL80xTLDou2Y85d7ZQl8HBbMcxpttYMmNlbxn6tAjdBt7z9sOKkLe6jF0YEeMM24-TEn4z_lAD3AfDsb1hzd049KizViQdASeZfUYIfAxKG=s320" width="320" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgZxA-pbk9CxAYi3fhhtKVOK6F6SDPmqiepNoC0ZDccc_xSp-U6I44etliFXB_LFdcUUUcLVAcSw9xFNtWaNyycLmb2FLI-29Fz_XKDNwutedlncpvVElhtWV3XO9djibE8sDzgGp20-BHfPHQYg4Fau1tH8-4kvj2lOZPvVz2TIvKgH-bVwTYzKp8s=s4160" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4160" data-original-width="3120" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgZxA-pbk9CxAYi3fhhtKVOK6F6SDPmqiepNoC0ZDccc_xSp-U6I44etliFXB_LFdcUUUcLVAcSw9xFNtWaNyycLmb2FLI-29Fz_XKDNwutedlncpvVElhtWV3XO9djibE8sDzgGp20-BHfPHQYg4Fau1tH8-4kvj2lOZPvVz2TIvKgH-bVwTYzKp8s=s320" width="240" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">हा फोटो गरवारे महाविद्यालयाजवळचा आहे. महाविद्यालयाच्या इतक्या जवळून मेट्रो जाणार आहे की विद्यार्थ्यांचा एक पाय मेट्रोत आणि एक वर्गात असंही करता येऊ शकेल!</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">मेट्रोच्या कामासाठी पुण्यात ही राक्षसी मशिन्स बघणं हे नित्याचं झालं आहे-</div></div></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEi67c7g401Qu17rUvQmM74NXbidInDwMQ957Hpczf8nxB9SifsImp1kh24TWzjTR-KXCq_BrwD5ANnr5aL5duUE63mpwJ7XFsWjEQ_xm_emtGS_PYlmRFoztqUirP_tVdNV9xp5yXqoIX-GO2Q1z8bCxXHH17iOzDxsxJHnQ4_nJPNOog6_otEBOYU_=s4160" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4160" data-original-width="3120" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEi67c7g401Qu17rUvQmM74NXbidInDwMQ957Hpczf8nxB9SifsImp1kh24TWzjTR-KXCq_BrwD5ANnr5aL5duUE63mpwJ7XFsWjEQ_xm_emtGS_PYlmRFoztqUirP_tVdNV9xp5yXqoIX-GO2Q1z8bCxXHH17iOzDxsxJHnQ4_nJPNOog6_otEBOYU_=s320" width="240" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">सगळीकडची बांधकामं म्हणजेच काँक्रीटचं जंगल, त्यामुळे कमी झालेली झाडं, वाढतं वायू प्रदूषण या व अशा गोष्टींमुळे पुण्याची हवा निश्चितच बदलली आहे. २०२१ मध्येच पुण्यात तब्बल ११ महिने पावसाचे होते, यावरूनच काय ते समजावे ! </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">३ </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">मला वडाची झाडं खूप आवडतात. त्यांचा तो ऐसपैस घेर, जमिनीत खोलपर्यंत रुजलेली मुळं त्यामुळे मजबूत झालेला पाया, इतस्ततः पसरलेल्या पारंब्या आणि त्या पारंब्यांचं देखील जमिनीत पुन्हा रुजणं हे सगळंच आवडतं. या झाडाची ऊन वारा पाऊस झेलून ही खंबीरपणे उभं राहण्याची चिकाटी मला आवडते. पुण्यात अजून तरी बऱ्याच ठिकाणी वडाची झाडं दिसतात. देशी विदेशी झाडांच्या स्पर्धेत वडाचं झाड दिमाखात टिकून आहे . <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgODm1zqWpiXy7jn_gyMcxB_pV7VHGlDJE2zrCFvTCBDxws2tDrz6EGoV0Pzb_RyivJcxZkLFEaaiZNU-1FuXRvm9LqoSC3Q1t1upMemP4nKMV9dPOdAcOIWNf2yAL9onGnrOEhuG92AUIoKM4ZUCLoU32nSyshUA34FOulDN4CDJA1k6ywHapK3IJf=s4160" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4160" data-original-width="3120" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgODm1zqWpiXy7jn_gyMcxB_pV7VHGlDJE2zrCFvTCBDxws2tDrz6EGoV0Pzb_RyivJcxZkLFEaaiZNU-1FuXRvm9LqoSC3Q1t1upMemP4nKMV9dPOdAcOIWNf2yAL9onGnrOEhuG92AUIoKM4ZUCLoU32nSyshUA34FOulDN4CDJA1k6ywHapK3IJf=s320" width="240" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhdSVZjOxk4PZFD4t_K-R7OBVNEc_hg4UgE8JEYv6NqvCjm6Xcud8xJFfE7e2itrDygK_IaY-VOuVU0typ2MRt468-6eov0xAZGX_CUy2_R9CxB3vo36VEnYxh6w9a2ngNFIjKD0YJ2CFRKqLxRPwzSZHgEDmdkpcWXFBihEi80PHVq2365gXHCLSEm=s4160" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3120" data-original-width="4160" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhdSVZjOxk4PZFD4t_K-R7OBVNEc_hg4UgE8JEYv6NqvCjm6Xcud8xJFfE7e2itrDygK_IaY-VOuVU0typ2MRt468-6eov0xAZGX_CUy2_R9CxB3vo36VEnYxh6w9a2ngNFIjKD0YJ2CFRKqLxRPwzSZHgEDmdkpcWXFBihEi80PHVq2365gXHCLSEm=s320" width="320" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgTyx6ZThQnpw5qtOxrlggm6qOTIX9jxEtsxWopbgbqUGKqulNpIge07FkqNivu1i3gwDlEUsqO1b6mcVAyAW24prWV_Hk90iyJYIKyGhiVOtM1VVXWqk471JR-riXepViuO8m2KfpdfteaOLIz9jgEe7SOGc721jX9Yy8Eu7TJxao4VDIdHQMRIPnI=s4160" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4160" data-original-width="3120" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgTyx6ZThQnpw5qtOxrlggm6qOTIX9jxEtsxWopbgbqUGKqulNpIge07FkqNivu1i3gwDlEUsqO1b6mcVAyAW24prWV_Hk90iyJYIKyGhiVOtM1VVXWqk471JR-riXepViuO8m2KfpdfteaOLIz9jgEe7SOGc721jX9Yy8Eu7TJxao4VDIdHQMRIPnI=s320" width="240" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">आधीच्या ब्लॉग मध्ये मी फोटो काढले आहेत ती ठिकाणंही दिली होती. पण या झाडांचा पत्ता देऊ नये असंच मला वाटतं. न जाणो हा ब्लॉग वाचून एखाद्या कार्यसम्राट विकासकाची नजर त्या झाडांवर पडायची आणि त्या झाडांच्या जागेचा कधी एकदा विकास करतो असं व्हायचं! </div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">ही झाडं मला स्थितप्रज्ञ, ध्यानस्थ ऋषींसारखी वाटतात. लहानपणी अशा अनेक वर्षे तपश्चर्या करणाऱ्या मुनींच्या गोष्टी वाचल्या आहेत. ही झाडं मला तशीच वाटतात आणि त्यांच्या पारंब्या म्हणजे या ऋषींचा केशसंभार वाटतो. </div><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEj2vWvk1_hAYIzynB0cgjHvbH3ZMgtlhAuRudDSvrKORUzAmkSVSk8Vj879986ff-DWhS30fGGefUkGrYonFFgBwWEFRZlFLo0L1JjUNJ4wMGjxguwtG8hzAcxnz4-r6MbMtAz832Mjgs2lAZTbOAS1rmmyunMhsniVfUDgyJDEKiQZ8rxMJVrsgugX=s4160" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3120" data-original-width="4160" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEj2vWvk1_hAYIzynB0cgjHvbH3ZMgtlhAuRudDSvrKORUzAmkSVSk8Vj879986ff-DWhS30fGGefUkGrYonFFgBwWEFRZlFLo0L1JjUNJ4wMGjxguwtG8hzAcxnz4-r6MbMtAz832Mjgs2lAZTbOAS1rmmyunMhsniVfUDgyJDEKiQZ8rxMJVrsgugX=s320" width="320" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">ही अनेक पावसाळे पाहिलेली झाडं म्हणजे पुण्यातील बदलांचे, इथल्या स्थित्यंतराचे खरे साक्षीदार! अलिकडच्या काळातील पुण्याचा संपूर्ण इतिहास यांच्या समोरच घडला असणार! कितीतरी रहस्यं या झाडांच्या उदरात दडलेली असतील याची काही गणतीच नाही. शिवाय ही झाडं म्हणजे एक स्वतंत्र परिसंस्था आहे. संख्येने जेवढी ही झाडं जास्त तेवढं शहराचा वैभव ही जास्त असं म्हणायला हरकत नाही! </div><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjZx0sFlJ3ZM6ZfNd5Dn4AmzuVc_VESaLAUZBBKLktOX_afPnCyHP-wXX9304oHxOow4TZQN9wrnIfhq3YZJWb-ffyMLGBZkvCHcCLyEXx66Ay1yt70vVeQVuxhDbMGauQklFUdX00-zC08aq9mSgyAAyROjPbGSgRo3NInVIHf_LrTUyo6t-D3Wpg9=s4160" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4160" data-original-width="3120" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjZx0sFlJ3ZM6ZfNd5Dn4AmzuVc_VESaLAUZBBKLktOX_afPnCyHP-wXX9304oHxOow4TZQN9wrnIfhq3YZJWb-ffyMLGBZkvCHcCLyEXx66Ay1yt70vVeQVuxhDbMGauQklFUdX00-zC08aq9mSgyAAyROjPbGSgRo3NInVIHf_LrTUyo6t-D3Wpg9=s320" width="240" /></a></div><br />पण तरीही विकासाच्या अपरिहार्य रेट्यामुळे या आणि अशा अनेक झाडांवर संक्रांत येते. बऱ्याचवेळा बेसुमार कत्तल तर काही वेळा नको इतकी काटछाट या झाडांच्या वाट्याला येते.<br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhb6D7EAM3izDcV2xlckkmZEFP-X42j8v72Byz1d-nWcl7fw0ktjpxxpl2XbnHBOSOXgQfR8a4mmReJha1hukIFxfWOOO_vyRI-Q7efrN-13X5d7-KOthyPrNYGLP_x0qpu4EVgecP4q4X28_faHcOjMdAty64AVQeXVGg3CYRAHQEN7pXJpsLu6MSy=s4160" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4160" data-original-width="3120" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhb6D7EAM3izDcV2xlckkmZEFP-X42j8v72Byz1d-nWcl7fw0ktjpxxpl2XbnHBOSOXgQfR8a4mmReJha1hukIFxfWOOO_vyRI-Q7efrN-13X5d7-KOthyPrNYGLP_x0qpu4EVgecP4q4X28_faHcOjMdAty64AVQeXVGg3CYRAHQEN7pXJpsLu6MSy=s320" width="240" /></a></div><br />हे झाड पाहून मनात खूप कालवाकालव झाली. केवळ मोठ्या वाहनांच्या वाहतुकीला अडथळा होऊ नये म्हणून हे झाड असं निर्घृणपणे तोडण्यात आलं असावं. पण इतका मोठा घाव झेलून देखील झाडांची जगण्याची आणि उमलून येण्याची असोशी पाहून खूप छान वाटलं! एक नवी आशा देणारं हे झाड मला प्रेरणादायी वाटतं.<div> (समाप्त)</div><div>तळटीप:</div><div>(सायकलिंगसाठी घराबाहेर पडताना एक रस्ता डोक्यात असतो पण ऐनवेळी दुसरीच वाट खुणावते आणि मग तो नवीन रस्ता धरला जातो. सायकलवरून दिसलेले पुणे या ब्लॉग सीरिज बाबतीत माझं असंच काहीसं झालं आहे. सुरुवातीचे दोन ब्लॉग लिहिल्यावर वाटलं की आपल्याला याहून वेगळं काहीतरी सांगायचं आहे. त्यासाठी पूरक फोटोही नव्हते. मग फोटोंइतकंच लिखाणही आलं. या सीरिज मधल्या तीन ब्लॉगना माझ्या अपेक्षेपेक्षा चांगला प्रतिसाद मिळाला. त्याबद्दल सगळ्यांचे आभार! सध्या इथेच थांबतो आणि पुन्हा सायकलिंग करायला लागतो!)<br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><br /><p></p></div>Rajesh Pusalkarhttp://www.blogger.com/profile/04991984193331836117noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-2409820389244950539.post-64245153312995265882021-12-25T13:05:00.002+05:302021-12-25T13:05:28.776+05:30सायकलवरून दिसलेले पुणे !(भाग ३)<p> </p><p>पुण्यात क्रीडा संस्कृती चांगली रुळली आहे. क्रिकेट सोडून बाकीच्या खेळांसाठी देखील सोयी-सुविधा उपलब्ध आहेत. पुण्याची हवा अजून तरी तशी बरी असल्यामुळे सर्वसाधारण पुणेकर सकाळच्या वेळी व्यायामासाठी टेकड्या, बागा, जिम गाठतो. उत्साही लोक मॅरेथॉन सारख्या क्रीडाप्रकारात सहभागी होतात. पुण्यापासून सिंहगड जवळच असल्यामुळे तिथे नियमितपणे जाणारे हजारो लोक आहेत. पुण्यात २०१० साली कॉमनवेल्थ युथ गेम्स भरवण्यात आल्या. त्या नंतर वेगळ्याच कारणाने गाजल्या. परंतु पुण्यात या आणि आधीदेखील स्पर्धा झाल्यामुळे खेळांसाठीचे इन्फ्रास्टक्चर चांगलं उभं राहिलं आहे. आता यातून आंतरराष्ट्रीय दर्जाचे किती खेळाडू निर्माण झाले हा एक वेगळा विषय आहे. पण पुणेकरांना खेळात रुची आहे एवढं नक्की! म्हणूनच जागोजागी खेळांविषयक भित्तीचित्रं. बोर्ड्स, पुतळे दिसून येतात. उदाहरणार्थ हे नेहरू स्टेडियमच्या प्रवेशद्वाराजवळ आहे-</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhCIj0HnSYFFoEoboWoAxd6o00g8iPHtgXn7aId5nIG115LV-R31Cs9pUXlRf6Mgj_0U9ny7XmY1R6qMaVxr0Xl8wYAa2UOH5uUqABhQQQJHe1dxeoencNkX8b4qNVizsT1N9vwvl3XOLUAv90KOCUfJzdgYAkDRIqSPstXZC8_MoQXr1I5FdvE7TyL=s3680" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2184" data-original-width="3680" height="236" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhCIj0HnSYFFoEoboWoAxd6o00g8iPHtgXn7aId5nIG115LV-R31Cs9pUXlRf6Mgj_0U9ny7XmY1R6qMaVxr0Xl8wYAa2UOH5uUqABhQQQJHe1dxeoencNkX8b4qNVizsT1N9vwvl3XOLUAv90KOCUfJzdgYAkDRIqSPstXZC8_MoQXr1I5FdvE7TyL=w465-h236" width="465" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">यातला संदेश विचार करायला लावणारा आहे हे नक्की!</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgfpQ-WHF3R0N3OZ-zKGKnX_ZzsHMl54cGNrp8-2Fy1lH37CjfpsdWfOMQzYaSgV9TQWvgO216eyxJzvtk0G6icKLAtxGfGHPcRy8rEyERb2Qbg0obF0-Nh26MzFCps2xSEEUaMtAghe-X5EZfCcU9qN-zuVHVX6QImyKMO65oRb6Hq_45tHPJzemaL=s4160" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4160" data-original-width="3120" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgfpQ-WHF3R0N3OZ-zKGKnX_ZzsHMl54cGNrp8-2Fy1lH37CjfpsdWfOMQzYaSgV9TQWvgO216eyxJzvtk0G6icKLAtxGfGHPcRy8rEyERb2Qbg0obF0-Nh26MzFCps2xSEEUaMtAghe-X5EZfCcU9qN-zuVHVX6QImyKMO65oRb6Hq_45tHPJzemaL=s320" width="240" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhsI84OjyGnyojnf8_8R_tYrTbhI64Otvv5kjeGPNZWOgGX_QsEN_MZFK2q35kQoDGAxaJdHYYgegEQJFiYsEN0cCrctbJRdaPL_4HUMLUJVTGANUGy3O7RHQTcYQWhpMz8ZRTI5_UH2NmD7pAzcdrf7bPfGLjD_FN-ASjm55zoK_AX-g3fccmCYQKR=s4160" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4160" data-original-width="3120" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhsI84OjyGnyojnf8_8R_tYrTbhI64Otvv5kjeGPNZWOgGX_QsEN_MZFK2q35kQoDGAxaJdHYYgegEQJFiYsEN0cCrctbJRdaPL_4HUMLUJVTGANUGy3O7RHQTcYQWhpMz8ZRTI5_UH2NmD7pAzcdrf7bPfGLjD_FN-ASjm55zoK_AX-g3fccmCYQKR=s320" width="240" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">वरील भित्तीचित्रं अप्सरा टॉकीज ते मार्केटयार्ड या नव्याने बांधलेल्या फ्लायओव्हर खाली बघायला मिळतात. </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjtnSF2Qjn26OJ_g1eBPd6B9uJxj1q5fKdPEReR2pE823a91cFTpskmv8EJOrRBwGDVUNFUghiiT-lbEOWNEZMw5ieTnZpJKfa1XEQL5NcGOTAwN_oY0TH5saL9KoYZcXJBZzum3Mgi06gW0-RFXcDKmOH28SZb9HRzIDufKtTB59aG2DaH6Oze_--n=s1696" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1232" data-original-width="1696" height="232" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjtnSF2Qjn26OJ_g1eBPd6B9uJxj1q5fKdPEReR2pE823a91cFTpskmv8EJOrRBwGDVUNFUghiiT-lbEOWNEZMw5ieTnZpJKfa1XEQL5NcGOTAwN_oY0TH5saL9KoYZcXJBZzum3Mgi06gW0-RFXcDKmOH28SZb9HRzIDufKtTB59aG2DaH6Oze_--n=s320" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEj1A32Z6NzW675G3Q4qHoniNF7H_rDJZpoRLU_2EyjaqJCwbqT_TI0zkvAxgKiC0u4EZt9UiCgtsXLdoC2tivcoJW1Xgu6burrtXisfl9A3e0KXlSSijW4d7MJb1R-wcT5oNLmk7RkVsC2LblBTHwLeNt5iqvPB13do-0W_FuMc_gRHvjaR9FpJuY73=s2960" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2608" data-original-width="2960" height="282" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEj1A32Z6NzW675G3Q4qHoniNF7H_rDJZpoRLU_2EyjaqJCwbqT_TI0zkvAxgKiC0u4EZt9UiCgtsXLdoC2tivcoJW1Xgu6burrtXisfl9A3e0KXlSSijW4d7MJb1R-wcT5oNLmk7RkVsC2LblBTHwLeNt5iqvPB13do-0W_FuMc_gRHvjaR9FpJuY73=s320" width="320" /></a></div><br /></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEj04w8dNhmGZ4ZQ2FTVkuVm4vN1WQBcskwuf0QFeICUm78rJCfpnwCj1cb7bQ8J77MOC6lXEjq0OBHBgSdneA8owRS61gPzTfbOTEOP_wKNY3Z-Z27PEO2po-LfjGGficaVtM3ReRA7RhGoXDPkXkc4udsMa5YpNyRJghDk-G1x-Y9Ik79QOipNK7xm=s2704" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2352" data-original-width="2704" height="278" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEj04w8dNhmGZ4ZQ2FTVkuVm4vN1WQBcskwuf0QFeICUm78rJCfpnwCj1cb7bQ8J77MOC6lXEjq0OBHBgSdneA8owRS61gPzTfbOTEOP_wKNY3Z-Z27PEO2po-LfjGGficaVtM3ReRA7RhGoXDPkXkc4udsMa5YpNyRJghDk-G1x-Y9Ik79QOipNK7xm=s320" width="320" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">तर हे आणि असेच लक्षवेधक बोर्ड राजाराम पुलावर पाहायला मिळतात. सॅलिसबरी पार्क येथील गुल पूनावाला उद्यानाबाहेर तर सूर्यनमस्काराच्या वेगवेगळ्या आसनांचे पुतळे नुकतेच बसवण्यात आले आहेत. तसंच त्या पुतळ्यांखाली त्या त्या आसनाची माहितीही देण्यात आली आहे-</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEj_8O-S4nQ85UfBqBweNteyyI10QL-giwX9eanQ0Zcxz752lG25Tzs215AEHqt34RMask3a80EfQI7fYfy1aq5Q1eZJSgSW9k9IDFmmxhDHbHS1eivUIjXCkiCKOmXQ0EZ37LClqM_AazE9lHA9dhedO7GQ2b5y_XKxUmc5aTeo8fkwf_F9UQbWSgmx=s4160" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3120" data-original-width="4160" height="290" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEj_8O-S4nQ85UfBqBweNteyyI10QL-giwX9eanQ0Zcxz752lG25Tzs215AEHqt34RMask3a80EfQI7fYfy1aq5Q1eZJSgSW9k9IDFmmxhDHbHS1eivUIjXCkiCKOmXQ0EZ37LClqM_AazE9lHA9dhedO7GQ2b5y_XKxUmc5aTeo8fkwf_F9UQbWSgmx=w463-h290" width="463" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgB--Vraj0c6mIY6Hk4SRa5Kdp9ImS83xSkc23FZ-oxAAPuBu5txN7kbXzThmQF4cmwL-An5aGG_LDHLTPKAsHuuK9ji2OSfBxMcNqQ762cREbsYsm6Zk9psedmNu3Ec4dJXNTCQvKz0wahKzw_DmTZBJtR7_paeOOk_wpjd6crabXw8hutPcgM3ZVN=s4160" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3120" data-original-width="4160" height="351" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgB--Vraj0c6mIY6Hk4SRa5Kdp9ImS83xSkc23FZ-oxAAPuBu5txN7kbXzThmQF4cmwL-An5aGG_LDHLTPKAsHuuK9ji2OSfBxMcNqQ762cREbsYsm6Zk9psedmNu3Ec4dJXNTCQvKz0wahKzw_DmTZBJtR7_paeOOk_wpjd6crabXw8hutPcgM3ZVN=w466-h351" width="466" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><div class="separator" style="clear: both;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="text-align: left;">आपण सायकलिंग करत असताना एक रस्ता पकडतो पण ऐनवेळी आपल्याला दुसराच कुठलातरी रस्ता खुणावतो आणि आपण आपली ठरवलेली वाट सोडून देतो. मात्र हा नवीन रस्ताही तेवढाच इंटरेस्टिंग आणि थ्रिलिंग असतो. असंच काहीसं माझं या सध्याच्या ब्लॉग्स विषयी झालं आहे. आत्तापर्यंत जे काही फोटो </span><span style="text-align: left;">पोस्ट करून झाले आहेत त्यापेक्षा आता </span><span style="text-align: left;"> काहीतरी वेगळं सुचतंय. आणि जे सुचतंय ते सगळं फोटोंमधून व्यक्त होईल का नाही </span><span style="text-align: left;">याबद्दल मला थोडीशी शंका आहे. त्यामुळे यापुढे </span><span style="text-align: left;"> कदाचित थोडे कमी फोटो आणि जास्त लिखाण असं होईल असं दिसतंय ! </span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="text-align: left;">कारण मला पुण्यातील फक्त सुशोभित चौक किंवा जागोजागीचे म्युरल यांचे फोटो दाखवून </span><span style="text-align: left;">थांबायचं नाही. </span></div><div>आपण असं म्हणू शकतो की यापुढे मला सायकलिंग करताना पुण्याबद्दल आलेले विचार शब्दबद्ध करायचा प्रयत्न करणार आहे. </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhBwslmGo1YyfzAnwuUMNvn8tYgevgCwXPrups3SqNjwgIiJ2kXDIGfjw15q2WlTzFU1hBHG9nQyb6totQVk2O4QBi6cr0j_ap9CLeqwYHLnvmDiJizvrq_HPqVJk6ULvsEnh1UKKVPoHDUlrxyLqtOcR9plRNrp2p7YddFUvVsRF-dCG8GyAp9Vc-D=s4160" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3120" data-original-width="4160" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhBwslmGo1YyfzAnwuUMNvn8tYgevgCwXPrups3SqNjwgIiJ2kXDIGfjw15q2WlTzFU1hBHG9nQyb6totQVk2O4QBi6cr0j_ap9CLeqwYHLnvmDiJizvrq_HPqVJk6ULvsEnh1UKKVPoHDUlrxyLqtOcR9plRNrp2p7YddFUvVsRF-dCG8GyAp9Vc-D=w389-h240" width="389" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">ही आमच्या पुण्याची सुप्रसिद्ध मुठा नदी ! हा फोटो मी भिडे पुलावरून काढला आहे. कोणाला हे डबकं वाटेल म्हणून मी म्हात्रे पुलावरून आणखी एक फोटो काढला आहे ज्यात नदीचं खळाळतं(!) पाणी दिसतंय-</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEh5DDituoTJwumi00oBJmfSijUkFUXHb4sxy6pJ7CRuw_2jC2a07MNj9X6yQBna5-xXJb3pBqMklZPSOmUg1bIYcaVe5-z8UYQYNoQ5-hx38cKpS5EpdriFFzWVB2ZI7TEg1pjAJaZeyFd3kNoQoJQWZEXP7wGk7QNZfxBw4crPRC4QXS5jW8EY3UOu=s4160" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3120" data-original-width="4160" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEh5DDituoTJwumi00oBJmfSijUkFUXHb4sxy6pJ7CRuw_2jC2a07MNj9X6yQBna5-xXJb3pBqMklZPSOmUg1bIYcaVe5-z8UYQYNoQ5-hx38cKpS5EpdriFFzWVB2ZI7TEg1pjAJaZeyFd3kNoQoJQWZEXP7wGk7QNZfxBw4crPRC4QXS5jW8EY3UOu=w383-h240" width="383" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">खरं तर कुठलीही नदी ही निसर्गाचा एक महत्त्वपूर्ण घटक असते जिच्यात एक स्वतंत्र परिसंस्था सामावलेली असते आणि तिचा प्रवाहही नैसर्गिक असतो. पण अलीकडच्या अनेक नद्यांप्रमाणे आमच्या या नदीला स्वतंत्र अस्तित्व नाही. तिच्यात पाणी कधी आणि किती 'सोडायचं' हे वरून ठरतं. वरून म्हणजे खडकवासला आणि पानशेत धरणांच्या पाण्याच्या साठ्यावरून ! म्हणजे पर्यायाने तिचं नियंत्रण वा तिची सूत्रं पाटबंधारे विभागाकडे असतात. पुण्यात नदी अशीच असायची हे आता पुणेकरांनी नाईलाजाने का असेना पण स्वीकारलं आहे. पुणेकरांसाठी या नदीचे महत्त्वाचे फायदे पुढीलप्रमाणे -</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">१) सार्वजनिक गणेश मंडळांच्या गणपतींचं अनंत चतुर्दशीच्या दिवशी विसर्जन ( तेही पाटबंधारे खात्याने पाणी सोडल्यावर !) </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">२) जेव्हा अतिवृष्टी होते तेव्हा - राजापूरची गंगा हा एक निसर्गाचा चमत्कार समजला जातो आणि म्हणून ती जेव्हा अवतरते तेव्हा तिचं लोकांना काय ते अप्रूप असतं ! आम्हां पुणेकरांसाठी तितकाच कौतुकाचा भाग म्हणजे वर्षातले ३-४ दिवस जेव्हा आमच्या या नदीला पूर येतो ! सगळ्यात आधी भिडे पूल पाण्याखाली जातो आणि या पुराच्या अलौकिक घटनेचे साक्षीदार होण्यासाठी आणि हे विहंगम दृश्य कॅमेराबंद करण्यासाठी उत्साही पुणेकर लकडी पुलावर गर्दी करतात !</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">३) वरील दोन्ही फायदे हे सीझनल झाले. पण बारमाही फायदा एकच - नदीत निर्माल्य टाकणे ! पुणेकर बहुदा क्राईम पॅट्रोल कार्यक्रम जास्त बघत नसावेत. नाहीतर हेच बघाना -</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjLjUyWsroJJS86lRlGhv5OMM28smPvAjTAiz7VfswMBwHGp12tBnGlvsEwtlC8ZntpND3sQaBIX7WFokOxueUiBIchKp72k7YMyuzr9HNzIpNxKTE-PQvpDdYBap6R-LPXodUKCOtgzT__V7R_ATsbUFC7dvXu6Ypnq8CGGW0x8SWOU7rnKqokcCdp=s4160" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3120" data-original-width="4160" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjLjUyWsroJJS86lRlGhv5OMM28smPvAjTAiz7VfswMBwHGp12tBnGlvsEwtlC8ZntpND3sQaBIX7WFokOxueUiBIchKp72k7YMyuzr9HNzIpNxKTE-PQvpDdYBap6R-LPXodUKCOtgzT__V7R_ATsbUFC7dvXu6Ypnq8CGGW0x8SWOU7rnKqokcCdp=s320" width="320" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhbO4I9OLGCoNG2Yj3U59SMIrLk_URp54dTRTb4Vi9XEHHGenwoHAv0tNRzicpHx4g4UG4eY3OPBNQF8IRuYvFo6Z4-XxQDhT4z0guLk9dq31xGrHYRu0p6IfGYvTUSMKOky4mmElAAa2PkAqtto2AkpmhxxeuBmu0HVyWGdCfT-XCyt-4DHXinkvlt=s4160" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3120" data-original-width="4160" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhbO4I9OLGCoNG2Yj3U59SMIrLk_URp54dTRTb4Vi9XEHHGenwoHAv0tNRzicpHx4g4UG4eY3OPBNQF8IRuYvFo6Z4-XxQDhT4z0guLk9dq31xGrHYRu0p6IfGYvTUSMKOky4mmElAAa2PkAqtto2AkpmhxxeuBmu0HVyWGdCfT-XCyt-4DHXinkvlt=s320" width="320" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">-हे असे पुरावे मागे ठेवले असते का पुणेकरांनी? की आपण असं म्हणू या - पुणेकर किती पर्यावरणप्रेमी आहेत ! निर्माल्य (bio degradable!) नदीत टाकतात पण चुकूनसुद्धा प्लास्टिक नदीत टाकत नाहीत ! </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">आमच्या या नदीमुळेच पुण्याचं एक unsaid विभाजन झालं आहे- नदीच्या अलीकडंच आणि नदीच्या पलीकडचं पुणे ! या दोन पुण्यांना जोडणारे अनेक पूल आहेत- लकडी, म्हात्रे, संगम, गाडगीळ, भिडे, झेड ब्रिज इ. पण आम्हां नदीच्या अलीकडे राहणाऱ्यांना उगीचच वाटतं की पलीकडच्यांना नदी ओलांडून इथे यायला फारसं आवडत नाही. अर्थात याला अपवाद आहेत- सणासुदीच्या काळात, विशेषतः गौरी-गणपती, नवरात्र-दसरा आणि दिवाळीत मात्र सगळं पुणं, ज्याला आम्ही गावात म्हणतो, तिथे खरेदीसाठी लोटतं. आणि हे नदीच्या पलीकडचं पुणं म्हणजे तरी काय- बहुतांश शनिवार, बुधवार, नारायण, सदाशिव, नवी या पेठांमधल्या लोकांनी स्थानिक स्थलांतर करून कोथरूड नावाचं उपनगर वसवलं ते! पूर्वी नदीकाठालगत मनुष्य वस्ती होते आणि त्यातूनच संस्कृती उगम पावते असं म्हटलं जायचं. पुण्यात औद्योगिकरणानंतर टाटा- बजाज आणि अम्युनिशन फॅक्टरीमुले एक श्रमिक संस्कृती निर्माण झाली. नंतर आय टी क्षेत्रातही पुण्याने आघाडी घेतल्यावर नदीच्या पलीकडे हिंजवडी आणि या बाजूला खराडी -मगरपट्टा सिटी हे भाग विकसित झाले आणि त्यांच्या आजूबाजूला पुणे विकसित होत गेले आणि शहराचा चौफेर विस्तार झाला. आता पुण्याच्या सीमा इतक्या दूरवर गेल्या आहेत की पुणे आणि मुंबई मिळून एक शहर होईल की काय असं वाटतंय ! पेठांमधून स्थानिक स्थलांतर केलेल्यांच्या पुढच्या पिढीने तर देशाच्या सीमा ओलांडल्या आणि बहुतांश उच्चभ्रू घरांमधली मुलं अमेरिका-कॅनडा, ऑस्ट्रेलिया-न्यूझीलंड, इंग्लंड, मध्य-पूर्वेतील देश इत्यादी ठिकाणी greener pasture साठी गेली. आणि इथे मागे राहिले आधीच्या पिढीतले ! पुणे पुन्हा एकदा पेन्शनरांचे शहर ओळखले जाऊ लागले असं म्हणत असतानाच दुसरीकडे विदर्भ-मराठवाडा आणि परराज्यांतून मोठ्या संख्येने तरुण पिढी शिक्षण आणि नॊकरीच्या शोधार्थ इथे आली. पुणेकरांच्या हेकेखोर स्वभावाबद्दल खूपदा बोललं जातं. पण पुण्यात आलेल्या या सर्वांना पुणेकरांनी संपूर्णपणे सामावून घेतलं आहे. इतकं की हे सगळेच पुण्यात चांगलेच मिसळून गेले आहेत. त्यामुळे पुणे एक तरुण, उत्साही शहर बनले आहे. तसंच चांगल्या संधीसाठी जे पुण्याबाहेर गेले आहेत त्यांनादेखील पुणे मनातल्या कप्प्यातून आपल्याबरोबर त्या त्या ठिकाणी नेलं आहे. अशाप्रकारेदेखील पुण्याचा विस्तारच झाला आहे असं म्हणता येईल! </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span>(क्रमश:)</div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><br /><div><br /></div><div><br /></div></div></div></div>Rajesh Pusalkarhttp://www.blogger.com/profile/04991984193331836117noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2409820389244950539.post-47496285358376123602021-12-23T20:19:00.008+05:302021-12-23T20:19:47.797+05:30सायकलवरून दिसलेले पुणे!(भाग २)<p> व्हॉट्सॲपवर नियमितपणे पुणेकरांवर विनोद फिरत असतात. बाकीच्यांचं माहित नाही पण मी हे विनोद अगदी मनापासून एन्जॉय करतो. असे विनोद तयार करणाऱ्यांची विनोदबुद्धी आणि कल्पनाशक्तीला दाद दिलीच पाहिजे! हे विनोद सारखे येत राहतात यावरूनच लक्षात येतं की अशा गोष्टींमुळे आम्हां पुणेकरांची अस्मिता वगैरे काही दुखावली बिखावली जात नाही. नाहीत केवळ हे विनोद बंद करण्यासाठी काहीतरी प्रयत्न झाले असते. पुणेकरांच्या स्वभावात तो थोडासा quirkiness आहेच आणि तोच विनोदाचा विषय होतो. आमच्या शहराची काही वैशिष्ट्यं आहेत (जी आता सर्वज्ञात आहेत!) आणि पुणेकरांचा एक गुणधर्म आहे. या सगळ्याच्या मिश्रणातून आमच्या पुण्याचा एक स्वभाव झाला आहे. पुण्यावर प्रेम करणं (अंगभूत गुण -दोषांसकट) हा याच स्वभावातला महत्त्वाचा भाग! हे पुणे प्रेम आम्हांला मिरवायला आवडतं. हाही आमच्या अॅटिट्यूडचा भाग आहे म्हणा ना! याच पुणे प्रेमाच्या खुणा पुण्यात ठळकपणे दिसतात. </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhP1vcyIRhYHOttFb6R_Lybnt1M4XRu-eqgyK_QHs71zXN57ujw_neQocMTr0YRlnwMcIEatI53xmK6LB4H2nYLRZjQ4o35Mvj2q1emVQP5oauUtk0GtWO8w8jLvT5W4sJ8C1uHiLJVABj0XFgl0EwSZjLCtJmJ3xUPnXuJnlOAqEgEnf7ZzvvhvHHA=s3824" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1944" data-original-width="3824" height="223" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhP1vcyIRhYHOttFb6R_Lybnt1M4XRu-eqgyK_QHs71zXN57ujw_neQocMTr0YRlnwMcIEatI53xmK6LB4H2nYLRZjQ4o35Mvj2q1emVQP5oauUtk0GtWO8w8jLvT5W4sJ8C1uHiLJVABj0XFgl0EwSZjLCtJmJ3xUPnXuJnlOAqEgEnf7ZzvvhvHHA=w437-h223" width="437" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">हे महर्षीनगर येथील एका नाल्यावर बघायला मिळालं. </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">तर हे सातारा रोडवर आमच्या अगदी घराजवळ -</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEh8bCZY553d5yi7M-4jGkJKrBIoTP71NOnFxPGMAe_4JL_iEJSpyvO0G0woMh31X1_rxyRJsaodUvsUM7BpBAbEKFQZu9ImziK0v_fy7P3YaAF2KD5hCDLcl7nkjp8NUAuJC0rH0CrK_eQMhL5EWPMOZ6SskiHI6MVfyyNe5kPnfsc_klkj--nDhfJI=s4160" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3120" data-original-width="4160" height="301" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEh8bCZY553d5yi7M-4jGkJKrBIoTP71NOnFxPGMAe_4JL_iEJSpyvO0G0woMh31X1_rxyRJsaodUvsUM7BpBAbEKFQZu9ImziK0v_fy7P3YaAF2KD5hCDLcl7nkjp8NUAuJC0rH0CrK_eQMhL5EWPMOZ6SskiHI6MVfyyNe5kPnfsc_klkj--nDhfJI=w454-h301" width="454" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">याचं लोण इतकं पसरलं आहे की I love Taljai असंही आहे.( त्याचा फोटो नाही कारण तिथे मी सायकलवर गेलेलो नाही ) इथपर्यंत ठीक आहे कारण तळजाई टेकडी खरोखरच आवडण्यासारखी आहे. </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">पण -</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEi-7kStPtc1MvbjC760drWczBmVd5GoQRQoLDco0Zl7F5Sb-n942s7ANO8jYmgO9bMUJBGZo9XMWYghDzN_9wdqPo-P3YMWsLHoYEvurFeZvAESyeEDmDc6gXzsK4EBWlkpkAC0ECR2x2BZANsIbl53z7b90brFW3JrwUlo6EvRYki_n6MZK7WfRfN6=s1618" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1164" data-original-width="1618" height="306" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEi-7kStPtc1MvbjC760drWczBmVd5GoQRQoLDco0Zl7F5Sb-n942s7ANO8jYmgO9bMUJBGZo9XMWYghDzN_9wdqPo-P3YMWsLHoYEvurFeZvAESyeEDmDc6gXzsK4EBWlkpkAC0ECR2x2BZANsIbl53z7b90brFW3JrwUlo6EvRYki_n6MZK7WfRfN6=w426-h306" width="426" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">आता स्वारगेट मध्ये आवडण्यासारखं काय आहे? </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">इतकंच काय -</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEg0Qsq-vlTe81lRuqu0INtQPNCMgWyk4meTX9vIDMCSHc0g3zLstIRxhqkvmdWrcu2gQdAV9q6Q3hX5kT2Y_HESWzFEf93db-dMlW2Z-_OhQwoIzakl6xQw2396cch03VMfsPuMSHjAtG1HEiven1AEX2gt9RDoGlaZjj8kS6KxzVEVRrIm9BLq3Qoa=s4160" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3120" data-original-width="4160" height="302" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEg0Qsq-vlTe81lRuqu0INtQPNCMgWyk4meTX9vIDMCSHc0g3zLstIRxhqkvmdWrcu2gQdAV9q6Q3hX5kT2Y_HESWzFEf93db-dMlW2Z-_OhQwoIzakl6xQw2396cch03VMfsPuMSHjAtG1HEiven1AEX2gt9RDoGlaZjj8kS6KxzVEVRrIm9BLq3Qoa=w403-h302" width="403" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">-हे असं सुद्धा आहे! </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">काही चौकांमधल्या सुशोभीकरणावरून लगेच लक्षात येतं की या भागाचं वैशिष्ट्य काय आहे. याचं उत्तम उदाहरण म्हणजे-</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgIMkqbeoy66z72OiKJQzsGdh4UL63LXgx7UHsdMsyTsF3IdHEkxs-PZH-x1m3TeE8i8ofkUevsm2NK1nlZqMdFQnVCLKlwELDXVZa57RcWSLPaN86nKv-1Ymn8A1AfCEPNdZABAe4FmqeXEGjykTHYJdk77PNpvXe0NZVlRhton_3apESXOFEgavdl=s4160" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3120" data-original-width="4160" height="310" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgIMkqbeoy66z72OiKJQzsGdh4UL63LXgx7UHsdMsyTsF3IdHEkxs-PZH-x1m3TeE8i8ofkUevsm2NK1nlZqMdFQnVCLKlwELDXVZa57RcWSLPaN86nKv-1Ymn8A1AfCEPNdZABAe4FmqeXEGjykTHYJdk77PNpvXe0NZVlRhton_3apESXOFEgavdl=w488-h310" width="488" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">नाना पेठ या भागात दुचाकी वाहनांच्या स्पेअर पार्ट्सची दुकानं आहेत हे यावरून सहज ओळखू येतं. </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">सार्वजनिक गणेशोत्सव आणि पुणे याचं एक अतूट नातं आहे. पुण्यातील गणेशोत्सव आणि सार्वजनिक मंडळांचा एक वैभवशाली इतिहास आहे. गणेशोत्सव आणि अलीकडच्या काळात नवरात्रोत्सव पुण्याच्या सांस्कृतिक परंपरेतले महत्त्वाचे मानबिंदू ! हेच अधोरेखित करणारी ही चित्र सारसबागेसमोर-</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhL_wwWLKj_9PgWOfC_RfwDs5MK2cs5Ekkh40VWbm9zNH6l90X2bIdrgEppND5tTPmAZuIJucJAlghyi9r0AqajAq17-kV2_bWe9ycbsSJ306rovM0_qyYztJzS97L9kDxIdWh357BUYUFqgk1VsbZO7KE8Y7bp7QdBOc_M5U5gSWcv4a2XthncNnFa=s4160" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3120" data-original-width="4160" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhL_wwWLKj_9PgWOfC_RfwDs5MK2cs5Ekkh40VWbm9zNH6l90X2bIdrgEppND5tTPmAZuIJucJAlghyi9r0AqajAq17-kV2_bWe9ycbsSJ306rovM0_qyYztJzS97L9kDxIdWh357BUYUFqgk1VsbZO7KE8Y7bp7QdBOc_M5U5gSWcv4a2XthncNnFa=w422-h240" width="422" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhoRxpf3MA9xHVP7yxm54XBt4vB2E2x5CVH7fx3yUW8z0-4DZtWqGNXa-mxl17jquUg-7dsb4JgMnY-Efo842ldecxpr5rvQO2TP9Q_YT30vHt9Bx48QatRLo1yJ0G_oAQw14R22QwqAD8HWks8rqnpz8fJKTSX14rOCFn8fL2-gYLfu522ySDgj8uA=s4160" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3120" data-original-width="4160" height="263" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhoRxpf3MA9xHVP7yxm54XBt4vB2E2x5CVH7fx3yUW8z0-4DZtWqGNXa-mxl17jquUg-7dsb4JgMnY-Efo842ldecxpr5rvQO2TP9Q_YT30vHt9Bx48QatRLo1yJ0G_oAQw14R22QwqAD8HWks8rqnpz8fJKTSX14rOCFn8fL2-gYLfu522ySDgj8uA=w405-h263" width="405" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">गुडलक चौक, डेक्कन जिमखाना येथील काही पुतळे अगदी नजरेत भरणारे आहेत. पण मला माहित नाही किती जणांनी ते निरखून पाहिले आहेत-</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgTFa7g11DaqU3nnj0a-_YBCLT8Urx6z7eAVAKwanE5bAm-6VXYk0Tq1YNpFd4xT38kiAq8QXwPp7FZtnEKr1oyFOgxk4lwbRaLRdvW8HLAkBCaw7S7MjlkMt0Mya-X0s7QSbof6aJEsmNDB9IRVebQki3QxreB0Beio8zgSpzHHIooELybFS15yoPd=s4160" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4160" data-original-width="3120" height="389" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgTFa7g11DaqU3nnj0a-_YBCLT8Urx6z7eAVAKwanE5bAm-6VXYk0Tq1YNpFd4xT38kiAq8QXwPp7FZtnEKr1oyFOgxk4lwbRaLRdvW8HLAkBCaw7S7MjlkMt0Mya-X0s7QSbof6aJEsmNDB9IRVebQki3QxreB0Beio8zgSpzHHIooELybFS15yoPd=w292-h389" width="292" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgX8u_JL7UmHKLpJjuZwo_2XgcTgIfpztzmo2TtqUIX93_55U9ahaFErsmWn1nyAQMTbNgS3a2x8j7Lsn00TaHCEQoJ9TdnQvdHOJIx2oqHUmHbh34lZVy9HCTlbIQMzu5t5BiQGM6Kbjfto2eLkY6mx7fTahwEp0Taj1mo6TPaDMRjN5ehS_shncEC=s4160" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4160" data-original-width="3120" height="386" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgX8u_JL7UmHKLpJjuZwo_2XgcTgIfpztzmo2TtqUIX93_55U9ahaFErsmWn1nyAQMTbNgS3a2x8j7Lsn00TaHCEQoJ9TdnQvdHOJIx2oqHUmHbh34lZVy9HCTlbIQMzu5t5BiQGM6Kbjfto2eLkY6mx7fTahwEp0Taj1mo6TPaDMRjN5ehS_shncEC=w290-h386" width="290" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgUOgwkyh4cKLC4UDLQfD6IpTe0BSkGzM9VLyRyZhlPjRhgLyNTgbvrZzlcjq_52JKq5rs4Byfd2vwu4ovhyuEysrIXTX5uvok-kFHt8kM5P1ThpyntC4k-fpSacjomSvEhBJ7QsCjG5U2uEbYik18peP6AKg-79HBXtmvcXb0clXxeBF4Xu56Eh0ZT=s4160" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4160" data-original-width="3120" height="376" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgUOgwkyh4cKLC4UDLQfD6IpTe0BSkGzM9VLyRyZhlPjRhgLyNTgbvrZzlcjq_52JKq5rs4Byfd2vwu4ovhyuEysrIXTX5uvok-kFHt8kM5P1ThpyntC4k-fpSacjomSvEhBJ7QsCjG5U2uEbYik18peP6AKg-79HBXtmvcXb0clXxeBF4Xu56Eh0ZT=w283-h376" width="283" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">याच गुडलक चौकात गुडलक हॉटेलच्या डावीकडे हे सुंदर म्युरल आहे- </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhnIrVDLNFPQ-iR6wQHE1vz7K-mxou41GhW9xpVYNKScwVmi2HP_2r5JasdDcaSB1ufmVtpqCauLVWRkuvDBhKFhUAwwR06NK6_Ej0zGw26Zzb7sFqittW5RxuuPVIFHtOc-8q3ty_qaDDe1XZcFT-5Qkb39n8Vr1_3UdfGrv-x5y066g9uCMFlFbtn=s4160" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3120" data-original-width="4160" height="311" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhnIrVDLNFPQ-iR6wQHE1vz7K-mxou41GhW9xpVYNKScwVmi2HP_2r5JasdDcaSB1ufmVtpqCauLVWRkuvDBhKFhUAwwR06NK6_Ej0zGw26Zzb7sFqittW5RxuuPVIFHtOc-8q3ty_qaDDe1XZcFT-5Qkb39n8Vr1_3UdfGrv-x5y066g9uCMFlFbtn=w476-h311" width="476" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">या फोटोकडे नीट बघितलं तर लक्षात येईल की या म्युरल पुढे कुठल्यातरी वायरी लटकत आहेत. त्यामुळे रंगाचा अगदी बेरंग झाला आहे. मला या म्यूरलचं नाव कलाकार कट्टा का ठेवलं आहे हे कळलं नाही. म्हणजे इथे काही कलाकृती सादर होणं अपेक्षित आहे का? तसं ते अवघडच आहे म्हणा कारण इतक्या वाहत्या रस्त्यावर कुठलाही लाईव्ह परफॉर्मन्स सादर होणं मुश्किलच ! </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">पुण्यातल्या अशाच आणखी काही वेधक गोष्टींचा सायकलवर जाता येता फोटोंद्वारे घेतलेला मागोवा पुढील ब्लॉगमध्ये... <span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> (क्रमश:)</span></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><p></p>Rajesh Pusalkarhttp://www.blogger.com/profile/04991984193331836117noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2409820389244950539.post-92029753478504993202021-12-21T12:05:00.003+05:302021-12-21T21:28:19.239+05:30 सायकलवरून दिसलेले पुणे ! (भाग १)<p><br /></p><div class="Ar Au Ao" id=":s3"><div aria-label="Message Body" aria-multiline="true" class="Am Al editable LW-avf tS-tW tS-tY" g_editable="true" hidefocus="true" id=":rz" itacorner="6,7:1,1,0,0" role="textbox" spellcheck="false" style="direction: ltr; min-height: 240px;" tabindex="1"><div>आपण आपापल्या वाहनांनी खरं तर रोजच कामाच्या ठिकाणी जात असतो किंवा शहरात आणखी काही निमित्तांनी फिरत असतो. या प्रवासांत आपलं आजूबाजूला फारसं लक्ष जातंच असं नाही. कारण आपल्याला इच्छित ठिकाणी पोचायची खूप घाई असते आणि शहरात वाहतूकही एवढी वाढली आहे की आपलं सगळं लक्ष त्यातून लवकरात लवकर मार्ग काढण्यात लागतं. शिवाय आपल्या गाडीचा वेगही असल्यामुळे शहर झपकन मागे पडत जातं. त्या तुलनेत आपण जर सायकल चालवत असलो तर मग आपल्याकडे तसा निवांत वेळ असतो आणि मग जेव्हा आपण इकडे तिकडे बघत पाय मारत जातो तेव्हा आपल्याच शहराची आपल्याला नव्याने ओळख होऊ लागते. <br /></div><div>सध्या मी नियमितपणे सायकलिंग करत आहे. हा माझ्या सध्याचा छंद आहे असं म्हणा ना ! या सायकलिंगचा छंद आणि माझी सध्या मागे पडलेली आवड म्हणजेच फोटोग्राफी-यांची सांगड घालत मी आमच्या पुण्याचे काही फोटो काढले आहेत. त्याचाच हा फोटो ब्लॉग! अर्थात हे करत असताना मी काही बंधनं स्वतः वर घालून घेतली. ती म्हणजे -</div><div>१) फोटो काढण्यासाठी सायकलवरून उतरायचं नाही. </div><div>२) सायकलिंग करत असतानाच फोटो काढायचे. म्हणजे सकाळच्याच वेळचे सगळे फोटो असणार. आणि असंही नाही करायचं की दिवसा कधीही त्या त्या ठिकाणचे फोटो दुचाकीवरून जाऊन काढायचे. </div><div>३) फोटो फक्त मोबाईलवरील कॅमेऱ्यानेच काढायचे. कुठलाही इतर कॅमेरा वापरायचा नाही. </div><div>या सगळ्याचं मुख्य कारण म्हणजे सायकलिंग करणं/व्यायाम करणं यात फारसा खंड पडू द्यायचा नाही. नाहीतर सायकलिंग बाजूला/मागे पडायचं आणि फोटो काढणंच मुख्य काम होऊन बसायचं !</div><div>४) मोबाईल कॅमेऱ्याने काढलेल्या फोटोंचं फारसं एडिटिंग करायचं नाही. या मुळे कदाचित फोटोंची गुणवत्ता तितकीशी चांगली नसेल. </div><div>मला माहित नाही हा उपक्रम कसा स्वीकारला जाऊ शकेल. पण जर अशाच प्रकारे कोणाला सायकलिंगची वा मोबाईल फोटोग्राफीची आवड निर्माण झाली वा अशी आवड असलेल्या उत्साही लोकांनी असेच फोटो शेअर केले तर केवळ पुण्याचेच नाही इतरही अनेक शहरांचे आणि गावांचे फोटो डॉक्युमेंटेशन करता येऊ शकेल ! </div><div>मला वाटतं नमनांचं इतकं तेल पुरे झालं आणि मुख्य विषयाकडे वळतो! </div><div>पुण्यात बऱ्याच ठिकाणी भित्तीचित्रं बघायला मिळतात. त्यात काहीवेळा स्वछतेचे संदेश दिलेले असतात. तर काहीवेळा पर्यावरणविषयक करणारे संदेश असतात तर काहीवेळा उपदेशपर संदेशही असतात !<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhF1cEpRWyz3ImpzpdEc8c9GCAWMwH0RdkScYPW-J0kqlrL7Yati-LUMCz19ozDXP6qOd6mmU-f87ppdsq45wLUEGLbBPdhDAXJ01PHJb6zScEnB-UWZ-vwKu-QwuJ07LxTf0S1OdA-Dp_LqdL5qYjx4kmG6jtnnTdTPj_oP0jr0Tv18Y2rbHF25haC=s4160" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3120" data-original-width="4160" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhF1cEpRWyz3ImpzpdEc8c9GCAWMwH0RdkScYPW-J0kqlrL7Yati-LUMCz19ozDXP6qOd6mmU-f87ppdsq45wLUEGLbBPdhDAXJ01PHJb6zScEnB-UWZ-vwKu-QwuJ07LxTf0S1OdA-Dp_LqdL5qYjx4kmG6jtnnTdTPj_oP0jr0Tv18Y2rbHF25haC=s320" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEip6zKhSfNxYl4cC5gSDNFWVe6t0jnV1IzPNwUpND-Y06kRRZJSlCvbmjd0hWfusincyPim43Rq7j6DmLbzWVTFllNnw-tuP_3LeTbmyyPeo-syd7VcvKwvlnBTGIiFIxakxLnmh14l_D5MBCKA5IFa3yo3Fb-5Pcf1Y57idkzjVh8FjQT3Hmk9xA96=s4160" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3120" data-original-width="4160" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEip6zKhSfNxYl4cC5gSDNFWVe6t0jnV1IzPNwUpND-Y06kRRZJSlCvbmjd0hWfusincyPim43Rq7j6DmLbzWVTFllNnw-tuP_3LeTbmyyPeo-syd7VcvKwvlnBTGIiFIxakxLnmh14l_D5MBCKA5IFa3yo3Fb-5Pcf1Y57idkzjVh8FjQT3Hmk9xA96=s320" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">वरील चित्रं ही आमच्या सोसायटीच्या सीमाभिंतींवरील आहेत. या चित्रांच्या जवळून मी शेकडो वेळा गेलो असें. पण माझं या चित्रांकडे लक्षच गेलं नव्हतं. पण आता बघितल्यावर वाटतं की चित्र सुरेख काढली आहेत आणि मुख्य म्हणजे ती पानांच्या पिचकाऱ्यांपासून बऱ्यापैकी सुरक्षित राहिली आहेत !</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">पुण्यात आता जागोजागी फ्लायओव्हर झाले आहेत आणि त्यांच्या भिंतींवर काही ठिकाणी आकर्षक चित्रं बघायला मिळतात. उदाहरणार्थ लक्ष्मीनारायण थिएटर जवळील फ्लायओव्हर खाली हे चित्र आहे-<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjUApfw1KLMCe6FTUM2otg859bjuIzKVzayxmNohX9nuMv262ymSQSDdWEWMWHehONZym7jAcgXQ_U_7mTiXRy62_eIEBRKW3xSMDO0EjbVwE9KIHIyTI3drlr13UrFnilu1BLLaqLOBRd0dpbQhlUrtX6vR2x87ZQP4vJOU-JdDPlZGpeYyhHcZrGt=s4160" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3120" data-original-width="4160" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjUApfw1KLMCe6FTUM2otg859bjuIzKVzayxmNohX9nuMv262ymSQSDdWEWMWHehONZym7jAcgXQ_U_7mTiXRy62_eIEBRKW3xSMDO0EjbVwE9KIHIyTI3drlr13UrFnilu1BLLaqLOBRd0dpbQhlUrtX6vR2x87ZQP4vJOU-JdDPlZGpeYyhHcZrGt=s320" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">पुण्याचा केवळ गौरवशाली इतिहासच नव्हे तर याच ठिकाणी उद्याच्या पुण्याचं चित्रही रंगवण्यात आलं आहे-<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEij3ACHMcouaPKceP09FFkXbxs6H_bKUwTJQkaTf9I9jfs5cJwhfYX1thLSCmyxvhBwELoQkWfKx1DSKyuTRgKR3ndQl2BntJQbFIMw_jsaRi5TOcZA6DGzz--s3yPpEEHwp40-dxUxX7eg1q89VcgtsQOQ-sw6PvwsQW2v2G4hs0jlAjGdF-cgJ-9Q=s4160" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3120" data-original-width="4160" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEij3ACHMcouaPKceP09FFkXbxs6H_bKUwTJQkaTf9I9jfs5cJwhfYX1thLSCmyxvhBwELoQkWfKx1DSKyuTRgKR3ndQl2BntJQbFIMw_jsaRi5TOcZA6DGzz--s3yPpEEHwp40-dxUxX7eg1q89VcgtsQOQ-sw6PvwsQW2v2G4hs0jlAjGdF-cgJ-9Q=s320" width="320" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">पुण्यात राष्ट्रीय संरक्षण प्रबोधिनी (NDA) आहे, पुणे हे भारतीय सैन्याच्या सदर्न कमांडचे मुख्यालय आहे. पुण्यात AFMC आहे, ASPT आहे, दापोडी येथे College of Military Engineering आहे. खडकीला Ammunition factory आहे. पुण्यात DRDO आहे. थोडक्यात संरक्षण क्षेत्राशी संबंधित अनेक महत्त्वाच्या गोष्टींचं पुणे हे एक केंद्र आहे. पुण्याचं हे महत्त्व अधोरेखित करणारा गोळीबार मैदानाच्या अलीकडच्या चौकातला हा दिमाखदार </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">T-55 रणगाडा -<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEg1LTgDJa_SGrd1WAdZ4v4yYIxf-biOSsteT3stk8L4F4W9yRg8wC2li--BZIqbJ1yODLC9qx30iKfFxPU8sGmpvZAcfH-QwKB7EPjl-Ahy6erNU2zO6s-auunfw2Ntx_JW94pQkyE2alui7vWavAcbrYLZO1vd9ujsX209-CdwjF35a7e3B186eEX2=s4160" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3120" data-original-width="4160" height="311" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEg1LTgDJa_SGrd1WAdZ4v4yYIxf-biOSsteT3stk8L4F4W9yRg8wC2li--BZIqbJ1yODLC9qx30iKfFxPU8sGmpvZAcfH-QwKB7EPjl-Ahy6erNU2zO6s-auunfw2Ntx_JW94pQkyE2alui7vWavAcbrYLZO1vd9ujsX209-CdwjF35a7e3B186eEX2=w413-h311" width="413" /></a></div><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgYfZIhXUTP8QxxdkOLKnngrcvR_z4WbLOwnSWNyZLhtvhRJPWwkCbIWKL3jEXRjznWjdIo8PufvXEmckxgH-QonQ1_IR0R4CZd_qUxhxye_dxw_0wnHS1SlVCKleJ9qrgQfxCfweG7ZwK-p8jKh4VskNMtNIYsnNMDtEL-ZRq1A9DZ9VIbUaDupiaL=s4160" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3120" data-original-width="4160" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgYfZIhXUTP8QxxdkOLKnngrcvR_z4WbLOwnSWNyZLhtvhRJPWwkCbIWKL3jEXRjznWjdIo8PufvXEmckxgH-QonQ1_IR0R4CZd_qUxhxye_dxw_0wnHS1SlVCKleJ9qrgQfxCfweG7ZwK-p8jKh4VskNMtNIYsnNMDtEL-ZRq1A9DZ9VIbUaDupiaL=w400-h300" width="400" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">भारतीय वायुसेनेने पाकिस्तानातील बालाकोट येथे सर्जिकल स्ट्राईक केले होते. पुण्यातील एका नगरसेवकाने लगेचच त्याचे सुशोभित चित्र शास्त्री रोडवर लावले जे आजही लक्षवेधक ठरत आहे-<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjUEeDlUJs09fAzHqyOTkrsGumtE1ezhkYydjOM7tKdF1_6VxktgZuuwDnuyVgdRY3IhTSahgZ-MH2KkUcbhVu0_mvnU3eVu8i6dQ3PduvD40PG3qq9Vw1u20KwhJdRvDf_U6mOshaLoCZDZAZSyoI_NZvelv-D2SOFpbTTYR54UxRTwBZna3RnEHG1=s4160" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3120" data-original-width="4160" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjUEeDlUJs09fAzHqyOTkrsGumtE1ezhkYydjOM7tKdF1_6VxktgZuuwDnuyVgdRY3IhTSahgZ-MH2KkUcbhVu0_mvnU3eVu8i6dQ3PduvD40PG3qq9Vw1u20KwhJdRvDf_U6mOshaLoCZDZAZSyoI_NZvelv-D2SOFpbTTYR54UxRTwBZna3RnEHG1=w344-h240" width="344" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">याच शास्त्री रोडवर लालबहादूर शास्त्री यांचा पुतळा आहे. तिथला चौक सुशोभित करून त्यावर शास्त्रीजींचा सुप्रसिद्ध नारा- 'जय जवान जय किसान' कोरण्यात आला आहे -</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhXwe1neBtpZzknNzqHH8QqbIWBpqXhLMgP8-u_0GHVaL-5HB6CE3Q7YID1975r92dittOOuVSOq6y0p_PJ4XcHaa9OreDm6jSitLNzpvKfReT04b9VtLrAePBXGQ_CrP1EyMUHV4uk9rcXws3FGSfLfQe0xLYHCndpWIFwcczBtjgBrubqpsVDTgoT=s4160" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4160" data-original-width="3120" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhXwe1neBtpZzknNzqHH8QqbIWBpqXhLMgP8-u_0GHVaL-5HB6CE3Q7YID1975r92dittOOuVSOq6y0p_PJ4XcHaa9OreDm6jSitLNzpvKfReT04b9VtLrAePBXGQ_CrP1EyMUHV4uk9rcXws3FGSfLfQe0xLYHCndpWIFwcczBtjgBrubqpsVDTgoT=s320" width="240" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">सायकलवरून काढलेल्या पुण्याच्या अशाच काही फोटोंवर आधारित आणखी काही ब्लॉग लिहिण्याचा विचार आहे. तेव्हा या ब्लॉगपुरतं आत्ता इथेच थांबतो ! </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"> <i> </i><i>(क्रमश:)</i></div><br /></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><br /></div><br /></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><br /></div></div></div>Rajesh Pusalkarhttp://www.blogger.com/profile/04991984193331836117noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-2409820389244950539.post-53559533965608318962021-08-18T19:50:00.007+05:302021-08-18T19:56:21.483+05:30 A photo blog on birds or (ओळख पक्ष्यांची २ )<p>The strength is in numbers! </p><p><br /></p><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjPKsgsi6EP-S6WVqLaVFfCV7FdlhBBeCrQa5aM9lQA3M7W0Yqeo1r6epBzOVv1991bs63FLiWslvvpQYb6szSOW9E3cLSM5IO18iKhIvgHlwiNKfyaVTeJpYTuKaItZweM2opnkapip1s/s2048/SGBE+2.jpg" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1863" data-original-width="2048" height="291" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjPKsgsi6EP-S6WVqLaVFfCV7FdlhBBeCrQa5aM9lQA3M7W0Yqeo1r6epBzOVv1991bs63FLiWslvvpQYb6szSOW9E3cLSM5IO18iKhIvgHlwiNKfyaVTeJpYTuKaItZweM2opnkapip1s/s320/SGBE+2.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Small Green Bee-eaters</td></tr></tbody></table><p></p><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px;"><p></p><div style="text-align: left;"> The day is spent in fending for food. For a bird like the beautiful Small green bee-eater, it's especially a tough ask as it often catches insects,wasps in the mid air doing acrobatics. ( That's why it's called वेडा राघू in Marathi). So it needs to spend energy to gain energy ( like पैसा कमाने के लिये भी पैसा चाहिए!) But as the sun goes down, it's a different world altogether! The wings need to rest to regain energy. So sleep is essential. Also absence of light weakens the sense of vision. That makes the bird vulnerable for predators who hunt in the darkness of night! Therefore there's not just a warmth, but a security in sleeping in a huddle. The bird's community behaviour is thus useful for i<span style="font-family: times;">ts survival...</span> </div><p></p></blockquote><p><br /></p><p><span face="Arial, Helvetica, sans-serif" style="background-color: white; color: #222222; font-size: small;">Indian Nightjar (रातवा) </span></p><p></p><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQgrRk2G4bOAwxMpv-18cNgk013lx25rPUQBqsgK5wdSgzFEq1NDFI2vKwpF-tA8ynlIogFvVTBXo52UlWHHfC_4ZMyi0nIbDeJfFup2qRzxjwsSxX1P6eCSvldXV7O7RS60iVfbc3yqA/s2048/Nightjar.jpg" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1491" data-original-width="2048" height="233" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQgrRk2G4bOAwxMpv-18cNgk013lx25rPUQBqsgK5wdSgzFEq1NDFI2vKwpF-tA8ynlIogFvVTBXo52UlWHHfC_4ZMyi0nIbDeJfFup2qRzxjwsSxX1P6eCSvldXV7O7RS60iVfbc3yqA/s320/Nightjar.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Indian Nightjar</td></tr></tbody></table><br /><span face="Arial, Helvetica, sans-serif" style="background-color: white; color: #222222; font-size: small;"><br /></span><p></p><p><span style="background-color: white; color: #222222;"><span style="font-family: times;">I have purposely not cropped the image so that you would appreciate how this bird merges with the surroundings. This bird is primarily an insectivore and active during dusk and dawn. It prefers to rest on the ground as the camouflage offers security. This is a day time photo of the bird. I have also shot the bird near Bhigwan at night and at ground level. The difference in its eyes is clear between the two photos. For the photo from Bhigwan, I had to literally lie down on the floor to get a better view of the bird. The bird was so still and unfazed by the light falling on it, that it was as if it was used all the light, camera and action!</span></span></p><p><span style="background-color: white; color: #222222;"></span></p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgmLM2wLvXOmJ92ivwfuegIcovltVdcfQTDla7UkM1LFVyK_RvQ6AbYAk7Q7G7trDAm0mfchTFMnPLFhyuONrWn_0a-oQ1Fjv9_MDKbCJDj-tIyMx590v3k5tovqJDDCToIvTudcONQz_I/s2048/Nightjar+1.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1091" data-original-width="2048" height="170" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgmLM2wLvXOmJ92ivwfuegIcovltVdcfQTDla7UkM1LFVyK_RvQ6AbYAk7Q7G7trDAm0mfchTFMnPLFhyuONrWn_0a-oQ1Fjv9_MDKbCJDj-tIyMx590v3k5tovqJDDCToIvTudcONQz_I/s320/Nightjar+1.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Indian Nightjar </td></tr></tbody></table><span style="background-color: white; color: #222222;"><br /><span style="font-family: times;"><br /></span></span><p></p><p><span style="font-family: times;"> Mottled Wood Owl in camouflage-</span></p><p><span style="font-family: times;">We were in a moving gypsy in Ranthambore and suddenly when I saw the tree above, I saw this bird, perfectly camouflaged. I don't know if that is true or not, but I was told that you don't so commonly get to see Mottled Wood Owl in Ranthambore. That made the sighting all the more memorable.</span></p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhdSiTLtuzOVKqz9QyhmwZ4HnHap6dKGxSv9uZpCOdPAEBr7gl87TmzajSyoZ84nDrnZcMjJ985-kLVqtXMRvfjc-tpa47gTGE0JyuJs59h2uddYyjn1HC7Jh2l3nTk5Wgpqe35dHjjWqI/s2048/Mottled+Wood+Owl+5.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1827" data-original-width="2048" height="285" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhdSiTLtuzOVKqz9QyhmwZ4HnHap6dKGxSv9uZpCOdPAEBr7gl87TmzajSyoZ84nDrnZcMjJ985-kLVqtXMRvfjc-tpa47gTGE0JyuJs59h2uddYyjn1HC7Jh2l3nTk5Wgpqe35dHjjWqI/s320/Mottled+Wood+Owl+5.jpg" width="320" /></a></div><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbXWWE82stiRZLfcTcKYiuRWasxSrQ35mxF4B7CRthH6igsrQOCrDOTwflyltyu2p8DFtoDtyuZC7bXACGAItHwC9c44UydM9ycH1UCLe6A-zNEBScsdqB-nxs2MJzF-a3WWNlN_CDB90/s1920/Mottled+Wood+Owl+3.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1504" data-original-width="1920" height="251" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbXWWE82stiRZLfcTcKYiuRWasxSrQ35mxF4B7CRthH6igsrQOCrDOTwflyltyu2p8DFtoDtyuZC7bXACGAItHwC9c44UydM9ycH1UCLe6A-zNEBScsdqB-nxs2MJzF-a3WWNlN_CDB90/s320/Mottled+Wood+Owl+3.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Mottled Wood Owl <br /><br /><br /></td></tr></tbody></table>We had seen the same bird in Tadoba as well. This time we saw an entire family. Here is the young one -<p></p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhaNIJKuubV8NIrTIEfY1oZn4czOv73nQIjI3dXtj4GGLuyGvEwhi8dhDrMnfYhbt5ScFvrWWJ34i3Xy35_r_jvzIJJWPq7nQitob9Am2rZTsjKNNQPiQzrNYAu2VJKCH_AOr0fNQG-TgE/s2048/Mottled+woodowl-young.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1800" data-original-width="2048" height="281" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhaNIJKuubV8NIrTIEfY1oZn4czOv73nQIjI3dXtj4GGLuyGvEwhi8dhDrMnfYhbt5ScFvrWWJ34i3Xy35_r_jvzIJJWPq7nQitob9Am2rZTsjKNNQPiQzrNYAu2VJKCH_AOr0fNQG-TgE/s320/Mottled+woodowl-young.jpg" width="320" /></a></div><br /> <br /><span style="font-family: times;"><br /></span><p></p>Rajesh Pusalkarhttp://www.blogger.com/profile/04991984193331836117noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2409820389244950539.post-92176320631386712632021-08-13T19:18:00.004+05:302021-12-21T17:27:18.345+05:30चल मेरे दिल लहराके चल ... <p> </p><div dir="auto"><div dir="ltr"><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpC8aanhQWeMWzs6ZCMy26vGe9muX3I6Vr5med_EXgmAtT3vZ6SeN26wjgr2HkknigQTe2WU5zJmK_TqRQ5HBkCSlqyrHS925DptYfjKX43xN7t5aIlDIkhpgA7nXhlexXZUExr36hkNE/s1056/IMG-20210604-WA0006.jpg" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-size: xx-small;"><img border="0" data-original-height="780" data-original-width="1056" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpC8aanhQWeMWzs6ZCMy26vGe9muX3I6Vr5med_EXgmAtT3vZ6SeN26wjgr2HkknigQTe2WU5zJmK_TqRQ5HBkCSlqyrHS925DptYfjKX43xN7t5aIlDIkhpgA7nXhlexXZUExr36hkNE/w271-h200/IMG-20210604-WA0006.jpg" width="271" /></span></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: xx-small;">माझी मैत्रीण डॉ मंजिरी वैद्य हिने जागतिक सायकल दिनानिमित्त काढलेले हे चित्र</span> <br /><br /></td></tr></tbody></table><br /></div><div dir="ltr"><br /></div><div dir="ltr">प्रत्येक घराची एक संस्कृती असते. तशी आमच्या घराची साहित्य-वाचन-कला संस्कृती होती. पण आमच्याकडे कधीही क्रीडा संस्कृती नव्हती. म्हणूनच की काय मी कधीच कुठल्याही खेळ प्रकारात सहभागी झालो नाही. माझी मजल आपली बैठया खेळांपुरतीच ! क्रिकेट हा समस्त भारतीय लोकांचा आवडीचा खेळ आहे, तसाच तो माझाही ! पण त्यासाठी तो खेळ खेळावा थोडाच लागतो ! सोफ्यावर मस्त पहुडत त्याची मजा घ्यायची असते. खेळ हा माझ्यासाठी एक करमणुकीचा विषय आहे. खरं तर 'The Confessions of a born spectator' ही कविता Ogden Nash यांनी माझ्यावरच बेतली आहे की काय असं मला वाटतं. म्हणजे सगळेच जर खेळू लागले तर मग त्यांना खेळताना बघणार कोण? त्यांचं खेळातील प्रावीण्य /कौशल्य याचं कौतुक करणार कोण? ते काम आम्ही इमाने इतबारे करतो ! कारण खेळ म्हटलं की परिश्रम आले, स्पर्धा आली आणि या दोन्ही गोष्टींपासून मी जरासा लांबच असतो ! त्यातल्या त्यात कॉलेजच्या काळात मी थोडंफार सायकलिंग केलं होतं. पण ते काही स्पर्धात्मक नव्हतं. माझं घर ते सिंहगड सायकलने, मग पायी गड चढणे आणि परत सायकलने घरी असं दोन-तीनदा केलं, एकदा पुणे ते सासवड असाही सायकल प्रवास केला होता. पण तो काळच वेगळा होता!!<div><br /></div><div>वयाच्या साधारण चाळीशी-पंचेचाळीशी नंतर बहुतांश लोकांना नॉस्टॅलजियाचे अटॅक येऊ लागतात. पूर्वी आपण केलेल्या (किंवा खरं तर न करू शकलेल्या) गोष्टी (पुन्हा) करायची एक खुमखुमी निर्माण होते. 'अजून यौवनात मी' हे सिद्ध करावंसं वाटतं ! कुठलातरी व्यायाम करणं हे या वयात अपरिहार्यपणे स्वीकारावं लागत असतंच. एकच प्रकारचा व्यायाम करून तोचतोपणा येत असतो. असंच काहीसं माझंही झालं. मला चालणं या व्यायामाचा कंटाळा येऊ लागला. आमच्या घरी माझ्या मुलीसाठी आणलेली सायकल बराच काळ धूळ खात पडून होती.
सायकलिंग हा असा व्यायामप्रकार आहे की तो तुम्ही एकट्यानेही करू शकता. शिवाय तुमचे स्पर्धक फक्त तुम्हीच असता ! म्हणून एक दिवस अचानक एक सणक डोक्यात आली आणि मी ती सायकल दुरुस्त करून आणली आणि ठरवलं की आता सायकलिंग करायचं ! ते वाढवत नेत एक दिवस पुन्हा सिंहगड गाठायचा ! ही साधारण मे महिन्यातली गोष्ट असेल. बऱ्याच बाबतीत मी आरंभशूर आहे. त्यामुळे मला वाटलं होतं की दोन चार दिवसांत माझ्या डोक्यातली ही हवा थंड होऊन जाईल. पण माझा मलाच आश्चर्याचा सुखद धक्का बसला! साधारण मे महिन्याच्या मध्यापासून जवळपास ७०-७५ दिवसांच्या काळात आजपर्यंत मी सुमारे ७५० ( कदाचित थोडी जास्तच!) किलोमीटर सायकल चालवली आहे. </div><div><br /></div><div>या सायकल प्रवासादरम्यान माझी काही निरीक्षणं/माझे विचार पुढीलप्रमाणे -</div><div><br /></div><div>१) खरं तर माझी गिअरची सायकल आहे. पण मला सांगायला लाज वाटते की ते सायकलचे गिअर प्रकरण मला काही नीटसं झेपत नाही. म्हणून मी सायकल एकाच गिअर मध्ये किंवा गिअर नसल्यासारखीच चालवतो. त्याचा फायदा असा की जो काही व्यायाम होतो तो पूर्णपणे स्वकष्टार्जित असतो. त्यात स्वयंचलित असं काही नसतं. म्हणूनच की काय सायकलिंग नंतर मला अतिशय फ्रेश, उत्साही वाटतं. कधीच दमल्यासारखं वाटत नाही. मोकळ्या हवेत, अंगावर सकाळचा गार वारा घेत, सायकल मारत जाणं याचा आनंद काय वर्णावा! अर्थात याचा तोटा असाही आहे की माझा वेग फारच कमी असतो. साधारण तासाला बारा किलोमीटर!( हल्ली तो सुधारतोय) पण नाहीतरी मला कुठे लगेच टूर डी फ्रान्सला जायचंय! त्यामुळे मी याचा फार विचार करत नाही. सायकल चालवायला लागल्यावर अचानक माझ्याच वयाचे अनेक सायकलपटू मला झुपकन ओव्हरटेक करून जाताना दिसू लागले आहेत. त्यांच्या फॅन्सी सायकली, त्यांचे सायकलिंगसाठीचे खास पेहराव, हेल्मेटस् सगळं बघून अचंबित व्हायला होतं. कधीतरी असा विचार डोकावतोच- 'भला उसकी कमीज मेरी कमीज से सफेद कैसे?' पण हा विचार मी झटकून टाकतो. कारण अशा तुलनेला काही सीमाच नसते. शिवाय प्रत्येकाची प्रकृती निराळी आणि तपश्चर्याही! तशी प्रत्येकाची गतीही निराळी! आपण त्या माणसाच्या स्टॅमिना आणि फिटनेसला सलाम करावा आणि आपले पाय मारत पुढे जावं हे बेहत्तर!</div><div><br /></div><div dir="auto">२) अमूक किमी सायकल चालवल्यावर अमूक किलो वजन कमी होईल, अमूक इंच पोट कमी होईल अशी कोणतीच रिटर्न अॉन इन्व्हेसमेन्टची अपेक्षा न ठेवता सायकल चालवावी असं मला वाटतं. हे म्हणजे मी लहान तोंडी मोठा घास घेत श्रीमद् भगवद्गीतेचा कर्माचा सिद्धांत सांगितल्याप्रमाणे झालं! पण खरंच सायकलिंगचा निर्मळ आनंद घ्यायचा असेल तर ती निरपेक्षपणे चालवावी. वजन कमी होईल तेव्हा होईल! </div><div dir="auto"><br /></div><div dir="auto">३) रोज त्याच त्याच रस्त्याने जाण्यापेक्षा नवनवीन मार्गावर सायकल चालवण्याचा मी प्रयत्न करतो. यामुळे रूक्षपणा टाळता येतो आणि आता आज कुठल्या मार्गाने जावं हा विचारसुध्दा सायकल चालवण्यासाठी एक नवा उत्साह देतो. अर्थात काही वेळा हा उत्साह अंगाशी येऊ शकतो कारण तुम्ही मारे ठरवता एका मोठ्या चढावर जायचं. पण मध्यावर आल्यावर लक्षात येतं की हे काही जमणं शक्य नाही. पण मग आहात तिथून उलटं फिरावं, माघार घेण्यात कोणताही कमीपणा / पराभव वाटायचं कारण नाही. सरावाने पुन्हा तो चढ सर करता येईलच की! </div><div dir="auto"><br /></div><div dir="auto">४) व्यायामात सातत्य राखण्यासाठी काही काळानंतर Motivation ची गरज निर्माण होऊ शकते. प्रत्येकाचा motivator वेगवेगळा असू शकतो. माझा motivator Strava अॅप आहे. आपल्यासाठी अॅप आहे की आपण अॅपसाठी हा तात्विक प्रश्न आपण तात्पुरता बाजूला ठेवून देऊ. पण हे अॅप वापरू लागल्यावर त्यात आपली दररोज एंट्री पडली पाहिजे ही इच्छा होऊ लागली आणि त्यातून मग सातत्य निर्माण झालं. मी काही Strava चा Brand Ambassador नाही पण तरीही हे अॅप जे कोणी सायकलिंग करतात किंवा चालण्याचा व्यायाम करतात त्यांनी जरूर वापरावं. ते अगदी शंभर टक्के अचूक असेल असं नाही पण आपण त्या त्या दिवशी कितपत व्यायाम केला आहे याचा अंदाज यातून नक्कीच येतो.</div><div dir="auto"><br /></div><div dir="auto">५) सायकल चालवताना सगळ्यात जास्त अडचण केव्हा जाणवत असेल तर ती चढावरून जाताना! शिवाय जर समोरून वारा येत असेल तर आणखी अडथळा येतो. रोजच्या सरावाने आणि अनुभवाने लक्षात येऊ लागतं की काही वेळा आपण उगाच या चढाची भीती बाळगत असतो. सुरुवातीला वाटतं तेवढा दमछाक करणारा चढ असतोच असं नाही. आणि अगदी लागत असेल दम तर आपण मध्येच थोडावेळ थांबू शकतो आणि पुन्हा पुढे जाऊ शकतो. कधी ना कधी हा चढ संपून उतार येणार असतो याची आपल्याला खात्री असली की या श्रमाचं वाटेनासं होतं. </div><div dir="auto"><br /></div><div dir="auto">६) सायकल चालवताना जाणवतं की you have all the time in the world! आजूबाजूचे सगळेच वाघ मागे लागल्यासारखे वेगात जात असतात. एखाद्या बंदुकीच्या गोळीप्रमाणे शेजारून वाहन जातं तेव्हा क्षणभर दचकायला होत असतं. हे सगळे लोक एवढ्या घाईघाईने नेमके कुठे जात असतात असा एक भाबडा प्रश्न आपल्याला पडतो कारण आपण निवांत आणि निश्चिंत असतो.आपल्याला कसलीही घाई नसते. या ठेहरावाच्या काळातला क्षण अन् क्षण आपण अनुभवावा. प्रसंगी गाणं म्हणत जावं. (असंही सध्याच्या मास्कच्या जमान्यात आपण गाणं म्हणतोय हे कोणाच्या लक्षातही येत नाही!) सर्व कोलाहलात देखील मन:शांती अनुभवता येईल इतकं सायकलिंग meditative वाटतं. </div><div dir="auto"><br /></div><div dir="auto">७) आपल्या हाताशी वेळ असल्याने आपण आजूबाजूला बघत बघत जाऊ शकतो. यामुळे शहराची अक्षरशः नव्याने ओळख झाल्यासारखं वाटतं. कितीतरी रस्त्यांची नावं, कितीतरी गल्ली-बोळ, रस्त्यावर सुशोभीकरण करण्यात आलेले म्युरल, कितीतरी दुकानं, देवळं, पाट्या इ. हे सगळं काही मला सायकलिंग करू लागल्यावर जास्त चांगल्या प्रकारे लक्षात आलं आहे. </div><div dir="auto"><br /></div><div dir="auto">८) कोणे एके काळी पुणे हे सायकलींचं शहर होतं. पण आता ते तसं अजिबात राहिलं नाही. त्यामुळे आपल्याला पुण्यातील गर्दीच्या रस्त्यांवर जीव मुठीत घेऊन सायकल चालवावी लागते. एरवी दिवसभरात तुम्ही मारे दुचाकी वा चारचाकी चालवत असाल पण सायकल चालवताना तुम्ही एक य:कश्चित पदार्थच आहात हे विसरता कामा नये. जंगलात जशी प्राण्यांची एक उतरंड (hierarchy) असते ज्यात वाघ सर्वोच्च स्थानी तर हरिण -ससा- किडे- मुंग्या वगैरे उतरत्या क्रमाने प्राणी असतात. तशी रस्त्यावरील वाहनांची पण एक उतरंड असते. यात ट्रक, बस, चारचाकी, रिक्षा हे सगळेच वाघ असतात. सायकलवाले किडा-मुंग्यांपेक्षाही खालच्या पातळीवर ! जंगलातले प्राणी आपापल्या औकातीत राहतात. कधी हरणाने सश्यावर हल्ला केलाय असं ऐकिवात नाही. पण दुचाकीस्वार मात्र सायकलस्वारावर धावून जातात हे मी स्वानुभवातून सांगू शकतो. रस्त्याच्या डावीकडून उजवीकडे वळताना आपण व्यवस्थित मागे बघून, कानोसा घेऊन हात दाखवून जात असतो. तेवढ्यात मागून मोटरसायकलस्वार जोरात येतो आणि करकचून ब्रेक दाबून कसाबसा आपली आणि त्याची धडक टाळतो. वर आपल्याकडे बघून काहीतरी खाणाखुणा करतो. आपल्या अकलेचे वाभाडे काढतो. आपण मात्र शांतपणे ऐकून घ्यायचं. सांगायचा प्रयत्न करायचा - चूक तुमची आहे. कधी उपयोग होतो तर कधी नाही! शेवटी -तुम्ही महान..आम्ही लहान..असं म्हणून सोडून द्यायचं ! काही वाहनचालक आपली शाळा घेतात- चालत्या गाडीतून आपल्याला शिकवत जातात- असं नाही, असं वळायचं. आपण पडती बाजू घेऊन त्यांना ठेंगा दाखवून आभार मानायचे. सायकल चालवायला लागल्यावर एक मात्र झालं आहे. मी जेव्हा इतर वाहनं चालवत असतो तेव्हा मी सायकलस्वारांकडे जास्त सजगपणे आणि थोडंसं सहृदयी नजरेने बघू लागलो आहे.</div><div dir="auto"><br /></div><div dir="auto">आता इतके दिवस मी सायकल चालवत आहे तर मी सिंहगडपर्यंत जाऊ शकलो आहे का? तर अजून तरी नाही. पण मला कुठे घाई आहे? जाऊ हळूहळू कासवगतीने! पण म्हणतात ना- Make hay while the sun shines! - तसं जोवर जमतंय तोवर सायकल चालवून घ्यावी! ईप्सित ठिकाणी पोचेन, न पोचेन पण प्रवासाचा आनंद तर नक्की घेईन ! </div><div dir="auto">( दर्दी संगीतप्रेमींच्या या ब्लॉगच्या शीर्षकावरून लक्षात आलं असेलच की 'चल मेरे दिल लहराके चल' हे 'इशारा ' या चित्रपटातलं मुकेश यांनी गायलेलं गाणं आहे. पडद्यावर नायक सायकल चालवताना गाणं म्हणत आहे. केवळ याचसाठी हे गाणं निवडलं आहे. अन्यथा जॉय मुखर्जीचं गाणं निवडणं तसं अवघडच! या गाण्याची लिंक देत आहे-</div><div dir="auto"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=8sWGx0zS7Xs&list=PL1C3DA868320D8E88&index=51">https://www.youtube.com/watch?v=8sWGx0zS7Xs&list=PL1C3DA868320D8E88&index=51</a>)</div></div></div>Rajesh Pusalkarhttp://www.blogger.com/profile/04991984193331836117noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-2409820389244950539.post-42727297169233998322021-07-14T10:25:00.001+05:302023-05-09T11:04:39.720+05:30एका कलाकाराची व्हर्चुअल भेट!<p><i> (२२ मे रोजी ज्येष्ठ नाट्य-चित्रपट- मालिका अभिनेते श्री. श्रीराम पेंडसे यांचा वाढदिवस !. त्यानिमित्त हे लिखाण... )</i></p><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhp3uM4ON_2m97Y59wLIEo6HbNirJh0WUCkFGerG7e4USy-lUBlmtV7A3pXTlAB5lEgeVqXphzFiueoYERIT7GRkKCeZc7qwMg9Bgdp4MtYDDFGC652DLHTKnfCqGu5myz-lE7HHKmpZzM/s1241/IMG-20210512-WA0064.jpg" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1241" data-original-width="624" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhp3uM4ON_2m97Y59wLIEo6HbNirJh0WUCkFGerG7e4USy-lUBlmtV7A3pXTlAB5lEgeVqXphzFiueoYERIT7GRkKCeZc7qwMg9Bgdp4MtYDDFGC652DLHTKnfCqGu5myz-lE7HHKmpZzM/w201-h400/IMG-20210512-WA0064.jpg" width="201" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: xx-small;">घाशीराम कोतवाल नाटकात डावीकडून दुसरे श्रीराम पेंडसे </span></td></tr></tbody></table>मध्यंतरी आमच्या एका व्हॉट्सअँप समूहात ज्येष्ठ अभिनेते श्री. श्रीराम पेंडसे यांनी एक छोटीशीच कॉमेंट केली होती ज्यात 'घाशीराम कोतवाल' या नाटकाचा उल्लेख होता . पण त्यावरून माझ्या लक्षात आलं की या सुप्रसिद्ध नाटकाच्या मूळ संचातल्या कलाकारांपैकी ते एक असावेत. समूहात तो विषय नंतर मागे पडला. पण मला राहवेना म्हणून मी त्यांना वैयक्तिक मेसेज पाठवून त्याबद्दल विचारलं. माझी आणि त्यांची काहीच ओळख नसल्यामुळे ते उत्तर देतील की नाही इथपासून ते कसं उत्तर देतील याबद्दल माझ्या मनात वेगवेगळे विचार येऊन गेले. पण अर्ध्या तासाच्या आत त्यांचं उत्तर आलं आणि मला आश्चर्याचा सुखद धक्काच बसला ! उत्तरात त्यांनी लिहिलं होतं की नाटकाच्या विसाव्या प्रयोगापासून(थिएटर अकॅडेमीने प्रयोग चालू केल्यापासून) ते या नाटकात काम करत होते! <div dir="ltr"><div><br /><br /><div>केवळ मराठी नाटकच नव्हे तर संपूर्ण आधुनिक मराठी संस्कृतीचा इतिहास लिहायचा किंवा त्याचा अभ्यास करायचा विचार कोणी केला तरी त्यात 'घाशीराम कोतवाल' ( लेखक- विजय तेंडुलकर दिग्दर्शक- डॉ जब्बार पटेल) या नाटकाचा स्वाभाविक समावेश करावाच लागेल असं माझं मत आहे. आपले पूर्वग्रह थोडेसे बाजूला ठेऊन एक स्वतंत्र कलाकृती म्हणून या नाटकाकडे बघितलं तर लक्षात येईल की खरं तर हे नाटक एक लयबद्ध कविताच आहे ! मराठी लोककलेतील खेळे हा फॉर्म नाटकासाठी वापरण्यात आला आहे. नाटकातील संवादातही गेयता आहे तसंच वेगवेगळ्या प्रकारे गाणी वापरण्यात आली आहेत. 'श्री गणराय नर्तन करी' या पारंपरिक गणापासून ते लावणी पासून ते अगदी शास्त्रीय संगीतावर आधारित रचना हे सगळं काही नाटकात आहे. मी हे नाटक माझ्या वयाच्या १७-१८ व्या वर्षी बघितलं पण आजही माझ्या लक्षात आहेत त्यातल्या कलाकारांच्या सिन्क्रोनाईज्ड आणि विलोभनीय हालचाली ! नाटकातील कलाकारांची एनर्जीही अव्दितीय ! मला आणखी एक गोष्ट चांगली लक्षात राहिली आहे ती म्हणजे रंगमंचावर प्रेक्षकांच्या उजव्या बाजूला गायक रवींद्र साठे( रवींद्र साठे यांनी या नाटकात काम केलं आहे) यांच्यावर स्पॉट लाईट आहे आणि ते सकाळचा राग गात आहेत आणि डावीकडे त्यानुरूप प्रसंग दर्शवण्यात येत आहे! आणि साठे यांचे गायन अगदी तब्येतीत चालू राहतं ! अतिशय रोमांचित करणारा हा अनुभव! <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYvFhnJWQlPs9vYJVRj6uj-_ZBAo82mTUipAtvxXnY1TnOovZjoi0v6p5D10I2x62WjrT9cEZO5_5hNCPksH345huOkYjMB9TWD3W76eeJQfsGSVjW3wSvAq8aTN5emc-Umb6YCyTKxB0/s534/IMG-20210512-WA0063.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="534" data-original-width="358" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYvFhnJWQlPs9vYJVRj6uj-_ZBAo82mTUipAtvxXnY1TnOovZjoi0v6p5D10I2x62WjrT9cEZO5_5hNCPksH345huOkYjMB9TWD3W76eeJQfsGSVjW3wSvAq8aTN5emc-Umb6YCyTKxB0/s320/IMG-20210512-WA0063.jpg" /></a></div><br /></div></div><div><br /></div><div>मी 'घाशीराम कोतवाल' बघितल्याच्या आठवणींना उजाळा श्री. पेंडसे यांच्या पोस्टमुळे मिळाल्याचं मेसेजवर मी त्यांना कळवलं तसं त्यांनी मला आपण याविषयी फोनवर बोलू असं उत्तर दिलं आणि ३-४ दिवसांनी चक्क त्यांनीच मला फोन केला! फोनवर सुरवातीचा विषय अर्थात 'घाशीराम कोतवाल' हाच होता! या नाटकामुळे खूप मोठा वाद निर्माण झाला, ज्यात मला जायची इच्छा नाही. पण हे नाटक एक सार्वकालिक सत्य सांगतं - आपल्याला उपयोग असेपर्यंत एखाद्याचा वापर करून उपयोग संपला की त्याकडे दुर्लक्ष करणे! श्री.पेंडसे यांनी सांगितलं की 'घाशीराम'चे युरोपातल्या जवळपास प्रत्येक देशात प्रयोग झाले, तसंच अमेरिकेतही झाले. पण प्रेक्षकांना भाषेची अडचण कुठेही जाणवली नाही. कारण तेही त्यांच्या देशांतील राज्यकर्त्यांच्या अशाच अनुभवांशी नाटकाचं नातं जोडू शकले. प्रेक्षक नाटक संपल्यावर यावर भरभरून चर्चा करत. यावरून कलाकारांना आपलं नाटक परक्या संस्कृतीतील लोकांपर्यंतही पोचलं याचा वेगळा आनंद आणि समाधान देऊन गेलं असणार! </div><div><br /></div><div>'घाशीराम' नंतर श्री. पेंडसे हे 'थिएटर अकॅडेमी' या नाट्यसंस्थेचा अविभाज्य भागच बनून गेले. पु ल देशपांडे लिखित जब्बार पटेल दिग्दर्शित 'तीन पैशांचा तमाशा' , सतीश आळेकरांचे 'महानिर्वाण' अरुण साधूंचे ' पडघम' यासारख्य दर्जेदार आणि वेगळ्या धाटणीच्या नाटकांतून त्यांनी काम केलं . 'तीन पैशांचा तमाशा' या नाटकाच्या तालमीच्या निमित्ताने त्यांना पु ल देशपांडे यांचा तीन महिने सहवास लाभला! काय मंतरलेले दिवस असतील ते ! <table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDk_spIKXgkTkwMw3Oh76M5lvBTMlRUUFxIdZ2ywthL9vAlIDzghuLG95PkqJEDdpG0hLKdfgRvkqv3SnYbmAlxEigKkCxaYXnjvnjDgMjImwfsDCzUzgP4RNYsVMc8oeBOrD91saxXOE/s1280/IMG-20210512-WA0062.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="787" data-original-width="1280" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDk_spIKXgkTkwMw3Oh76M5lvBTMlRUUFxIdZ2ywthL9vAlIDzghuLG95PkqJEDdpG0hLKdfgRvkqv3SnYbmAlxEigKkCxaYXnjvnjDgMjImwfsDCzUzgP4RNYsVMc8oeBOrD91saxXOE/s320/IMG-20210512-WA0062.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: xx-small;">महानिर्वाण नाटकात डावीकडून दुसरे श्रीराम पेंडसे </span></td></tr></tbody></table><br /></div><div><br /></div><div>डॉ जब्बार पटेल यांच्या वेगळ्या वाटेवरच्या 'जैत रे जैत' 'सिंहासन' 'एक होता विदूषक' या सिनेमांतही श्री. पेंडसे यांनी भूमिका केल्या. त्यानंतर अर्थात त्यांनी इतर अनेक मालिका आणि चित्रपटांत काम केलं . </div><div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiWyTFuL7DyKwVrim2M8EotXOpBpjCpd6oWT6xLqBriKvGJGs9tejtOYfI8pxOTgBglqJ7FkGnB6Df5_zGxJotN_KhgQkfMD13UTrccQMCyIlrktVKE_mYA-eWB0tCmhwh1TFCQQUOoW6c/s1024/IMG-20210513-WA0043.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="484" data-original-width="1024" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiWyTFuL7DyKwVrim2M8EotXOpBpjCpd6oWT6xLqBriKvGJGs9tejtOYfI8pxOTgBglqJ7FkGnB6Df5_zGxJotN_KhgQkfMD13UTrccQMCyIlrktVKE_mYA-eWB0tCmhwh1TFCQQUOoW6c/s320/IMG-20210513-WA0043.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: xx-small;">जैत रे जैत चित्रपटात श्रीराम पेंडसे </span></td></tr></tbody></table><br />यात विशेष उल्लेख करायचा झाला तर 'अवंतिका', 'वादळवाट' तसंच अलीकडच्या नितीन देसाई निर्मित 'छत्रपती शिवाजी' आणि 'बाजीराव मस्तानी' शिवाय 'माझ्या नवऱ्याची बायको' या मालिका तसंच महेश मांजरेकर दिग्दर्शित 'काकस्पर्श' 'कोकणस्थ' या चित्रपटांचा करावा लागेल. श्री. पेंडसे यांनी खऱ्या कलाकाराला आनंद नाटकात काम करून मिळतो असं सांगितलं. नाट्य-सिने-मालिका या क्षेत्रातली ही सगळी मुशाफिरी श्री. पेंडसे यांनी 'बँक ऑफ महाराष्ट्र' मधील नोकरी सांभाळून केली आणि सर्व मॅनेजर आणि बँकेतील सहकारी यांनी त्यांना संपूर्णपणे सहकार्य केलं याचा ते आवर्जून उल्लेख करतात. </div><div><br /></div><div>मला श्री.पेंडसे यांच्याशी किती बोलू आणि काय काय बोलू असं झालं होतं. तेही बोलता बोलता म्हणाले आपण एकदा भेटूया. इतक्या सगळ्या गप्पा फोनवर मारणे शक्य नाही ! त्यांच्या या अनौपचारिकपणामुळे मला आता खरंच वाटू लागलंय की आमची प्रत्यक्ष भेट होईलही आणि मला त्यांना माझ्या मनातले 'घाशीराम' आणि इतर काही कलाकृतींबद्दलचे प्रश्न विचारता येतील. </div></div>Rajesh Pusalkarhttp://www.blogger.com/profile/04991984193331836117noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2409820389244950539.post-15777085910070654582021-07-09T17:27:00.003+05:302023-07-04T12:10:17.783+05:30वाढदिवसाच्या हार्दिक शुभेच्छा श्री.विवेक पाध्ये<p><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhufLyNZaGUcxhN8JXB77JuFJUanDJ-qXTo7tLA3j2xeSR8NmE1q6LdYXuphsLkQcPntjhK6Wmc1R91t-gw7kr05Ko37xkICr7HwZIfxJJEWExXyDp4eShXOXdhhYYumB1me9jD7diVJGQ/s1112/Screenshot_20210709-171111.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="1112" data-original-width="1080" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhufLyNZaGUcxhN8JXB77JuFJUanDJ-qXTo7tLA3j2xeSR8NmE1q6LdYXuphsLkQcPntjhK6Wmc1R91t-gw7kr05Ko37xkICr7HwZIfxJJEWExXyDp4eShXOXdhhYYumB1me9jD7diVJGQ/s320/Screenshot_20210709-171111.jpg" /></a></p><p><i>(डिस्क्लेमर : या लिखाणातील व्यक्ती अर्थातच खऱ्या आहेत पण प्रसंग मात्र काल्पनिक आहे. या लिखाणाचा कोणालाही दुखावण्याचा हेतू नाही. पण नकळत/अनवधानाने कोणी दुखावले गेल्यास क्षमस्व ! तसंच या लिखाणात जर तुमचा उल्लेख आला नसल्यास ती मर्यादा माझ्या कल्पनाशक्तीची आहे असे समजावे)</i></p><p><b>तारीख: ९ जुलै २०२१</b></p><p><b>स्थळ: आपल्या 'प्रतिभा आणि प्रतिमा' व्हॉट्स अँप समूहाची भिंत</b></p><p><b>वेळ सकाळचे साडे सहा-</b></p><p>भल्या पहाटेपासून आज समूहावर लगबग सुरू आहे. आणि का नसावी? आज आपले ऍडमिन श्री. विवेकजी पाध्ये यांचा वाढदिवस आहे ना! आपसूकच सगळे उत्साहाने समूहावर व्यक्त होत आहेत. सुरवातीला सुकन्या जोशी यांनी सुंदर निसर्गचित्राचा एक फोटो पाठवला आहे. शिवाय त्याला जोडून स्वरचित कविता सुद्धा आहे.त्यामागोमाग इंद्रनील बर्वे यांनी पावसाच्या थेंबाचा फोटो आणि त्याबरोबर- </p><p>'Behind every atom of this World hides an infinite Universe' - हा रूमी यांचा quote शिवाय त्यांच्याकडील instrumental music मधल्या मोठ्या ठेवणीतून पं रवीशंकर यांच्या सतारवादनात राग बैरागी भैरव पोस्ट केला आहे. </p><p>मग श्री. प्रकाश पिटकर यांनी सह्याद्री कड्याचा पावसाळ्यातला हिरवा शालू ल्यालेला फोटो आणि त्याखाली नलेश पाटील यांची निसर्ग कविता पाठवली आहे-</p><p>'ह्या हिरव्या वस्तीमध्ये</p><p>हे प्राणवायूचे घर,</p><p>मज इथे निवारा मिळतो</p><p>अन् इथेच हिरवा सूर'...</p><p>त्यावर श्री. चंद्रशेखर जोशी यांनी आणखी एक निसर्गकवी द. भा. धामणस्कर यांची एक कविता पोस्ट केली आहे.-</p><p>परिपक्व झाडे-</p><p>रात्री सुचलेली गाणी झाडांना</p><p>सांगायची नाहीत असे ठरवल्यापासून</p><p>पाखरांनी एकच धरलंय :</p><p>झाडांना जाग येण्यापूर्वीच</p><p>आकाशवाटांनी निघून जायचं आणि</p><p>दिवस मिटल्यानंतरही झाडांत</p><p>लवकर परतायचं नाही …</p><p>मुकी झाडे अनाग्रहीपणे</p><p>पक्ष्यांचे स्वातंत्र्य एकदम मान्य करतात;</p><p>गाणे आपल्याच कंठात उद्भवते हा गैरसमज</p><p>त्यांचा त्यांनाच उमगेपर्यंत झाडे</p><p>वाट पाहावयास तयार आहेत…</p><p>तर श्री. चंद्रशेखर पुसाळकर यांनी माऊथ ऑर्गनवर त्यांनी वाजवलेल्या ' आती रहेंगी बहारे' या गाण्याचा व्हिडीओ पोस्ट केला आहे. </p><p>असा सगळा साद-प्रतिसादाचा उत्स्फूर्त उत्सव सुरू आहे. प्रत्येक जण वैशिष्ट्यपूर्ण पद्धतीने शुभेच्छा देत आहे. </p><p>पण श्री. विवेक पाध्ये मात्र आज समूहावर गैरहजर आहेत. </p><p><b>वेळ सकाळचे दहा-</b></p><p>यावेळेपर्यंत समूहावर दररोज-</p><p><b>रोज सकाळी एक गाणे</b></p><p><b>करी मनास ताजेतवाने </b></p><p>या सदरातील गाणं पोस्टविवेकजींनी पोस्ट करून झालेलं असतं.पण आज आत्तापर्यंत तरी त्याचा पत्ता नाही. इतक्यात सुकन्या जोशी, लायबेरियामधून सुधांशू नाईक आणि पुण्यातून श्री विश्वास नायडू यांच्या संयुक्त प्रयत्नातून साकारलेल्या 'मनात रूजलेली गाणी' या सदरातील पुढचं गाणं पोस्ट होत आहे- श्री विवेकजी यांचं आर डी बर्मन यांचं ऑल टाइम फेवरेट- </p><p>' नाम गुम जायेगा</p><p>चेहरा ये बदल जायेगा</p><p>मेरी आवाज ही पहचान है</p><p>गर याद रहें...'</p><p>या गाण्याच्या बरोबरच तिघांचे विवेकजींबद्दलचं मनोगत सादर होत आहे. विवेकजींच्या baritone आवाजाचा उल्लेख या निमित्ताने समूहावर होत आहे.त्यावर बोलताना ज्येष्ठ अभिनेते श्रीराम पेंडसे म्हणत आहेत - "आमच्या नाटकाच्या परिभाषेत बोलायचं तर विवेकच्या आवाजाचा थ्रो असा आहे की हा आवाज माईक शिवाय रंगमंचावरून थेट प्रेक्षकांच्या शेवटच्या रांगेपर्यंत सहज पोचेल ! "</p><p>श्री पेंडसे यांनी त्यांच्या नुकत्याच झालेल्या कैवल्य रिसॉर्ट ट्रिपचे अनुभव आणि विवेकजी यांच्या अगत्याचा आवर्जून उल्लेख केला आहे. </p><p>विवेकजींनी चालू केलेला शिरस्ता मोडणार कसा आणि तेही त्यांच्या वाढदिवशी? म्हणून श्री. शेखर वगळ यांनी आशा भोसले यांचं वक्त सिनेमातलं ' आगे भी जाने न तू' हे गाणं पोस्ट केलंय. मग या गाण्यावर धनंजय कुरणे, उस्मान शेख, वंदना कुलकर्णी, कौस्तुभ आजगांवकर आणि स्वतः श्री वगळ यांच्यात एक माहितीपूर्ण, उद्बोधक आणि रंजक चर्चा होत आहे. यातून या गाण्याची सौंदर्यस्थळं उलगडून दाखवली जात आहेत. यात श्री कुरणे यांचा focus संगीतकार रवीवर, वंदना कुलकर्णी यांचा साहिरवर, श्री शेख यांचा साहिरने गाण्यातून सांगितलेल्या तत्त्वज्ञानावर, कौस्तुभजी यांचा या गाण्याच्या ताल-लय-सुरावर आणि श्री वगळ यांचा या सिनेमाच्या आणि त्या अनुषंगाने त्या वर्षीच्या सिनेमांच्या इतिहासावर आहे. तसंच उमेश सोनटक्के यांचीही एक्सपर्ट कॉमेंट आलेली आहे. </p><p>या चर्चेतही विवेकजी यांचा सहभाग नाही. मग कोणीतरी त्यांना मेसेज पाठवला आहे, कोणी फोन केला आहे. पण दोन्हीला उत्तर नाही! </p><p>दरम्यान समूहावर शुभेच्छांचा खच सुरूच आहे. विवेकजींच्या बहिणी, शाळेपासूनचे मित्र(प्रसाद टिळक यांच्यासारखे) यांनी विवेकजींचे फोटो पोस्ट केले आहेत आणि त्या फोटोबरोबर जोडल्या गेलेल्या रम्य आठवणीदेखील! सर्व शुभेच्छांबरोबर विवेकजींबद्दल जे काही लिहिलं जातंय त्यात एक विलक्षण सातत्य आहे- प्रत्येक जण विवेकजींचा अफाट लोकसंग्रह, त्यांचं माणसं जोडण्याचं कौशल्य, दुसऱ्यांमधले गुण ओळखून त्यांना प्रोत्साहन देण्याची हातोटी तसंच व्हॉट्सअँप समूह व्यवस्थित चालण्यासाठी केलेली पद्धतशीर नियमावली आणि नियम पाळण्याबद्दल वेगवेगळ्या प्रकारे पण संयमितपणे सगळ्यांना समजावून सांगणं वगैरेंबद्दल भरभरून बोलत आहे. तर श्री शेख आणि वंदना कुलकर्णी राजलक्ष्मी सभागृहात झालेल्या गाण्याच्या कार्यक्रमांबद्दलच्या आठवणी सांगत आहेत. राजलक्ष्मी सभागृह हे समूहातील अनेकांचं भेटीचं आणि अनौपचारिक गप्पा रंगवण्याचं हक्काचं ठिकाण आहे याबद्दल सगळ्यांचं एकमत होत आहे. तिथल्या चविष्ट, रुचकर जेवणाचा अनुभव ज्यांनी घेतलाय त्यांना तिथे पुन्हा पुन्हा जायचंय आणि सध्या अजूनही लॉक डाऊन असल्यामुळे तिथे जात येत नसल्याबद्दल अनेकांनी हळहळ व्यक्त केली आहे. </p><p><b>वेळ दुपारचा एक-</b></p><p>अर्चना बापट यांनी विवेकजींचे आवडते लेखक जयवंत दळवी यांच्या 'निवडक ठणठणपाळ' या पुस्तकाचे सुंदर रसग्रहण त्यांच्या 'पुस्तक परिचय' या सदरात केलंय. तर श्री. कौस्तुभ आजगांवकर यांनी सकाळच्या निसर्ग कवितांचा धागा पकडत इंदिरा संत आणि कवी बाकीबाब बोरकर यांच्या कविता यावर त्यांच्या नेहमीच्या ओघवत्या शैलीत वर्णन केलंय. </p><p>समूहातील ज्येष्ठ सदस्य श्री. दिवाकर बुरसे यांनी विवेकजींचे आवडते जिंदादिल शायर भाऊसाहेब पाटणकर यांच्या एका खाजगी मुशायऱ्याचे रसभरीत आणि जिवंत वर्णन करणारा लेख पोस्ट केला आहे. </p><p>विवेकजी सगळ्यांचे मेसेज बघत आहेत पण कुठल्याही चर्चेत सहभागी होत नाहीत, शुभेच्छांना उत्तरं येत नाहीत हे एव्हाना सगळ्यांच्या लक्षात आलंय. ते आपल्या सगळ्यांची मजा तर करत नाही ना? असं कोणालातरी वाटलंय. यातून म्हणा किंवा एका विचित्र अस्वस्थतेतून म्हणा कोणाकडून तरी एक आगळीक घडलीय. आता कोणाकडून तरी असं मोघम कशाला म्हणू? आगळीक माझ्याकडूनच घडलीय. मी 'प्रतिभा आणि प्रतिमा' समूहाचं प्रोफाइल पिक बदललं आहे आणि तिथे विवेकजींचा फोटो लावलाय ! थोडी वाट बघितली. काहीच प्रतिक्रिया आली नाही म्हणून समूहाचं नाव बदलून-वाढदिवसाच्या शुभेच्छा विवेक पाध्ये असं नामकरण केलंय ! तरीही विवेकजींचा काही प्रतिसाद येईना म्हणून एक कुठलं तरी फुटकळ फॉरवर्ड टाकलंय ! शाळेतल्या वर्गावर शिक्षक आले नाहीत तर वर्गात जसं वातावरण होईल तसंच काहीसं वातावरण समूहावर आहे. त्यामुळे मी जे काही केलं त्याला फारसा कोणी आक्षेपही घेतलेला नाही. </p><p>पण आता हद्द झाली ! इतकं होऊनही विवेकजी मात्र शांत!</p><p>काही काळ समूहावर देखील एक नि:शब्द शांतता पसरली आहे ! </p><p><b>वेळ: संध्याकाळचे पाच-</b></p><p>समूहावर आज जसे विवेकजी गैरहजर होते तशा ज्येष्ठ सदस्य सुलभाताई तेरणीकर देखील अनुपस्थित आहेत . समूहावर कोणीतरी ही बाब बोलून दाखवली आहे. इतक्यात सुलभाताई समूहावर अवतीर्ण झाल्या आहेत - </p><p>'मी इथेच आहे. एक महत्त्वाचं काम करत होते. त्यातून आत्ता मोकळी झाली आहे. आज विवेकजींच्या वाढदिवसानिमित्त विवेकजींना आणि समूहातील आपल्या सर्वांसाठी एक अनोखी भेट मी घेऊन आले आहे.'</p><p>असं म्हणत त्यांनी एक ऑडिओ फाईल पोस्ट केली आहे. सगळ्यांनी ती लगेच डाउनलोड केली आहे. सर्वांचीच उत्कंठा शिगेला पोचली आहे. आणि अहो आश्चर्यम! क्षणभर कोणाचाही आपल्या कानांवर विश्वासच बसत नाही ! आपण स्वप्न तर बघत नाही ना? कारण ती ऑडिओ फाईल म्हणजे साक्षात लता मंगेशकर यांचा व्हॉइस मेसेज आहे! त्या मेसेजचा प्रत्येक शब्द अन शब्द सगळेच भान हरपून ऐकत आहेत- </p><p>" नमस्कार! माझ्या मैत्रीण आणि ज्येष्ठ सिनेपत्रकार आणि हिंदी चित्रपट संगीताच्या जाणकार अभ्यासक सुलभाताई तेरणीकर यांनी मला सांगितलं की आज आमच्या समूहाचे ऍडमिन विवेकजी यांचा वाढदिवस आहे.खरं तर मी विवेकजींना प्रत्यक्ष भेटलेली नाही. पण असं का कोण जाणे मला वाटतं की आमची खूप जुनी जान-पहचान आहे. कारण तिकडे विवेकजी तुमच्या समूहावर माझी हिंदी सिनेमाच्या सुवर्णयुगातली गाणी पाठवायचे आणि इकडे लगेच ती गाणी सुलभाताई मला पाठवत असत.सगळी गाणी मी मनापासून ऐकली आहेत. मला असं वाटायचं की माझी स्मरणशक्ती चांगली आहे आणि मी गायलेली सगळीच गाणी मला आठवतात. पण विवेकजींच्या गाणी पाठवण्याच्या सिलसिल्यानंतर काही वेळा मला वाटलं -हे गाणं आपण गायलंय? कधी गायलंय? काही वेळा माझी गाणी मला आकाशातल्या ताऱ्यांसारखी वाटतात. त्या ताऱ्यांचा प्रकाश खूप लांबून आल्यासारखा वाटतो. पण अशी कोणी गाणी पाठवली की अचानक एकेका गाण्याचा तारा चमकतो आणि माझा संपूर्ण दिवस उजळून टाकतो. मग त्या गाण्यांच्या रेकॉर्डिंगशी जोडल्या गेलेल्या आठवणी पुन्हा जाग्या होतात . तेव्हाचे दिवस आठवतात -ते कष्ट आणि ती मजा तो आनंद मी पुन्हा अनुभवते ! यासाठी विवेकजी मी तुमची आभारी आहे ! तुमच्यासारखे दर्दी, रसिक आहेत म्हणून आम्हां कलाकारांचं गाणं अजूनही टिकून आहे ! विवेकजी तुम्हांला माझ्याकडून वाढदिवसाच्या मनापासून शुभेच्छा! तुमचं काम असंच चालू ठेवा!" </p><p>समूहावर पुन्हा एकदा शांतता! एका अविस्मरणीय क्षणाचे आपण साक्षीदार आहोत अशी प्रत्येकाची भावना! ही शांतता सुलभाताईंनी विवेकजींना समूहावर आमंत्रित करून भेदली आहे. "विवेकजी...या आता समूहावर! इतकं काय संकोचून जायचं ते !" </p><p>विवेकजी ऑनलाईन आहेतच! एकदम भारावलेले!</p><p><b>विवेकजी</b>: काय बोलू ?इतके दिवस एवढे परिश्रम घेऊन लताजींची गाणी मी टपालत </p><p>होतो. कधी कोणी प्रतिसाद द्यायचे. कधी अपेक्षेइतका प्रतिसाद मिळायचा नाही. पण व्रतस्थाप्रमाणे मी माझं काम चालू ठेवलं. त्याचं इतकं चीज होईल याची मी स्वप्नातसुद्धा कल्पना केली नव्हती! साक्षात लता मंगेशकर यांच्याकडून शाबासकीची थाप! आणखी काय पाहिजे! एखाद्या प्रतिष्ठेच्या पुरस्कारापेक्षा याचं मोल जास्त आहे. सुलभाताई तुमचे आभार कसे मानू? मी या ऋणात राहणेच पसंत करेन. </p><p>खरं तर मी समूहावर आज अजिबात यायचं नाही असंच ठरवलं होतं. आजच्या दिवशी माझे आवडते तीन रेगे- सदानंद, पु शि आणि मे पुं यांचं वाचावं, तसंच समूहात परीक्षण करण्यात आलेलं 'नदीष्ट' पुस्तक आणून वाचावं असं ठरवलं. तुम्हां सगळ्यांच्या शुभेच्छांचे मेसेज मी वाचतही होतो. डॉ पुसाळकरांनी जे काही केलंय ते काही माझ्या नजरेतून सुटलेलं नाही. मी रागाने काहीतरी लिहणारही होतो एवढ्यात सुलभाताईंची पोस्ट समूहावर येऊन पडली. त्यामुळे डॉ पुसाळकरांना खरं तर लता मंगेशकरांनीच वाचवलं आहे!</p><p>समूहातील सर्वांनी मला शुभेच्छा दिल्या त्याबद्दल सर्वांचे आभार ! या निमित्ताने बरेचजण समूहावर व्यक्त झाले हे चांगलं झालंय. असेच सगळे व्यक्त होत राहा आणि हो.. फक्त आजच्या दिवशी मी डॉ पुसाळकरांसारख्यांचं नियम मोडणं खपवून घेतलंय. इथून पुढे असं पुन्हा करू नका! का परत समूहाची नियमावली सर्वांसाठी देऊ? </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><br /><p><br /></p><p><br /></p>Rajesh Pusalkarhttp://www.blogger.com/profile/04991984193331836117noreply@blogger.com2